Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-16 / 235. szám

4 JSíIfílVIBElL 1927. október 16 Háború készül Nyíregyházán: Férfiak és nők vetélkedve forgatják a kardot. Látogatás Felici Lajos vivóiskolájában. (A «Nyirvidék» tudósítójától, j Igazán jámbor környezetben, szemben a lutheránus templom­mal, az ev. el. népiskola békés epületéből napok ó;a harcias zaj szű­rődik ki az utcára. Kardok csö­rögnek, sisakok zörögnek, ágyuk (na ágyuk nincsenek") és vezény­szavak pattognak. A belépő barát­ságos. tágas tornateremben talál-' ja magát, ahol férfiak és nők vegye­sen 'igyekeznek rést tafálni kard­dal vagy tőrrel ellenfelük elegáns, fehér plasztronához. Felici mester, a vivóiskola vezetője, jöttömre le' veti a komor drótsisakot és a har­cias középkori lovagból átvedlik! egy szimpatikus fiatalemberré, aki szívesen tájékoztat iskolájának viszonyairól. A harmadik évadot kezdi már Nyíregyházán. Két évvel ezelőtt ke­rült ide Miskolcról,, ahol az isj« mert Gerevich Aladár-vivóterem­ben tanított. Akl$r a Deák .Fe­renc utcán, tavaly az Egyház ut­cán most pedig itt, mint legmegfe­lelőbb helyen oktat a szúrás és vá­gás nemes tudományára, ö, mint a pesti- Fodor-féle vivóiskola ta­nítványa (amely iskolának később 1 alkalmazottja is volt), az egyéni tanítás híve. Minden egyes tanít­ványával külön-külön végzi el a fárasztó leckét, már délután 2 órá­tól folytatólagosan késő estig. Aziránt kezdek érdeklődni, hogy mik a különbségek a férfiak és nők vívása között és főleg miért űzik olyan nagy előszeretettel ezt a sportot. A két nem vivótechnikája között — mondja Felici Lajos — élénk különbségek vannak. Az eltérő stí­lust aztán sok természetes ok ma­gyarázza. Tulajdonképén nem is lehet őket összehasonlítani, mivel már a kiindulópontban sem egyez­nek. A férfiaké a kard, viszont a nők rfirekt a tőrre termettek. Hogy ennek mi az oka? Mon­dom, a magyarázatot természetes indokok adják. A kard kimondot­tan drasztikus izmokat fejleszt, férfikézbe való. Viszont a jőrvivó mozdulatai szebbek, graciózusab­bak. A férfi büszke az ő hatalma­san fejlett izomzatára, de a női test szépsége a láthatatlan, 'túl­súlyra nem jutott izmokban rej­lik. Ami pedig a vivás népszerűségé 1 illeti — folytatja érdekes megál­lapításait Felici' — a férfiak és nők szerint megint két ellentétes indokkal támasztható alá. Az egyik ok ősrégi, viszont a másik egészen modern, a mai korszak szülötte. Mert miért viv a mai férfi? Csak azért, amiért ősei is vívtak évezredeken keresztül. Im­ponál neki a hősiesség, a spor 1 és főleg az önbizalom. Mert bi­zony — teszi hozzá Felici Lajos kiegyenesedve és felcsillanó szem­mel — nem ismerek legalább ré­szemről kellemesebb érzést annál, amikor az ember azt mondhatja: Senki engem büntetlenül nem bánt­hat! Pláne egy divatos krakéler. Viszont hogy állunk a nőkkel? Hála Istennek, ott még nem tar­tunk, hogy ők is párbajozzanak. Hanem itt van az emlL-ett modern ok. A mai nő karcsú és könnyed akar lenni s épen a vívás az a sport, ami nem okoz különösebb fáradságot s emellett fogyaszt, frissít és fiatalit. Nekem is van eddig 35 tanítványom, akik közt 12 hölgyvivó. Ez elég szép szám. tekintve, hogy náluni< a nők még mindig húzódoznak a férfiaknak tu lajdon itott spo rtofctól. Hány éves Magyarországon a hölgyvivás? Mindössze három. 