Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-02 / 223. szám

Nyíregyháza, 1927. október 2, • Vasárnap XLVXIL évfolyam. 223 szám. JSfYÍRYIDÉK. Előfizetési árak h*lyben és vidéken: Xfy Kére 2'SO pengő. Negyedévre 7-6C pengd. Kftx&xtróalftknek és tanítóknak 20»/» engedmény. Alapította JÓBA ELEK F6s*«rlc®sztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Feleifis s*erte»sstö ; VERTSE K. ANDOR. fmmmmm^mmmmammmimmamm Szerkesztőség ós kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. PostachequEi 2965®, Kéziratokat nem adunk vissza. Uj Szerajevo felé. A történelem gyászos-virágos kocsijába fogott lángvérü táltosok megtorpantak. Remegő cimpával vetik véres-vörösen villogó szemü­ket az előttük tátongó borzalmas szakadékba. Megszűnt a <ígyüte!» táncoltató ereje, .megszűnt az ostor serkentő hatalma. A gyilkos, hosszú utat fáradha­tatlan őserővel végigdübörgő tálto­sok megálltak: Nincs tovább! A puha vagy keményizmu, de mindig érőszakos gazdáik ritkán tapasztaltak hasonló fegyelmezet­lenséget a hűséges, kötelességtudó nemes állatok részéről. Fogukat csikorgatva, tehetetlen dühhel vé­resre ostorozzák a tajtékos táltoso­kat, de hiába. Egy lépést sem moz­dulnak. ) ...Legutóbb ezelőtt tizenhárom esztendővel próbáltak ilyen módon érvényt szerezni okos paripafejük elgondolásának. Akkor is igy történt. A nemes állatok s--.ügyükbe vág­ták fejüket, remegő, finom lábuk­kal, gyémántkövés patkóikkal, csillagmilliárdokat csiholtak ki a lej­tőrefutó sik utolsó kiszögeléséből. Mikor a mindenre elszánt inté­zők látták, hogy a derék állatok ellenállásán megtörik jpokoli ere­jük. mint már oly oskszor megtör­tént — eldördült a revolver... A világ népe riadtan kapta fel fejét hogy aztán lehunyt szemmel védekezzen az elétáruló borzalmas látványtól. A paripák felkapták tajtékos fejü­ket zablától kisebzett véres szájuk­kal egy utolsót nyerítettek, majd a nemes idegességtől vérbeborult szemmel megindultak a félelmes, ködbeburkolt lejtőn... Princip Gavrillo az akkori kocsis, a mindenre elszánt, ^pénzért anyját is tpeggyilkoló Szerb bérenc, elvé­gezte átkos kötelességét és mint annyi elődje, holtan bukott le a történelem hálálmarsot dübörgő, élőn-holtan keresztülgázoló gyász­kocsijáról. A véres-habos paripák aztán kifestettek a cifra szerszámból, de már nem is volt szükség rájuk... Az antant diplomaták agyalta spirális szerpentin útra került a batár, hogy halálos biztonsággal, önsúlya erejével száguld ja le a mérhetetlen távolságokat. Kerekeinek gyiikos-monoton dü­börgését csak az elgázoltak halálor­dítása harsogta tul. Csak az elgázoltak halálordí­tása... > » De semmi sem tart örökké. A meleg embervértől megduz­zadt, elrohadt kerekek összerop­pantak a szörnyű alkotás alatt és a halálbatár utolsó átkos tevékeny­ségeképen maga alá temette azt a nemzetet, melynek legkevésbé volt része halálos útjára való elindításá­ban. Az aljas emberi indulatok szülte háború egyetlen áldozata Magyar" ország tett. ...