Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-19 / 41. szám

•vi rag. DBflBi nWB^^W'W iflSII. khmÍT 19. Elnémultak. A polgári társadafotiinak, a nemzeti gondolatnak ugy is ott leskelődnek rejtett eUensegef. Halálos ellensége a körülvevő nemzetek hatalmas energiájú nacionalizmusa és a világ minden tája felől, kint is bent is forrongómemzetköziség. Hol veszi "a magyar polgárság az ellenállás erejét titáni ellenségeivel símben, ha pillanatnyi szélcsend illúziójában egymájs mardosására, a maga nagy erkölcsi javainak értékcsökkentésére gondol? Katona Bánk Bánjának árvasága, a magyar szinház dermesztő csendje arra késztet, hogy megfújjuk a riadót, itt, ebben a vidéki városban vészjelet adjunk. Hol vannak a magyar színészet, a magyar irodalom lelkesítő tettei példátadó hivői? Hoi vannak a magyar ideálokért hevülő vezérek? Vegyük tudomásul : ha ez a színház Romániában. vagy akár Erdélyben volna és benne a román nemzeti irodalom legnagyobb drámáját adná román társulat, akkor ott abban a városban forró tapsok orkánjától lenne hangos a szinház, akkor ott rhegjefenne minden jó román, megjelennének a vezérek és közkatonák. Ha nincs igaza aggódó szavunknak, akkor boldogok vagyunk, de félünk, nagyon felünk, hogy igazunk van es nemcsak hogy sötét a magyar éjszaka feléttünk, de a csilíagot is egyenként lehulfanak róla. A jő gazda „URDOLINE" twilajikit haténál. Vezérképviselet: Nyíregyháza, Srécheayl-wt 14. 461-2. Telefon : 5#7. ZmuráSjZiri hideg eütn véteni- htjy lehet? TünMért tgfefMM hívja fel a nígywnet. Nagy Kümintö száraz is jévágatt fát, szmet vehet lérecment a kályhájába: — kineveti a telet. immmmmammmmnmmim tufí gazdatiszt árvaságra jutott nevelősködő jurátus fia rója sorróísorra csodás szépségű, uj honfoglalásra indító verssorait. A jurátus Vörösmarty sóhajt: Csak Ö hozzá legyen méltó!Csak Perczei Etelkának tessék! NEGYEDIK KÉP: Nemzefébresz ók. jatiosm írni tamil. Messze, messze, februári, íéu, fehér síkság. Apró vályogfaluk, komoly, csendes magyarok. Ugató éber komondorok — azután csönd, végeláthatatlan puszta fehérség. Tui a Tiszán Bihar alatt egy alacsony kis parasztházban kis család üi. Kettő koros, egy még alig mult hét éves, kis fiu. A szobaföldre szórt puha hamu fölé görnyed. Halovány yxcu agg szüleinek egyetlen reménységé: Jánoska. Hamu efőtt. Ujjával abba rajzolgatja a betűket. Játszik. Az első betűk. Ir. Öreg Arany György a búbos mellett ül. Kaptuk és közzétesszük <tr. Klekmr Károly urnák lapunk főszerkesztőjéhez intézett alábbi levelét, amellyel a,»Nyírvídék« 38. számában, az autó-adó kivetésére vonatkozó közleményünk kfigázittsát kiéri: Igen Tiszteit • Főszerkesztő Ur! Már régen lemondtam arról, hogy valamit is írjak' az újság számára, mert hiába, minden igyekezet, oly siók badarság olvasható nap-nap mellett az újságokban, hogy az ember nem látja szívesen a maga neJvéf i,s a hasábokon. Mégis a Nyirvidék 38. számában a második oldalon a »I<ive<ett autóadó.-. stb.« című tudósítás utolsó bekezdésébein oly felháborító tudatlanság foglaltatik, ami szinte lázitásszerüQi mé'yiU az ellentétet a »mezőgazda« és az »autótulajdonosok« között Azt mondja ez a b

