Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-25 / 293. szám
1927. december 25. JrttKrioix. 17 I • B,l inooao uL HJ Uoooaaaanooomr •••••••••••••••• i • • •ntBDmDnnnoomnnnnm umü mnm^nnnnnnnnnnnnn •••••••ooooodd A „Nyirvidék" karácsonyi melléklete. Múzeum és könyvtár Irta: Szohor HátEzt a karácsonyi témát, amit cikkem felé irtam, tulajdonképpen a szerkesztőség választotta. De ez a két fogalom, mely egybekapcsolódva hónapok óta amúgy is állandóan foglalkoztat, kedves előttem s igy az elmélkedés felette — nem fesz pusztán stílusgyakorlat. Muzeum és könyvtár : egyformán hozzátartozik egy fejlődő város kulturális szükségleteihez. A sok-sok iskola mellett ezek az intézmények egészitenéik ki a törekvő városi polgárság szellemi arzenálját. Kis német városok hangyaszorgalommal igyekeznek »H eimatmuzeumuk« kegyeletes emlékeit összehordani, és Angolországban, meg az e téren is vezető Amerikában anynyira hozzátartozik a könyvtár az élet berendezéséhez, mint ahogyan mi igyekszünk szétszórt tanyám* kon is elemi iskolát építeni. Cicero irja valahof: »Si bibliothécam habes, nihil deest« ha könyvtárad van, semmid sem hiányzik. A szabolvármegyei Jósa Andris muzeum a probléma egyik részét már ma is megoldja. Csak a napoiioban állottam kincses szekrényei előtt. Valahányszor belépek a Megyeházának ebbe a boltíves elrejtett termébe, mindannyiszor érzem, hogy a szívem hangosabban kezd dobogni. Egy nagy ember géniusza lebeg a bolthajtások alatt. S a szekrényekből 4000 esztendő emberi alkotása, vágya, szenvedélye lobog fel. Külföldi tudósok sokszor görnyednek üvegtábláik felé s másolgatják jegyzőkönyveikbe a .honfoglaláskori sarlók ívelését, vagy a bronzkorszak bőséges ékszereit. D e a nép — mikor tanítója vezetése mellett utoljára nézi meg e nemzeti kincs számba menő szép gyűjteményt — hamar elfelejtkezik rólaA kincstárban ma még különben szjük a hely. Ott várják a 4000 éves embert a Megyeháza uj szárnyában felépített szép termek, melynek aranyos napsütésében ragyogni fog majd a bronzkori ősasszonyok fülbevalója és kigyózó karperecei. Nyíregyházán a külön városi muzeum morális szükségét gyakorlati okok teszik sürgőssé. Saáry Sándor egész életének gyümölcsét hagyta ránk örökségül fegyvertárában és régiség-gyűjteményében. Ezt a hagyatékot előttem az emeli különösen értékessé, hogy a városnak most már örökhagyó kívánságára külön muzeumot kell építem. Ennek a Saáry-gyüjtemény csak magvát nyújthatja, hiszen régiségtárat állítani fel a Jósa-muzeum világhírű értékei és gazdagságfej mellett felesleges pénz es időfecsérlés volna. A készülő muzeumi törvény is megszüntetni szándékozik a sok szétszórt s ekként á tudományos búvárkodásra, vagy szemléltető oktatásra alkalmatlan aprócseprő gyűjteményt. A mi városi muzeumunk néprajzi és várostörténelmi muzeum legyen. Gazdag, gyönyörű gyűjteményt lehet összeszedni a 175 éves város múltjából. Régi szokások, ruhák, gazdasági szerszámok mennek veszendőbe a gyáripari termékek révén. A tanyák nagy gazdáinál gyakran látunk a cselédházba száműzve egy-egy régi fiókos szekrényt, a vizeslócán régi cserepesek korsóit, a nyitott szin afatt korhadni egy őstipusu ekét, melylyel a nagyapák szántották a bokortanya dűlőit, a padon porlepett, elrongyolt szűrt — s ezeket a mai nemzedék már alig-alig ismeri. — A város nagyon messze van a tanyától; a tanya sokkar közelebb a városhoz. Ez a néprajzi muzeum nem is fog beleütközni a Gyűjteményegyetem készülő uj törvényeibe ' s kiegészíti majd a kereskedelem és "ipar s a város fejlődésének ezer és ezer más — ma még pusztulásra