Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-19 / 41. szám

•vi rag. DBflBi nWB^^W'W iflSII. khmÍT 19. Elnémultak. A polgári társadafotii­nak, a nemzeti gondolatnak ugy is ott leskelődnek rejtett eUensegef. Halálos ellensége a körülvevő nem­zetek hatalmas energiájú naciona­lizmusa és a világ minden tája felől, kint is bent is forrongómem­zetköziség. Hol veszi "a magyar pol­gárság az ellenállás erejét titáni el­lenségeivel símben, ha pillanatnyi szélcsend illúziójában egymájs mardosására, a maga nagy erköl­csi javainak értékcsökkentésére gon­dol? Katona Bánk Bánjának árvasá­ga, a magyar szinház dermesztő csendje arra késztet, hogy megfúj­juk a riadót, itt, ebben a vidéki városban vészjelet adjunk. Hol van­nak a magyar színészet, a magyar irodalom lelkesítő tettei példátadó hivői? Hoi vannak a magyar ide­álokért hevülő vezérek? Vegyük tu­domásul : ha ez a színház Romá­niában. vagy akár Erdélyben vol­na és benne a román nemzeti iro­dalom legnagyobb drámáját adná román társulat, akkor ott abban a városban forró tapsok orkánjától lenne hangos a szinház, akkor ott rhegjefenne minden jó román, meg­jelennének a vezérek és közkato­nák. Ha nincs igaza aggódó szavunk­nak, akkor boldogok vagyunk, de félünk, nagyon felünk, hogy iga­zunk van es nemcsak hogy sötét a magyar éjszaka feléttünk, de a csil­íagot is egyenként lehulfanak róla. A jő gazda „URDOLINE" twilajikit haténál. Vezérképviselet: Nyíregyháza, Srécheayl-wt 14. 461-2. Telefon : 5#7. ZmuráSjZiri hideg eütn véteni- htjy lehet? TünMért tgfefMM hívja fel a nígywnet. Nagy Kümintö száraz is jévágatt fát, szmet vehet lérecment a kályhájába: — kineveti a telet. immmmmammmmnmmim tufí gazdatiszt árvaságra jutott ne­velősködő jurátus fia rója sorróí­sorra csodás szépségű, uj honfog­lalásra indító verssorait. A jurátus Vörösmarty sóhajt: Csak Ö hozzá legyen méltó!Csak Perczei Etelkának tessék! NEGYEDIK KÉP: Nemzefébresz ók. jatiosm írni ta­mil. Messze, messze, februári, íéu, fe­hér síkság. Apró vályogfaluk, ko­moly, csendes magyarok. Ugató éber komondorok — azután csönd, végeláthatatlan pusz­ta fehérség. Tui a Tiszán Bihar alatt egy ala­csony kis parasztházban kis család üi. Kettő koros, egy még alig mult hét éves, kis fiu. A szobaföldre szórt puha hamu fölé görnyed. Halovány yxcu agg szüleinek egyetlen reménységé: Jánoska. Hamu efőtt. Ujjával abba rajzolgatja a betű­ket. Játszik. Az első betűk. Ir. Öreg Arany György a búbos mellett ül. Kaptuk és közzétesszük <tr. Klek­mr Károly urnák lapunk főszer­kesztőjéhez intézett alábbi levelét, amellyel a,»Nyírvídék« 38. számá­ban, az autó-adó kivetésére vonat­kozó közleményünk kfigázittsát kiéri: Igen Tiszteit • Főszerkesztő Ur! Már régen lemondtam arról, hogy valamit is írjak' az újság számára, mert hiába, minden igyekezet, oly siók badarság olvasható nap-nap mellett az újságokban, hogy az em­ber nem látja szívesen a maga ne­Jvéf i,s a hasábokon. Mégis a Nyir­vidék 38. számában a második ol­dalon a »I<ive<ett autóadó.-. stb.