ekezdés hegy: »Ez a szigorú adóvégrehajtást, intézkedés érthető, ha arra gondolunk. nogy az autótulajdonosok eddig nem járu'tak hozzá a közű tik karbantartásához, ezzC< szemben a legkitebb mezőgazda is maga egy szekere és két 'ova után évente 280.000 korona közm'mkaváitságot fizetett eddig is és fizet ezután is«. Hát •'essék kérem tudomásul venni, hogy ez nem felel meg a valóságnak," mert igenis az autótulajdonosok is fizettek eddig is közműn kaváltságöt s nem is 280.000 koronát, hanem pi. a kis Ford gép után is 3—4.000.000 koronát. Azért igen kér^m a Főszerkesztői urat, i tegyen szíves a lapjában ezt a társadalmi ellentétet mélyénszító valótlanságot helyreigazítani. Tisztelttel: Dr. I\l£k0r na

tOiy. '• A főszerkesztő megjegyzései: i A levélíró urnák az ugy érdemében tökéletes igaza van. Utána jármaim a dolognak és tényleg meggyőződjem róta. hogy az' autótulajdonosok eddig is hozzájártt itak a vármegyef közköltséghez és e tekintetben a rfchézményezett cikk tartalma a helyreigazításra csákugyan rászorult. Nincsen igaza azonban a tevéi hangnemének megválasztásában Ha a tevélwö ur ilyen hangnemben szokott írni, akkor nagyon jót tette, hogy lemondott arról,' hogy újságok számára írjon. Jó' telte volna, na ehhez az elhatározásához ez alkalommal is következetes maradt volna Mi szeriény vidéki újságírók mmdan igyekezet mellett se tudunk különb és nívósabb lapot szolgáltatni, mint a mit adunk. De bolond is ,az áz ember, aki nagyobb kalappal akar köszönni, mint amilyet a fejőn hord. A mi programm-uJnk az, hogy dióhéjban regisztráljuk a nagy" világ és az ország napi .eseményeit és részletesen ösmeriessük a megyei és városi é'et feljegyzésre méltó történeteit és ide vonatkozó riportjainknál igyekszünk a szereplő egyéniségek nyilatkozatait, besztécKU, a városi és megyei étet kiválóságainak példaadó .viselt dolgait olvasóink eié tártix. A levélíró ur beszédeit is nem egyszer közöltük. Miért volnának .ezek badarságok? . Tévedni azonban e

mberi dolog. Az újságíró lázas munkája közben sokszor vét — akaratlanén is — az igazság ellen, ám ezért, ha tévedése nem .szántszándékos, különösébe gáncs és olyan brutális támadás, mint ^milyenben a levélíró ur részeftet bennünket, -- nem érhet. A levélíró ur, mint kitűnő operatőr, szúró, vágó, metsző sorszámokkal szokott bánni'és ez alkalomíma'\a pennát is ilyen eszköznek vette; Pedig a,tollat nem mindig szabad í yen Veszedelmes célra használni. A levélíró ur praksíz^sábafi is előfordulok bizonyára rossz iciJneffiefelü esetek, amikor a paciens Reuma kösivésvi, csuz W — — B.J. Uehias, szaggatás, szúrás ellen legjobban bevált a kr;*gner-fóle Ai«a 1 pengő 60 fíi»ér minden patikában IsnMrtatö füzetet h'irkinek szívesen küld teljesen inayin n főraktár: Kric&ttKr Gyógyszertár: Budapest. VIII/fiS. Calvin-lér (Barons-ulca s»rok) meghalt a műtőasztalon, vagy a 'szrnatóríu'mában, a kezelése ai.it Megesne bele, ha mi ilyenkor a tollúnk hegyét egyenesen a levélíró urnák szögeznők és emeletes tudatlansággalhebehurgyasággaj stb. vádolnánk meg. Isten ments! Mindég s mindenkiről feltételezzük a jóhiszeműséget és a lelkiösmerttesiséget. De viszont mi is kérjük, hogy velünk szemben is legyen mindenki lojális és ösm

