Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-02 / 223. szám
Nyíregyháza, 1927. október 2, • Vasárnap XLVXIL évfolyam. 223 szám. JSfYÍRYIDÉK. Előfizetési árak h*lyben és vidéken: Xfy Kére 2'SO pengő. Negyedévre 7-6C pengd. Kftx&xtróalftknek és tanítóknak 20»/» engedmény. Alapította JÓBA ELEK F6s*«rlc®sztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Feleifis s*erte»sstö ; VERTSE K. ANDOR. fmmmmm^mmmmammmimmamm Szerkesztőség ós kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. PostachequEi 2965®, Kéziratokat nem adunk vissza. Uj Szerajevo felé. A történelem gyászos-virágos kocsijába fogott lángvérü táltosok megtorpantak. Remegő cimpával vetik véres-vörösen villogó szemüket az előttük tátongó borzalmas szakadékba. Megszűnt a <ígyüte!» táncoltató ereje, .megszűnt az ostor serkentő hatalma. A gyilkos, hosszú utat fáradhatatlan őserővel végigdübörgő táltosok megálltak: Nincs tovább! A puha vagy keményizmu, de mindig érőszakos gazdáik ritkán tapasztaltak hasonló fegyelmezetlenséget a hűséges, kötelességtudó nemes állatok részéről. Fogukat csikorgatva, tehetetlen dühhel véresre ostorozzák a tajtékos táltosokat, de hiába. Egy lépést sem mozdulnak. ) ...Legutóbb ezelőtt tizenhárom esztendővel próbáltak ilyen módon érvényt szerezni okos paripafejük elgondolásának. Akkor is igy történt. A nemes állatok s--.ügyükbe vágták fejüket, remegő, finom lábukkal, gyémántkövés patkóikkal, csillagmilliárdokat csiholtak ki a lejtőrefutó sik utolsó kiszögeléséből. Mikor a mindenre elszánt intézők látták, hogy a derék állatok ellenállásán megtörik jpokoli erejük. mint már oly oskszor megtörtént — eldördült a revolver... A világ népe riadtan kapta fel fejét hogy aztán lehunyt szemmel védekezzen az elétáruló borzalmas látványtól. A paripák felkapták tajtékos fejüket zablától kisebzett véres szájukkal egy utolsót nyerítettek, majd a nemes idegességtől vérbeborult szemmel megindultak a félelmes, ködbeburkolt lejtőn... Princip Gavrillo az akkori kocsis, a mindenre elszánt, ^pénzért anyját is tpeggyilkoló Szerb bérenc, elvégezte átkos kötelességét és mint annyi elődje, holtan bukott le a történelem hálálmarsot dübörgő, élőn-holtan keresztülgázoló gyászkocsijáról. A véres-habos paripák aztán kifestettek a cifra szerszámból, de már nem is volt szükség rájuk... Az antant diplomaták agyalta spirális szerpentin útra került a batár, hogy halálos biztonsággal, önsúlya erejével száguld ja le a mérhetetlen távolságokat. Kerekeinek gyiikos-monoton dübörgését csak az elgázoltak halálordítása harsogta tul. Csak az elgázoltak halálordítása... > » De semmi sem tart örökké. A meleg embervértől megduzzadt, elrohadt kerekek összeroppantak a szörnyű alkotás alatt és a halálbatár utolsó átkos tevékenységeképen maga alá temette azt a nemzetet, melynek legkevésbé volt része halálos útjára való elindításában. Az aljas emberi indulatok szülte háború egyetlen áldozata Magyar" ország tett. ...