Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-20 / 65. szám

március 10. 3 fón'fy Lajos zongoraművész és Erdélyi János hegedűművész Téptek fel. Gaián'fy Lajos fiatalsága dacára máris komolyan számba vehető művész. Elsősorban muzikális hatásokra törekszik és nem oicsó sikerre. Bach két orgonapraeiudiumát játszotta dr. Kovács Qyula átiratában bevezetéskénen. A korálszerű, egyszerű strukturáju és a tempóban, akkordokban egyháza jeilegű darabokat csak a zeneértők élvezték és méltatták kellőképen. Haydn F-moll variációiban kezdtük észietm "érett technikai készségét, sima, gyöngyöző skáláját, mig L.iszt H-moll balladájában egy érett művész bontakozott ki eióttünk teljes nagyságában. A Mozart C-dur hegedűszonátában és a Szünet után előadott Beethoven C-mofi hegedűszonátában a domináfo szerepet ragadta magához, s brilliáns játékának ki-kicsiflanását az együttesbői élvezettel hallga,tuk. Gyönyörűen hatott Debussy Refiets dans 1' eau-ja, s a befejezésképeit előadott. Dohnányi O-moIi rapszódiája, amelynek grandiózitása és teljes dologi felkészültséget kívánó hangszerelése pompásan érvényesült az előadó virtuozitásában. A közönség nagy lelkesedéssel ünnepelte a fiatal és nagy reményekre jogosított művészt, akinek édesatyja, volt nyíregyházi ügyvéd, jelenleg debreceni kir. közjegyző, is megjelent a hangversenyen. Erdélyi János hegedűművész a két említett hegedűszonátában mutatkozott be. Szintén egészen fiatal, szép, de még fejlődő technikával és vonókezeléssel, ő is kivette a részét a tapsokból és az ünneplésből. (V.) Miért nem jár a nyíregyházi közönség színházba ? Körkérdés mindenkihez, amelyre határozott, egyenes választ Táránk. — A Tálaszokat leközöljük a „Nyírvidékiben. Valósággal megdöbbentő az a részvétlenség, amellyel a legtöbb esetben viseltetik a közönség a színház iránt. Keressük, kutatjuk az okát, de az &azat megvallva, nem találjuk. A társulat elsőrangú- Jobbat Nyíregyháza a maga kisvárosi', kis befogadóképességében nem is várhat. A szinház is kicsi. Ha szenzációs színpadi események vannak, az igazgató nem tudja gazdaságilag kihasználni. Rossz, ócska a szinház, í-ecseg-ropog a padlója. Ha valaki előadas közben mozgolódik, megzavarja a színészek játékát A gazdasági 'helyzet ? Ez sem elfogadható kifogás. Szivarra, borra, selyem harisnyára és más egyebekre telik, csak ép^n a színházra nem telne ? A társulat játszik társadalmi színmüvet, vígjátékot, történelmi drámát, klasszikus darabokat, operettet valamennyi fajtából és pirosszinlapos bohózatokat is. Néha rriegy, néha nem megy. De leginkább és kitartóan rosszul megy. Társadalmunk vezető emberei, az előkelőségek, a tehetős, vagyonos emberek nagyon ritkán, vagy egyáftalában nem járnak színházba. Nem járnak elől jó példával. Talán ez az oka a részvétlenségnek ? Kulturális tényező-^ a szinház, v agy nem ? Haszna van belőle a nemzeti érzület ápolásának, a kultura fejlődésének, vagy nem ? Van-e szükség színházra, vagy nincs ? Köteles-e a közönség, a hatóság támogatni a színházat, vagy nem ? Rickg üzleti szemmel kell-e elbírálni a sántársuíat működését, vagy jóakaratú belátással és működése nek támogató eiismerésévef ? Ezekre a kérdésekre várunk határozott, egyenes válaszokat, fehetőleg névaláírással, de külön kívánságra azt is mellőzzük, csak a magunk részére kérjük a szerző megnevezését. A válaszok ne tegyenek ki többet 20 30 nyomtatott sornál. Ennyiben meg Cehet mondani az őszinte egyéni véleményt, amelyeknek együttese talán világosságot fog déri eni erre az ügyre. Tehát várjuk a válaszokat. Az orosi csendőrség a nyíregyházi rendőrséggel karöltve izgalmas hajsza után elfogta a pazonyi ékszertolvajt. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) vajlás történt. Ismeretlen tettes nagy Pazonyban vakmerő ékszertől- | értékű ékszereket Topott ei. Az ékHétfőn Saöke Szakái Kedde

n rituális vígjáték főszerepében: Prellstein Samu és Társa Víg családi bonyodalom 8 felvonásban. Mari iTam^liálr (

