Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-17 / 63. szám

e JSíVíltYIDÉK. 1S28. mároÍMs 17 harry LiedtKe«KoldusdiáK«/ v\egérKezett NYOLCVANADIK MÁRCIUSRA. Hogy rabok tovább nem leszünk, Arra esküdtünk nyolcvan éve... Nem soká újra esküszünk... Életre kél a mult emléke... * Életre kelnek március Szabadság-vjvó ifjai... Szabadság-szerző himnuszuk Tüzes dalát már hafíani... A tavasz hívó szózatán Zöldbe szökken a rügy, a lomb. A csonka, béna, bus hazán Bár még borús bánat borong, — A csonka magyar ég alatt Felragyog még a nap! S a nap, Amelyen ismét esküszünk, Hogy rabok tovább nem leszünk, — Ei nem marad, ef nem marad! Tjfcoá Andor. Prelstein Samu és Társa Szőfae Szakái lApoMó héifón-kedd*n. Az Ifjssági Vöröskereszt kiállítása. A helybeli ág. h. e v. eíemi Ifj Vöröskereszt csoportjának 5-ik ké­zimunka-kiállitása és vásárja — mint jeleztük folyó hó 18-án azaz vasárnap 9 órakor nyílik meg az ág. h- ev. központi iskola torna­termében. A kiállítás és vásár este 5 óráig lesz nyitva. F csoport munkássága nemcsak városunkban ismeretes, de azon kí­vül is. Az Ifj. Vöröskereszt Vég­rehajtó-bizottságától, majd az or­szágos pedagógiai kiállításon is dicsérő elismerő oklevelet nyert. E csoport készítményei annyira ke­resettek, hogy egyes tárgyakra már a tanév kezdetén tétetnek előjegyzé­sek, megrendelések. A leánykák gyö nyörü azsuros zsebkendői, falvédői, asztalfutói, harisnyái, divánpárnái stb. valamint a fiuk raffia tárgyai láb'örlői, játéktárgyai stb. minden­kor megnyerték a szemlélők teljes Az idei vásár - mint értesülünk az eddigieknél jóval nagyobb­szabásu lesz, hogy a ,régi megszo­kott vásárló közönségen kívül uja­kat is szerezzen a.csoport. Miért is a csoport vezetősége ez uton kéri fei s hívja meg városunk társadalmának minden egyes tagját, hogy megje­lenésükkel a kiállítás fényét emeini s ez ifjúsági jótékony intézményi kitűzött nagy céljainak elérésében támogatni méltóztassanak. „á magyar képiőmnvészet remefeei"-rő! Deszélnek a Turáni Kör első Morális előadásán. Az előadás vasárnap este 6 érakor lesz a gör. kath. iskola dísztermében. Rituális r • /• Máfer Gáspár üvegelés és láblaüveg naijy raktár Núregyháza, >örte>\ 22 Telefon: 524. K#sz ablakok n«rv választékban. 1134-10 A «Szaboicsvármegyei Turáni Kör» - mint már jeleztük — so­rozatos kulturelőadásokat rendez, melyek havonként fognak megtar­tatni. A turáni kör hagyományainak és céljának megfelelőén ezen elő­íadások a nemzeti <írzés éís a mostanit átmeneti megcSonkitottság fájdal­mas tudatának bélyegét viselik ma­gukon, mefy az ^esz magyar életre nyomasztóan és bénitólag hat. Az Az efőadások emelni akarjál és fogják a VaI-\ fás és telekezet, meg nemzet*-, sígl különbségre való tekintet nélküli összetartozandóság ér-f zését minden magyar szívben, amely tudatában van annak, hogy a mostani szük korlátok közé szabott élet csak tengődés, csak egyik nap­ról a másikig való létezés" Nemzeti történelmünk, irodalmunk, művésze­tünk, tudományos étetünk, gazda­sági, ipari, technikai elhaladásunk stb. stl 3. nagy vonásokban azok a körök, melyek a dicső múltnak fel­idézése, a magyarságnak még a mostani nehéz megpróbáltatások idején is a müveit kultúrnépek közt való előretörése, élni akarása, az idegen járom alatt sjnylődő sok-sok magyar könnyes fájdalmának és