Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-28 / 72. szám

6 j'ftfwnmiL •MHUk» «"IMWWW1 —B— 1928. március 28 Holnap jön Harold Lloyd! Kézii: Erdélyi F»rkas AZ ABBAMARADT VÉGRENDELKEZÉS. y Idám históriák, j Két villamossági tisztviselő, egy tpágíró és bárom kereskedő voltak jelen a kereskedők részére rendezett világítástechnikai díjmentes előadáson. Levél a szerkesztőséghez a nyíregyházi közönyre!. Karpfensteinnak ké. fiúgyermeke van. Az egyik Áron, a másik ÁbrisÁron az apa kedvence, Ábnst az anya szereti jobban. Azt mondja egyszer Karpfenstein a feleségének: — Rézikém, hívjál ei a jedzőt, okorok ed végsü rendelkezést csináltotni. Rézi eleget tesz férje kérésének s nemsokára meg is érkezik a jegyző két tanú jelenlétében. Karpfenstein hozzákezd a végrendelkezéshez: — Oz oronyurámat hogyományuzom oz Áran fiamnak. Oz ezöstöt oz Ábrisnak. Közbeszól az asszony: — Miért nem az aranyat az Ábrisnak? — Ne szuljái bele! — inti L őt Karpfenstein, majd tovább folytatja a rendelkezést: — O nagy tagot hagyom az Árannak, a kisebbik tagot hagyom oz Ábrisnak. Az asszony ezt sem hagyja szc nélkül: — Miért nem hagyod a nagyobbik tagot Ábrisnak? A férj újból leinti az asszonyt e szavakkal: Ne petyegj, majd tovább folytatja: — O pesti belvárosi néd emeieletes po'oíámat hadumánozom oz Árumnak, o kettüemelEtgs D&hán utcai házomot pedig oz Ábrisnak. Az asszpnyt ez a szemmel látható megkülönböztetés nagyon elkeseríti s újból megteszi ellenvetését, mire Karpfenstein haragra lobbanva igy szakitja félbe a végrendelkezést: — Tolojdonképen ki itt a végrendel kezű? Te, vad én? És ho én végrendelkezem, vodok én ed holálos beteg? Nem vodok. Hát ha nem vodok, okkor edáltolában minek is végrendelkezem? Ezzel megköszönte a jegyző szívességét, a fáradságért bocsánatot kért és a hivatalos eljárást befejezettnek nyilvánította. ' AZ ELMARADT HANGVERSENY. Egy közismert jótékony társaság pár évvel ezelőtt nagyon szépen sikerült műsoros estélyt rendezett. Másnap reggel az egyik szereplő művészt egy három tagu bizottság kikísérte az állomásra, mivei azbnban a hazamenetelnek idejét, lévén ekkor reggel hat óra — a bizottság tulkorainak találta, egyértelmű elhatározassal betértek a gőzfürdőbe. A hangulat emelkedett volt. A triumvirátus .leglelkesebb tagja rövid kapacitálás után a fürdő valamennyi vendégét egybegyüj tötte a nagy "bazinba, ő maga pedig a középre áUt s vezényelte a bandát, mely tele szájjal fújta: «Átmegyek a Királyhágón...» Persze itt is akadt egy-két amerikázó énekes, aki csak tátogott a szájával, hang azonban nem jött ki rajta, ezeket azonban ny"omban alámerítették a szomszédai. Épity sorsra jutott az is, aki megakarta szegni a szolidaritást s más vizekre akart evezni, vagyis más bazinba akart távozni. Mikor azután jól kigőzölögtették testüket a meL-g vízben, a langyosba vándorolt a A következő levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! A legnagyobb figyelemmé; olvasom sap-nap uian a Nyirvidék; színházi