Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-07 / 278. szám

1927. december 6. WFHVIBÉÍT 7 Nagy karácsonyi hócipövásár! Női hócipő, francia és amerikai gyártmány 12'— Férfi hócipő, amerik*i, csak 40 szám ... 16'— la noi nyelves sarcipo .. 850 Női hócipő, francia gyártmány, galléros ... 14'50 Férfi hócipő, amerikai és orosz gyártmány 19"— Teveszőr és posztó házicipők 36-42. bórtalppal 5'60 Női hócipő, svéd gyártmány 15'— Gyermek hócipők P 12 — és 14'— „ „ „ „ 36-42. caattos 7'— Világhírű „Viking" sréd hócipők óriási választékban. — Vízhatlan vadász és sportcipők, csizmák olcsó árban, mérték után is. A legkiválóbb ,,F. L Popper" és „Lichtman" cipók főraktára. — Remek választék „Commers", „Ányos" és „Extra" márkájú divatcipőkben Lichtenberg Sándor cipőáruházában, Zrinyi 1 "•„!; Eibnjt a tanár Benesből azzal a 'javaslatával kapcsolatban, amelyet a leszerelési konferencia elé terjesztett. EÍ a javaslat ugylátseik annyira elméleti természetű volt, hogy a görög delegátus kivételével mindenki csak mosolygott rajta, sőt a szerb kormány kiküldöttje, Markovics, humorral teljes beszédben fejtette ki a munkaprogramul akadémikus voltát A biztonság problémáját — mondott"' — csak gyakorla ílag és a politikai reali'ások szemszögéből lehet nézni. Az eddigi híradások alapján a javaslat részletei nem ismeretesek, azonban elképzelhető, hogy mily különösnek és fantasztikusnak kellett lennie, ha még Csehország szövetségese is ily súlyos bírálatban részesítette. Kétségtelen tény, hogy a leszerelés kérdése ma egyike a legfontosabbaknak. E 'kérdés tulajdonképpen csak a győző államokra ab fenn, hiszen "

a legyőzött államok a különböző békeszerződések határozmányai folytán kénytelenek voltak leszerelni, bár ennek a leszerelésnek oly ravasz formát adtak a zsoldos hadsereg bevezetésével, hogy a súlyos pénzügyi terhek meg maradtak. Hogy Benes vájjon őszinte javaslatot terjesztet: elő, vagy sem, azt — u.ból hangsúlyozzuk — nem tudjuk. Eddigi működése álapján mindenesetre ezc nem tételeznők fel róía, hiszen sokkal élénkebb részt vett a politikai boszorkánykonyhának az üzelmeiben, a mely az üj európai rendet megteremtette. Kisebb hibáktól eltekintve, — ezt loyálislan el kell ismerni róla még ellenfeleinek is, — ügyesen kormányozta az újonnan vizrebocsájíott Csehszlovákia hajóját. El lenben az őszinteség sohasem tartozott az erős oldalai, közé s nem tudjuk, hogy javaslata nem éppen azért bukott-e meg, mert éppen nem volt őszinte, bár letagadhatatlan, hogy éppen azok, akiknek a harácsolás és rablás folytán rossz a lelkiismeretük, nem nagyon sietnek a. leszerelésért lelkesedni. Benes javaslatát tehát elvetették' és megmosolyogták. Kérdés azonban, hogy e

zzjel el van-e intézve az a nagy probléma, amely mégis csak a ma legkomolyabb problémái közé tartozik? Nyilvánvalóan nem. A legyőzött államok fegyvertelenül és kiszolgáltatva álijnak a győző államok előtt s mig az előbbiekkei szemben minden lehető megszori-' tást életbe léptetnek, az utóbbiak ű Jegőrültebb tempóban fegyverkeznek, aminek ékes bizonyítéka, hogy Franciaország jövő évi hadügyi költségvetése egy és fél milliárddal nagyobb a mult" esztendeinél. De hát mitől félnek tulajdonképpen a győztes államok, hiszen materiális hatalom érdekisiket nem fenyegeti. Erre csak egy reális! választ lehet adni: feík;íismeretük zajongásától. Valahogy, bár be nem vallottan ők is érzik, hogy az, amit békemünek neveznek, az emberi méltányosság és igazság legszörnyűbb megcsúfolásával jött létre. Természetes, hogy mig erről az alapról le nem térnek, azok á- félénk kísérletek, amelyeket a Népszövetség egyes ülésszakain tapasztalhatunk, inkább csak a hipokrizis számláját elégítik fci, mint az erkölcs és jog szörnyű kövééi-rovatának egyenlegét. így érthető meg ezután, hogy ebből a lelkiállapotból a Benes-féléhez hasonló ja vaslatok születnek, amelyeknek őszjntétlenségét a többi szövetségesek őszinte félelme bélyegezi meg. Ráolvasásokkal és javasasszony módszerekkel ezt a gyökeréig beteg uj európai politikai 'konstellációt meggyógyítani nem lehet. Itt csak egy segit: megadni az igazságnak azt a részt, amely az erkölcsi viIágiend szempontjából megilleti. Mindaddig, amig e