re­ményteljes várakozásának kifejezé­seként a kultuiefőadások progj­rammjában napirendre kerülnek. A turáni á*ok megszűnése, minden turáni testvérnek a magyar jövő és feltámadás feltétlen remé­nyében való egyesitése, az államala­pító és ezer esztendő kimondhatat­lan viharai és pusztításai között és után is élni vágyó és uj ezer éves étefet megalapozni és biztosítani tö­rekvő, faját féltő gonddal szeretői magyar testvérek egységes tömegbe való tömöri ése és az igazi luráni esz­híeknek való megszerzése & célja az előadásoknak. Az első kuftur-«lőadás a görög­kathoükus elemi iskola nagytermé­ben lesz f. hó. 18-án, vasárnap este 6 órai kezdettel. A belépés -díjtalan; az előadás kimagasló szám?: a ma­gyar képzőművészet remekei (veti­I tett képekkel.) Ahol az nj Tisza-hidat fogják építeni. Szaboles árvái: Kenézlő, Viss, Zalkod. - Baj vai a hidassal. Lélekyesztön át a Tiszái. - Megváltásként Tárják az uj hidat. - Mötmsz minden szabolcsi faluban. — Nyirtgy háza -Sátoraljsnjhely 2 óra átszállás nélkül. (A Nyirvidék tudósítójától.) A dus szabolcsi földeken keresz­tül visz a kisvonat. A fiatal már­ciusi napfény erőlködik a föld fa­gyával, de még nem bir v ele. Ta­valy ilyenkor már vígan szántot­tak-vetett ek. most puszta, kihalt a táj, a tél görcsösen ragaszkodik jo­gaihoz és nem enged a földhöz nyúl­ni. Egyik kis szabolcsi falu a má­sik után tünedezik fel és marad el, a kisvonat hűségesen megáll min­denült. A sűrűn következő, csaknem egybeérő falvakban a villamos sze­répét veszi át, le és felszá'Inak rajta az emberek. Mindenki a készülő uj hídról beszél botdog örömmel, messzemenő íervezgetéssel. Meg­próbálom felemiieni Dombrádot, a rivális községet, nem-e ott kellett volna a hidat megépíteni? fölé­nyesen ^mosolyognak és meggyőz­ni akaró bőbeszédüséggel magya­rázzák a Balsa -Kenézlői híd elő­nyei!. A szabolcsi árvák visszake­rülnek édesanyjukhoz. Szabolcsi árvák? felfülelek. Igen, a szabolcsi árvák Viss, K enézlő és Zalkod köz­ségek, akiket a gonosz moítoha, a Tisza elszakított édesanyjuktól, a szabolcsi földtől. Most majd az uj hidon visszajöhetnek az árvák. Megérkezünk Balsára. Irány át a Tiszán Kenézlő felé csak ugy gyalogosan, meri semmiféle köz­lekedési -alkalmatosság n^m Jár a Tiszáig. Bokán felüü sárban totyogunk az agyagos földben. Jó, hogy sár­cipői nem hoztam, az most nyom­talanul elmerülne. Megérkezünk a komphoz, vagy mint itt mondják, a »hidas«-Hoz, azaz csak a balsai kikötőhöz, mért a hidas a túlsó ol­dalon van,. a kenézlői par­ton. integetünk, kiabálunk át, d* nem mozdul. Valami révészféle atyafi megnyugtat, hogy hasztalan kajabálunk, mert a hidas csak akkor indul, ha szekeret vesz fel a túlsó parion. — fis mikor vesz fel szekeret? — Majd ha gyün a szekir. — És mikor jön a szekér? Lehet, hogy mindjárt, lehet, hogy egy óra múlva, vagy csak estefelé, merhogy most nem igen járnak szekerek, nincsen dologidő. Nahát déltől estig nem várunk szekérre és készülünk szégyenszem­re vissza. Erre ajánlkozik az em­berünk, hogy átvisz bennünket a Tiszán csónakon. Nézem a Tiszát, hatalmasan áradt, dagadt és a szél ugyancsak fodrozza a habokat. Né­zem a csónakot, rozoga lélekvesztő, néni sok bizodalmam van hozzá. A révész várakozás lel jesen néz rám. Eh, a Doberdót megúsztam, mi bajom lehet, menjünk! Már addig összegyültünk vagy