Pierrelt Prevos és a ha!á

l) Társadalmi dráma 7 felvonásban. Szerdán Csak felnőtteknek! Csütörtökön Halálmenfepő Egy apacs szerelmi regénye 7 felv. Clara Bow a főszerepben. ÉJFÉLI TRAGÉDIA Szerelmi regény 7 felvonásban. Jehn Barrymore a főszerepben. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 orakor._ Nincsen Jobb hÁoépÓíléh. rrurié a, , Valódi Franck" a háuéctarálóv&í, ugyszomjzsháoé/ioz, mtnt qcdMruzhjóutehoz.. Clöriyei: «a finornkcu>é-20sncd éshúzc/ós, -•tnkaséhosságoéJelené. szerekhez a fakóház feltörésévei'jutott. A; betöréses fópást a legnagyobb titokban tartották a nyomozás érdekében. Az orosi csendőrség és a nyíregyházi csendőrök áz államrendőrséggel karöl.ve nagy apparátussal nyomozták a betörő után. Részt "vett a nyomozásban maga a károsult is, aki nem tudott belenyugodni az ékszerek elvesztésébe. Szombaton a pazonyi károsult Nyíregyházán látta meg a tolvajt, akirőt Személyiejrása volt és akit felismert az utcán. Egyideíg nyo mon követte, de aztán, amikor a tolva] bement egy ékszerboltba, a rendőrségre sietett. A tolvaj nyomára bukkanó csendőrök és a rend őrség emberei nyomban a tettes keresésére indultak. Valóságos hajsza indult meg utána. A telfes^névszerint Kovács György cipészseg5d a tanyák felé menekült. A rendőrök, csendőrök utána nyomufták. A Fövényes-tanyán érték utói Kovács Györgyöt, akit bekerítettek és elfogtak. A pazonyi ékszertoivajt bekisérték a nyíregyházi rendőrség fogdájába, ahonnan átviszik rövidesen a kir. ügyészség fogházába. A Nyíregyházi Vasntas Otthon szabadság emlékünnepe. Legyen minden magyar lelkébe belevésve a szenvedő töviskoszornzta édes magyar haza képe és akkor meg lesz a magyar feltámadás — mondotta Mikecz Ödön dr. ünnepi szónok. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A március 15-i ünnepek soráéban tartalmas műsorával, nagy közönségével, emelkedett; Telkes hanguiatavai "az efs"ők közé emelkedett a nyíregyházi' Vasutas 'Otthon, a magyar* szárnyas kerék derék katonáinak márciusi ünnepe csütörtökön délután 5 órakor a vasutasofc Toldi-utcai helyiségében. A vasutasok" társadalma és *a vasutasok barátai zsúfolásig megtöltötték a Vasutas Otthon helyiségeit, melynek nagy termében nemzetiszínű lobogóval';efakart szónoki emelvény tanúskodik az ünnepi'han gulatról. Jaksb József karnagy vezetése alatt a Városi Dalárda nyitja meg a vasutasok szabadságünnepét, a magyar Hiszekegy-gyei, "'melynek Szívbe markoló dalíamát állva és meghatottan iiafígatja végig az ünnepi közönség, majd meleg ovációval fogadja az emelvényre lépő ünnepi szónokot, dr. Mikecz ödönt, aki betegségébői fe'ép'ülve most'jelenik meg eísőizben szeretett vasutas barátái között. Mikecz Ödön ünnepi beszédét a hétköznapok között az ünnepek jelentőségével "kezdi. Minden ünnepnap egy jnegállás, magunkbaszáiíás és számonkérés a hétköznapok mindennapi robotja után, mert csak az ilyen ünnepnap igazi" ünnep és nem ünnepnap az, amaly csak szórakozást és munkátaianságof jefent Az igazi ünnepen, amilyen ez a mai meg keli találnunk a hitnek és a bizakodásnak ama örök forrását, amely kimossa a csüggedést 'és megáfkuvást lelkünkből és megtölti az egyetlen történelmi teremtő erővei: a t{szta, szilárd akarattal. A magyar vasutasod megástak egy pillanatra felelősségtefjes, nehéz és veszélyes munkájukban, hogy megünnepeljék a magyaf^S'-' badság emlékét, igazi", ünnepi áhítattal, mint akik értik és megérzik az ünnep igazi jefentőségét. A nyolcvanadik ünnepe a mai nap március Idusának, a magyar szabadságnak, ameiy nem ezen' a napon szállott ie ugyan a magyar nemzetre, de a nevenapját ezen a napon, március 15-én tartjuk. — Küenc évszázadon keresztül volt az ünnepelt vérben és könnyben érzett Szentsége a magyar népnek. Kilenc századon keresztül "harcoltak érte Zrínyi, Bocskay és Rákóczi katonái, vagyont, hatalmat, gazdagságot, vért, életet, mindent feláldozva érte és szent klenodiumként örökül hagyva. Ennek a Sz£nt örökségnek áz értékét ki ismeri jobban, mint a magyar vasutas, aki piros jelzőzászlójával ott őrködött a Kárpátokban, Bánátban, Erdélyben, a nyugati végeken és a magyar tengerparton. Ma a szent örökség nevenapján a magúnkbaszáflás, a számonkérés gondolatainak hatalmas proceszsziója száfi lelkünkbe. Arra keíi gondolnunk, hogy*déien, északon, nyugaton és Erdélyben rab a 'magyar félekj arra kefl gondofnunk, hogy' ezen a napon elszakított testvéreinknek csak a szivükbői kiáradó, meg nem hallható muzsikája meri elzengeni a magyar feltámadást, mert nyelvüket már szuronyok őrzik. Az a kérdés száll felénk megkínzott testvéreink részérői: Únnejpelheti-e a magyar a szabadság ünnepét ugy, mint aki méltó erre a szabadságra ? Dicsekedhetik-e 1848 hőseivei, kérkedhetik-e a .virág előtt régi dicsőségévei, vájjon ugy él-e a magyar, hogy méftó őseihez és a márciusi ifjakhoz ? Erre a kérdésre válaszolni keff. Ezt kívánja március 15--e. A magyar nemesség 1848-ban önként félre hárította a népszabadság útjában levő akadályokat. Mt közöttünk, magyarok között, egy- . más között, még mindig vannak akadáiyok, melyeket ei keli "hárítanunk, hogy nagynevű elődeink