Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-22 / 290. szám

« jtóffinriDÉi. fciwwjiu'i'.'r.ittVá-.v * B8BIBBBBWMBBBBBMMÍMW1 NyIregyúaza, 1927. december 25 * Vasárnap XLVíll. évfolyam, 293 szám MI4ILÉGIÓ Könyvismertetés. A méhek költésrothadása. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kiadásában Alföldi Magvető cí­men megindított gyakorlatias szak­könyvkiadvány sorozat 5. száma­ként a napokban hagyta el a saj­tót örösi Pál Zoltán tanár mé­hészszövetségi előadótitkár: «A méhek költésrothadása» cimüj munkája. E hézagpótló méhészeti szak­könyvecske a méhek legveszedel­mesebb betegségével, a költésrot­hadással foglalkozik a legújabb ku­tatások alapján. A Tiszántúli Mezőgazdasági Ka­mara a Tiszántúl méhésztársádaf­mának kívánt hasznos szolgálatot tenni e mü kiadásával, amely a méhek e rendkívül veszedelmes be­tegségét legtüzetesebben ismerteti S kiválóan értékes gyakorlati szakta­nácsokat ad a betegség megelőzé­sre, felismerésére s a fellépett be­tegség terjedésének meggátlására. E könyv Debrecenben a Kamara kiadványainak főelárusitójánál Csáthy Ferencz egyetemi könyvke­reskedés R. T.-nál (Ferenc Jó­zsef ut 8.) 2 pengőért beszerezhe­tő, de kapható a többi debreceni könyvkereskedőknél is. ^aragóxváV K : 42157/1927. Hirdetmény. Értesítem az ebtulajdonosokat, hogy Nyíregyháza város területén fellépett ebveszetteég miatt a további intézke désíg ebzarlatot rendeltem el. Ebek háznál kötre tartandók, utcán csak pórázon és szájkosárral vezet hetők Nyíregyháza, 1927. december 14. M. kir. kormányfőtanácsos polgármester távol: 7805 SZOHOR, főjegyző. 1034/1 927. vgrh. szám. Árverési hirdetmény. A nagvkállói kir. járásbíróságnak Pk 4120/5 1920. számú végzése folytán ezennel közhírré teszem misze rint Magyar-Olasz B nk végrehajtató javára 80' 1 pengő tőke, ennek 1926. julius 15 tői járó 18% kamata és ed díg összesen 178 pengő 12 fillérben megalapított költségek erejéig 1926. évi szeptember hó 23-án lefoglalt és 194 660.000 koronára becsült házi­buio ok, lovak, szarvasmarhák, desz kak és épüldfa anyagokbol álló in gósagok 1928. évi januar hó 10 ik (tizedik) nap'án délelőtt 10 órakor kez­detét veendő és Bulkányban, adós la­kásán és folytatólag a fatelepén meg­tartandó nyilvános árverésen a legtöb­bet ígérőnek azonnali készpénzfizetés mellett, ssükség|esetén becsaron alul is el iognak adatni fj Nagykálló, 1927. december hó 12. LÉVY ELEMÉR 7803 bír. végrehajtó. Amikor a magyar pásztor kenyere a gyékény lisztes gumója volt. Mivel éltek a szilaj pásztorok ? A tej és a lóhus volt a legkedvesebb eledelük — A mai „gnlást" nem ismerték, megjelent a könyvpiac legszebb tannlmánya, Győrffy István könyve a szilaj pásztorokról. {A «Nyirvidék)> tudósítójától). Dr. MUeker Rezaő szerkeszti a «Magyar föld és népe» c. tanul­mánysorozatot, amelyet a Debre­ceni Egyetem Földrajzi Intéziete ad ki. Ebben a sorozatban most egy rendkívül becses tanulmány jelent meg, amely érdekel mindenkit, aki csak szeretettei foglalkozik a ma­gyar föld és a magyar mult kér­déseivel. Különösen Alföldünknek a megismerésében vannak nagy fogyatékosságaink és a magyar földnek ez a gyönyörű darabja is­meretlen volt a legújabb időkig a tudomány számára. Az ország" szerte meginduló alföldkutató munkásság során elismerni kezdi a magyar közönség azt a f..!det, amelyről egy századdal eze'őít Pe­tőfi legszebb dalait dalolta. Az al­föld nyírségi tájait »s több tudós kutató keresi fel és az elmúlt évben a Nyírség felkutatása, múltjának feltárása terén jelentékeny ered­mények mutathatók fel. Ezek kö­zött első helyen állanak azok az adatok és megállapítások, ame­lyeid a szabolcsi Jósa Muzieum igazgatójának, K' ss Lajosnak tudo­mányos fáradozásait koszorúznák országosan elismert sikernél. A «Magyar föld és népe» c. sorozat­ban is az ö dolgozata Volt az első szám: «Régi népdalok Hódmező­vásárhelyről» címmel. Most a má­sodik szám Ovőrffv Istvánnak, a kiváló magyar tudósnak a köny­ve, amely az alföld múltjának leg­daliásabb idejéről, a szilaj pá=ztor­kodásről elevenít fel ismeretlen va­lóságokat, amelyek egykor a ma­gyar élet organikus részei voltak, de amelyekről sem az iskolákban, sem a tudományos fórumon el­eddig ugyan keveset, ,vagy sem­mit sem hallottunk. Olyan ez a könyv, mint a magyar erő erőpró­bája. A szilaj pásztorok küzdelmes sorsa, erőt, rettenthetetlen (bátor­ságot megnyilatkoztató élete egy nagyrahivatott faj csodás adottsá­gainak dokumentálása. ízes magyar: szavak fénye és színe varázsolja elénk a régi szilaj pásztorok hősi életét, gazdag illusztrációt nyújtó képmellékletek és