Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-23 / 241. szám

Nyíregyháza, 1927, október 23, * Vasárnap XLYIII. évfolyam. 241 szám. JSÍYÍRYIDÉK. Elfiflzatáal árak hoíyben és vidék an: Kfy Mra 3*60 pengd. Negyedévre 7 60 pangd. XtettaxtoMtóknek és Habnak Wí* Mgedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. FéUtóa szarkaazM : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postachequa 29S5® Kéziratokat nana adunk vissza. Az ipar békéjéért! A „Njírvidék" számára írta; DRÉHR IMRE dr. népjóléti államtitkár. Azok az ipari sztrájkmozgalmak melyeknek elpihentetése mostanában oly nagymértékben veszi igénybe a népjóléti miniszter ur idejét és odaadó munkakészségét, isimét rá irányították a figyelmet a problémáknak arra a komplexumára, mely oly rég megérett már a rendezésre, vagy legalább is arra, hogy rendezésű ket megkíséreljük. A most folyó tárgyalások során több nyilatkozatban sze

reE

elt a békéltető és döntőbíróságok érdése és nem kétséges, hogy az élet kényszere ezt a kérdést a sürgős aktualitások preíenziójávai dobja elénk. Ezek és az ipari életnek velük összefüggő problémái nálunk eddig nem igen számíthattak a szélesebb körű nyilvánosság érdeklődésére, alkalmasint azért, mert Magyarországot jellegzetes agrárállamnak tudtuk és tudjuk és a közérdeklődést agrár-problémáink dominálták. Ma már alig lehet kétségünk afelől, hogy agrár-érdekeink változatlan védelme mellett egyre nagyobb figyelmet kell szen telnünk ipari termelésünk fokozásának is. Európa gazdasági térképe a rendszertelenségnek és rendezetlenségnek mamég oly zavaros képét mutatja és a jövő olyan eshetőségekre készit elő bennünket, hogy egész gazdasági életünket nem Tarthatjuk meg súlyos kockázat nélkül egyetlen pilléren : a mezőgazdasági termelésen. A közgazdaság történelme arra is megtanít bennünket, hogy a körülmények változása nem egyszer vonta maga után egyes országok gazdasági karakterének megváltozását, junker latífundiumos és földművelő álfamofc vedlettek át kereskedő és iparüző államokká, nékünk mindenesetre a lehetőségig föl készülten kel/ fogadnunk az eljövendő idők kívánalmait. Az pedig máris nem kétséges, hogy a mezőgazdaság egymagában nem Elégítheti ki egy modem kulturország életigényeit különösen ha ennek az országnak oly féltékenyen kell őrködnie kereskedelmi mérlegének alakulásán, mint nekünk. Ami már most az ipari termelés érintett problémáit illeti, termé- 5 szelesen, mi sem volna könnyebb, i mint a külföldi példák dúsgazdag 1 tárházából idetelepíteni azt, amelyet a legmegfelelőbbnek gondolunk. Végre ís azoknak a kísérleteknek a története, melyek az ipari békét akarják megteremteni, biztosítani és stabilizálni, az iparüző államokban nagyon messze visszanyúlik és rengeteg, sajnos többségükben meghiusult változatot mutat. Ám, ha valahol, itt bizonyára nincs helyén a kopirozás, egyrészt mert könnyen megeshet, hogy amit kopirozunk, az már a saját hazájában is megbukott, másrészt annyira, oly kizárólag a saját Közgazdaságunk létfeltételeivel és életformáival keli itt számolnunk, hogy eleve halálra van i élv

e minden reform, minden intézkedés, mely nem ennek a talajából sarjadt. Illúziókkal nem áltathatjuk magunkat, semmi esetre'sem remélhetjük, hogy megtaláljuk azt a csodaszert, amelyet még sehol sem sikerült megtalálni, nevezetesen, hogy sikerül fölfedeznünk olyan módozatokat) amelyek messze idődre és minden körülmények közt biztosítják az ipari viszályok, munkaadók és munkások egyéni és kollektív kontroyerziáinak, a tőke és a munka örök harcának békés elintézését. De mindenesetre vannak feladatok, amelyek megoldhatók, mert függetlenek a piac alakulásától, a kínálat és kereslet ingadozásaiból. Föltétlenül csökken a szembeállásnak az az éle, csökken a bizalmatlanság, mely a munkaadó és a munkás mai viszonyát jellemzi és amely jelentékeny mértékben elfogultságból és tájékozatlanságból eped: ha minél töbS és minél nagyobb érintkezési felületeket teremtünk közöttük. Azok a munkaközösségek, melyek munkások és munkaadók részvételével a nyugati államokban alakultak, ezt a kívánatos hatást lényegesen megközelítették és nálunk is kell, hogy mindkét tényező helyezkedjék annak az igazságnak az elvi alapjára, hogy az ipart termelés zavartalansága és fokozása egyképen érdeke a munkásnak és a munkaadónak. Hogy a sztrájkot vagy munkáskizárást megelőző békéltető, vagy döntőbírósági eljárás, vagy mindkettő, hogy alakuljon nálunk, arról bajos és kockázatos volna határozott véleményt mondani mindaddig, mig a kérdés előkésztés és tanulmányozás alatt áll. A külföld gyakorlatában vannak biztató, de ném kisebb számban riasztó példák és valósággal tragikus hangulatot kelt, ha megismerkedtünk az angliai, francia, vagy

r németországi kísérletek tömeges bukásának történelmével. A fiaskót előidézhetik szervezeti hibák, de rendszerint előidézi az, hogy bgl a munkásság, hol a raun kaadók azok, akik biztosabb nyeregben érzik magukat a piac helyzete szerint és inkább érdekükb-n állónak tartják a békéltetés elhúzását, vagy meghiúsítását. A döntőbíráskodás bukását leggyakrabban ^az idézte föl, hogy Igen nehéz a határozatnak, vagy döntésnek érvényt szerezni, még akkor is, ha az ítélet paritásos

