Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-25 / 268. szám

1927. november 25. JSftfHYIDÉK. Az ev. leánygimnázium tanulmányútja Salzburgba. Irta: Adorján Eszter. IX. Miután még megnéztük a néprajzi muzeumot, bucsut vettünk a természeti és kulturszépségekben gazdag Salzburgtól. A sokat .ígérő Semmering felé vettük utunkat. — Sokszor vágyakoztunk oda s most közeledett vágyunk megvalósulása. Salzburg-Bischofshofen között a -Saizach folyó partján haladva, vadregényes vidék tárult elénk. A legváltozatosabb alakú .hegyek végnélküli sorba folynak. Közöttük a Saizach kanyarog. Kékeszöld viz£ hullámokat ver, melyek egymást legyőzve törnek előre, mindig élőbbre. Másutt csendes, nyugodt a folyó. Az ég királya, a nap beletekint és tündöklő sugarai könnyű aranylevellel vonják be a víztükröt. Majd megváltozik a vidék. — -Óriási sziklatömegek, szürke, kopár hegyek, hegyszakadékok állnak előttünk, mintha a Karszt havasor dott, kopár, élettelen sziklái lennének. Sehol semmi élet, vad, kietlen, kihalt a vidék. Még a madár sem jár arra! Talán a teremtés óta ugy áll, magában, zordonan, elhagyatva. Es mégis, mennyi romantika, mennyi szépség van benne! Bischofshofen-Semmering között a vonat az Enns völgyében halad egészen Selztalig, hasonló vadregényes völgyben. De itt már van élet: a hegyeket zöld fenyő borítja; a hegyoldalon, a völgyekben a növények változatos pompája díszlik- Egy helyen az emberek szorgalmasan dolgoznak, a kivágott fákat csúsztatják a hegyoldalon. A facsusztatás érdekes látvány. — Gyorsan, ügyesen, hozzáértőén dolgoznak az emberek. Pár pillanat |ilatt a völgyibe ér a nagy tömeg fa. Aztán vonatokra rakják és szállítják tovább. Az erdő mesélő csendjéből hová jut a fa? Hány kéz formálja, alakítja, hogy az erdő díszéből a modern ember igényét kielégi'.ő dolog legyen?! Szinte hallom hatalmas gépeknek, vasszönnyetegeknek dübörgését, zúgását, ahogy éhesen, zsákmányt lesve kitátják óriási, fekete, füstös szájukat, hogy elnyeljék prédájukat! Az ember megrabolja a természetet, hogy enmi adhasson a modern óriásoknak, melyek a modern kor szükségleteit leremük. Ezek a vaskiráfyok uralkodnak a földön, bejárják a tenge* mélységlét, a levegő és a felhők csodálatos, titokzatos világát. — És mégis, ezeknek a hat

afrnas, mindenható uralkodónak lelke, koronája — az ember! Az emberi kéz egyetlen parányi nyomására megáll a vastest érverése! A vonat gyorsain robog megjelölt, megszabott életútján. Balról a Tennengebirge és a kolosszális Dachstein-hegycsoport, jobbról az Alacsony-Tauren hegycsúcsai látszanak. Selztal-Bruck-Semmering kö ött egymást követik a hatalmas átereszek és alagutak. A hegyeket összekötő átereszek megrövidítik az utat. Sziklaszilárd építmények, alattuk feneketlen mélység tátong! Minél közelebb érünk a Semmeringhez, annál szebb lesz a táj. A kanyargó hegyi pálya az emberi ész és kéz csodálatos munkája. Egyik alagút után a másik. A kanyargó utvonai lehetővé teszi a természet fenségének minden oldalról való kiélvezését. Egy hosszú alagút után örömujjongással köszöntjük a csodaszép Semmeringet. A legszebb és legváltozatosabb vidéke, fekvése, képe van. Semmering, az osztrák alnesi paradicsom, 1000 m. magasságban, a tenger szine felett. Valóban paradicsomnak nevezhető, olyan gyönyörű, olyan gazdag! Egymást követő hegyek oldalán pompás völgyekben pazar villák vannak. A karcsú, zöld fenyőfák körülfogják az építészet remekeit. A szállók olyan fényesek, .előkelők, hogy nem lehetne közülök választani! Szállónk a Südbahnhotel. Modern, fényes, előkelő hely. A nagy ebédlőterem es'énként tündéri fényben ragyog, mintha mindegyik csillár egy-egy nap lenne. A fényt fokozza áz, hogy minden hófehég a gyönyörűen díszített falak, az ion oszlopsorok, az asztalok, székek. Mindenütt szőnyegek, virágok, pálmák vannak- A fainagyságnyi képek a Semmering legszebb részleteit ábrázolják. A csigavonalu márványoszlopok részekre osztják az óriási termet. Étkezések alkatmával halk zene hallszik. — Mikor leültünk a vacsorához, érdeklődéssel néztünk körül az elegánsan öltözött férfiak és nők között. Nagyon sokan voltunk az ebédlőben, de mindenki o'yan diszkréten viselkedett, olyan halkan beszélt, hogy egyetlen hangot sem lehetett hallani. A pincérek nesztelenül, finoman mozogtak és szolgálták fel a kitűnő vacsorá". Igazi e.őkelő légkör van i,tt; modern, elegáns, fényesl minden. A leányok érezték ezt és mindnyájan kifogásta anul vi" splkedteL Egy ilyen alkalom a jó | modor kialakulására nagy hatással í van! 1 Kirándultunk a hegyekre, ame" i lyek csúcsáról fenséges kép tárult • elénk. Magunk előtt láttuk a Semi meringet teljes szépságében, pom" í pájában. A hegyek gyönyörű alakulatait befedik a fenyőfák. Min" ) den

