Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-08 / 31. szám

6 JSíVíRYIBEK. í928. február S Szirén—Petrouich S2uetiszlá\>—Ap Vidám históriák. Közli: Erdélyi Farkas. BIKAVÁSÁR. B. községbői a biró két gazda­társávai Debrecenbe utazott, hogy a falu részére bikát vásároljon. A bírónak megtetszett egy kor­mos nyakú, fekete pápaszem es bika sí már-már alkudozásba is bocsát­kozik a tulajdonossal, amikor is a bika hátulját mustrálgató egyik gazda oda intij s azt mondja neki: — Biró uram! Ámbátor ezen pá­paszemes bikát a bornyu nemzeidék erányában nem javallom, mert bár a hátulsó dekorációja maradhatós, a járó készüléke pedig emeletes, de a háta görbülékeny. Ne tessék megvenni. AHOGYAN A KISBÍRÓ KIDOBOLJA. K- szabolcsi községben a főbíró ki|adja a parancsot a kisbirónak, hogy a tavaszi állatvizsgálatot do­bolj'a kS s át i,s adta nekiöílcidobo-« landó szöveget. A kisbíró kikiáltás közben a ren­delet szövegét a következőképen ta­golta: — : Minden ember gazda marha­állományával összekötözve jelent­kezzék holnap reggel 8 órakor a községházánál. A RECEPT ÉS A SZALÁMI. A falusi paraszt törvénybe volt idézve a városba s amint ügyes­bajos dolgát eljfitézte, az utcán a kirakatokat nézegette. Az egyik ke­reskedés «ózlágjában» meglát egy hosszú vastag valamit. Bemegy a boltba s megkérdi, hogy mi az. — Szalámi — feleli a kereskedő. — Aztán mjt csinálnak avval? — kérdezi a paraszt. — Megeszik — világosítja fel ? kereskedő. — Hát jó az? — érdeklődik atyánkfia. — Bizony jó, — mondja a keresr kedő. Jobb, mint a kolbász- S el­magyarázza ne k-i, hogy karikára keU vágni, le kell róla "húzni a bőrt kicsit megsózni, megpaprikázni s kenyérrel igen tápláló eledel és kitűnő borkorcsolya. — Hát cSjak tessen leírni nekem azt a receptet, oszt tessen - adni egy rúddal abból a szalámiból. 'Megkapta a receptet, b etette a kis pénzes zacskójaba s azzal a kebelébe, a szalámit pedig, mi vej kilátszott a tarisznyájából a vége, kibontotta a papirosból és mad­zagjánál fogva odakötötte a tarisz­nyához, majd rágyújtott a pipára s nagy elégedetten hazafelé indult­Amikor az országúton bandukolt, egy kóbor kutya szegődött hozzá s addig-addig köntörfalazott körü­lötte, amíg elkapta a szalámit és tovaszaladt vele. A paraszt, amikor meglátta a szalámival szaladó kutyát, nagyot sercintett utána s azt kiáltotta: —Úgyse tudod megenni, mert itt van a recept. AMIKOR A HUSZÁRTISZT NEM TUD MAGYARUL. A kaszárnyából jön kifelé a ka­pun egy huszárszázados, aki a ma­gyar nyelvet csiak törve beszéli. A kapuban meglát egy lézengő hu­szárt s azt akarja tőle megkérdeznjj, hogy mit csinál ott és egyáltalában miért nem foglalkozik valamivei. A százados a következőképen fe­jezte ki magát: — .Mit itt áll? — (Jelentem a százados urnák, egy'kis pálinkát. A itis zt rájön, hogy nem helyesen fejezte • ki magát s most már szaba­tosabban akarja kikérdezni a kato­nát -s ezt mondja neki: — Minek itt áll? — Mert jó' esett kérem aláson — felelte a huszár. A VILÁGLÁTOTT CIGÁNY­PRÍMÁS. Káté Pulu Lajos, a népszerű nyíregyházi cigányprímás tudva­levőleg külföldön "is muzsikált, sőt megfordult Angliában *s. A cigány­bandának (.egyik uj tagja, amikor Puiu egy- ízben nagyon kitett ma­gáért, szünet közben odaszól neki: — Ejtiye Pulu, de szépen játszol, tán még külföldön is votál?! — Vautam hát [ — Osztán hun vau tál? — AJngliában! — Akkor hát tudsz londonul }s? — iHogytie! — Mondd meg akkor nekünk, hogy mondják londonyul, ha esik a hó? — Bolond, honnan