körkérdéseire beküldött válaszokat. A feíe.etek nagyon meglepőek. Ha még egy hétig boncoljuk a problémát, olyan lesújtó eredményekre fogunk jutni, hogy még a mostani színházlátogató, közönség is elijed a színház látogatástól Kétségtelenül respektáom azt a tényt, hogy a mai gazdasági helyzet lehetetlenné teszi a középosztály egy részének, különösen $ tisztviselőtársadaíotnnak a színházba járást. Dehát csak tisztviselőtársadatom van a világon ? Azt sem vonom kétségbe, hogy a történelmi idők folyamán ez a közönség áld^oft a legtöbbet a kulturának, de sajnos a mi városunk társadalmának ai tisztviselők, csak igen kis hányadát képezik. Volt a beküldött véleményekben minden rossz, tisztelt Szerkesztő Ur. Mondották a színházat kicsinynek, drágának, rossz beosztásúnak, rossz akusztikájúnak, egyesek szerint az utcák rosszul "'kövezett és rosszui világított vofía 'íartja távoi "közönségünket a színháztói, ue kimaradt "e féléviekből egy nagyon szomorú tény, arrift pi'ruiva ufTr, de be ken Esmérnünk. Mielőtt ezt meghatároznám, Szabad legyen valamire utalnom, a Budapesti Világítástechnikai Állomás fofyó hó 24-én Nyíregyházára küldötte egyik főmérnökét, hogy a városunk társadalmát különösen pedig és ezt alá keli húznom, kereskedő társadalmát megismertesse a modern világítás problémáival és hogy útmutatásokkal szolgáljon a modern, de amellett gazdaságos világításhoz. Bár technikus . vagyok, méltatlannak tartom magam, "hogy i fe végtelenül értékes előadást bíráljam, annyit azonbaai meg kell jegyeznem, hogy ennek az előadásnak a meghallgatása sok száz polgártársunk egzisztenciális érdeke let* volna. És akarja tudni tisztelt Szer-, kesztő Ur, hogy kik voltak ott t 24-én este 9 órakor megtartott eföladáson ? Ott volt kérem szépen a város közigazgatásának két kiváló, reprezentánsa, a Villamossági R.-t. agilis vezetősége, vil'anyszerelői és még öt azaz »öt« érdeklődő. Ösfc-* szfesen harmincötén. A vasárnap dél előtti előadáson pedig összesen csak hatan. Pedig az előadások díjmentesek voltak. Mi ez vájjon tiszteit Szerkesztő Ur? Ez kérem a legijesztőbb közönyösség. Nos hát kérem, nagyon siralmas de ezt szenvedi a színházunk. De megkérdezhetné valaki, hogy a kultúrköreink által rendezett hangversenyek és más előadások iránt miért olyan nagy az érdeklődés? lát kértem nagyon igaza van annak a tisztelt polgártársunknak, akt egyik levelében azt írja, hogy e hangversenyek tömeges látogatása hiúsági kérdés. Ugy van kérem. Tekintve azt, hogy a nyíregyházi szalonoknak több napos témája egy ilyen hangverseny, oda ei kelt mennünk. Hogy aztán végigéive^ük-e, vagy végigszundikáljuk a hangversenyt, az igazán mellékes. Eő az, hogy a megjelenés az olyan helyeken elegáns dolog. Szomorú bizony ez kérem nagyon, de szórólszóra igaz. Bár minél hamarabb rájönnénk arra, hogy mivei tartozunk a magyar kulturának, mert a kultura legnagyobb gVi'kosa a 'közönyösség. • Maradok a Szerkesztő Urn-ak alázatos szolgája: A- S. A jó gazda LARflfll IMF" r,t>