És megkezdődött a szeraievói revolverdörrenés eredményét undorító vijjogással váró hiénák halottrabló munkája... Rátörtek a rettenetes suly alatt vergődő egyetlen áldozatra, az ezer esztendős Magyarországra, hogjy megrabolják?,, iogy kifosszák, hogy darabokra törjék azt az ezer esztendő patinájával bevont, hatvanhárom brilliánssal ékesített aranyplakettet, melynek örökszép fénye egy évezreden keresztül védte, világította a nyugat felé vezető utat, egy évezreden keresztül dacolt a minden oldalról körülvevő gyilkos sötétséggel... ; Az úrrá emelt csatlósok fogcsikorgató dühhel vetették magukat a nemes koncra, Magyarország testére, hogy piszkos, profán kezükkel leszakítsák Hungária Nagyasszony ezer esztendeig hófehéren megőrzött menyasszonyi ruháját. És az úrrá emelt csatlósok ezért a szégyenbérért örömmel tértek vissza régi ambíciójukat teljesen kielégítő foglalkozásukhoz. • Most, hogy a vandál merényletet végrehajtották, összeálltak, a vértől elrothadt, korhadtkerekü, száz Szerajevót kiszolgált halálbatárt kiemelték a véres sárból. Már be van fogva a két uj paripa.. De: ... A történelem gyászos, virágos kocsijába fogott táltosok ismét megtorpantak... Remegő cini-pávai vetik véres-vörösen villogó szemüket az előttük tátongó szakadékba... Megszűnt a «gyüte!» táncoltató ereje, megszűnt az ostor serkentő hatalma.*.. Nincs tovább 1 Vájjon ki húzza meg az uj paripákat utbainditó revolver kakasát? És vájjon ki vállalja a felelőséget? £s vájjon ki lesz az uj áldozat? V. J•nBH A pénzhalász. Szép volt, mint a Bambino a rönesszansz képeken és szemtelen mint egy Szent Márk-téri galamb. Rómában akadtunk össze. — Nyolc éves lehetett, Bonának hívták. A déli órákban, amikor a meleg miatt ugy is pihennem kellett, leginkább a Fontana di Trevi mellett szerettem tartózkodni. A folyton zuhogó óriási vízoszlop amely a sziklákon hófehér porrá zúzódott, finom köddel szitálta be az egész teret; kellemes hűvöst adott délben is és ezáltal megóvott a legveszélyesebb talián ragálytól. — a déli elálmosodástól. Bonát mindig itt találtam. Mikor legelőször elébem került, bámulva néztem rajta végig. — Hogy tehet valaki a feje búbjától a lábujjáig ilyen egyenletesen piszkos ? — gondoltam csodálkozva, de ugyanakkor el kellett ismernem, hogy a fiu még igy is messze kitűnt a többi utcagyerek közül szép telkes szemei és finom vonásai által. De kitűnt foglalkozása révén is. Mindig egy ócska meszelőnyéllel járt, amelynek a végére széles bádogdarab volt erősítve. Ezt a rudat aztán lenyújtotta a vízbe és órákig volt képes piszkálni vele a medence alján levő homokot. Olyan kitartással űzte ezt a foglalatosságot, hogy végre is kíváncsivá tettem, mit csinál. Egy öreg emberhez fordultam felvilágosításért. — Pescatore di moneti — felelt az öreg közömbösen. — Pénzhalász ? ! — Elbámultam egy pillanatra, de aztán megértettem mindent. A Fontana di Trevihez az a babona fűződik, hogy aki beledob a medencébe egy szoldót, annak még legalább egyszer életében vissza kell térnie az örök városba. Ezekre a bedobott pénzdarabokra vadászott az én barátom a meszelőnyélre erősített pléhvej. Nagyon tetszett nekem ez az eredeti foglalkozás és azonnal beállottam az üzemhez statisztának. — Feladatom az volt, hogy fog^m a Bona kezét, .amíg az a rúddal be. hajolt a viz' felé, vagy pedig vigyáztam, nem jön-e valamerről a feketeinges. Tulajdonképen ma sem tudom, mi volt államrend-ellenes ebben a pénzhalászatban, annyi azonban bizonyos, hogy a fasdstaőr és Bona