1" testület müve. Végre is, ha pl. egy országban a döntőbírósági határozat ellenére is sztrájkba lép az egész munkásság, vagy annak jelentékenyebb része, azzal szemben eljárni módfelett nehéz volna, amint hogy az angol kormánynak is le kellett arróí mondania, hogy egy ilyen esetből kifolyólag magyar koronákban százmilliárdokra menő büntetést rójjon ki a mun ká sokra. Hasonlóképen a fiaskó csiráját rejti magában, ha ezek a reformok bár koncepciózus és körültekintő, de kizárólagosan jogászi alkotások és minden részükben nem szükségszerű gazdasági és szociális konzekvenciái az adott viszonyoknak. Ez a közvetlen látás, erős gazdasági érzék és szerves fejlődés jellemzi az eredményesebb angol kísérleteket, szemben a franciák pompás jogászi alkotásaival és a németek merev és doktriner hivatalaival. Nékünk is tehát elsősorban a [saját viszonyaink pozitív ismerte alapján kell eljárnunk és főképen attoí kell tartózkodnunk, hogy teóriákat ültessünk át, vagy uta- \ nozzunk hatalmas iparosállamokat, f melyek rég kialakult, szilárd pia- jj cokra támaszkodnak és amelyekben ugy a munkaadóknak, mint a j munkásoknak helyzete, erőviszonyai, hagyományai, életstandardja mások, mint nálunk. E pillanatban kívánatosnak tetszik,, hogy mint némely más államban, más elbírálást' tanusi sunk a magánüzemekkí l és azok munkásaival, valamint azokkal a vállalkozásokkal szemben, melyek közüzemeknek minősíthetők. Az utóbbiakra vonatkozóan feltétlenül helyénvalónak lá<*|sz/6 ugy a sztrájkok, mint a rrianlkáskizárások tilalmának kimondása, valamint a kötelező döntőt*^ rősági eljárás, mig a magánüzemeknél megfontolható, vájjon a fakultatív döntőbíráskodás is ne vezetne e célra. A külföldi példák arra mutatnak, hogy az egész eljárás illuzóriussá válik, ha a döntőbíróságok határozatai nem bimati törvényes erővel és megfelelő szankcióvat, természetesen

1 ez utóbbi csak azok között a valószínű keretek között amelyeken belül nem volna akadálya a végrehajtásnak és azok nem járnána'k nagyobb érdekek veszélyeztetésével. Ami ezt megelőzően a békéltetés tfgyét illeti olyan szervek' utján, melyekben egyenlő számban foglalnának helyet a munkások és a munkaadók megbízottai, ennek rendezésével karöltve feltétlenig tisztázásra szorul ugy a kollektív szerződések ügye, valamint azoké a munkásszervezeteké, amelyen ilyeneket jogérvényesen kötni szoktak. Mint e vázlatos sorok is mutatják, a kérdés meglehetősen sokoldalú és rendezése nagy körültekintést igényel. De a fejlődő magyar élet megkívánja, nogy foglalkozzunk vele és ezzel is jelét adjuk annak, hogy a kibékülés, a megértés, a társadalmi szolidarizmus gondolatának talaja bővebb és áldásosabb termést ad, mint az egyoldalú önzés, vagy az osztályharc meddő kősziklája. Szabolcswmegye községei kénytelenek lemondani a legégetőbb kulturális és gazdasági problémák megoldásáról a pótadót korlátozó rendelkezések miatt. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Szabolcsvármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén Mikecz István alispán a következőkben ismertette a vármegye mult havi eseményeit. A nyíregyházi közigazgatási tanfolyam. A m. kir. belügyminiszter ur szeptember hó 28-an kiadott leiratában értesítette a vármegye közönségét, hogy a vármegye Nyíregyháza város áldozatkészségével megajánlott anyagi hozzájárulások igénybevételével Nyíregyházán községi közigazgatási tanfolyamo

st állit fel, amely 1928. évi február hóban kezdi meg három féléven át tartó működését. t Törvényhatósági bizottságunk október hó 15-én tartott közgyűlésében örömmel vette tudomásul a belügyminiszter ur ezen elhatározását s ezér tköszönetét nyilvánítva készséggel járult hozzá, hogy a vármegyei tisztviselők a tanfolyam előadóivá való esetleges megbízatást Színes hócipő a nagy divat! Világhírű „GAYTEES US" amerikai márka drapp, szürke, fekete színekben nagy választékban beérkeztek Benedekffyhez a HUNGÁRIA CIPŐÁRUHÁZBA, nyíregyháza, Zrínyi Ilona ucca 5. sz. Telefon 195. sz. Remek választékú nói, férfi és gyermek divatcipökben, Bally, Salamander, Korona, Mathanközkedvelt cipómárkák egyedárusitása. Kirakatajnkban_állandó_divatk^ Egyes szám ára 1© fillér.