tudjam én azt, mikor én nyárban vótam ott. A FLEGMATIKUS KONDÁS­Az egyik szabolcsi földbirtokos vetésében a községi csürhe nagyon sok,kárt okozott. Egy napon arrafelé utazott a földesúr és bosszankodva látta, hogy* a sertések újra a búzájában garázdálkodjak. Megállíttatja a lovakat s megszólítja a botjára tá­maszkodó., pipázó kondást: — Mond ja csak, hány darab disz­nót őriz kend? — Nem tom biz én kérem alás­son — feleli pokoli nyugalommal a kondás, hegyeset sercintve. — Hát nem látja kend, lvogy most js bent vannak a búzában? — kérdi bosszankodva a földesúr. —• Váltjg is haragszok én azér — válaszolta a kondás és nyugodtan tovább pipázott. DIÁKCSINY. Három szabolcsi dják hazafelé utazott vakációra a gyorsvonat har­madik osztályán. Csak a vonaton tudták meg, hogy ahová utaznak, •nem áll meg a gyors. Elhatározták, hogy mégis csak megállítják a vo­natot. Amikor lakóhelyük közelében jártak, a kocsi folyosójának végén "lévő vészféket kezdték húzgálni tet­tetett erőlködéssel, de ugy, hogy felhívják magukra a folyosón áll­dogáló falusi legény figyelmét. A legény egy darabig megvetően szem léltc a három vékony ficsúr ered­ménytelen küzdelmét, majd hirte­len elhatározással odalépett, félre­tolta őket és jobbkezén'ek egyetlen ránditásávai meghúzta á vészféket. — Hát még ezt se bírják?! így kell azt ni! A .vonat nagy zökkanéssel meg­állt. Az utasok ijedten dugták ki fejüket az ablakon, a kalauz pedig kocsirói-kocsira járva, kereste a vészfék .meghúzásának okát. A há­rom -dják természetesen már el­tűnt a zűrzavarban, amikor a ka­lauz benyitott a harmadik osztályú kocsiba, s tátva a vészfék elszakí­tott piombáját, erélyes hangon kér­dezte :,. — ,Ki húzta meg a vészféket? — Mire legényünk előrelépett, öklével a mellére ütött és önérzetes hangon ezt .válaszolta: — .Én! — még pedig félkézzel! Óriási koi,ősség részvételével folyt Se i Nyíregyházi Zsidó Főiskolai Hallgatók Debreceni és vidéki vendégek a teaestélyen. (A «Nyírvidék» tudósítójától.) Negyven debreceni egyetemi hall­gató elegáns sorfala között léptünk be szombat este fél 10 órakor a Kereskedők és Gazdák Körének gyönyörűen feldíszített nagytermé­be, ahol a hölgyeket ibolyával fo­gadták a figy«írnes rend ezők. A bálon, amelyre a debreceni diá­kokon kívül fiuk és lányok egy­aránt sokan jöttek be a'környék­ről is, megjelent Szohor Pál fő­jegyző, aztán dr. Bernstein Béía főrabbi, Bodor Zsigmond és neje, öarucl Artúr, a Kör elnöke, dr. Guttmann Zsigmond ügyvéd és dr. Rosenberg Emii egészségügyi taná­csos, mint a bál fővédnökei, de ott fáttuk a táncoló fiatalokon kivül mindazokat, akik mindenkor te szokták róni kötelességüket a jó­tékonyság nemes céljaival J Szem­ben. Tizenegy órakor vette kezdetét a «Nem ütik a jogászt agyon® csárdásra és pontosan reggeli 6 óráig tartott az a bál, amelynek si­keréhez hasonló nem volt eddig a szezonban és aligha is lesz már. Hiába játszott nagyszerűen a Schachter katonazenész vezetése alatt álló jazz-band, táncolni alig lehetett a példátlanul túlzsúfolt nagyteremben. De megteltek az ösz szes többi helyiségek is, ahol Szat­mári Horváth Jancsi bandája szó­rakoztatta a mulató társaságokat. A rengeteg és bőkezű felülfi­zetés, az ügyes diáklányok álcal gyűjtött hatalmas büffé és a szép­ségverseny olyan összeget hozott össze, ameiy jóval felülmúlja a táncmulatságokon nálunk elérhető legnagyobb jövedelmet js s amely bizonyára eredményesen járul hoz­zá az Európa minden táján tanuló magyar diákok küzdelmeinek