Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-20 / 65. szám

j*n mtméE. ri1—Hf> BMIBaaMBRMi HULmm 1*1* március 2i. Ti dám históriák. Kizü: Erdély! Farkas. KUTYAVÁSÁRLÁS. Ny. városkában rakott egy bo­hém úriember, aki messze földön ismeretes volt hasa-szeretetéről, ígé­reteinek be nem vágásáról 'és jóizü bolondériáiróf. A társaságot végtelenül szerette s ezért mindig azoi> törte a fejét hogy hova 'fehetne menni. Küfx> nősen mester volt á kirándulások tervezésében és az étlapok összeál­lításában. Nem egyszer meghívott nagyobb társaságot egy-egy kirán­duló helyre S a meghívás alkalmá­val nem felejtette ef felsorolni azok­nak az ételeknek T-s Italoknak fttoeja vét sem, ameiyenro/ gondoskodott máris. A,' meghívottak azonban is­merve ö. barátunk 'Ígéreteinek va­lódi értékét, tréfásan akarták elhá­rítani maguktól a meghívást: Nem lesz abból s^mmi, vagy azt mond­ták, hogy még nem ellett meg az a marha, ^pielynek húsából enm fogunk a kirándulásodon. D. bará­tunk természetesen annál heveseb­ben kapacitálta a meghívottakat s kikérte magának, hogy Őróía még csak fei is tételezzenek olyasmit, mintha nem akarná megtartani "Sza­vát. Pedig hát a .meghívás mégis csak azzaí végződött csaknem min­den esetben, hogy amikor elérkezett a kirándulás napja, magyar ruhába bujtatta ö. barátunk a muszka ko­csisát s levélkéket küldött általa a meghívottakhoz, mefyekben • tudatta, hogy sajnálattal közti a kirándulás eimaraSasát, m ert' »a lovam fesán tuft«, vagy »a feleségem beteg lett«, vagy »sürgősen ei kellett utaznom« Btb.'stb. Hogy mennyire mindennapi voft nála ez a kifogás, azt .legjobban azzal lehet jellemezni, hogy egy szellemes ügyvéd barátunk iyen ki­mentő levélkéket nyomatott a ré­szére, melyben külön sótokban fel­poroífa a szokásos mentségeket s Mé^> güi ezt nyomatta utolsónak : »A nem kívánt kifejezések törtendők.« Mindezektői eltekintve Ö- bará­tunk igen eredeti ember voít. Igen sok bolondságra való hajiam, jóizü humor lakott benn* s (bár senk£ serri vette komolyan, mégis szívesen hall­gatták teli szájjal "tartott eiőadái sajt. Nem mindennapi esete voít az sem, amelyet az alábbiakban akarok megörökíteni. Egy kánikulai napon ö- barátunk döntő léptekkel, szügyébe vágott teíjei ment a városka postaliívata­fába, de mint közkedvelt é'mber ter­mészetesen mindenkivei* szóba áfu s mindenkinek volt valami monda­nivalója, vagy volt valami kérdez­nivalója. Az állatorvossal egészség­ügyi kérdéseket tárgyalt "íe, az em­berorvossai pedig a csillagfürttel való trágyázás csodálatos hatásáról értekezett, vagy- más éppen nem szakmába vágó dologról folytatott diskurzust. Még bele sem meleged­hettek á diskurzusba, amikor a há­tuk mögött megnyílik egy ajtó s kilép azon a város másik »specia­litása« S—íz, az angol divatnak urí és női szabója. Vele együtt ügrott ki a kiskapun »foxi« kutyája. (Mel­lesleg el "keli még mondani, a? Jsfen bünüi ne vegye, hogy ennét a "be­csületes zsidónál csúnyábbat anya ínég nem szült. Feje: mint egy lo­pótök, nyaka: hosszú, mint a li­báé, melyben az ádámcsutka ugy járt, mint a barométerben a hi­gany, a vállait: mintha lemetszették volna, haja: veres, arca: mint a puiykatojjás, bajusza és szakába: »rit'ka szep«, ha még hozzávesszük, hogy köpködve, habrin beszéít, nad­rágjában ketten is megfértek volna, szájából sofia sem hiányzott a szutykos, hosszúszárú pipa s örök­ké sietett: akkor kész fotográfiát adtunk róla.) Sietvt kifép az a$ón s meri rrftn­cfig. sürgős dolga volt, íőszon aj ue­SzeigefesD'en ievu Ité' urjevnberneK s mar rutna is tovább, amikor t^psna Kíátt T). barátunk : — Várban ft>aK 5".