itélt — emléke. — Nagy Elek műszaki tanácsosunk buzgalommai hordta össze a sovány várostörténelmi emlékeket s jcsak egy-két évtized szakértő munkája kell hozzá, hogy előttünk álljon, mint dus, kinyílott szirmú szép virág — a szülőföld néprajza és történelme. A könyvtar problémája sokkai nehezebb és háládatlanabb. Önkéntelenül is eszembe jut Fábchich döcögős distiehonja, melyet a »Magyarra Fordíttatott Pjndárus, Afceus és Sapho» elé írt: »Hogyha magyar könyvére találsz, jó légyen, akár rossz : Megvegyed, ámbátor olvasod azt sohasem.« Magyar vidéki könyvtárak, melyek komoly tanulmányozásra szánva állnak a közönség rendelkezésére s olcsó hatásokra vadászó regényeket nem kölcsönöznek ki ábrándos kisasszonyoknak, vagy serdülő diákfiuknak — nem tarthatnak sok látogatóra számot. De közönségünk nincs is e téren elkényeztetve. — Nyíregyházán ebben a pillanatban nem áll a nagyközönség rendelkezésére egyetlenegy szakkönyvtár sem, amely tudományos igényeket csak távolról is kielégítene. Az iskolák könyvtárai — kivéve mégis a Kossuth Lajos főgimnáziumét — szegények. A különféle egyletek jóformán csak regényeket tartanak. A vármegye 5000 kötetes szép gyűjteménye belső használatra szolgál. A kötelesség tehát a városra vár. Az első lépést éppen e karácsonyi napokban tettük meg. Szegényes kis könyvtárunkat összehordva megvetettük veié a városi nyilvános közkönyvtár alapjait. Fejlesztésére a közgyűlés jóvoltából 3000 pengő áll 1928. évben rendelkezésünkre' mely bizony e nagy feladat megoldására csak szegényes összeg. Már az első napon mecénásokra bukkantunk. Liptay "Jenő ajándékba adta a Budapesti Hirlap bekötött évfolyamait 1914-től napHol a boldogság mostanában ? Irta: Detisa Sándor. Skultéty Dezső nyiregyházj író. Ezt eddig még Nyíregyházán se m tudták, de mától kezdve mindenki ismerni fogja, aki e sorokat elolvassa. Az íróságból azonban még Skultéty Dezső sem tudna megélni, tehát nyilvánvaló, hogy ő más egyéb is. A központi szanálási hivatal nyíregyházi kirendeltségének az alfőfelügyelője a VIII—2-be n. A IX -l-ben még csak fő-alfelügyelcl volt. Skultétyt már a jelen fölfedezése előtt felkereste három ur, a BJ K- O kiküldöttei. Skultéty a kiküldötteket beeresztette és letessékelte. — Nyíregyházán még a Pista bácsiék pincsi kutyája is tudja, hogy mi az a B. K- O. A gyöngébbek kedvéért : »Boldogságot Keresők Otthonai Nos, a három ur arra kérte Skultétyt, hogy tartson felolvasást ebben a sokat igérő, mit sem nyújtó nevü otthonban — és pedig január 8-án. Skultéty tisztviselő és éppen ezér 1 nem fordíthatja minden idejét az írásra s a feleségének kell eszébe futtatni, hogy holnap már január 8-ika. — Ne félj Cicukám, — mondja Skultéty, összeütöm én azt 1—2 óra alatt, csak ezzel a statisztikával készen legyek. Éjfélt üt, mire befejezi a kántori helyi járandóságok statisztikáját arról, hogy mely községben, mely kántor mely földet adja félerészesedésre és mely földet miivel maga, hány tehénnek, hány ekével, hány boronával, hány koronával és mennyi az forintban és pengőben és viszont; hány csirkét tagadnak le a szolgáltatók az 1893. évi javadalmi jegyzőkönyv alapján s mely tojások kántoriak, mely tojások tanítói járandóságok és melyek a kiés beszámithatatlanok, s végül, hogy községenként átlag hány záptojást szolgáltatnak be tandíj fejében a kisgazdánék ? Ezt az igen fontos, nagy körültekintést igénylő munkát másnap kellett volna elvégezni a hivatalban, de a buzgó Skultéty előre elkészítette, hogy aztán nyugodtan .neki láthasson a felolvasás megírásának. Nyugtalan éjszaka. A témahiány öl. Éjfél után nagy robajjal kiugrik az ágyból, felborit ;a az edényt, a kredencen, felcsavarja a villanyt, és hogy reggelig el ne felejtse, krétával felírja az asztalra a megtalált cimet: »HoI a boldogság mostanában ?