1924-ben a párisi olimpiász, amelyen egy ma­gyar tőrvívónő is helyezést ért ei a világbajnokságban, tette divatía Pesten. Ma már az ötórai teákon ép ugy szóba kerülnek a nők kö­zött az aznapi asszók, mint akár a ruhák és színházak. ­Van-e legalább annyi tehetségük e sporthoz, mint a férfiaknak? Nem egészen. A vivás erős ha­tározottságot követel és a nők'még­is a gyöngébb nem. Ámbár ma már kitűnő hölgyvivóink vannak, akik sikerrel vehetik fel a harcot a férfiakkal is. Nekem is volt a mult évi tanítványaim között egy fjatal lány, aki határozottan ta­lentum volt. Mint Budapesten szokás, nem TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER TENGER Az alsóbb és a felsőbb­rendű ember. A Sztanek gyilkosság epilógusa. Az emberiség története az ős­ember kulturembe rré fejlődésének több-kevesebb valóságot rejtő in­gadozó históriája. Bár Sljaw e lehetőség szerint kimeríti hasonló cimü könyvében a felsőbbrendű ember fogalmát, mégis mintha Diderot jobban meg­közelítené azokat az igazságokat, amelyekhez Shaw — bevezetésé­ben tett ígérete szerint — el akart iutni. Diderot válogatott munkái II. kö­tetének egyik részében (Levél a vakokról, azok használatára, akik látnak) a XVIII. század döcögő kordéját maga mögött hagyva rendkívüli éleslátással, a XX. szá­zad szemével visszanézve félelme­tes prófétai meglátással beszél a kötelességmulasztás saz emberietlen, embertárssal való nemtörődömség > átkos, jóvátehetetlen következmé­nyeiről. _ «Iparkodom ugy gondolkozni, mintha léteznék s ugy cselekedni, mintha Előtted állnék» — írja egyik munkáját bevégző «Imá»-já­nak végén. Milyen szép és magasztos meg­nyilatkozása ez a pár szó a «Fel­sőbbrendü Ember» Jnek. «Iparkodom ugy gondolkoznia A cinikus bölcs az újkor korlát­lan ítélőképességű Plátója ezzel az élet és írástörténetben egyedülálló nyilatkozatával — mondhatnám megnyilatkozásával — eleget tett emberi kötelességének — Istein előtt. Mert t az embernek csupán egyet­len igazsága vain: az elgondolj. A többi érzések már nem lehetnek mentesek a külső befolyásolástól. Az elgondolás legközelebbi foly­tatása a cselekvés, mit megelőzér zésétől néhány pillanat — egy egész világ — választ el. Azt írtam, hogy egy egész vi­lág. Lesznek emberek, akik azzal a mosollyal mosolyognak meg ezért a mondásomért, amivel a szószá­tyárt jutalmazzák. Lehet, hogy megérdemlem ezt a mosolyt, lehet, hogy érdemtelenül sújtanak vele. Én minden igyeke­zetemmel azon leszek, hogy ezt ugy simítsam el, hogy a mosoly-verte ráncok, a megértés mesterkéletlen jovialitásának adiaeak helyet. J\ gondolatokat külső impulziók szülik. Minél kézenfekvőbb az ok — — a külső impulzió — annál lerő­9ebben indukálódik az okozat — a gondolat. A gondolat megszületése pilla­natában visszatér az agyba, hogy i ott elég erőssé fejlődhessen a leg­közelebbi munkájának, a cselek­vésnek elvégzésére. Hogy ez a második — mondhat­nám inkarnációs folyamat meddig tart, erre nézve nincs szabály, vagy ha van is, nagyon tág hatá­rok közt mozog ahoz, hogy jogo­san viselhesse a «szabály» nevet. Ezt az — ha már így neveztük — inkarnaciós folyamatot főként két dolog szabályozza. Az egyik a külső impulzió rá­ható ereje és sürgetésének foka, a másik pedig az agy felfogó és feldolgozo képessége. A külső impulzió olyan mérték­ben nő hatásában, amilyenben az agy felfogó és feldolgozó képes­sége veszít érzékelésében. «Mit az ember, emberre mér Fáj az. Ezt tudni csak, Mióta tervért ölt Kain S forog a föld a van...» (O. W / Sztanek János megölte Vidoven Andrást, mert az betörte az abla­kát; tehát egy olyan — kétségtele­nül jogtalan — cselekedetet köve­tett el vele szemben, amiért a bölcs, emberi belátással felruházott biró legfeljebb pár napi fogházra, de talán csak megdorgálásra és a kár visszafizetésére itélte volna. Nem a primér