Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-28 / 48. szám

4 19M. toruár 28. szólaltatja meg Éb amely romanti­kus irány az egész századon át Észlelhető történelmi műveltséget teremti (meg, ugy, hogy joggal a historizmus nevével illethető- A historizmus pedig magában fog­lalta a történelmi fejlődés gondo­latát. A nfipek titokzatos lelki éle­tére utalt. Később — Spencertől kölcsönözve a szervesig ^organi­kusság) gondolatát — a század vé­gén a \ nemzetek személyi életének • magaslatáig vezetett. S ezt az elmé­letet egy nagy gyakorlati állam­férfiú, Giadsfon dolgozta ki mü­vében. A XIX. százai Bérlese. Ha a XIX- század mérlegét csi­náinók meg, mégsem azt monda­nánk, hogy ez a tudomány s#á->ada volt, hanem talán sokkal kifejezőb­ben, h agy a tudomány által nyuj ott technikai haladásé. És a XIX. század után következik a nagy, véres kataklizma: a világhá­ború ! S ennek a reakciója két végletben nyilvánul m-g. Azegyik az okkuftista, a misztikus transcen­fális .irány, a theosofia, az antro­posfia nevei aiatt kezd uj hiveket toborozni magának. A rriásilk vég­let ínég Schoppenhaueren is tuf­megy, mert még az akarattói sem (vár semmit, s a teljes megsemmisü lést, a nihiíizmust, a nirvánát hir­deti. á távol Kelet és a távol Nyugat bevonni a XX század életébe. És bevonul a XX. század életébe a -távol-Kelet, meg a távol-Nyugat Rabindrabant Tagore, az indus 'fi­lozófus, aki inkább költő és a fe­kete faj, a néger művészete, zenéje és tánca. És nincs a XX. századnak sem igazi nagy filozófiai rendszere sem művészeti stjiusa és ugy lát­szik, elveszítette hitét a tudomány­ban is, mert nem tud másban hinni, mint a pusztulásban, a vaRás, a tu­domány csődjében. És egyik oldalról egy uj tudomány- í nyal az emberiséget akarja szebbé ' és nemesebbé varázsolni '(eugene­tika), azt hivén, hogy a ló, kutya és disznó nemesítése után egy tökéletesebb emberfajnak ugyan­azon eszközökké! való szelekciója le­hetséges s még egyszer kísér­letet tesz hogy a tudománnyal vált­sa meg az emberiség jövőjét — a XIX. század csalódása után. a biochemia lenne hiVa've er­re, mint Haldane az angol che­mikus olyan büszkén hirdeTt. Más oldalról a fehér faj kimerü­lését, pusztulását, a fehér faj csőd­jét "hirdetik. Anatole Francé, a hitetlen. Talán soha iró jobban nem fejezte ki egy századnak lelki hangulatait, és diszpozícióit, mint áz annyira kedvért nagy iró-müvéáz Anatole Francé. A XIX. század gyermeké Ő. Re­nan egyenes leszármazottja, s nem egyszer Voltaire, Rabelais szarkasz­tikus iróniája szólal meg benne. De mig Rerian hivő félek volt, addig ö már hi ellen, sőt nihilista. Mint akíjv szocialista­párti hai meg és az ő egyik köteté­ben — a »Fehér kövön« — a szo­cializmus megálmodott rendszer*­után következő kurturszaknak igazi Anatole Fra nce-i szellemességgel azt festi, hogy ugy, mint valamikor Chtodvig király idején, ismét tehe­nek fognak fegelészm a Szajna partján, az elpusztult Páris helyén. Anatole Francé ez, akinek a történelem csak szeüieines já­ték — -aminthogy szerinte az egész éiet valóban az —, akinek nagy tudása nagy szellemi ereje mind csak a nihilizmusba fui ! — Anatole