-tz ur r fíoi vette ezt a szép kis kutyát ? Nem adná ei nekem ? S-tz nem lenne az, aki, ha rög­tön Qpm igy válaszolt volna: : — Mán miért ne adnám ei ? Tetn szik a tekintetes urnák? Tetszik, de hát mondja meg előbb az árát. — Hát a tekintetes urnák odaad­nám 50 koronáért, de becsületsza­vamra másnak nem adnám any­nyiért. Ö- barátunk ugy tesz, mintha szak értő Szemmel nézegetné, majd arra kéri S-tz szomszédot, hogy men­jen egy kicsit a kutyájával a pa­tika felé. S-tz megrökönyödik, rtem érti a kérést s nem állhatja meg, lrogy meg ne kérdezze : — Hát oszt miért menjek én a patika felé ? Hát tudja azért, mert mielőtt én lovat, vagy- marhát vásárolnék, meg szoktam nézni, hogy milyen a járása. Igy vagyok a kutyával is, meg akarom nézni, hogy hogyan Szedegeti a lábait. S-tz semmikép sem akarta az üzletet elszalasztani, ugy tett, amint azt ö. kérte. Mikor már vagy 50 métert haladt, Ö. barátunk utána kiáltott, hogy most forduljon visz­Sza és sebesen jöjjön. Majd egyre gyorsabb menésre' nógatta s egy egy . néhányszor oda-vissza futtatta S-tz-t, akinek a harmadik, negye­dik ,kör megfutásakor a mellénye kigombotódott, a hőségtői szá-' (kadt róla a ver*$ék s aljg £>Jrt rneg 1­áflni a lábán a' lihegéstői, amikor vége fett % bemutatásnak. Alig birta szegény kinyögni nagy szuszo­gások között : Nu, mit tetszik szófni 'az én kis kutyámhoz ? • ö. barátunk erre a világ legter­mészetesebb flegmatikus hangján csak ennyit felelt': Jo jó, de drágáflom. Ezzei "sarkon fordult s faképnél hagyta megszalasztoít szabónkat aki, ha hangosan nem is, de ma­gában minden valószínűség szerint nem angol divat szerint yafó uri és női szavakat forgatott az elméjé­ben, hogy ily csúnyán megcsúfol tik. NYOMDÁSZVICCEK. Egyik nyíregyházi érdemes nyom­dász meséli az alábbi 'eseteket. 1898-ban Budapesten együtt dol­gozott mint számoló szedő egy Schauli Nándor nevü szaktársává' a Hold-utcai Részvény-nyomdá­ban, melynek szomszédságában volt a <'.Csacsi»-hoz címzett vendéglő, a rtol Schauli volt a vezető és ahol a szedők ugy- beszedegettek néha, — hogy egyik-másik azt sem tud a, ember-e, "vagy csacsi? Egyszer zár­óra után Schauli szaktárs ilyen bi­zonytalan állapotban mérte "ingatag léptekkel az utcák szélességét. El is jutott szerencsésen a Bazilika el;, ahol hasravágódott és fáradságát pihenve feküdt az aszfalton. Arra jön egy rendőr és kérdezi tőle: — Hát maga mit csinál itt? — Arcra borultam, biztos ur, a Teremtő szent szine előtt. Fennt említettnek kortársa, a még most is élő Fischer Ouszti bácsi, aki annak idején szintén gyak­rabban nézett a pohár fenekére, mint a mai jazz-bandes, charlesto­nos, bubifrizurás, nyomorúságos vi­lágban, amikor még spríccerezni se lehet' nemhogy literezni, mint vala­mikor régen. És bizony nála is. — mint annyi másnál — ri száir.ba ment egy olyan hét, ami nem «B!aumon'ag»-gai kezdődött Egy ilyen alkalommal a princi­pálisa, Taizs József, jóindulatuiag megkérdezte tóle: __— Mondja csak Fischer ur, mire jó ez a gyakori berugás? — Rúgjon be előbb Taizs ur is, ha kíváncsi reá, mert enélkí'U hiába magyaráznám; józan é szel azt meg-; érteni nem lehet. Taizs ur jóizüt nevetett ezen a salamoni bölcsességen és többé so­hasem kérdezte, hogy mire jó a gyakori berugás. * Ugyanilyen bölcs, de lakoniku­sabb választ kapott egyszer afe nti principális kedvelt gépmesterétől, az öreg Bodensteiner 'bácsilói. Fzt tréfásan figyelmeztette, hogy jó lesz kevesebb bort innia, mert már egészen piros az orra, mire Boden­steiner bácsi flegmatikus nyugalom­mal igy felelt: — A gólya mindig vizet iszik és mégis piros az orra. * Volt nekünk egy Kedves szaktár­sunk, néhai jó Horváth Gyurka. Tudatlan budai városi bosnyákle­gény volt, mikor 20 éves korában beállott nyomdászinasnak. Két évi tanulás után felszabadult. Mint nyomdászsegéd természetesen nem járt a bosnyák legényekkel a kuko­ricafosztáshoz, meg a fonóba, ha­nem a kollegái társaságát keres te.