Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-08 / 6. szám

Nyiregyhaze, 1928. január 8. * Vasárnap XLIX. évfolyam. 6 szám. EWflasttel árak tMtytwn é* vMtten: gfy bérs 8'tO pangő, N««yMé«ra 7 50 p»ng& fc tanattoRk vasgwtcwsy Alapította JCSA ELEK Ffewkaut* i Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ, faiéba aaarkMst* I VERTSE K. ANDOR. wtnm rt-i ScsrtiMitdBég «» kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Talafon Mim 180. Postachequa KAalraiokat nara adunk viasza, • w * Ml A pápa Benjáminja. Vasárnap délelőtt a sixlusi ká­polnában, amelynek falait Mjcheí" angelo ecsetje és fantáziája népe­sítette be a menny és pokol vilá­gával, Krisztus földi helytartója fogja püspökké szentelni Serédy Jusztiniánt, Magyarország herceg­prímását, miután már előzőleg bí­borossá avatta. Az a különös meg­tiszteltetés, hogy maga a Szent­atya végzi a püspökkéavatás ma­gasztos szertartását, nemcsak az uj primás különösen kedvelt sze mélyének, hatiem az országnak js szól, amelynek legfőbb egyházi méltóságát van hivatva betölteni. Serédy Jusztiniánt származása, neveltetése és eddigi működésének körülményei mind arra predesz­tinálják, hogy ,uj tartalommal tőit se meg a hitéletet, hogy valóban életet vigyen a dogmák közé is, — hogy atyja legyen az alárendelt kié rusnak, híveinek, de az ország más vallású lakosainak is, hiszen a her­cegprímás egyúttal az egyik leg­magasabb közjogi 'méltóság be­töltője is. A pápa öszqntség'.; a bí­borosokat avató beszédében nészle tesen foglalkozott azzal a feladat tai, amely az uj hercegprímásra há­rul és az -avatás ceremoniális kül sőségei közt i> talált néhány egé­szen meleg és egészen szivbőljövő szót fiz esztergomi érsek méltatá­sára. Ez a szokatlan és különös be­széd az ország határain tul is Se­rédy Jusztinián személye felé irá­nyította a közfigyelmet, felhívta az érdeklődést aníiak a szerény szer zetesnek személyére, aki eddig a vi­lág zajától elvonulva működött az egyház íegmagasabbrendü . tudo­mányágának fejlesztésén és elvo­nultságában érte a kegy, amely a Benedek-rend alázatos szolgájábó 1 a legmagasabb polcok egyikére emelte. Ha akadt is néhány hang az or­szágban, amely egyéni indokokból táplálkozva ellenvetést próbált tenni az uj hercegprímás kinevezésének formaságai tárgyában, ezeknek a haíigoknak ei kellett némulniok a pápa szavai hallatira, amelyek mint egy ajándékként adták Mária orszá­gának az uj főpásztort. Ha pedig a Szentatya, aki évek hosszú Során át közvetlen közeibői szemlélhette kedvelt hivének munkásságát, az ő személyét tartja a legalkaim& sabbnak, hogy a megcsonkított or­szág hívőit lelki malaszttal ellássa, a Csalhatatlan választása e[;en nem hangozhat ei ellenvélemény. A biborosi kar Benjáminjának n vez­te a pápa Serédy Jusztiniánt é9 ! az ószövetségből tudjuk, hogy Ben jámin nemcsak a legfiatalabb, ha­nem egyúttal a legkedvesebb gyer­meke is volt Jákobnak. Akit tehát a legfelsőbb és legszentebb he­lyen ilyen megkülönböztetett titu­lusra érdemesitinek és akinek ugy avatásán, mint püspökké való fel­szentelésén is megnyilvánul a meg­különböztető kegy, annak működé­sétől a legszebbeket és legnagyob­bakat várhatja katholikus lakossá­gunk abban a szilárd reményben, hogy