rész­beni enyhítéséhez. Igaz, hogy a siker érdekében) heteken át dolgozott fáradhatatlan ambícióval a jogászokból álló ren­dezőgárda. Itt is kiemelhetjük el­sősorban a népszerű és sokoldalú Glück Jóskát, aki mint a bál einöke — áz irodai elfoglaltsága el­lenére is olyan alapokra tudta fek­tetni az előkészületek hozzáértést igénylő, terhes munkáját, amelyek aztán csakis a biztos eredményt hozhatták maguk után. Szeretnénk a bálákat mindig ilyen ügyes kezek rendezésében élvezni. jellemző, hogy míg az előkelő bálakban inkább a nyugati táncokat kultiválják, itt olyan tüzes volt a hangulat, hogy a cserísztonok és tangók száma messze elmaradt a rengeteg.csárdás mögött. Táncközben egyedüli p'i'ogramm­ként a szépségverseny szerepelt, amelynek eredménye a következő lett:' 1. Lazarovits Magda 4217 szava­zattal. 2. Fisch Manci 4178 szavazattal. 3- Fisch Irén 3926 szavazattal. 4. PoHa'K Ella 2850 szavazattal. Mivei azonban valamennyi 'jelen­levő lány szép volt, a nyerteseken kívül mindegyik kapott bőven sza­vazatot s igy a szépségverseny is jeientős részt vett az estély anyagi sikerében. Síeinhardt es társulata Hqlla a lakatlan házban. (A «Nyirvidék» tudósítójától.} Fehérgyarmaton Kormány Lász­lone lakatlan házában felakasztva találtak egy férfihullát. A nyomo­zás megállapította, hogy kétségkí­vül öngyilkosság történt, a halóit Lenarth Ferenc szente sj napszámos, aki iszákos természete és adóssá­gai miatt vetett Végét életének. Eltemetésére a nyíregyházi 'kir. ügyészség megadta az engedélyt. a Városi Színházban Reflexiók a „Sajtó liba" c. cikkre. Nagyságos ' Asszonyom! Kiszabadulva az ólomgőzös lég­kor, ta zugó, kattogó gépek fülsi­ketítő, idegromboló birodalmából, itt ulok piciny szobám egyszerűn festett asztala mellett, sápadt ar­comon g megbánás és bánkódás barázdáival. S amint igyekszem a lázasan irohanó napi robotban túl­hajtott, őrülten lüktető agyam gon­dolatrohanását fékezni, lassan-las­san -kezdek én is ember !e nni, las­san ^kezdem magam kivonni a' gép­kolosszusok idegbénító hangöléié­sébői |és reszkető kézzel simogatom, becézgetem azokat a szatirikus vá­doló sorokat, betűket me­lyéket villogó lándzsaként ne­kem méltóztatott szegezni. Amint így az otthon csendes ma­gányában közelebbi ismeretségbe jövünk egymással, kezdem keresni a-szeszélyes kis betűknek azt a paj­zánul kis csalfa kigyóvonalait, melyek olyan fatális helyzetbe so­dorták Nagyságos Asszonyomat és természetesen szerény személyemet is. Bűnbánó szemlélődésem "köze­pete néha-néha éles nyilalás hat szivembe, amikor arra eszmélek, hogy én megint más szót szedtem a .<:Sajtó libák»-ba, mint aminőt a. Nagyságos Asszonyom kéziratából most .kiolvasok. Kétség és remény gyötör most ismét egy ujabb kéz­irat érkeztéig, mert nem tudom, vájjon .a kézirat negyedik sorának második szava llba-e, -vagy lila. Ugyancsak nem tudom, hogy az ötödik sorban lila szárnyasókról akar-e szó lenni. Tekintve, hogy farsang lévén és a falusi kúriákban ilyenkor bizony lilaszinben ts szok­ták látni a nap feljöttét, de vi­szont finom libacomb és mell mel­lett is szoktak elmélkedni a világ múlandóságáról. Avagy mit mél­tóztatna szólani, ha, szigorúan al­kalmazkodva a kézirathoz, s köz­ben , gépem szeszélyesk edése el­vonta v olna gondolatmenetem fona­lát .a tárgytól és valamelyes futu­rista szóra gondolva, a második bekezdés kimenet sorában bűbájos múzsám helyett Ijlájos múzsája ék­telenkedett volna b e a helyreigazí­tásba. 1

Next

/
Thumbnails
Contents