r" t,s

kifLHriUULinL tirilijikat használ. Vezérképviselet: Nyíregyháza, Széche»yi-»t 14. 411-2. Telefan : 5§7. kompánia, onnan pedig a hidegbe, ahol annyira lehűltek, hogy végét is vetették a karéneklésnék. A dalárda azonban még sem oszlott fel, mert a szóvivő egyhangú lelkesedéssel fogadott indítványára most már nemcsak a triumvirátus tagjai, hanem a fürdőzők 80 százaléka is megegyezett abban, hogjf a dalárdát a restiben alakítják újra, ahol némi sörökkel is alátámaszt ják a hangulatot. Nincs a

z a dalárda, amely oly gyorsan és annyi tagszámmal" tudna megalakulni, mint e

z a dalárda afakiüt meg. Minaen kedélyes vasárnapi söröző csatlakozott, a bandáhofe. Már hangnemek szerint is megtör ént az asztalok mellett való elhelyezkedés, a vezér kiáHott a középre, hogy megadja a hangot s megkezdjek a nótázást, amikor egy hatalmas koppanás hallatszott az egyik asztal mellől, s ami a figyelmet a karmesterről a hang irányába terelte. Egy szílfid termetű, ugy testvérek között 150 kg.-ra becsült test legfelső része, egy kemény koponya hanyatlott le váratlanul az asztalra s a fejhez tartozó szájnyíláson át olyan .istentelen horko'ás tört ki abban a pillanatban, amely egyszershiindemkorra lehetetlenné tette az énekkar működését. A szeg.nv vezér, aki a reggeli fürdő óta egészen beleélte magát önkéntes karmesteri mivoltába, e fegyelemsértés felett anynyira elkeseredett, hogy szégyenében kiitta sörét, fizetett és más sörházba távozott' bánatát [eöblögetní. AZ ÉTKEZÉS SORRENDJE Ebédre jő körmös bableves voft. A gyerek nem akar enni a babból. \z apja biztatgatja egyideig, mikor azután a szépszóból kifogy, i .:s;.k ennyit mond a gyereknek: j — Ha" nem eszel babot, nem ; kapsz pecsenyét. | Valóban be is hozták a pecsenyét, s a gyerek tányérjára nem került belő'e egy falat sém. Bár csiklan| Hozza a gyerek orrát a neki ís kellemes illat, mégsem nvul hozzá a bableveshez, csak néz-né

v. a többiekre. Már majdnem a torkába szalad a sírás, amikor nem bírja tovább szó nélkül s igy szól az api jához: ! — Apukám, mikor mondod már, hogy ha megeszed a pecsenyét, — • nem kapsz paszulyt? < — A Vasúti Útmutató tavasa kiadása megjelent és kapható az Ujságboltban. Ára 1 P §0 ffifcr. Szülői értekezlet a községi polgári íiáisieiaban. <A «Nyirvidék» tudósítójától). Szép számban megjelent szülőközönség előtt tartott.', me y értekezletét megyénk legrégibb polgári fiu iskolája március 25-én. Az "értekezletet Tamáska Endre igazgitó itotta meg, aki rámutatott a

rr^ hogy a polgárságnak, a nemzet legértékesebb zömének tanárai mily yaru illetményekben részesülnek. Ezzel kapcsolatban felhívta a szülők figyel.net a majdan meghatandó wpolgári iskolák barmijainak egvesiiietfe-re. Majd Berényi Jenő az intézet tanára tartott mindvégig érdekes, értékes é> !eo'jincse'ő előadást. A gyermek táplálkozásáról és egészségéről beszélt. Kifejtette azt, bogv i gyerkekben emléket állítunk magunknak. Törekednünk keli az emlék helyes megalapozására, azaz a test töléletes fejlesztésére, ennek észszerű módja, a tervszerű táplálkozás. A gyermekek a táplálkozási ;ajlai,i szerint négy csoportba oszthatók: vannak tészfeBvőfc, zsirevők, '•trsevők és mindenevők. Gyakorlati tanácsokkal láíta ef a jelenvoltakat arra vonatkozólag, hogyan keh a bármilyen hajlamú gyermeket rászoktatni a ffelyes vegyes táplálkozásra. Szóvátette azt, hogy a nagys-úiök gyakran a helyes táplálkozás megrontói. A szülő kötelesség a gyermek nevelése, a kényeztetés -t 'úígyszú'óJ; ^váltsága, amivei ezek csínján és okosan éljenek. Párhuzamot vont a lanulók \érszegényé^e, idegesség.* t-s tüdővészre ha j•amossága és a helytelen, elégtelen táplálkozás között. Minden vo;atkozásban gyakorlati ellenszeredet és óvóintézkedéseket is ajánlott. _ Á'l'itásait statisztikai adatok•ral igazo'ta. A magyar konyhával foglalkozva fényt derített annak árny- és féuyoldalara. Tulfüszeresen főzünk és ringatjuk magunkat rtzon tévhitben, hogy a gyomor jó malom, megőröl mindent. A tévhit annyiban való, hogy az embert is megőrli. Fényoidala a mi konyhánknak az, hogjy nincsen az a tudós, aki vitamin es a tápszerek helyes felosztása szempontjából jobb menüt nvujthatna, mint a magyar asszony, amikor vendégeit hússal és jó tejfeles, zsíros túróscsuszával kínálja meg. 'Az általános tetszéssel fogadott előadás után Tamáska Endre igazgató zárószavaiban az előadással kapcsolatban ^iz iskolaorvosi intézmény fontosságára utalt. A szülők tudásukat sok értékes gyakor,\;+i tanáccsal bővítve, oszlottak szét. Habig kalapok érkeztek Ipányi Sándor divatirvhisába. 1872