áldásteljes működését nem­csak honorálni, hanem minden tőle telhető eszközzel támogatni 1; fog­ja a Vatikán. £s amikor az utód­államokkal súlyos és bonyolult egy­házjogi kérdések vannak függőben, bizonyosra vehető, hogy e kérdésiek rendezésénél a Szentszék, már csak Serédy Jusztin ián befolyásá­ra és személyére való tekintette 1 is pártfogolni fogja a magyar ér dekeket Száztagú küldöttség képviseli va tárnap délelőtt ja £>ixtinában Ma gyarország katholikus társadalmát' de ez a száz ember egyszersmind a húszmilliós magyarságot szim­bolizálja és reprezentálja. Lélek­ben valamennyien ott leszünk \ legfiatalabb bíboros, a főpapi kar Benjáminjának, felszenteléséri és imádkozunk, hogy beléje vetett re ményünk mielőbb hozza még a megvalósulást. Adja Isién, hogy uj prímásunk alatt érjük meg a ré­gi magyar kathoIicizmusnakrMária csonkita fan országának feltámadá­sát. Magyarország a háború előtti adóssá­gok 60 százalékát már kifizette. A Magyar Távirati Iroda jelenti: London. A háború eiőtt magyar adósságok rendezésére fölállított Clearíng-hivatai vezetője most je­lentést adott ki a hivatal mult évi müüködéséről. A jelentés kiemeli, hogy a magyar kormány a legna­gyobb pontossággal teljesítette ösz­szes kötelezettségét és ezáltal lehe­tővé tette, hogy ujabb részletfize­tések eszközöltessenek ki "éspedig olyan mértékben, hogy minden font után 12 schilling, vagyis az adósságok 60 százaléka már tör­lesztve van. Csendes tragédia. Irta : barsy K. Irma Nagy, sárga plakátok hirdették a városban, hogy Széphegyi Artúr társulata előadást rendez a Városi Szálló nagytermében. A príma 4 donna: Holló Hanna, városunk szülötte... * Kati néni nagytakarítást rven­dezett a kis szoba-konyhás laká­sában. Kiporolta a rozoga díványt, m-g a két öreg karosszéket, ablakot mosott, padlót súrolt, törülgette, fényesitgette a szegénységét. Ra­gyogott a parányi "konyha is a tisztaságtól. Friss vasportói fény­lett a tűzhely, gőgösen ragyogott a rézmozsár s még a kicsorbult vas­fazekak, fületlen bögrék is olyan büszkén tekintettek egymásra' mint finom urikonyhák csillogó edényei. A sárga cica is nagyobb gondot fordított toiie.tejére, sokat mosako­dott, kényeskedve lépdelte végig a nedves deszkapadlót, aztán egy ugrással az ablakpárkányra telepe­dett és kinézett az utcára. Érezte, hogy itt ma valami rendkívüli do­log készül, d e ősi arisztokratizmu­sával unott arcot vágott, mint akinek semmi köze az emberek ap­ró dolgaihoz, eseménykéiheZ. A fontos úgyis csak az, hogy ma jól­lakott csirkebéllel és később jó csontok is esedékesek... Bizony rég volt, hogy Kati néni csirkét ölt. A szomszédasszony is bámulva szemlélte a szokatlan nekikészülő­dést. Nem volt idevalósi, hát nem értette dolgot. Kati néni konyhá­jából finom pecsenyeillat csapta meg az orrát. Az öregasszony nem sajnált belenyúlni a «hazai» taka­rékjába: a féltve dugdosott ha­risnyába, amelyben összekoplalt pár garaskáját őrizte..