« című tudósítás utolsó bekezdésé­bein oly felháborító tudatlanság foglaltatik, ami szinte lázitásszerü­Qi mé'yiU az ellentétet a »mező­gazda« és az »autótulajdonosok« kö­zött Azt mondja ez a b ekezdés hegy: »Ez a szigorú adóvégrehajtást, intézkedés érthető, ha arra gondo­lunk. nogy az autótulajdonosok eddig nem járu'tak hozzá a közű tik karbantartásához, ezzC< szemben a legkitebb mezőgazda is maga egy szekere és két 'ova után évente 280.000 korona közm'mkaváitságot fizetett eddig is és fizet ezután is«. Hát •'essék kérem tudomásul ven­ni, hogy ez nem felel meg a való­ságnak," mert igenis az autótulaj­donosok is fizettek eddig is köz­műn kaváltságöt s nem is 280.000 koronát, hanem pi. a kis Ford gép után is 3—4.000.000 koronát. Azért igen kér^m a Főszerkesztői urat, i tegyen szíves a lapjában ezt a társadalmi ellentétet mélyénszító valótlanságot helyreigazítani. Tisztelttel: Dr. I\l£k0r na tOiy. '• A főszerkesztő megjegyzései: i A levélíró urnák az ugy érdemé­ben tökéletes igaza van. Utána jár­maim a dolognak és tényleg meggyő­ződjem róta. hogy az' autótulajdo­nosok eddig is hozzájártt itak a vár­megyef közköltséghez és e tekintet­ben a rfchézményezett cikk tartalma a helyreigazításra csákugyan rászo­rult. Nincsen igaza azonban a tevéi hangnemének megválasztásában Ha a tevélwö ur ilyen hangnem­ben szokott írni, akkor nagyon jót tette, hogy lemondott arról,' hogy újságok számára írjon. Jó' telte volna, na ehhez az elhatározásához ez alkalommal is következetes ma­radt volna Mi szeriény vidéki újságírók mm­dan igyekezet mellett se tudunk különb és nívósabb lapot szolgál­tatni, mint a mit adunk. De bolond is ,az áz ember, aki nagyobb ka­lappal akar köszönni, mint ami­lyet a fejőn hord. A mi program­m-uJnk az, hogy dióhéjban regisz­tráljuk a nagy" világ és az ország napi .eseményeit és részletesen ös­meriessük a megyei és városi é'et feljegyzésre méltó történeteit és ide vonatkozó riportjainknál igyek­szünk a szereplő egyéniségek nyi­latkozatait, besztécKU, a városi és megyei étet kiválóságainak példa­adó .viselt dolgait olvasóink eié tártix. A levélíró ur beszédeit is nem egyszer közöltük. Miért vol­nának .ezek badarságok? . Tévedni azonban e mberi dolog. Az újságíró lázas munkája közben sokszor vét — akaratlanén is — az igazság ellen, ám ezért, ha tévedése nem .szántszándékos, különösébe gáncs és olyan brutális támadás, mint ^milyenben a levélíró ur részeftet bennünket, -- nem érhet. A levélíró ur, mint kitűnő ope­ratőr, szúró, vágó, metsző sorszá­mokkal szokott bánni'és ez alkalom­íma'\a pennát is ilyen eszköznek vet­te; Pedig a,tollat nem mindig sza­bad í yen Veszedelmes célra hasz­nálni. A levélíró ur praksíz^sábafi is előfordulok bizonyára rossz ici­Jneffiefelü esetek, amikor a paciens Reuma kösivésvi, csuz W — — B.J. Uehias, szaggatás, szúrás ellen legjobban bevált a kr;*gner-fóle Ai«a 1 pengő 60 fíi»ér minden patikában IsnMrtatö füzetet h'irkinek szívesen küld teljesen inayin n főraktár: Kric&ttKr Gyógyszertár: Budapest. VIII/fiS. Calvin-lér (Barons-ulca s»rok) meghalt a műtőasztalon, vagy a 'szrnatóríu'mában, a kezelése ai.it Megesne bele, ha mi ilyenkor a tollúnk hegyét egyenesen a levél­író urnák szögeznők és emeletes tudatlansággalhebehurgyasággaj stb. vádolnánk meg. Isten ments! Mindég s mindenkiről feltételezzük a jóhiszeműséget