Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-28 / 72. szám

6 j'ftfwnmiL •MHUk» «"IMWWW1 —B— 1928. március 28 Holnap jön Harold Lloyd! Kézii: Erdélyi F»rkas AZ ABBAMARADT VÉG­RENDELKEZÉS. y Idám históriák, j Két villamossági tisztviselő, egy tpágíró és bárom kereskedő voltak jelen a kereske­dők részére rendezett világítástechnikai díjmentes előadáson. Levél a szerkesztőséghez a nyíregyházi közönyre!. Karpfensteinnak ké. fiúgyermeke van. Az egyik Áron, a másik Ábris­Áron az apa kedvence, Ábnst az anya szereti jobban. Azt mondja egyszer Karpfenstein a feleségé­nek: — Rézikém, hívjál ei a jedzőt, okorok ed végsü rendelkezést csi­náltotni. Rézi eleget tesz férje kérésének s nemsokára meg is érkezik a jegy­ző két tanú jelenlétében. Karpfen­stein hozzákezd a végrendelkezés­hez: — Oz oronyurámat hogyományu­zom oz Áran fiamnak. Oz ezöstöt oz Ábrisnak. Közbeszól az asszony: — Miért nem az aranyat az Áb­risnak? — Ne szuljái bele! — inti L őt Karpfenstein, majd tovább foly­tatja a rendelkezést: — O nagy tagot hagyom az Árannak, a kisebbik tagot hagyom oz Ábrisnak. Az asszony ezt sem hagyja szc nélkül: — Miért nem hagyod a nagyob­bik tagot Ábrisnak? A férj újból leinti az asszonyt e szavakkal: Ne petyegj, majd tovább folytatja: — O pesti belvárosi néd emeie­letes po'oíámat hadumánozom oz Árumnak, o kettüemelEtgs D&hán utcai házomot pedig oz Ábrisnak. Az asszpnyt ez a szemmel látható megkülönböztetés nagyon elkese­ríti s újból megteszi ellenvetését, mire Karpfenstein haragra lobban­va igy szakitja félbe a végrendel­kezést: — Tolojdonképen ki itt a vég­rendel kezű? Te, vad én? És ho én végrendelkezem, vodok én ed holálos beteg? Nem vodok. Hát ha nem vodok, okkor edáltolában minek is végrendelkezem? Ezzel megköszönte a jegyző szí­vességét, a fáradságért bocsánatot kért és a hivatalos eljárást befe­jezettnek nyilvánította. ' AZ ELMARADT HANG­VERSENY. Egy közismert jótékony társaság pár évvel ezelőtt nagyon szépen si­került műsoros estélyt rendezett. Másnap reggel az egyik szereplő művészt egy három tagu bizott­ság kikísérte az állomásra, mivei azbnban a hazamenetelnek idejét, lévén ekkor reggel hat óra — a bizottság tulkorainak találta, ­egyértelmű elhatározassal betértek a gőzfürdőbe. A hangulat emelkedett volt. A triumvirátus .leglelkesebb tagja rö­vid kapacitálás után a fürdő vala­mennyi vendégét egybegyüj tötte a nagy "bazinba, ő maga pedig a kö­zépre áUt s vezényelte a bandát, mely tele szájjal fújta: «Átmegyek a Királyhágón...» Persze itt is akadt egy-két ame­rikázó énekes, aki csak tátogott a szájával, hang azonban nem jött ki rajta, ezeket azonban ny"omban alámerítették a szomszédai. Ép­ity sorsra jutott az is, aki meg­akarta szegni a szolidaritást s más vizekre akart evezni, vagyis más bazinba akart távozni. Mikor azután jól kigőzölögtették testüket a meL-g vízben, a langyosba vándorolt a A következő levelet kaptuk: Mé­lyen tisztelt Szerkesztő Ur! A legnagyobb figyelemmé; olva­som sap-nap uian a Nyirvidék; színházi körkérdéseire beküldött vá­laszokat. A feíe.etek nagyon megle­pőek. Ha még egy hétig boncoljuk a problémát, olyan lesújtó ered­ményekre fogunk jutni, hogy még a mostani színházlátogató, közönség is elijed a színház látogatástól Kétségtelenül respektáom azt a tényt, hogy a mai gazdasági hely­zet lehetetlenné teszi a középosztály egy részének, különösen $ tisztvi­selőtársadaíotnnak a színházba já­rást. Dehát csak tisztviselőtársada­tom van a világon ? Azt sem vonom kétségbe, hogy a történelmi idők folyamán ez a közönség áld^oft a legtöbbet a