^ — A lányom jött meg — val­lotta boldogan .Kati néni — . a Hanka. D e most már Holló Han­nának hívják. Művésznő. — Ne beszéljen Hudákné, hát a primadonna a maga Hanyicskája? —- Bizony a Hanyicska. Szegény kis lányom — könnyesedéit ei a hangja — öt esztendeje nem lát­tam. Mert hát akkor ugy ment el bucsu nélkül azzal « fekete komé­diással... tudni sem akartam róla. De aztán irt szegénykém, hogy bo­csássak meg neki... hát nincs kő­bői az ember... nyomorban voltak, elküldtem, ami 'kis pénzem volt. Most le veiet kaptam tőle, hogy itt játszanak a városban, hát eijön hozzám. Most már szépen keresi művésznő lett — tette hozzá Kati néni büszkén, mialatt ragyogóradör zsölte a kilincset. A legszebb ágy­huzatot vettem elő neki, amit az esküvőm óta őrizgetek... — Itt lakik Hudákné? — rontott be az udvarra egy nyurga fiatalem­ber. — Holló Hanna őnagysága küldi e zt a levelet. És azzal már szedte is lábát kifelé. A reszkető kézzel kinyitott borí­tékból Kék papirszélet hullott ki: támlásszék-jegy a mai előadásra. — Mellette pár kusza vonással: Hanna most nem jöhet, sok a dolguk az előadás el®tt> de majd azután. — Csak jöjjön ei az anyja, nézze meg őt és .mulasson jól. » Hogy Kati néni nagy szégyen­kezve mégis beóvatoskodott a né­zőtérre, nagyon rosszul érezte ma­gát a kopott fekete ünneplőiében. Mellette csupa selyemruhás, ék­szeres dámák — nagyságák, akik­hez takarítani járt — elegáns urak, akik furcsálló szemmel méregették őt. Ijedten nézett jobbra-balra a nagy fényességben: igyekezett sze­gényke egészen kicsi lenni. Össze­húzta magát, amennyire lehetett; a széknek csak a felére mert ráülni. Kezdte magyarázni a körű lőtt­ülőknek, hogv a lánya küldte a je­gyet, a művésznő. De hamar le­pisszegték: kezdődött az előadás. A kis színpadon festettarcu, len­geruhás nők táncoltak és énekel­tek. Kati néni csendesen botránko­zott. Aztán kijött a színpadra a prímadonna... Könnyed fátyollá 1 takart feszes rózsaszín trikóban el­énekelte a operett fő slágerét. A férfiak mohón látcsővezték a hety­kén domborodó formákat. A nők sze me is felcsillant: szép fiu volt a hősszerelmes. És mikor Holló Hanna táncolni kezdett partneré­ivel: a hangulat lázasra forrósodott. Senki sem vette észre, hogy az első felvonást követő tapsviharban egy kopottruhás öregasszony, ki­botorkál a színházból... Hazament, várni a leányát: va­csorával, puha ággyal, esengő köny nyes szavakkal. Megterített széperi: két személyre. Odakészítette a hi­deg sültcsirkét, salátát, süteményt Virágot is tett az asztalra. Aztán leült az ablakhoz és az uccát kém­lelte. Lázasan, dideregve, csbda­várán. Kiese repkedett ajka halk szava­kat kóstolt. Gyötrődések, átvir­rasztott éjszakák sebző szemrehá­nyásait és szenvedő könnyes pa­naszát az elárvult, magárahagyott öregasszonynak... A mindent meg­bocsátó hétfájdalmu anyasziv sze" Iid simogatását.. Futottak a percek... peregtek az órák. A kövezeten lépések... Ferenc jött arra, a Városi Szálló egyik csaposlegénye. — Mi az, Kati néni, maga még nem alszik? Na minálunk is nagy ricsaj volt ma. A színészek mu­lattak az urakkal, csak ugy folyt a Remek báli és estélyi divatcipők arany és ezfistbőr, brokát, selyem és lakk, világhírű „Bally' és , Princess" gyártmányokban, gyönyörű választékban. Brokát és lakkcipők mán 20? e„ g«öi. — Selfemharisnyfik a* összes báli c.pö»*inel*ben Sga a Hungária Cipőáruházban, Nyíregyháza. ^^^SSSÜ^ és vá,asztékunba t Egyes szám ára 16 fillér.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents