Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-27 / 71. szám

% NTtWíftm, mlrcius 27 Tidám históriák. Közli: Erdélyi Farkas. A PIKK DÁMA. A Nyíregyháza Vidéki Kisvas­utak néhai igazgatójától, Pilch Bé­lától halottam a következő esetet: Idő: az 1914-i hadüzenet napja. Hely: a nyíregyházi Kaszinó, amely­nek nagytermében az egyik sarok­asztalnál állandó tarokk kompánia játszott. Éppen befejeztek pan tit s szokás szerint megvitatták az elmúlt játék eseteit. Ebben a pilla­natban rontott be a terembe Pilch Béla és elkiáltotta magát : — Uraim, kitört a háború! Halotti csönd lett a teremben, csak az egyik tarokkjátékos meg­jegyzését lehetett hallani. Csak eny­nyit mondott: Mégis csak a pikk dámát kei­lett volna kihívnom­Puplin ingek méret után 14 psngőtől Irányi dívBthfts. 57 0g A KIS HÖS­Ez még békében történt, amikor a mai élemedett családapák még ifjú jogászok voltak. Történetünk hőse alckor került Nyíregyházára Budapestről s mint jogász gyerek egy nyíregyházi ügyvédi irodában dolgozott. Egy napon, falán március 15-én a szocialisták nagygyűlést tartottak aKiss-téren. Akkoriban az ilyen nép gyűlések nagy újságszámba mentek s a szociálistáktól talán még jobban féltek ,mint manapság. Éppen ezért a városi rendőrség és a csendőrpa­rancsnokság erős készenlétet vezé­nyelt ki a gyűlés színhelyére. — A szónokok nem nagyon kímélték a kormányt és a fennálló rendet, mire az ügyeletes rendőrkapitány elren­delte a gyűlés fe'oszlatását. Nyakkendő különlegességek Irányinál. A karhatalmi legénység teljesítette a parancsot s a rendőrök kivont karddal, a csendőrök pedig feltűzött szuronnyal mentek neki a tömeg­nek, amely pillanatok alatt szétszó­ródott és az emberek hanyat-hom," fok menekültek a «hatósági önkény» elől. — Hősünk, aki kissé selypített, szintén jobbnak látta biztonságba helyezni testének épsé­gét s fürge futásban keresett me­nedéket. Csak a tér tuísó oldalán álft meg, amikor visszafordult s a «zsarnok hatalom Fegyveres béren­cei» felé jobb öklével mellét verve e szavakat kiáltotta; - Ide Szuvjon. Elszakíthatatlan selyemharisnya 5'80 MI AZ OKA A HIDEG IDŐJÁ­RÁSNAK­Az orosi szőHő első kapujának egyik kútjánál tanácskoznak az em­berek. A szokatlan hideg időjárásról folyik a disputa. Az idősebbek el­mondják, hogy amióta étnek, ilyen különös hideg márciust még nem tapasztaltak. Vájjon mi lehet en­nek az oka. Mert addig, amíg nem húzgálták tele drótokkai a házak fedelét, nem voft semmi baj. De ez a drót a legmesszebb vidékről is elhozza a hideget. — Bizony-bizony — mondják a többiek —"csak a "rádió lehet ennek Húsvéti nynszik, báránykák, húsvéti tojások csak DREHER-MAUL csokoládéból és csakis DREHER-MAUL névvel! 1742 az oka. . Igy vélekednek az. ot'osi szőllőbe- I liek a rádióról. A MARHA. A háború előtt néhány évvel ven­dégszerepelt Nyíregyházán Újházi Ede, a Nemzeti Színház hires mű­vésze. Nagy űnnepséggfei fogadták, a város diszfogata ment érte az ál­lomásra, a szinház megtelt előkelő diszes közönséggel, nagy banket­tet rendeztek az öreg tiszteletére, egyszóval fenékig' tejfel volt Újházi élete Nyíregyházán. Meg is volt elégedve az öreg. Amikor már indulófélben vo-t Nyír egyházáról, megkérdezte, hogy ki rendezte plyan ' ügyesen ezeket az ünnepségeket, fogadtatást, miegy­mást. A rendező éppen nem volt jelen s így magyarázták neki, hogy az a magas, feffeléfésüít hajú