hevü fellobbanás első pillanatában használta a gyil­kos, rozsdás szerszámot, ami elég lett volna egy emberi fizi­kumnál sokkal erősebb élet kioltá­sára is. Százszor át és átgondolhatta vol na borzalmas tettének súlyát és kö­vetkezményét. Az embertelen bünt takaró ku­koricás egészséges, hüs iehe átjárta agyát, tüdejét, mialatt utolsó földi utján üldözte szánalmas áldozatát. Emberileg menthetetlen cselek­ményének utolsó fázisában, a befejezés pillanatában is elég ideje volt arra, hogy a jobb, az embe­ribb belátás legyen úrrá az első, állatinál sokkal mélyebb gondolat elhatározás felett. Világrajöttekor hozott egyetlen vagyonát,' tőkéjét — agyát — nem gyümölcsöztette kellően, nem a rendeltetésnek megfelelően használ­ta fel s könnyen megtörténhetik, hogy büntetésből megfosztják a to­vábbi használat lehetőségétől... Ki ez a Sztanek János? Egy nagyon, mondhatnám állatian egy­szerű földmüves-napszámos, ki­nek szóbősége alig haladja meg sZándékázik-e Felici ur iskolájával egy vizsga vagy verseny keretében a nyilvánosság elé lépni? De ige n. A télen vivóakadémiá 1 fogok rendezni a Korona nagyter­mében, a legkiválóbb magyar" fér­fi- és hölgyvivók közreműködésé­vel. Ez propaganda lesz magának a sportnak és tanítványaimnak js csak hasznára lesz. Egyéb tervei? A jövő nyáron a németországi Frankfurtban fogok tanítani, ahova már mostanra hívtak, de ezt a sze­zont még a régi tanítványaim kö­rében akarom tölteni. Neve után ottan olasznak tart­hatnák Felici urat — vetem föl. Ne gondolja, hogy én ilyesmivei reklámot csinálnék magamnak. Kü­lönben is ma már a magyar ví­vóknak van olyan jó nevük kül­földön, mint a hines olaszoknak­Azután ismét fejére teszi a sisa­kot, köszön a kardjával és elve­gyül tanítványai között, akik már nehezen várták a mestert. Újra kezdődik a munka, lábdobbaná­sok, szúrások, vágások zaja keve­redik össze a pihenők nevetésévei, fiuk és lányok hol tréfásan húz­zák, hol komolyan tanítgatják egy­mást. Szédületesen forgó kardo­kon, alattomosan kúszó tőrökön csillámlik a fehér plasztronok­rói visszavert villanyfény, egyszó­val: Élénk élet folyik Fe ici Lajos vivóiskolájában. (Aki pedig aZt fogja mondani, hogy ez nem egy, hanem hat szó, az csupán szőrszá­lat hasogat.) Fr'nch. a 100 szó-t s ha egy statisztikus megakarná állapítani, hogy a száz szó közül mit használt légtöbbet, valószínű, hogy a száz szó na­gyobb fele az Istenkáromlásnál használt trágárságokból kerülne ki, a megmaradt kisebb rész fele a pálinka fajták neveiből rekrutá­lódna. i Sztanek János bizonyára elvégez­te az elemi iskola négy osztályát. Gyermek és serdült korában tem­plomba is járt. A tisztelendő úrtól a tízparancsolatot is megtanulta. Mikor a VII. parancsolatot tanul­ta, bizonyára megborzongott: «Ne ölj!» «Hát ölni is lehet? Ilyen állat-ember is van?» — gondolta a kis Sztanek Jani ,— és keresztet vetett. ; | Aztán legénysorba jutott. Szta­nek János lett belőle és bálba kezdett járni, hogy ő is tudjon csár dást táncolni a «Fekete nő» kétes­értékű és nevelő hatású muzsiká­jára. Aztán jött az ősi, tudatlan ata­vizmus első stációja — a nő. Sztanek János, az alsóbbrendű ember lényegében lefutotta azt a pályát, amit Shaw a felsőbb ren­dű ember számára irt elő. Hogy mégis más lett az etapp­ja, annak két különböző és mégis égybehajló oka van. Az egyik: hogy: nem «iparkodott» ugy gondolkozni, mintha «Előtte» áll­na, a másik pedig, hogy: éppen az előbbi oknál fogva, a külső rá­hatás erőssége legyőzte a szük­ségszerűen gyenge morális ellen­állást. (Kirgiz*

Next

/
Thumbnails
Contents