És megkezdődött a szeraie­vói revolverdörrenés eredményét undorító vijjogással váró hiénák halottrabló munkája... Rátörtek a rettenetes suly alatt vergődő egyetlen áldozatra, az ezer esztendős Magyarországra, hogjy megrabolják?,, iogy kifosszák, hogy darabokra törjék azt az ezer eszten­dő patinájával bevont, hatvanhá­rom brilliánssal ékesített arany­plakettet, melynek örökszép fénye egy évezreden keresztül védte, világította a nyugat felé vezető utat, egy évezreden keresztül dacolt a minden oldalról körülvevő gyilkos sötétséggel... ; ­Az úrrá emelt csatlósok fogcsi­korgató dühhel vetették magukat a nemes koncra, Magyarország tes­tére, hogy piszkos, profán kezükkel leszakítsák Hungária Nagyasszony ezer esztendeig hófehéren megőr­zött menyasszonyi ruháját. És az úrrá emelt csatlósok ezért a szégyenbérért örömmel tértek vissza régi ambíciójukat teljesen kielégítő foglalkozásukhoz. • Most, hogy a vandál merényle­tet végrehajtották, összeálltak, a vértől elrothadt, korhadtkerekü, száz Szerajevót kiszolgált halál­batárt kiemelték a véres sárból. Már be van fogva a két uj paripa.. De: ... A történelem gyászos, virá­gos kocsijába fogott táltosok is­mét megtorpantak... Remegő cini-­pávai vetik véres-vörösen villogó szemüket az előttük tátongó sza­kadékba... Megszűnt a «gyüte!» táncoltató ereje, megszűnt az os­tor serkentő hatalma.*.. Nincs tovább 1 Vájjon ki húzza meg az uj pa­ripákat utbainditó revolver kaka­sát? És vájjon ki vállalja a fele­lőséget? £s vájjon ki lesz az uj áldozat? V. J­•nBH A pénzhalász. Szép volt, mint a Bambino a rönesszansz képeken és szemtelen mint egy Szent Márk-téri galamb. Rómában akadtunk össze. — Nyolc éves lehetett, Bonának hív­ták. A déli órákban, amikor a me­leg miatt ugy is pihennem kel­lett, leginkább a Fontana di Trevi mellett szerettem tartózkodni. A folyton zuhogó óriási vízoszlop amely a sziklákon hófehér porrá zúzódott, finom köddel szitálta be az egész teret; kellemes hűvöst adott délben is és ezáltal megóvott a legveszélyesebb talián ragálytól. — a déli elálmosodástól. Bonát mindig itt találtam. Mi­kor legelőször elébem került, bá­mulva néztem rajta végig. — Hogy tehet valaki a feje búbjától a láb­ujjáig ilyen egyenletesen piszkos ? — gondoltam csodálkozva, de ugyanakkor el kellett ismernem, hogy a fiu még igy is messze ki­tűnt a többi utcagyerek közül szép telkes szemei és finom vonásai ál­tal. De kitűnt foglalkozása révén is. Mindig egy ócska meszelőnyéllel járt, amelynek a végére széles bá­dogdarab volt erősítve. Ezt a ru­dat aztán lenyújtotta a vízbe és órákig volt képes piszkálni vele a medence alján levő homokot. Olyan kitartással űzte ezt a foglalatossá­got, hogy végre is kíváncsivá tet­tem, mit csinál. Egy öreg emberhez fordultam felvilágosításért. — Pescatore di moneti — felelt az öreg közömbösen. — Pénzhalász ? ! — Elbámultam egy pillanatra, de aztán megértet­tem mindent. A Fontana di Trevi­hez az a babona fűződik, hogy aki beledob a medencébe egy szoldót, annak még legalább egyszer éle­tében vissza kell térnie az örök vá­rosba. Ezekre a bedobott pénzda­rabokra vadászott az én barátom a meszelőnyélre erősített pléhvej. Nagyon tetszett nekem ez az ere­deti foglalkozás és azonnal beál­lottam az üzemhez statisztának. — Feladatom az volt, hogy fog^m a Bona kezét, .amíg az a rúddal be. hajolt a viz' felé, vagy pedig vi­gyáztam, nem jön-e valamerről a feketeinges. Tulajdonképen ma sem tudom, mi volt államrend-ellenes ebben a pénzhalászatban, annyi azonban bizonyos, hogy a fasdsta­őr és Bona között állandó, alatto­mos küzdelem