Francé már régen elfelej­tette, amit Re nan irt, hogy «nincs nagyobb bün, mint a frivoíitás és hogy az atheista, a közömbös, az a felületes és könnyelmű ember, aki­nek nincs más kultusza, mint 'az ér_ deknek és a gyönyöröknek hajszo fása^. á XX. század embere árrá lett a tér és idő felett. A XIX. század tudományos fejlő­désének közvetlen eredménye az a technikai haladás, amelynek a XX. században olyan eredményéit látjuk, hogy ahhoz fogható a közlekedés terén mtég soha­sem v oit\ A vasút, a gőzhajó, a teiegrlf, a telelőit, s végül a rádió és repüfő­gép — ugy látszik — leküzdik a tér minden nehézségeit. A XX. század embere úrrá lesz a tér és idő 'feiett. Ha a m uIt amellett iá fesz tanúságot, hogy vannak a technikának más kérdései, amelye­ket elmúlt korok tökéletesebben ol­dottak meg (római utak, görög szín­házak, római fürdők, vízvezetékek stb.) mégis azt kefi mondanunk: Soha a földgömb különböző világ­részei, tájai oly közel nem kerültek egymáshoz, mint most. És mégis mit látunk ? Vájjon közelebb jutottak-e lel­kileg egymáshoz a különböző világ'ájak emberei, népei és nemzetei? Hiába próbálkoznak Pánameriká. vai; a havannai kongresszus csak azt mutatta meg a világnak, hogy az Unió csillagos lobogója ural­kodni akar. Hiába kínálgatják Pán­európáf! A biztonsági szerződések követelése, a nyugati- és keleti Lo­carnó, a népszövetségi árnyékura­lom és a győző hatalmak, s a le­győzöttek két kategóriája, a poli­tikai frakciók uralma a köztársa­ságokban, a nyi[t és leplezett dik­tatúrák mind és mind amellett íe Sz nek tanúbizonyságot, hogy ez [idea a fantazmagóriákhoz i tartozik. Pedig még Pánázsiát i s hirdetnek Indiában és Kínában ! j És mindezek, ha megvalósulná- ' nak, vájjon nem-e élesebb harcot ' jelentenének a különböző viíágré- ! szek között, mint a maiak ? , Ha már elmulasztotta * T * 1 pótolja az idén ét 1 / te gy en eg y próbautat az typasu Mercedes-Benz ei IV., Vici ucca 24 szám. T. 220 94. «i T. 14 J-T0. Uj helyiségeink: RSe* Mercedes-Benz Automobil R.-T. Technikailag nem lehet az élet problémáit megoldani. A szörnyű lelki depresszió, ameiy ben egyesek, népek és államok ten­getik eletüket, a zűrzavar irodalom ban, művészetben, tudományban, vallásban, mind csak egyet bizo­nyít: hogy technikailag az életprob­lémáját megoldani nem i"'het. Em­bereknek, nemzeteknek felki egyen­súlyát, összhangját nem a nagy­szerű találmányok, nem az idő 'és tér feletti uralom adják meg, hanem a \léleknek uratmx na ját mag* i felei. Az összhang, az egyensúly csak be­fülről jöhet. A szellemi" világban csali a szellemi világ eszközeiver lehet gyógyitani. uj életet terem­teni. A materiális világnak nincs olyan eszköze, amely a lélek­nek erkölcsi sebei gyógyitani tudná. A lélek feletti ura.'om hozza ímeg a megújhodást. A vallás, a tu­domány mind megtalálja a maga helyet "és az emberi életnek föl­emeléséhez. föfmagasztalásához nagyszerű eszközöket szolgáltathat (és a kultura az emberi élet megne. mesitője lesz. Speagler elkábít és megingat.! A XX. század átlag-emberének egész gondolkodását és érzésvilágát tipikusan kifejezte az az iró, akt a kulturák relativitásának tervét ha­talmas kötetekben irta meg: — Oswald Spengler »A Nyugat eJsü­ivedése« cim alatt. Nem tudós ő, s nem is filozófus. Azonban a tu­domány és filozófia minden külscü jelejvel ékesek Írásai. Még a relativi­tás-tana sem eredeti, hiszen ez csak alkalmazása a hites Einstein-élmé­ietn«k. Rengeteg adathalmaza csak arra v raló, hogy elkábítsa a félmimM embert és \m'egingassa még a niiivtel­. tet is. A vallás, a tudomány csődje után kellett jönni a kultura csődjé­nek is. Ezt hirdeti ő. A destrukció müve tehát be van fejezve. Most éljük saját kulturánk elpusztulásá­nak első századát. Igy hirdeii. — Es azután talán jöhet egy másik kultu ra. Lesz-e köze a miénkéhez? Lesz-e magasabb, mint a miénk? Kicsírázik^ a rothadt kultura hu­muszából, vagy attól teljesen ide­gen növény ez ? Kérdések, amik­re feleletet alig vár az, akinek min­den [ rela'iv s akinek a lelke várja a nayg, az utolsó elpusztulást. A zene hirdeti a megváltás gondolatát. Pedig voltak nagy zeneköltők és nagy írók már a XlX. században, akik egész munkásságukkai, írói és művészi fantáziájuknak minden ere. jé vei "hirdették az e mber felki meg­váltásának nagyszerű gondolatát. A zene pedig - amint Taine taní­totta a modern kor kifejező mű­vészete. Wagner, a zene-dráma megteremtője, a legtökéletesebben a »Parsifai«-ban fejezi ki és oldja meg zen eiieg is az ember lelki meg­váltásának -problémáját Hogy is irja iő? »Csakis az együttérzésből (mitleiden) csírázó Ss a könyöru­lettel a saját akaratot teljesen meg­törő, ónagát érvényesítő szeretet, ez a megváltó keresztény-szeretet, amelyben hit és remény már bennt vannak«. És amint a »Parsifal« vé­gén imondja: »GesegneI isei dein Leiden, das Mitleids Jwchste Kraft und reinsien y^issens Macht dem zagen Torén gab.i A szimfóniák nagymestere, Beet­hoven, láz együttérzés, a fájdalmak után (jut és jutott el a nagy élet­örömhöz. A legkereszényibb írók egyike Dosztojevszkij, ugyanezt a gondolatot, .amit amazok zenében, ő a szó erejével regényeiben, nö­vel Iái ban, 'fantáziáiban és utolsó írásaiban — mintegy végrendeleté­ben i—• gyönyörűen inja meg. Utol­só lírása «Egy nevetséges ' ember álma«, ez a fantasztikus elbeszélés, kristály-tisztán oldja meg az élet problémáját: 1 «Szenesd az embereket, mint sa­ját magadat. Ez az eggsz. Ez min­den. iTöbbre nincs szükséged. Azon­nal fogod tudni, hogy kell élned­Pedig ez csak egy régi, egy nagyon régi igazság, amelyet ezerszer és ezerszer ismé'eltek, de amelyet még sehol ;meg nem valósítottak- Az életnek ia megösmerése magasabb, mint maga az élet. A boldogság törvényének a megismerése maga­sabb, '.mint maga a boldogság.« "Ez az, tami ellen küzdeni kell. És én fogok is küzdeni- Ha csak mind ezt akarnák, akkor azonnal a földön minden megváltoznék»­A spenglerizmus tömeg­pszihózis. A spenglerizmus ugy tűnik fel előttünk, mint egy tömeg-pszichózis; mint egy lelki betegségnek ködképe, amely tszcrteoszlik, ha a létek fel­szabadul beteges depressziója alól. Nézze meg! Ne sajnálja rá a pénzét Hétfőn, Kedden., Szerdán A legszebb! A legjobb! A legmulatságosabb operett újdonság | Yárosi Szinház | Mesék az Írógépről

Next

/
Thumbnails
Contents