erje el jó1 is^eirüségünket s ne szamarazzon te bet nüriket egy jámbor tévedes n iáit. A levélíró ur ts próbálkozott emlékezetem szerint az újságírás korul. Bíbérja: még nem jogosítják árra, hogy ily magasra üljön és ilyen leckéztető hangon bírálja el az újságok tartalmát. Főként pedig tiltakozom az ellen, Ei-elnézi az Írogató Jánoskát. Tanítgatja. Össze-össze villan a gze

me büszkén az «ides»-sel. Azt zengik a fénylő szülői szemek: Ezt én tanítottam... Tud írni az én gyermekem-.. Az «ides» szeme is . büszkén villan vissza. Jánoska az övé... a büszkesége, mindene. Ujja fürgén futja a betűk görbülő vonalainak útját, aztán elsimítja. Hafk nótát dalol az édes; elkomolyodik... zsoltárba kezd. A házőrző komondor hasai a küszöbnél. Künn az eperfa csupasz ágait rázza a fagyos szél. Jánoska ujja csak ir, csak ir. Este van, téteste, februári este Nagy fehér hótepei az utatbeeste. ÖTÖDIK KÉP: NertiZa&óresZ ök: Találkozás a népmesével. Messze pesttői, messze Szaloníátói a Duna—Tisza közén szélhordta homoklankák, befagyott tócsák. Téli puszta. Messze puska durran... farkasra lőttek. Valahol bíborosra festi a fehér havat a csöpögő piros vér. Árnyék ez, vagy kisértet — de fovas vágtat téli tompa csöndön, riadt paripán,' háta mögött farkas, feje felett holló. Szélmalom áll. Mozdulatlan. Lefagyott szárnnyal, mint valami óriás madár. Nyáron fürge szárnnyal kering a' n apsütö tfe városszélen. Forog, kering. Tarka délibábot kerget. » Benn apró házak sora. Félegyháza. Feimagosui az éjbe az öregj templom karcsú tornya. Jellegzetes körvonalai fekete foltot rajzolnak a fehér éjszakába. A templom mögött Petrovics székálló háza. Most küldik aludni a kocsi, kétéves Sanyi gyereket. Dacos. Nem álmos. A dajkája fekete hajú, sötét szemii, ábrándos lelkű kun lány. Most a kis ágy föfé hajol: Meséljek Sanyika? Majd tovább mondom a mesét... a szegény juhászlegényről, akinek nem volt senkije csak egy árva Iiuskája. De a gonosz mostoha irigyelte.... — mondjam — lesz benne szép tündérország, sok boldogság, hegyen-völgyön lakodalom. A dacos kis Sándor gyerek megszelídül, szemei 'fényben villannak, kicsi lelke szomjasan issza a szivárványszép dajkamesét. Most összeszorul pici ökle. Fenyeget. Igen, a vén boszorkát, a gonoszt „a zsarnokot. Majd ad ő neki., Csak nőj jön nagyra. Jaj fesz a zsarnoknak, a boszorkának. Minden rab Huskát kiszabadít. Gyerek sze

mejben megcsillan a szent szábadság fénye. Már félálomban mozog pici piros ajka. De ökle szorítva. Alszik., Álmodik - talán a szabadságról. HATODIK KÉP: Nemzeiébresz'ők: Aki most órk

e~ zeu. A Dunán zajlik a jég. Darabokra zúzott Jégtáblák úsznak fehéren a sötét vizeken. Mint valami csillogó drága nagy ovális keret, ugy ölelik körül az áldott szigetet: Csallóközt. csücsén, Komárom utc( vitatkozással .lépked K diák. ' A természetes keserűvíz gf omor ős béltissctitó hatása páratlan. Az IgeMéndit ne tévessze ssszo Másfajta keserávizcel! KtpMé üMtaiit kis ét Ntf fivefkea. Sotaidtkwer kitftiliW Kinína.