között állandó, alattomos küzdelem folyt, amelyben minden azon fordult meg, sikerül-e a fascistának a gyereket tetten érni. Ez azonban sohase sikerült. Mert mikorra amaz a korláthoz ért, Bona már régne elrejtette a rudat a lép" cső alá és közömbösen, nyugodtan bámulta a vizet. Az őr persze restéit lejönni, és megelégedett azzah hogy fentről megfenyegette a kis csavargót. — Bonaventurá ! — szólott le furcsa orrhangon és kegyetlenül megnyújtva az u betűt. Bona pedig,' amint a nevét ilyen rövidítetten szépségben meghallotta, felállott és felnézett a fascistára. de olyan mély séges és alázatos hódolattal, ahogy csak a régi kegyencek nézhettek fel valaha a kegy osztó cézárok hom lokára. Ez a hódolat tetszett a hatalom birtokosának, aki féjig-meddig megbékülve és 'fontosságának' felpuffadt érzetében vonult el a Corso Umbertó felé. Mi pedig természetesen folytattuk a halászatot mintha semmi se történt volna. A vállalat általában jól jövedelmezett tekintve azt, hogy 'az idegenek tódultak és dobálták a pénzt. Nem hiszem, hogy valahol a világon tehetne tarkább társaságof találni, mint ami itten összejött. És itt mindenekelőtt Bonát kellett bámulnom, aki mindig már messziről felismerte, kivel van dolga és mindnyájuk nyelvén tudta azt a tiz-husz frázist, amire szüksége volt. Nemsokára észrevettem, hogy a franciákat szerette legjobban. Ezek rendszerint ki se szálltak az autóból, csak lassítottak és ugy dobták a pénzt, hogy az legtöbbszár kívül esett a medencén. Ha pedig a francia mégis kiszállott, az kész aratás volt a kis csavargónak. Ilyenkor hirtelen kihúzott a zsebéből egy Dosztódarabot, azután az idegen lábai elé vetette magát, megfogta annak bokáját egyik kezével, másikkal pedig villámgyorsan végigtörölte mind a két cipőjét, mielőtt még az megmondhatta volna, óhajtr ja-e ezt a szolgálatot vagy sem. Azután felpattant, mint egy gummilabda és hátrafelé lépegetve a sapkáját impertinens közvetlenséggel tartotta az illető orra elé : — Una solido, signore, una solido. — hajtogatta ilyenkor komi' kus bizalmaskodással, aminek rendszerint az lett a vége, hogy az áldozat elnevette magát és ami fő — fizetett. Ez a módszer persze csak a kedélyes franciákkal szemben vált be. A németeknél pl. kárbaveszett fáradság lett volna alkalmazni, mert ezek még a cipőjüket is testületileg tisztították és különbén is kizárólag csak a vezető által érintkeztek mindenkivel. Rendesen a legnagyobb tipusu társas autón érkeztek huszonötén telepedtek rá egy tizenkét személyesre. Amikor az autó megállott, egy ideig még nem mozdult senki, mivelhogy ők elvileg még a Píazza della Colonnán vannak és be kell fejezni a jegyzeteiket, amit arról csinálnak. Ez végre megtörténik; egy kellemetlen, cérnaszál női hang sivít fel óriási elragadtatással : — Schau mai Erik ! Általános mozgás; leszállanak. A ceruzát csak a fülük mellé teszik, •r fl világ legelső, leghíresebb cipőmárkája -m a közkedvelt C. F. BALLY DIVATCIPŐK gyönyörű választékban beérkeztek. Kizárólagos egyedárusitása Benedekffynél, a HUDgáricl CipÖárUilázbíííl Nyíregyháza, Zrínyi Ilona ucca 5. Telefon: 195. „MATHAN" rámánvarrott ^gyermek cipő különlegességek. — Kirakataink mindent bemutatnak. Egyes szám ára 1© fillér.