^ Az 1896. évi nyomdászbálon ő is megjelent és az" éjfél utáni szünet­ben, uri tempót utánozva, egy pár virstlit rendelt szafttal. A pin­cér kést, villát tett a tányér mellé, mint rendesen. Gyurka barátunk a késsel elvagdalta a virstlit, majd a villával annak rendje módja szerint helyére továbbította. Mikor aztán a virstli elfogyott, nem tudta, mii csináljon az illatos szafttal. Gon­dolt egyet s odakiáltott az éppen arra siető pincé.nek: — Hajja, kelnyer! Mér n em ho­zott ehöi a szafthoí - - kanya'at ? * Wörner Gyula barátunk egy téli reggelen aíajjosan beszeszelt" álla­potban botorkált a kocsiút közepén ,egy másik nem kevésbbé berúgott szaktárssal. Wörner gyomrát na­gyon égethette az alkoholomén egy­szerre csak lehajolt, felkapott a kocsinkról egy marok havat és el­kezdte falni. " - Mit csinálsz Gyula? — Citromos fagylaltot eszem. * A mindenki által tiszte't és sze­relett néhai Kredenz tatának olyan természete volt, hogy a bekebele­zed bormennyiíéget pontosan meg­mutatta, mint a barométer az idő­járást. Egy alkalommal liazakészü­lődött az öreg a korcsmából, ahol törzsvendég' volt. — Fizetni 1 — szólt akadozó nyel­ven. — Mennyi volt?— kérdi a korcs­máros. —' A fene tudja jobban. Én nem számláltam. — No álljon fel tata, majd én megmondom. Lajcsi bátyánk felállt, ingadozott, a korcsmáros végigmustrálta és igy szólt: — Tizenhat spriccer. És a tata fizetett. k JÓZAN EMBER. - Ejnye Bercikém, d e jó színben vagy;! Irigyellek. Lásd, én milyen rossz bőrben vagyok. Nem érzem jól magamat. — Hja barátom, élj ugy te is, mint én. Egy évig tejen éltem­— Ne mondd már! És mikor volt az? — Alikor megszülettem. Halál­menyegző Éjféli tragédia 6 világnév Clara Bow John Barrymore Lou Tel legen Alice Mills Bea Ltod sisrdín- csütörtökön AZ UHU ÉS A TEKINTETES VÁRMEGYE. Ismeretes, hogy Okolicsányi I.ii­re, Heves vármegye alispánja, egy ha'almas uhut vásárolt a ragadozó szárnyasok efle ni vadászat céljaira. A de rék madár gondozását Sursnyt Kálmán vármegyei kapusra bízta'a gazda: «No öreg. ha a bagoly meg­döglik, kend is nyugdíjba megy 'i> Az uhu és Kálmán bácsi jövőjét tehát nagyszerűen összeszőtt-' a sors; a vármegye házi poétája pe­dig nem szalasztotta el ezt a ki­váló alkalmat és annak rendje-mód­ja szerint előre megénekelte a Su­rányi Kálmán majdani nyugdíjazá­sáról szóló jegyzőkönyvet: Jó Surányi Kálmán sokat ázott-fázott és az alispánnak baglyára vigyázott, őrködő t az álmán. Hosszú órákon át ,< csak az uhut leste, remegett a teste, ha leszállt az est e: jaj, hogyha ellopják! Vadászott a madár, félt tőle a határ. Varjú szólt: kár, kár, kár,, lehet telt a magtár, elpusztulok én már! .-.Megdöglött az uhu, szegény, öreg hajdú sírhatott: bru-hü-hu, először megszidták, az án nyugdíjazták. Ebből is lá.ható, hogy Mikszáti i Kálmán kedélyes Tekin etes Várrn gyéje még nem a mul té mert ho-' itt, hol ott, de nap-nap ftieliett fei­éled száz és száz alakban... (b. á.) — A fcésmáiiki diákok találkozója. A lésmárki ágostai hitvallású ev. Líceum és az Állami Felső Keres­kedelmi iskola volt diákjainak talál kozója 1928. május 6-án, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a VIII., Fő­herceg Sándor-utca 8. szám alatt, a régi képviselőházban. A részvé­tel a név, foglalkozás, az érett­ségizés évének, a látogatott intézet nevének (gimnázium vagy keres­kedelmi iskola) és a pontos lakcím­nek közlése, valamint 5 P rész­vételi díjnak a m. kir- postataka­rékpénztárnál nyitott 23435. sz­számlánk javára való befize'é$e mellett a «Késmárki Diáktalálkozó Rendezőbizottságának) Budapest, VIII., Vas-utca 9—11- szám alatt bejelentendő. 3\­(*) Tavaszi újdonságok nőt és bakfis kabátokban, ruhákban, kala­pokban nagy választék Rothschild­nál, Takarékpafota. 3x:

Next

/
Thumbnails
Contents