kulturának, de sajnos a mi városunk társadalmának ai tisztviselők, csak igen kis hányadát képezik. Volt a beküldött véleményekben minden rossz, tisztelt Szerkesztő Ur. Mondották a színházat ki­csinynek, drágának, rossz beosztá­súnak, rossz akusztikájúnak, egye­sek szerint az utcák rosszul "'köve­zett és rosszui világított vofía 'íart­ja távoi "közönségünket a színház­tói, ue kimaradt "e féléviekből egy nagyon szomorú tény, arrift pi'ruiva ufTr, de be ken Esmérnünk. Mielőtt ezt meghatároznám, Sza­bad legyen valamire utalnom, a Budapesti Világítástechnikai Állo­más fofyó hó 24-én Nyíregyházára küldötte egyik főmérnökét, hogy a városunk társadalmát különösen pe­dig és ezt alá keli húznom, keres­kedő társadalmát megismertesse a modern világítás problémáival és hogy útmutatásokkal szolgáljon a modern, de amellett gazdaságos vi­lágításhoz. Bár technikus . vagyok, méltatlannak tartom magam, "hogy i f­e végtelenül értékes előadást bírál­jam, annyit azonbaai meg kell je­gyeznem, hogy ennek az előadásnak a meghallgatása sok száz polgártár­sunk egzisztenciális érdeke let* vol­na. És akarja tudni tisztelt Szer-, kesztő Ur, hogy kik voltak ott t 24-én este 9 órakor megtartott eföl­adáson ? Ott volt kérem szépen a város közigazgatásának két kiváló, reprezentánsa, a Villamossági R.-t. agilis vezetősége, vil'anyszerelői és még öt azaz »öt« érdeklődő. Ösfc-* szfesen harmincötén. A vasárnap dél előtti előadáson pedig összesen csak hatan. Pedig az előadások díjmen­tesek voltak. Mi ez vájjon tiszteit Szerkesztő Ur? Ez kérem a leg­ijesztőbb közönyösség. Nos hát kérem, nagyon siralmas de ezt szenvedi a színházunk. De megkérdezhetné valaki, hogy a kultúrköreink által rendezett hang­versenyek és más előadások iránt miért olyan nagy az érdeklődés? lát kértem nagyon igaza van annak a tisztelt polgártársunknak, akt egyik levelében azt írja, hogy e hangversenyek tömeges látogatása hiúsági kérdés. Ugy van kérem. Tekintve azt, hogy a nyíregyházi szalonoknak több napos témája egy ilyen hangverseny, oda ei kelt men­nünk. Hogy aztán végigéive^ük-e, vagy végigszundikáljuk a hangver­senyt, az igazán mellékes. Eő az, hogy a megjelenés az olyan helye­ken elegáns dolog. Szomorú bi­zony ez kérem nagyon, de szóról­szóra igaz. Bár minél hamarabb rájönnénk arra, hogy mivei tarto­zunk a magyar kulturának, mert a kultura legnagyobb gVi'kosa a 'kö­zönyösség. • Maradok a Szerkesztő Urn-ak alázatos szolgája: A- S. A jó gazda LARflfll IMF" r,t> r" t,s k­ifLHriUULinL tirilijikat használ. Vezérképviselet: Nyíregyháza, Széche»yi-»t 14. 411-2. Telefan : 5§7. kompánia, onnan pedig a hidegbe, ahol annyira lehűltek, hogy végét is vetették a karéneklésnék. A dalárda azonban még sem osz­lott fel, mert a szóvivő egyhangú lelkesedéssel fogadott indítványára most már nemcsak a triumvirátus tagjai, hanem a fürdőzők 80 szá­zaléka is megegyezett abban, hogjf a dalárdát a restiben alakítják új­ra, ahol némi sörökkel is alátámaszt ják a hangulatot. Nincs a z a dalárda, amely oly gyorsan és annyi tagszámmal" tudna megala­kulni, mint e z a dalárda afakiüt meg. Minaen kedélyes vasárnapi söröző csatlakozott, a bandáhofe. Már hangnemek szerint is meg­tör ént az asztalok mellett való el­helyezkedés, a vezér kiáHott a kö­zépre, hogy megadja a hangot s megkezdjek a nótázást, amikor egy hatalmas koppanás hallatszott az egyik asztal mellől, s ami a figyel­met a karmesterről a hang irá­nyába terelte. Egy szílfid termetű, ugy testvérek között 150 kg.