elegáns tanácsnok, aki a díszkocsi­ban is együtt üft vefe. Mire Újházi akinek ismert szokása volt a mar­házás, igy szólt: Ja" az a marha?! A TARTALÉKKEFE. A dandárparancsnok vizsgálja a z ezredet. Az a bogara, hogy a le­génységnek minél több tisztító­eszköz álljon rende-kezésére. Főké­pen a kefékre pályázik. Amelyik ezredben nem talál legalább két "ke­fét, jaj az ezredparancsnoknak. — Reszketnek is tőle. Az arcéfből éppen a század leg­nagyobb csirkefogóját szólítja elő. Megparancsolja neki, hogy nyissa ffet a bornyuját. A katona engedelmeskedik­- Mutasd a keféidet fiam. A legény elővesz egy kefét. - Mifyen kefe ez? Jelentem alásan ez sárkefe. Van még más kefe? Jelentem alásan igenis van, - mondja a baka — s az előbbi kefét ügyesen eltüntetve ujbói elő­veszi. A dandárparancsnok, aki rövidlá­tó volt, nem vett.' észre a csalafin­taságot, andáfinkább azonban az ezredes és a kíséretében lévő tisz­tek, akik kékültek-zöfdültek a drukktól. Hát ez. milyen kefe? — kérdi a dandárparancsnok. Jelentem alásan, ez bekenő kefe. S azzal eltünteti' az első és egyetlen kefét. A dandárparancsnok nagyon meg van elégedve és egész kedélyesen kérdezi tovább: - No kedves fiam, hát van-e még keféd? - Jelentem alásan, igenis van, — feieli a legény s gyors mozdulattal ujbói előveszi ugyanazt a kefét. Hát ez milkyen kefe? - Jelentem alásan ez ruhakefe. A dandárparancsnok gratulál az. ezredesnek a fegénység köztisztasá­gi felszereléséhez s már távojzni ké­szül, amikor a legény liaptákba vágja magát és feszesen szalutálva a következőket mondja a dandárpa­rancsnokhoz: — Jelentem alásan, még vatf egy kefém! — Az egész tisztikar elrémül a határtalan és szemtelen vakmerő­ségen, de annál nyájasabb a dan­dárparancsnok s megveregetve a le­gény vállát, ezt kérdi tőle: Hát ez milyen kefe? Jelentem alásan ez tartalék­kefe i • Válasz Péter lároSy cikkére. Még újabb „Söröngyök a bol­dogulás útján.'' Fú: K. A I­A Nyirvidék keddi számában Pé­ter Károly tanártársamnak egy elő­zőleg, megjelent cikkbőr kiindulva azt bizonyítgattam, hogy a .'Orsa­•agfxin v a!o otthonosság, pallér o­zottstig nem a legelsőbbrendü kel­ek a fiatalembernél az életben való boldoguláshoz s hogyha valakinéí nincs meg, ebből a körülményből nem következik olyan könnyen— gyakran és szomorúan a papucs­hősség, társadalmi magáramaradás, kishivataluság, sőt züllés az. illető számára. Ez alkalommal tovább szándéüszom menni mondanivaló­imban s móst megpróbálok hozzá­szólni ahhoz a kérdéshez is, hogy be kell-e vezetni s mikor és hogyan kell bevezetni a serdülő ifjúságot a társaságba, a társadalomba, az életbe. Abból, hogy én a társaságban nem jártas fiatalembereknek Péter Károly-rajzoHa sötét életképét vilá­gosabb színekkel próbáltam ecse­telni, látszólag az következik, mintha én nem tartanám szükségesnek a serdülő ifjúság bevezetését a tár­saséletbe. Pedig annak tartom- — Csakhogy az a kérdés, mit neve­zünk társaságnak, társadalomnak, életnek. Talán nem vetem el nagyon a sulykot, ha azt állitom, hogy jó­formán mindenféle rendű, rangú és korú embercsoportnak más és más fogalma és valósága van a társaságról, az életről. Mást tarta­nak társaságnak, társaséletnek a fő­urak és mást értenek társaságon, társaséleten az értelmiségiek, az ipa­rosok, a kereskedők, a gazdálkodók. Más a papok társasága és életbe­rendezkedese, mint a katonáké, vagy a polgároké. Sőt különbözik egy­tnastói a gyermekek, az ifjak, a fel­nőttek, az öregek társasélete i.;. És igy tovább. Sokféle tehát a társa­ság, sokféle az é'et és a legtöbb em­ber e közül a sokféle társaság kcjzí" valójában csak egyiknek a min­dennapi életét éli. A mágnások nem igen mennek pl. a kereskedők közé társalkodni sem megfordítva; a földműves ember nem keresi a tár­sadalmi érintkezést az «urak»-ka' s ugyanígy ál' a helyzet viszont is. De vehetjük bármelyik embercso­portnál'. különböző korú tagjait is és akkor is azt látjuk, hogy.ritkán kívánkoznak az élemedettebb em­berek a fiatalok közé s a gyerme­kek sem törekednek túlságosan a felnőttekkel barátkozni. Nagy álta­lánosságban kimondani tehát azt, hogy a serdülő ifjúságot be ke'i vezetni a 'társaságba a társadalom­ba, az életbe- alig lehet. Azonbin tegyük fel, hogy arról a bizonyos serdülő ifjuságró' előre megállapítható, milyen embercso­portba 'fog tartozni s akkor foko­zatosan és kellő ellenőrzés meilett be lehet vinni annak a csoportnak a társas életébe. Mit jelent e z? Az átlagélet a legtöbb embercsoport­nál a megélhetésért folytatott sok­sok munkából, Istenre, magunkra, embertársainkra vonatkozó bizo­nyos kötelességek teljesítéséből, ke­vés pihenésből s még'kevesebb szó­rakozásból áll. Mármost az élet komolyabb o'dalai közül a munkára s a különféle kötelességek' teljesi­tésére hosszú éveken eddig is ne ­velte s ma is neveli a serdülő ifjú­ságot minden okos szülő s minden­féle iskola; mikor pedig a szülők * az iskolák hatáskör 1- megszűnik jön helyükbe a megélhetés, az ís­tuti és emberi törvény parancs zava. A pihenésre mindenkit rászorít a természet. Ugy hogy ha jól meg­üjüi.'áoljuk, csak a szórakozásokba való fr-vez-tésné' nélkülözi * serdülő ifjúság kellő gondolko­dást Itt Kt|i fellát az eddig tet­teknél többet t-nniők a társaséi t­ben ksvésbbé benfe nttes fiatalok sorsán aggódó öregebb társaságbe­lieknek vagy egyéb", illetékes ténye­féljek mint manapság. Éppen ezért, tevő 'gyekezetnek csekély jelei mutatkoznak. Ugy látszik, többen tartják.helyesnek,'mint helytelennek azt, hogy a serdülő ifjúság — a mely a felnőtteknek kényszerű ne­héz munkát, gondot, felelősséget nem nyögi, csak sejti — ne kóstol­jon bele, — ha mindjárt fokoza­tosan és kellő ellenőrzés mellett i* — azokba a szórakozásokba, ame­lyekhez neki sem kora, sem id<ej)®i sem érdeme nincs. Firniszt Lakkot Linolaumoí Porfestéket BMtor, padló tisztító szerettet Ecseteket és Háztartási cikkeket legolcsóbban Özv. Weisz LipGtiMI vásárolhat. Telefon 160. ises-io Ujfetiértó! Uj szerencse! Ismét nálam nyerték szerencsés ve­vőim a 2 l48fi 4/4 számú sorsjeggyel a 300 000 pengős jutalmat, Tehát ajánlom a XX. sorsjátékra nalam rendelni a következő sze­rencsés számokból, melyek csakis nálam kaphatók, 4251 -tői, 867(5 tói, 2<>026-tól, 21470-tól, 2280 -től, 32201-tői, 4(501 töl, 539ól.töl leve­lezőlapon. Rendeléseket azonnal tel­jesítem, befizetési lap mellékelve. FRÁNKL HENRIK m. kir. oszt. sorsjáték föelárusitó UJ FEHÉRTÓ. 2001-5 Minden pénteki napon élö ponty kapható. Előjegyzéseket bármely üz ettink felvesz Hangja Szövetkezet ' 523-. r A tokaji m. kir. Hadiárvaintézet szövöüzemét feloszlatta. Hét darab gyorsvetélójü szövőszék eladó egyenként és i'elszerelessel. Érdeklődni lehet az intézet igazga­tóságánál, Tokajban. 1907-4

Next

/
Thumbnails
Contents