z a seb be nBm gyógyul, a kínpadra húzott igazság fel-feltápászkodik s boszszuért kiált. Háromszázezer pengő adét fizet a nyíregyházi közönség a láthatatlan adószedőnek a vasnti felüljáró miatt. Nyilatkoznak a nyíregyházi fuvarozók. — hacsak ismétlésbe nem akarnánk bocsátkozni — semmit hozizá nem füzhetünk. Cikkével az egész városnak, de elsősorban nekünk tesz jó szolgálatot, — azonban nCm hagyhatjuk szó nélkül azon kitételt, « mert akiknek elevenébe vág, a szállítók, hallgatnak.» Ne tessék azt hinni, hogy mi mindig hallgattunk. Az illetékes he" lyeken számtalan esetben kértük már szóban is, Írásban is, hogy csinálják meg azt a felüljáró utat, a melyik sohasem volt jó, csak legfeljebb napról-napra rosszabb, — s a sok utánjárással sikerült is elérnünk annyi Ígéretet, hogy ha azok utkövezésre alkalmasak lennének, akkor Nyíregyházának volna áz országban a legszebb teherforgalmi utja. A 16—17-es tömegrakodó ut megjavítása, meg még egyéb bajok végett, legutóbb is beadtunk — egy pár tucat aláírással — egy kérvényt a debreceni Üzletvezető-éghez amelyre most várjuk az igénetet. Pedig érdemes volna ezekkel a folytonos utpanaszokkal foglalkozni az illetékes hatóságoknak, már (A «Nyirvidék» tudósítójától). Több izb

en foglalkoztunk már azzal a tarthatatlan állapottal, amelyet a vasúti felüljáró rozoga állapota s egyáltalában az egész intézmény okoz és több ízben hangsúlyoztuk, hogy ideje volna kiépíteni a yasuti pályatest innenső oldalán a rakodót, amely jelentékenyen megkönnyítené & fuvarozók munkáját s igen tekintélyes öszszegü megtakarítást jelentene a nyir egyházi fogyasztó közönségnek. Pisszer János nemrégiben írt lapunkban erről a kérdésről «Nyiregyháza láthatatlan dószedője» címmel. Erre a cikkre a nyíregyházi fuvarozók az alábbi választ küldték: »Nyiregyháza láthatatlan adószedője* címmel a «Nyirvidék» mult hó 26-iki számában Pisszer János ur tollából egy cikk jelent meg' melyben foglalkozik a rossz «feíüljáro» ut okozta tarthatatlan állapotokkal. Tény leírása tökéletes és teljes tájékozottságra vall, — olyannyira, hogy mi, mint szállítók, k

;fc elsőrendű szenvedő alanyai vagyunk ennek a rossz útnak, ahhoz ••••••••••••••oo•••••••••••••• 0 • n Harry Liedtke, Lily Damita, • Paul Richter, Verebes Ernő • legszebb filmje: • 1 Az utolsó éjszaka I § (Hochzeitsnacht) g • • O pénteken, szombaton és vasárnap a Yárosi Színház Mozgóban ö • Pl loamDDöODOonnossnomccnöonDBODD csak azért ís, meri a felüljáró ut a szálljttató feleket — szerény becslésünk szerint — évente ne

m kevC sebb, mint 250—300000 pengővei terheli meg, mely költségtöbblet természetesen annak rendje-módja SZÉ rint áthárul a fogyasztókra. Ehelyütt még felhívjuk a

z illeti kes hatóság figyelmét arra is, hogy az a mindent átfogó sötétség, meh a

z est beálltával ezt az egész utvonalat uralja, szerencsétlen karamboloknak lehet az előidézője és n* gyón kívánatos lenne mindnyájunj jói felfogott érdekében a

z uttestet kivilágítani. Az egész vonalon sehol egy re* dőrőrszem, közbiztonság, vagyonbiztonság — ebben a tolvaj eld« rádóban — egy távfogaloru. A vasút — tudtunkkal — m r évek óta foglalkozik aZzal a tervvel, hogy a

z innenső oldalán íévő alig 10—12 kocsit befogadó rakodot kibővíti, s így legalább az az egy reményünk van még, hogy a vasút megunja a sok utpanaszt és videsen kibővjti a

2 innenső rakodó — tervét. Ezek után ne méltóztassék csudálkozni azon, ha mi most már hallgatunk, de több ígéretet ne

m áll módunkban elraktározni. Cikkiró urnák volt egy befejező mondata, hogy «Halljuk a szállítókat! Nekik nincsen mondanivalójuk? — Ne tessék haragudni, de nincs, legalább is több nincs, mert munkásainknak is, jómagunkjhak is kenyér kell és a kenyérgond lefoglalja az időhWet:, sha a rossZ ut sulyosbbitja is az amúgy sem rózsá" helyzetünket, reméljük, hogy városunk fejlődésének eme leglényegesebb kellékéről: a jó teherforgalmi útról se

m fognak merfe" lejtkezni. S Vasárnap este vallásos estélyt rendezett az ev. Leányegylet a templomban. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Az ey. leányegylet az adventi vasárnapokon szokásos esti istentiszteletek keretében, az elmúlt vasárnapon tartotta meg vallásos estélyét az ev. templomban, melynek offertoriumát a szegény elemi iskolás gyermekek karácsonyi örömünnepének megrendezésére fordítja. A vallásos estélyen az ünnepi beszédet Paulik János lelkész mondotta, melyben a nemzet jobb jövendője után várakozó Messiásvárók számára jelölte ki az utat szellemi gazdagságát csillogtató ékesszólással. Az ünnepélyen Lesskó Anna urleány énekelt szólót tiszta csengő hangon, áhítatos elmélyüléssel, Krecsák László karnagy orgonakiséiete mellett. Krecsák János segédlelkész és Krecsák László karnagy orgonakiséret mellett előadott férfikettőse erő eljesen csengve töltötte be a templom hatalmas •••H «HnaMMMHaMMHHMflMnHaMNMMnnMMBNNHaHint rurriivn-twpBittr^riii iiiTrrt.riri.i I.IUI—i mn IÉ—M TMMiM^Twr ^ga^w OBBSUk B ^^fci B Bk Sj Kedden, szerdán, csütörtökön UnLUW Petrovich Szvetiszláv főszereplésére! Városi Szinház Mozgóban t