és a lelkiösmert­tesiséget. De viszont mi is kérjük, hogy velünk szemben is legyen mindenki lojális és ösm erje el jó­1 is^eirüségünket s ne szamarazzon te bet nüriket egy jámbor tévedes n iáit. A levélíró ur ts próbálkozott emlékezetem szerint az újságírás ko­rul. Bíbérja: még nem jogosítják árra, hogy ily magasra üljön és ilyen leckéztető hangon bírálja el az újságok tartalmát. Főként pedig tiltakozom az ellen, Ei-elnézi az Írogató Jánoskát. Tanítgatja. Össze-össze villan a gze me büsz­kén az «ides»-sel. Azt zengik a fénylő szülői szemek: Ezt én tanítottam... Tud írni az én gyermekem-.. Az «ides» szeme is . büszkén vil­lan vissza. Jánoska az övé... a büsz­kesége, mindene. Ujja fürgén futja a betűk gör­bülő vonalainak útját, aztán elsi­mítja. Hafk nótát dalol az édes; elko­molyodik... zsoltárba kezd. A házőrző komondor hasai a kü­szöbnél. Künn az eperfa csupasz ágait rázza a fagyos szél. Jánoska ujja csak ir, csak ir. Este van, téteste, februári este Nagy fehér hótepei az utatbeeste. ÖTÖDIK KÉP: NertiZa&óresZ ök: Találkozás a nép­mesével. Messze pesttői, messze Szalon­íátói a Duna—Tisza közén szél­hordta homoklankák, befagyott tó­csák. Téli puszta. Messze puska durran... farkasra lőttek. Valahol bíborosra festi a fehér havat a csöpögő piros vér. Árnyék ez, vagy kisértet — de fovas vágtat téli tompa csöndön, riadt paripán,' háta mögött farkas, feje felett holló. Szélmalom áll. Mozdulatlan. Lefagyott szárnnyal, mint va­lami óriás madár. Nyáron fürge szárnnyal kering a' n apsütö tfe városszélen. Forog, kering. Tarka délibábot kerget. » Benn apró házak sora. Félegyhá­za. Feimagosui az éjbe az öregj templom karcsú tornya. Jellegzetes körvonalai fekete fol­tot rajzolnak a fehér éjszakába. A templom mögött Petrovics székálló háza. Most küldik alud­ni a kocsi, kétéves Sanyi gyereket. Dacos. Nem álmos. A dajkája fekete hajú, sötét sze­mii, ábrándos lelkű kun lány. Most a kis ágy föfé hajol: Meséljek Sanyika? Majd tovább mondom a mesét... a szegény juhászlegényről, akinek nem volt senkije csak egy árva Iiuskája. De a gonosz mostoha iri­gyelte.... — mondjam — lesz ben­ne szép tündérország, sok boldog­ság, hegyen-völgyön lakodalom. A dacos kis Sándor gyerek meg­szelídül, szemei 'fényben villannak, kicsi lelke szomjasan issza a szi­várványszép dajkamesét. Most összeszorul pici ökle. Fenyeget. Igen, a vén boszorkát, a go­noszt „a zsarnokot. Majd ad ő neki., Csak nőj jön nagyra. Jaj fesz a zsarnoknak, a boszorkának. Minden rab Huskát kiszabadít. Gyerek sze mejben megcsillan a szent szábadság fénye. Már félálomban mozog pici piros ajka. De ökle szorítva. Alszik., Álmodik - talán a szabadságról. HATODIK KÉP: Nemzeiébresz'ők: Aki most órk e~ zeu. A Dunán zajlik a jég. Darabokra zúzott Jégtáblák úsznak fehéren a sötét vizeken. Mint valami csillogó drága nagy ovális keret, ugy ölelik körül az áldott szigetet: Csallóközt. csücsén, Komárom ut­c( vitatkozással .lépked K diák. ' A természetes keserűvíz gf omor ős béltissctitó hatása páratlan. Az IgeMéndit ne tévessze ssszo Másfajta keserávizcel! KtpMé üMtaiit kis ét Ntf fivefkea. Sotaidtkwer kitftiliW Kinína.

Next

/
Thumbnails
Contents