nyolcan, sőt le is foglalták elő­lem az ülőhelyeket: ket keresztbe fektetett rudat. Hát én hová üljek, állni csak nem állhatok a csónakban? fessen csak a csónak szélére ül­ni és jól megkapaszkodni. Kezdődik a Doberdó, gondolom és elszántan leülök a csónak kes­keny szélére erősen megkapaszkod­va egy heverő vashorogba. Megindulunk derékban a Tiszá­nak, merőlegesen a kenézlői hidas felé. A révész erős en birkózik a széllel, buzgólkodik az egy evező­lapáttal, mig az ifjú legényke a csónak farában ugy tesz, mintha kormányozni akarná. Rettenetesen himbál a csónak és a túlsó part még olyari messze van. Számolni kezdek, elszámolok ezerig, alighogy elhagytuk csak a balsai partot. Fe­ne nagy víz ez a Tisza. Különösen ha egy láncoló lélekvesz tőn közel­ről nézi az ember. Lassan, lassan közeledik a ke­nézlői part, de a hidastól egy fé> kilométernyire lejjebb érjük csakei, ugy levi t a víz sodra. A sár miatt partra lépni nem tudunk. A két evezős neki fohászkodik és felhúz­zák a csónako a hidasig, ahol va­lahogy psr ra szállhatunk. Bizony szükség van az uj hidri,. most a magam bőrén tapasztaltam. Bejárjuk a három községet, K e­rtézlői, Visst és Zalkodot." A ke­nézlői segéd jegyző a vezetőnk. — Megmu'atja a készülő uj híd kt­cirkalmazott helyét Kenézlő és Bal­sa Ven csel lő érintkezése között. Felragyog az arca, amikor az uj hídról beszél, mint mindenkinek, akivel találkozunk. Megmutatják a bodrogközi kisvonat kenézlői vég­állomását. Ez fesz hivatott összeköt­ni az uj, hid, a Nyiregyházavidéki Kisvasú.tal és akkor közelebb jön a Hegyalja. A nyiregyházi kisvasút megszakítás nélkül mehet végig a hegyaljai községeken egészen Sátor­aljaújhelyig. Már a menetidejét is kiszámították: 2 órára lesz szüksége a kisvasúinak, hogy Nyíregyházáról Ujhelyb. érkezzen. Nem keh Sze­rencs-felé kerülni az utasnak és Szerencsen várakozni, átszállni. A Debrecen felől érkező utasok is in­kább ezt az irányt fogják választani. Mi lenne, Istenem, ha^rendes nyom­távban építették volna annak ide­jén a kisvasú'at! Akkor a teherfor­galmai is a balsai uj hid vette vo'­na át és mennyit 'nyertünk volna az átrakodások "megtakarításával. Igy is uj piacot kap a szabolcsi krumpli Zemplénben a tengelyen való szállítással, Zemplén pedig fát fog érje küldeni. t, Elragadtatásuk reánk is átszáll, velük együtt örülünk mi is és szői­jjük a sok sjzép reményt és áld­juk a balsa: hid megteremtőit. Edédu án sietünk vissza Nyíregy­házára. Most már szerencsésebbe^ vagyunk. Megy minden, mint a ka­rikacsapás. A kenézlői parton sze­keret fogunk, azzal együtt átvis? a komp Balsára, ahol elcsípjük a balsa—tokaji autóbuszt. Rakamazon leszállunk és még idejében elérjük a szerencsi Mávot és délután 4 óra 8 perckor már Nyáregyházán va­gyunk egy szabolcsi szép tavaszi nap érdekes és tanulságos emléké­vel. (v. g y Nöi kalapszalon és lámpaernyő-készitő! Tisztelettel értesitem a t. höleyVözönségct, hogy raktáron tartok selyem-, szalma- és szalagmodelleket, melyeket feltünS olcsön árusítok. — Alakításokat él formálásokat modellek után reklám árban készítek. Teljes tisztelettel: Rosenberg Eszti, Kossuth ucca 11. nzs Füszerüzlet berendezéssel, a Széchenyi-út és Ér utca saikon május ho 1 -tói kiadó Értekezni lehet Dr. Szűcs Jenő ügyvéddel, Ér utca 3. sz. alatt. 1714

Next

/
Thumbnails
Contents