1 zöld, üde, életet lehelő. A , retménység színének, a természet világában domináló főszinnek, zöldnek minden árnyalatát magába foglalja, visszatükrözi a Semmering növényvilága. Mintha a jó Istén keze külön-külön festette volna a fákat és növényeket. A sok szín egy harmóniába olvad' mintha egy "csodaszép zöld felhő lenne. De melyik sZebb: a zöldfelhős föld, vagy az égboltozat tisz'a, szinte átlátszó kéksége? Azt mondják; Üália felett legkékebb, legszebb az ég. Nem lehet szebb a Semmering felhőzeténél' vagy épen ikertestvér azzal! (Folyt, köv.) DON JÜAN DON JÜAN Méljen leszállított árak mellett vásárolhatja bútorait Suhanesz Lajos bútorcsarnokában, Kállóiucca4, telefon 319, hol háló, ebédlő- és uriszobák, leányszobák, sezlon és matracok, szalon- és bőrgarnitúrák, vas- és rézbutorok, hajlitctt és kárpitozott székek, ebédlői, gömb- és íróasztalok, konyhaberendezések árusittatnak. — Saját érdekében kérem, győződjön meg ugy áruim elsőrendű minőségéről, mint azok olcsó árairól. Népkönyvtári könyvek kötését olcsón vállalja a Jóba-nyomda könyvkötészete, Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. Telefon: 139. Kritikai megjegyzések „a Doni Kozák Kórus hangversenye" című kritikára Tisztelt Szerkesztő Ur! Olvastuk b. lapjának, a Nyirvidéknek nov. 22-iki számában, (/.) zenekritikus urnák a doni kozákok nov. 19-iki, Nyíregyházán tartott hangversenyéről irott biráló cikkét. Egyetértünk a cikkíró úrral azokban az elismerő szavakban, ame.yekkel a kozákok énekművészet} teljesítményét méltat a. Ellenbeni önérzetesen és minden magyar dalos nejében tiltakozunk annak a kritikai cikk .ek több olyan állítása e]ien, amely a világháború beíejezése óta oly imponálóan fellendült magyar dalkul" turát, ugy a komponálás, mint az előadási mód tekintetében any" nyíra ,ealázza. Tiltakozó szavunkat különöské" peiv a következőkkel szemben emeljük fel: 1. A »mi dalárdánk«» értjük ezen a magyar dalárdákat, »dobhártyarepesztő sti!usa« és a »dalárdasztárok kikukorékölása« diszítő je:zőkkel illetett zenei impressziókat cikkíró kritikus ur bizonyára nem a Budai Dalárda hangversenyén szerezte. Mert, ha végighallgatta volna az idei szegedi országos dalosverseny királydijas és I. csoportjának kitünte.ett dalárdáit, ugy más fogalmai volnának a magyar dalárdák stílusáról és meggyőződhetett volna arról is, hogy a mi elsőrangú dalárdáink összhangját sem zavarja meg spmmiféle kakaskukorékolás, o

tt sincsen egyéni érvényesülni akarás, hanem van dinamikai és harmonikus összhang. Mert ne felejtse el a cikkíró ur, Oroszország sem ált; csupa doni kozák kórusból; bizonyára vannak ott is-nyershangu, n'em egyforma dinamikai elemekből álló dalárdák. És leginkább ne felejtse el a cikkíró ur hogy amit a doni kozákoktól hallottunk, az egy profesiszionisía' karének e;ből élő, valogalott operaés egyébként iskolázott énekesekből álló, kicsiny dalárdának volt a produkciója. Ezeket a mi amatőr magyar • da'árdáinkkat nem lehet egy mérték szerint megbírálni. 2. Felemlítjük továbbá 'iltakozó szavunkat az ei]e

n a jóslatszerül .tulmerész állítás ellen is, hogy a mai elhanyagolt énektanításunk mellett még csak a nyomába se léphe