-ra becsült test legfelső része, egy kemény koponya hanyatlott le vá­ratlanul az asztalra s a fejhez tar­tozó szájnyíláson át olyan .isten­telen horko'ás tört ki abban a pil­lanatban, amely egyszershiindem­korra lehetetlenné tette az énekkar működését. A szeg.nv vezér, aki a reggeli fürdő óta egészen bele­élte magát önkéntes karmesteri mi­voltába, e fegyelemsértés felett any­nyira elkeseredett, hogy szégyené­ben kiitta sörét, fizetett és más sör­házba távozott' bánatát [eöblögetní. AZ ÉTKEZÉS SORRENDJE Ebédre jő körmös bableves voft. A gyerek nem akar enni a babból. \z apja biztatgatja egyideig, mi­kor azután a szépszóból kifogy, i .:s;.k ennyit mond a gyereknek: j — Ha" nem eszel babot, nem ; kapsz pecsenyét. | Valóban be is hozták a pecsenyét, s a gyerek tányérjára nem került belő'e egy falat sém. Bár csiklan­| Hozza a gyerek orrát a neki ís kel­lemes illat, mégsem nvul hozzá a bableveshez, csak néz-né v. a töb­biekre. Már majdnem a torkába sza­lad a sírás, amikor nem bírja to­vább szó nélkül s igy szól az ap­i jához: ! — Apukám, mikor mondod már, hogy ha megeszed a pecsenyét, — • nem kapsz paszulyt? < — A Vasúti Útmutató tavasa kiadása megjelent és kapható az Ujságboltban. Ára 1 P §0 ffifcr. Szülői értekezlet a községi polgári íiáisieiaban. <A «Nyirvidék» tudósítójától). Szép számban megjelent szülő­közönség előtt tartott.', me y értekez­letét megyénk legrégibb polgári fiu iskolája március 25-én. Az "ér­tekezletet Tamáska Endre igazgitó itotta meg, aki rámutatott a rr^ hogy a polgárságnak, a nemzet legértékesebb zömének tanárai mily yaru illetményekben részesül­nek. Ezzel kapcsolatban felhívta a szülők figyel.net a majdan megha­tandó wpolgári iskolák barmi­jainak egvesiiietfe-re. Majd Be­rényi Jenő az intézet tanára tartott mindvégig érdekes, értékes é> !e­o'jincse'ő előadást. A gyermek táp­lálkozásáról és egészségéről be­szélt. Kifejtette azt, bogv i gyer­kekben emléket állítunk magunk­nak. Törekednünk keli az emlék helyes megalapozására, azaz a test töléletes fejlesztésére, ennek ész­szerű módja, a tervszerű táplálko­zás. A gyermekek a táplálkozási ;ajlai,i szerint négy csoportba oszt­hatók: vannak tészfeBvőfc, zsirevők, '•trsevők és mindenevők. Gyakorlati tanácsokkal láíta ef a jelenvoltakat arra vonatkozólag, hogyan keh a bármilyen hajlamú gyermeket rá­szoktatni a ffelyes vegyes táplálko­zásra. Szóvátette azt, hogy a nagy­s-úiök gyakran a helyes táplálko­zás megrontói. A szülő kötelesség a gyermek nevelése, a kényeztetés -t 'úígyszú'óJ; ^váltsága, amivei ezek csínján és okosan éljenek. Pár­huzamot vont a lanulók \érszegény­é^e, idegesség.* t-s tüdővészre ha j­•amossága és a helytelen, elégte­len táplálkozás között. Minden vo­;atkozásban gyakorlati ellenszere­det és óvóintézkedéseket is aján­lott. _ Á'l'itásait statisztikai adatok­•ral igazo'ta. A magyar konyhával foglalkozva fényt derített annak árny- és féuyoldalara. Tulfüszere­sen főzünk és ringatjuk magunkat rtzon tévhitben, hogy a gyomor jó malom, megőröl mindent. A tév­hit annyiban való, hogy az embert is megőrli. Fényoidala a mi konyhánknak az, hogjy nincsen az a tudós, aki vitamin es a tápszerek helyes felosztása szempontjából jobb menüt nvujthatna, mint a ma­gyar asszony, amikor vendégeit hússal és jó tejfeles, zsíros túrós­csuszával kínálja meg. 'Az általános tetszéssel fogadott előadás után Tamáska Endre igaz­gató zárószavaiban az előadással kapcsolatban ^iz iskolaorvosi in­tézmény fontosságára utalt. A szü­lők tudásukat sok értékes gyakor­,\;+i tanáccsal bővítve, oszlottak szét. Habig kalapok érkeztek Ipányi Sándor divatirvhisába. 1872

Next

/
Thumbnails
Contents