rajzok adnak szárnyát a képzeletnek, amelyet a kiválóan jellemző zamatosan ma? gyar nyelv amúgy is láthatóvá tesz­nek. A nagy feltűnést keltő szép könyv ára mindössze 5 pengő. Győrffy István megállapítja: Szilaj pásztor és szilaj marha nem lesz többé soha. Éppen azért nagy nyereségünk, hogy a múltból fel­idézi a szilaj, vagy másként rideg pásztorok életmódját. Kik voltak a szilaj pásztorok? «A szilaj, vagy másként rideg pásztorok azok vol­tak, akik esztendőn át künn éltek a gondjaikra bizott jószággal a rétségekben és a lápokon». A szi­laj gulya, ménes, csorda télen át is künn legelt, soha sem verték szét. Volt olyan szilaj pásztor, aki harminc esztendeig sem fordult meg a városban. A szilaj pásztorok a sziabad ég alatt tartózkodtak. Sohasem nő­sültek meg. A fehérnép bolondult utánuk, de «a legölelőbb kar és a legcsókosabb sem birta a szilaj pásztort a rétből kihozni és a vá­Leghasznosabb karácsonvi ajándék!)! Végre megérkezett a souak által várva várt SZAKÁCSKÖNYV a maeyar úri asszonyok szakácskönyve, ami mirden háznál nélkülöz­hetetlen, ami nemcsak számtalan jobbnál jobb kipróbált receptet tartal­maz, — de egyúttal útbaigazítja a kevésbbé gyakorlottakat is, hogy HOGYAN LEHET OLCSÓN ÉS JÓL ÉLNI, hogy kell beosztani, hogy lehet háznál is különlegességeket készíteni. Mindenki igyekezzen beszerezni addig, míg a készlet tart. - Kapható | Nyíregyházán minden könyvkereskedésben és csonka Magyarorszag min­den nagyobb városában az összes könyvkereskedésekben. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SCIPIÍDES IDA, volt RÓNAY JENŐNÉ 779 2 I b villany csillárok. k» szükséglete van, forduljon bizalommal Dobupil Gyu ? gépész-nérnök szakü zletéhez Budapest, üllői út 1 szám, akol a legizlesesebb valódi bronzcsillárok masszív kivitelben már 40-— P-től felfelé ÍSÖffl Izzólámpák gyári árakon! 375 l rosba telepíteni*. Ezekről a keménynézésü emberek rői szól Győrffy István könyve/ amelyhez népmagyarázat és sző­vegmagyarázó szótár is járul. A gyönyörű magyarsággal meg­irt könyvből ideiktatjuk azt a részt, amely a szjlaj pásztorok ele­deléről szól. A szilaj pásztoroknak vagy min­denki sütött, vagy senki. Ez ugy értelmezendő, hogy -minden jószág után járt egy-egy kenyér, melyet a talyigás bojtár hétről-hétre kiho­zott a városból. Ugyanakkor hírt adott a jövő héten soros gazdák­nak, illetőleg gazdaasszonyoknak, hogy a következő hétre készülje­nek. Megtörtént azonban, hogymesz­sze, járhatatlan helyekre vette be .magát a nyiá[j s lehetetlen volt talyi­gaval megközelíteni, a kenyeret pedig nem lehetett lóhátára rakni, mert a ló is csak úszva ért oda. Ilyenkor be se küldtek kenyérért. A szilaj pásztorokat egy cseppet sem búsította a dolog. Adott ne­kik a rét kenyeret, amit jobban sze­rettek még a buzakenyérnél is! A szilaj pásztor kenyere a gyé­kény lisztes gumója, a gyékény­böndő vagy be ngyele volt. A gyékényböndő kotus föld­ben termett, a szilaj csikósok, gu­lyások magok ásták ki vagy tép­ték fel, a szilaj kanászok ellenben a nyájjal duratták ki s mikor a disznók feldurták a gyökeret, el­verték róla. Egyszóval másSal ka­partatták ki a gesztenyét. A böndőt vagy böngyölét sülve is, főve is egyformán ették, mint mi most a krumplit, Ha megsült vagy megfőtt, széthasogatták. Be­lől olyan volt, mint az ikra. A pásztorok módfelett szerették. Volt olyan, aki böndőérés idején a ke­nyérre rá sem nézett! Nagy aszályok idején, mikor semmi gabona nem termett, még a városi szegény lakosság sem ve­tette meg a gyékényböndőt. Be­mentek a rétbe s zsákszámra ás­ták fel a lisztes gumóju gvökeret. Azt mondják, akik ették, hogy kis­sé fanyar volt, de még lehetett rajta élni. Szerették az elecskét is, mely olyan, mint a földi mogyoró, va­lami sás gyökere neveli. Édes izű­Nyersen és főve egyformán ett'k, a disznó is nagyon szerette. Az erszényre, kés hüvelyre kupán­csot is csináltak belőle s hogy szép piros legyen, zsirral keneget­ték. A gubagyökér, mely a su'yom­hoz hasonlított, szintén a rét ko­tus földjében termett. A disznó nagyon Szerette, még nóta is ma­radt róla: »Gyíkíny böndő, gubagyökér, elecske, Ez a disztók ítele.« Másik kedvelt eledele volt a rét fiainak a harmatkása, mely a rét tavaiban termett s csak hamalon lehetett szedni. Ezt ugy főzték, mint a parasztok a köleskásáti Egyébként főeledelük a tej és hus volt. A csikósok megették a lóhúst, a gyenge esikóhust meg különösen kedvelték. Megfejték a kancákat is, melynek tejét szintén itták. A gulyások főleg marhahúst ettek. Borjú gyakran ellett, amiről a gazda nem tudott, ez rendesen

Next

/
Thumbnails
Contents