:ünk »soha« az oroszok zenej[ kulturnivójának. Ugy látszik a cikkíró nagyon kevésre bscsüli a magyar faj ősérejét és képességei;". No, de miként Munkácsy Mihály és Liszt Fe;Cnc egyenrangúvá tua" ták Ami a magyar művészetet a külföldével és amint a csak 40 tagból álló Budai Dalárda 1923. évben, az amsterdami nemzetközi dalversenyen valamennyi európai nemzet elől el tudta ragadni az énekművészet pálmáját, ugy reméljük, idővel oda fog fejlődni a magyar dalkultura, hogy mégis csak nyomába tud majd lépni, a kozák énekművészé nek is. Azt meg bizonyára a kri ikus ur sem gondolja komolyan, hogy valamely dalárda intonálás, hangmegadás nélkül tudjon karénekbe kezdeni. Bizonyára nem vetle észre' hogy a fürge kis kozák karmester, az énekesek mögött végigsétálva' megadta a hangot, mielőtt a közönség eié lépett volna és igy nem volt szüksége azokra a bi:oriyos »kómikus élvezetet keltő:< mozdulatokra és hangokra, amelyekkel a »mij« karmestereink szokták a szólamok szájába adni a hangot. 3. Végül felemlítjük tiltakozó szavunkat karénekkomponistáink reputációja érdekében is. Tekintse csak végig a cikkiró ur az Apolló zenCmüfolyóirat 30 évfolyamát és próbálja csak megismerni az országos dalversenyek karénekpályázataira beérkezett pályamüveket, nem is olyan »primitiv« azok hangszerelése. Majd meglátja a cikkíró ur, mit fog produkálni nov. 26-án az egri dalárda, ha majcT előadja a szegedi országos dalverseny királydijas csoportjának pályanyer,es versenykarát, Farkas Nándornak »Az éji viharhoz« c. halalmas müvét. Becsületére válnék ez bármelyik hírneves külföldi! zeneszerzőnek, előadása pedig még a don kozák kórusnak is. A baj csak ott van, kedves kritikusi ur, hogy a külföld, mint egyéb kiválóságainkról, ugy énekés zeneirodalmunk m'üvészi ér_ékü alkotásairól is csak elvétve yesztudomást, ide.iaza pedig vagy k> vesen becsülik meg, vagy lekritizálják. Kedves Szerkesztő Ur! Mi, akik szintén végighallgattuk a donj kozákok hangversenyét, nem szégye tük magunkat a mi dalárdáink miatt, mint a cikkiró ur. Ellenben azt kifogásoljuk, hogy akad magyar zenekriiikus, aki elfogultságában ugy le tudja szólni a magyar daikulturát, mint azt a cikkíró ur vette. Mi ennek ellenére |s tovább fogunk dalárdáinkkal énekelni és ha van is kritikus, aki azt fogja hirdetni, hogy »nem éneklé9 az, amit a mi dalárdáink produkálnak,« ez minket nem fog eikeseriteni, mert nekünk magyar dalosoknak nemcsak művésze \> har.em nemzeti hivatáswtk is van a magyar dal te/én! Szerkesztő urnák megkülönböztetett tisztelettel, vagyunk Szohor Pál, a nyiregyliázi Városi Dalegylet elnöke. Ha skó Miklós, a nyíregyházi Tisztviselő Dalkör titkára. A szerkesztőség meg/'egyzése. — Talán mondanunk is fölösleges, (hogy a doni kozákok hangversenyéről irott kritikánknak távolról sem az volt a célja, hogy megbántsa a dalárdisták önérzetét, avagy sérteni akarja bármelyik helybeli dalegyesületet. Csak rá akart mutatni "azokra a hibákra, amelyeknek a kiküszöbölésével sokkal magasabb nivóra emelhetnénk a magyar dalárdák színvonalát. Aki nem ezt olvasta ki a (pikkbői, az snlyos tévedésbe esett- A «Nyirvidék» szerkesztősége és zenei tudósítója, aki maga is két hejybeli dalegyesületnek aktív tagja, mindig nagyrabecsülte a helyi dalárdák kulturális Yiemzetpedagógiai tevékenységét s a hangversenyeikről irott be- . számolóinkból még a legelfogultalbb egyének is csak a legnagyobb elismerést, jóakaratot, megbecsülést és megértést olvashatták \kiEzzel a nyilatkozattal a ,rn agunk részéről elintézettnek is tartjuk a sajnálatos félreértés f-s épen ezért nem is bocsátkozunk vitáoa a fent közölt nyilatkozattal. NE FELEDJE El, hogy a „Nyírvidék" nyomdája, a Jóba nyomda (Széchenyi-út 9. sz. Telefon: 139.) készit mindenféle reklám nyomtatványokat is, u m.; cégkártyákat, üzleti és fali reklámtáblákat, valamint mindenféle NYOMDAI MUNKÁKAT ízléses, szolid kivitelbea.