folyt, amelyben min­den azon fordult meg, sikerül-e a fascistának a gyereket tetten érni. Ez azonban sohase sikerült. Mert mikorra amaz a korláthoz ért, Bona már régne elrejtette a rudat a lép" cső alá és közömbösen, nyugodtan bámulta a vizet. Az őr persze res­téit lejönni, és megelégedett azzah hogy fentről megfenyegette a kis csavargót. — Bonaventurá ! — szólott le furcsa orrhangon és kegyetlenül megnyújtva az u betűt. Bona pedig,' amint a nevét ilyen rövidítetten szépségben meghallotta, felállott és felnézett a fascistára. de olyan mély séges és alázatos hódolattal, ahogy csak a régi kegyencek nézhettek fel valaha a kegy osztó cézárok hom lokára. Ez a hódolat tetszett a ha­talom birtokosának, aki féjig-med­dig megbékülve és 'fontosságának' felpuffadt érzetében vonult el a Corso Umbertó felé. Mi pedig ter­mészetesen folytattuk a halászatot mintha semmi se történt volna. A vállalat általában jól jövedel­mezett tekintve azt, hogy 'az ide­genek tódultak és dobálták a pénzt. Nem hiszem, hogy valahol a vilá­gon tehetne tarkább társaságof ta­lálni, mint ami itten összejött. És itt mindenekelőtt Bonát kellett bámulnom, aki mindig már messzi­ről felismerte, kivel van dolga és mindnyájuk nyelvén tudta azt a tiz-husz frázist, amire szüksége volt. Nemsokára észrevettem, hogy a franciákat szerette legjobban. Ezek rendszerint ki se szálltak az autó­ból, csak lassítottak és ugy dobták a pénzt, hogy az legtöbbszár kívül esett a medencén. Ha pedig a francia mégis kiszállott, az kész ara­tás volt a kis csavargónak. Ilyenkor hirtelen kihúzott a zsebéből egy Dosztódarabot, azután az idegen lá­bai elé vetette magát, megfogta an­nak bokáját egyik kezével, másik­kal pedig villámgyorsan végigtö­rölte mind a két cipőjét, mielőtt még az megmondhatta volna, óhajtr ja-e ezt a szolgálatot vagy sem. Azután felpattant, mint egy gum­milabda és hátrafelé lépegetve a sapkáját impertinens közvetlenség­gel tartotta az illető orra elé : — Una solido, signore, una so­lido. — hajtogatta ilyenkor komi­' kus bizalmaskodással, aminek rendszerint az lett a vége, hogy az áldozat elnevette magát és ami fő — fizetett. Ez a módszer persze csak a kedélyes franciákkal szemben vált be. A németeknél pl. kárbaveszett fáradság lett volna alkalmazni, mert ezek még a cipőjüket is testületileg tisztították és különbén is kizáró­lag csak a vezető által érintkeztek mindenkivel. Rendesen a legna­gyobb tipusu társas autón érkeztek huszonötén telepedtek rá egy ti­zenkét személyesre. Amikor az autó megállott, egy ideig még nem moz­dult senki, mivelhogy ők elvileg még a Píazza della Colonnán van­nak és be kell fejezni a jegyzetei­ket, amit arról csinálnak. Ez végre megtörténik; egy kellemetlen, cér­naszál női hang sivít fel óriási elra­gadtatással : — Schau mai Erik ! Általános mozgás; leszállanak. A ceruzát csak a fülük mellé teszik, •r fl világ legelső, leghíresebb cipőmárkája -m a közkedvelt C. F. BALLY DIVATCIPŐK gyönyörű választékban beérkeztek. Kizárólagos egyedárusitása Benedekffynél, a HUDgáricl CipÖárUilázbíííl Nyíregyháza, Zrínyi Ilona ucca 5. Telefon: 195. „MATHAN" rámánvarrott ^gyermek cipő különlegességek. — Kirakataink mindent bemutatnak. Egyes szám ára 1© fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents