Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-25 / 293. szám

2 NyIregyúaza, 1927. december 25 * Vasárnap XLVíll. évfolyam, 293 szám alkalmazását, lépcsőzetesen, pagy látókörben ismerjék meg, akik életök céljául a mezőgazdaság munkaterét választják, hivatásuk szerint; — másrészről e munkatér és foglalkozás célja, a nagy nemzet egyedeinek összemüködő egységes érzelmi kapcsát erősíteni. A mi Aranyunk igy dalolja ezt Tisza Domokoshoz : »Legnagyobb cél pedig itt e földi létben : Ember lenni mindig, minden körülményben !« Ez az isteni örökigazság született meg a betlehemi csillagban! Ez az égi dallam rezdült át a betlehemi mező felett! Sem azelőtt, se

m azóta, bármely szent és profán helyen. hol okos és oktalan emberek imádkoztak, tanítottak, vagy törvényeket hoztak, alkottak, vagy pusztítottak: •— ahhoz az Igazsaghoz egy .pontocskát se tettek," ahhoz a fényhez egy sugárrezdülést s

e villantottak; ahhoz a dallamhoz egy lágy piánót se vegyitettek !... Nem bizony ! Ami más szóval azt teszi' hogy a nagy élet anyagi részének mérhetlen változatosságában, nemkülönben emberi életünk szellemerkölcsi fejlődésében, egy központból kisugárzó, végtelen hatóerő működik, térben, időben, elgondoihatlan szétágazásában is összemükődő egységes célra. S ez a céi ez az isteni örökigazság: — az ember istenfiusága ! Ezt értsük meg, magyarok, ha bárhol is megszólal ez a dal : — »Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örökigazságban Hiszek Magyarország feltámadásában !« Kézfogás a messze testvérekkel. ssaa Pröhle Sándor „Csillaghullásba. Pröhle Vilmos, a budapesti tudományegyetemen a török—tatár nyelvek nyilvános rendes tanára, ki az oláh betörés előtt csaknem két évtizedig működött a helybeli evangelikus főgimnáziumban is gyermekeiben költői és művészi hajlamok fejledezését figyelte meg. Bizonyságul szolgál erre fiának

r Pröhle Sándornak, aki Rákospalotán vallástanár, »Csillaghullás« címén kiadott verseskötete, melynek címlapját Pröhle Ingeborgiparmüvésznő rajzolta. A verseskötet a családi és hazafias érzéseket énekli m

eg. Olykorolykor a humor, a tréfa pajkos hangján is megszólal a szerző, amikor ugy látja, hogy az anyagi javakból nem futott neki oly bőségesen, mint mar sokkalta szerencsésebb embereknek. De kárpótlást talál a családi éle

1 boldogító érzéseiben, mert az ő sóba le nem hulló csillaga, Icike, a felesége, a legjobb pajtása feledteti vele a kivül tomboló viharokat, amint az »Ajánlás«-ban elmondja : Fehér nyomok, bús életem telében Kósza, kusza dalok... Várnak reám a szived melegén' Piros, friss tavaszok. E vers után meglepetésszámba megy, amit »Fiaímhoz« című versében olvasunk : Fiaim ! én bús kis csemetéim' Az élet olyan szomorún vidám, Hívott virág, lomb és sietve mentél a mezők felé, a városból futva jöttél a fény elé, a dal elé, amint izent hozzád az erdő, ígérve áldott csend kezét, mely látatlan simítja arcod ; gondok hálóját fejtve szét. .. És /utva érsz a friss mezőre, beszélsz virággal hangtalan, hangot hallatva mégis titkon, mert itt a csendnek hangja van .. Gondolsz és mint a dallam szárnya, úgy zendűl itt a gondolat, és mind titkokat fejtve villan titokvirágot bontogat . • Megtudod most, miért vagy, merre visz utad, merről érkezel . . . Megtudod, ha tovaszáll is, az életed sohsem vesz el . Tudod, hogy van, van sok testvéred, kiket nem is ismersz talán, de kikkel szót cseréltek mégis álm«k pirosló hajnalán .... És itt a rejtelmes magányban szólítod őket boldogan, egyedül, mégis hallod, hallod : szavadra szólnak itt sokan . . És mondod : édes, jó testvérek, kikhez csak gondolat vezet, itt a virágos titkos csendben tudom, érzem a hü kezet, amelyet felém nyújtotok ti: könnyesen, szenvedőn is jók, szelíd alázattal hivő, megváltást váró milliók. TÉGEB BÉLA. Mint ama betlehemi Asszony szive mellől, élő és éltető emberalakban támadt egy isteni örökigaziság, ugy támadt a mi magyar Nagy asszonyunknak szive közepéből, amaz Igazság reményt támasztó ere jének égi dala : »Hiszek Magyarország feltámadásában !« »S ha e hit nem szellő : Meglakol a gazember, A semmirekellő !« S ha csak szellő ?... Akkor orkánként sepri eí Magyarországot! Midőn 1620 utóján, a vallásuk miatt kiüldözött u. n. »Zarándok ?tyák« egy rozoga hajón (Gyöngyvirág, Mayflowcr) megérkeztek az Újvilágba, egy tengerparti őserdő részleten s a 41 számú férfimaradék nov. 21-én állami gyarmatalkotó szerződésre lépett, igy kezdve : »Az Isten neveben. Ámen — ekkor vetették ei mustármagját annak az egész Újvilágot beárnyékozó íombos fának, mely egy törzsből hajtva számtalan ágait, ezek közt egy ág az a mezőgazdasági tanintézet is, meiyet dr. Doby Géza lei

rt a Természettudományi Közlönyben. Az emiitett államszerződés, a betlehemi bölcsőből indult ki, a Krisztus áltai felmutatott sziklafun damentomra építette fei * emberi életértékeinek minden eszközét. — Uralmi rendszer helyett a krisztusi szolgálatkészség életfejlesztő és életerősítő elvét irta és ápolta, n

em papirosokmányon, hanem sziv és lélek erőáramába. Egyedüli iste

ni kiváltság: — a munkaképesség' egyéni és közjóra. Sokféle a szükség, de sokféle a tehetség is, egyik is, másik is, egy célból, egy célra: az élet fejlődése, szépsége és boldogsága. A megkötöttség, osztályok, rendek, kiváltságok érdekében csupán a léhaság, gyűlölet, bomlás, megsemmisülés elkerülhetetlen (eszköze. BIZTOS ero/?s. OOKOIADB HAiHAITCia Mai időben, az országok kormányzóinak eszejárása a gazdasági megerősödés problémája körül forog. Ami javakat és értékeket pusztító nagy erővel, nagy belátással porba és hamuba fektettek, feltámadásra élesztgetnék. Itt nálunk is, törvényhozásban, miniszteri utazásokban, szépszólamu felköszöntőkben, még rádión is, a többtermelés, gazdasági iskolák, tanyás rendszer berendezése, egyik-másik osztály egymás ellen való versenyfutása u. n. alátámasztásokért, kiki a maga sorsához kötvén a haza sorsát. És akikre tartozik az intézkedés, mit tudnak tenni, mint biztatnak... biztatnak... sütik a galambot és a többi és a többi... Én pedig a betlehemi bölcsőre irányítva lelki látásomat, szeretném különösen Krisztus nevére keresztelt magyar véreim ünneplő léikébe súgni a karácsony evangéliumát, amely jászolában is, keresztjén is, e kettő közt átmunkáló jelétén is, akkor is, ma is és örökkönörökké is, az Egy Atya lelkéből áramló egyforma segitő munkás szeretetet hozta e világ embereinek' országainak, népeinek megmaradására. És ha ezt a hitet nem érzitek összekötő erőként lelketekben, akkor ? ?! ! A többit elmondják az oláh diákok... Ledér kezek közt elfonnyadt virág Festett rongy egy gúnykomédián. Mit ér, ha sírtok ? Puszta sírotok Úgyis eljő ! És mért örüljetek ? Fogadjátok meg apai szómat: Oh fiaim 1 meg ne szülessetek l De nem mindig van a költő ilyen borongós hangulatban, amikor 'felvidul, így szói »Magácskának« : ...Repülni zúgó fenyvesek feietf Mint tarka szárnyú, tüzes képzele

1 Felhágni égbenyúló bérctetókre... És ábrándos, bolondos víg mesét Karcolni minden, minden ezüst kőre... — lebukó nap tőrt arany sugarán; Szilaj álomként égbe lovagolni' Saz azúr tenger fény csodáinak Ezer szines szerenádot dalolni... — Szivárványból fonni glóriát A homlokomra... és az égi kékből Ellopni a bódító varázst... S a suttogást a halk, puha zenéből, Mely Isten örök szivéből fakad... — Elúszni búgó planéták alatt' Szivembe gyűjtve minden édes titkot, Minden gyöngyöt, minden könnyű szót, Amit a hold a szerelemről suttog. — És átvágva a villogó valón> Egy sziporkázó hulló csillagon, Lázas, mámorító muzsikával, Akácvirágos, májusi éjszakán, A te fehér öledbe hullni, Te bájos, büszke, barna lány... ... Van néha ily bolondos álmom Hanem az Epilogban már igy szól : Nem jó az égre nézni, Ha szürke lent a föld, — Mert fent az ég tükrében Gúnyos arcot ölt. A könnyű hab felhőknek Mosolygása helyett, — Mire szivünkhöz ér, már Egy fáradt és beteg Ráncajkainkra vésve Kínosan felnevet: Te ! — mért nézei az égre ?! A »Trianoni könyv« cimen közölt hazafias költemények borús hangján átcsillan a remény sugára' hogy jön még a magyar nemzetre víg esztendő, amint a Vezérhez intézett óda befejező strófája mondja: Vezér ! Az ég be van borulva — A felhőkön túl mégis csillagos ! Legendás korunk dicső szelleme. Öreg Hadisten kegyelmes keze Lesz veled ! Rajta ! Szittya dalos És dacos szavunk Dörögje át az árulóknak : Megtépve bár, de büszkén akarva Magyarok vagyunk ! A »Gyónás« cimü költemény elégikus hangja pedig hazafias lelkesedésben tör ki, mikor így szól : Szivedre léptek nemzetem... Látom fejed lehajtva. De félre a gyász-lobogót Most jöjjön a rajta ! rajta ! Fújjátok, búgjon a tárogató! A bércen zúgjon, Csengjen, zengje

n Hahó ! hahó ! ÍVillám cikkázzon, Vérbe vesszen, A hitszegő ! az áruló ! S akkor... akkor szivünk Nem tépi a bánat!... Visszahozza nékünk Szent István a drága Arany koronánkat! A jobb jövőbe vetett bizalom hangja csendül ki a »Magyar Advent« következő strófáiból is : — Az égre bámuló nagy, könnyes szemmel, Fehér, hópelyhes téli éjszakán, Megállt egy rongyos, éhes beteg ember... — A száműzött régi magyar Igazság, — S halk ima kéi panaszos ajakán : »Öh meddig tart az átok és a gazság ?! Óh meddig tart e csúf, buja tivornya ? ! Uram ! tekints, tekints a nagy halottra ! Uram ! aki itt rombolni akar' Ami itt bűnös, fertőző, hazug, — Uram,, az nem magyar. - • A megbocsájtás hófehér kezét Nyújtod nekünk, kifosztott szenvedőknek ! A hit, remény szent lángját gyújtod szivében Minden szegénynek, minden csüggedőnek ! 1 Hozzád kiált a nép ! Küldj vágyó várást! Uj szent fogadalmat! Küldd Krisztust hozzánk ! Küldj feltámadást! SCHMIOTHAUER keserűvíz roggoli •lőtt fél pohárral langyosan hasznalva megtisztítja a szervezetet a belekben kepaődö egészségtelen anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. Kapható kit ét aagy üvegben. Szétkfiidési hely: Igmándl keserűvíz farrásvállalat Kosáron. Árjegyzék ismételadókaak kívánatra bérmentve.