« Reggel 3/ 48-kor megindul Skultéty a homoksori lakásáról a hivatalba, hogy kimerítse ügykörét. — Hóna alatt viszi a kántori helyi járandóságokat, ő az első. Csend van. Békében irhát a boldogságról. Előbb azonban szellőztetni kell, mert tele van kőszénszaggal a szoba. Kinyitja az ablakot s a hivatali füst helyet cserél az utcai füsttel. Nyíregyházán ezt szellőztetésnek nevezik. Skultéty ezt az időt is kihasználja és az árkusokat 30 negyedivre Vagdosa. Ennyi kell egy felolvasáshoz. 30 negyediv annyi, mint 25 perc. A kőszénszag annyira facsarja az orrát, hogy nem képes költeni, bár kotlós szaga van a füstnek. Elő a tollal Skultéty ! Hol a tol)? A fiókban. Hol a fiókkulcs ? A másik nadrágzsebben. Hol a másik nadrágzseb ? A Homoksoron, mig a hivatal a Károlyi-téren van. Pedig a más tollával nem tud írni. Veszi a piszkavasat és azzai feszegeti a fiókot. Háromnegyed kilenc ! — Jó reggelt Skultéty ! — kiált ürmös Karoly berendelt szakértő. — Szervusz Dezső ! — mondja Vinkó Szilárd. — Jó reggelt alfőfeiügyelő ur szó! at a másik szobából Bakator Póli iktató. Helyén van már Zorovics Gábris is és újult erővei veri az írógépet a Szomorodny lány. A méltóságos főnök ur már 8 'óra előtt bent ült a "hivatalában, ami mindig előfordul, ha ülés következik. — Küldjék be Skultétyt! — hallatszik a metsző főnöki hang. Skultéty éppen fe akarta irni a felolvasás cimét. — Mondja csak Skultéty, menynyire jutott azzal a statisztikával ? Mert ez a fődolog, «z a mi nagy ügyünk ! — Elkészült — méltóságos uram. Jó. Akkor még ma beviszem az ülésre. Mig oda leszek, bontsa fel a postát, fogadja a feleket. — Csak ügyesen beszéljen velük, kinek mi dukál. Ha a könyvkötő jön: »Ja, maga nagyon drágás, vegye ki a pipát a szájából !« Ha a kisvárdai polgári iskolai szolga jön, ne mondja, hogy . •. »hogy van kedves tanár ur, parancsoljon helyet foglalni«, mert az nem tanár és éppen azért nem tanár, mert ferencjoskában jár. A mai tanároknak már az sincs. A falusi küldöttség u tői ezt kell kérdezni: »no mi jóban járnak kentek ? Maradhatós-e az őszi vetés? A szülőhöz: »maga csak üljön le!« A tanítóhoz: »Miért nincs ma tanítás az iskolájában ?« A rakamazi hercegnőt a fotelbe kell ültetni, amelyik nem lyukas. Nna ! — Tudom már méltóságos uramSkultéty belibeg a szobájába. Most mái; a főnök sem fogja zavarni. Leül és az íráshoz készül. Tehát legelsőbben is le fogja irni a cimet: »Hol a boldogság mostanában ?« — Aggyon Isten ! — harsog az ajtóban egy csizmás bácsi és hátrabök a hüvelyk ujjával négy társár ra. — Prügyről gyüttünk! — s ahogy a Prügyet kirobbantja a száján, Skultéty zsebkendővel törülgeti a ráfröccsent nedveket az arcáról. — Teccik emlékezni nó ! Mií.or ott teccett járni és eltec.-ett intézni' hogy a prügyiék (Skultéty hátrább' ugrott) es a'budaábrányiak ne veszekeggyenek a közös kántori főd miatt. Skultéty elfelejti a főnök ur oktatását, hogy »no mi jóban járnak kentek, stb.«, ellenben eszébe jut a felolvasás és szinte gorombáskodni kezd : v — Ugyan mit okoskodnak annyit azzal a földdel ? Különben is e zt a főnök ur intézi el, jöjjenek vissza dél felé ! Kitotyog az öt pár csizma. — Na hál' Istennek ! — nyögi Skultéty és már a kezében van a tolla, hogy végre-valahára leirja: »Hol a boldogság mostanában ?« — Nem tetszik sütemény ? — hangzik az ajtóból s előre dugja a kosarát a kifljs fegény.
