Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-02 / 198. szám

•2 JSÍYÍRYIDÉK. t927. szeptember 2 Sárgák és fehérek. Pár évtizeddel ezelőtt a sárga fajt, mint valami misztikus ködbe burkolt, elérhe.e.len messzeségben !evő népfajt képzeltük el. A távol Kelet ködén át, ezer és ezer kilométer távlatban tőlünk, el sem tudtuk másként gondolni, mint egy hatalmas kőfallal és még hatalmasabb vallási válaszfallat a fehér fajtól elszi

oe;e]t, magábazárkózoít, ősi konzervativizmusában élő s minden modern haladástól elzárkózó embertömeget. Azt gondoltuk, hogy az évezredek nyomán fölélte életenergiáiát e nép. Azt gondoltuk, hogy őseiben már egyszer átélte korunknak minden vívmányát, korunknak minden sapllemi alkotását. Lethargikus álmát véltük aludni, azt gonáoltuk, hogy az uj kor szellemének fuvallata megtörik az ősi falakon az emberi tusakodásnak, az uralkodni vágyásnak démona nem hatja át a külvilág zajával szemben kérgesnek, érzéketlennek látszó népfaj érzésvilágát. Ám, ugy látszik csalódtunk. A sima, érzéketlennek látszó felszín alatt izzott, forrott valami megnevezhetetlen, valami láthatatlan démoni erő. A semmixel sem_törődő, a bambaságig közömbös sárga arcokból kivillanó szempárok kezdik levetni nemtörődömségüket, kezdenek figyelni — és pedig .rősen — a körülöttük lejátszódó eseményekre. A fehér emberek egymás iránti ádáz harca, ugy látszik, elérkezettnek jelenti számukra rég szunnyadó nagyhatalmi törekvéseiknek megvalósítására a cselekvés pillanatait. ' \ Amint a nyugati nemzetek megkezdték az egymás elleni irtó hadjáratot, abban a pillanalban ők is megkezdték intenzivebb offenzív bevonulásukat Keletről a müveit Nyugatra. Az európai műveltség elsajá.ilása végett csak szórványosan átránduló szines keleti faj mindjobban igyekszik a tudomány elsajátítása címén beférkőzni Európa metropolisainak legelrejtettebb ajtói mögé is. A tudomány, a művészet s az európai műveltség elsajátítása közben természetesen sunyi ábrázatukkal ellesik gyengéit, könynyebben sebezhető oldalait is a müveit nyugatnak. Kinek is jutna eszébe,; hogy ezek a «félmüvelt», «esetf£n», «bárdolatlan» nációk a messze Keletnek előhírnökei, he. lyesebben vészmadarai egy kihatásaiban ma még felbecsülhetetlen szines inváziónak. Locarno, Trianon győzői győzelmi mámorukban nem gondoltak más veszedelemmel, mint a legyőzöttek gúzsbakötésével. Elvakultságukban, győzelmi mámorukban l em látták, hogy egy sokkal nacyobb ellenségnek, egy sokkal nagyobb rémnek miként statuálnak példát a magatehetetlen, fegyverétői, önhatalmi és emberi jogaitól megfosztott népesség élniakarásának utolsó reménysugarától való megfosztása által arra, hogy miként kell elbánni azokkal, akik r.em hajlandók meghódolni, nem hajlandók nyakukat önként a járomba hajtani. A szines, félvad haderőknek messze gyarmatokról az európai harcterekre való dobása élénk tanúbizonyságul szolgált nemcsak a sárga, hanem egyéb szines fajnak is arra, hogy, ez az öreg, kivénnedt Európa népe ha egymással még egyszer meghasonlik, ha egymással még egyszer ádáz küzdelembe keveredik, megérik arra, hogy a szines népfajok minden nagyobb megerőltetés nélkül rabígaba hajtsák évszázadokon át parancsoláshoz, uralkodáshoz szokott dacos fejeiket. Amerika volt eddig az, aki leginkább ki volt téve a sárgák inváziójának. Törvényekkel, tiltó rendelkezésekkel védekeztek ellenük. A törvény szigora kérlelhetetlenül sújtott le az illegitim uton betolakodókra és ennek dacára ezren és ezren csempészték be magukat a mennyei birodalom fiai az Egyesült Államok területére. Most ismét egyes éleslátású amerikai nubliciszták azok, akik «Tüzet!» kiáltanak a mindinkább jobban fenyegető sárga veszedelem ellen. A baj ma még nem végzetes. Azonban ha ezeknek az amerikai előrelátó publicisztáknak kiáltó szava elvész a pusztában, a fehér faj magára vessen — mondják ők — ha majd későn kezdik meg a vész ellen az elhárító mozdulatokatKeletnek sárga és vörös rémei ellen az egyedüli védekezési mód ezidőszerint még csak a fehér fai nyfclvi elválasztódása BzCrfnti egymás ellen való kérlelhetetlen harcra való uszítása; a nemzeteknek saját határaikon belüli pártokra való széttagoltsága. Szeretetre, egymás iránti megértésre és megbecsülésre való buzdítás az egyik oldalon és ellentétes cselekvése mindezeknek a másik oldalon. Ebben merül ki az egyén, a testületek, az ország és az allamok életfolyása is. így volt évszázadokon át, ezt csinálták apáink, ezt csináljuk mi is és ezt fogják csinálni fiaink is. Az utolsó pillanatban azonban, amikor már a vész a nyakunkon lesz, késő lesz szánom-bánomot mondani, késő lesz háromszoros «Tüzet!» kiáltani, ha előrelátó, céltudatos védekezési front kiépítésével már most meg nem kezdjük e vészt elhárítani. Tatárjárás A vármegye és a város adományozása után indul meg Szabolcsvármegye és Nyíregyháza területén a gvüjtés Kovács István vértanú emlékművére. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Kovács Istvánnak, a vármegye és .a város vértanujának emlékmüvére rövidesen megindul a nagyszabású gyűjtőakció. Ezt az akciót a közönség bensőséges átérzéssel, magyar szivének mély megilletődésével várja és fogadj^. Senkit nem kell kapacitálni arra, hogy Kovács István emlékszobrára adakozzék. Mindenki akar adni, részt kíván venni az áldozattételben, mindenki érezni akarja, amikor az emlékmű előtt elmegy: az én filléreim is hozzájárultak a jövő nemzedéket fennhangon figyelmeztető, némán is kiáltó szóval lelkesítő emlékmű létesítéséhez. A gyűjtést várja az egész vármegye közönsége, mert a mártír mindannyiokért adta életét és várja szülővárosa, Nyíregyháza, az a város, amelynek hevére örök fényt vet a vértanú kiömlő vére. Értesü" lésünk szerint előbb Szabolcsvármegye törvényhozása, utána Nyíregyháza város képviselőtestülete ajánl fel nagyobb összeget az emlekmüre, aztán megindulnak az adakozások a vármegye egész területén, Nyíregyháza minden utcájában, minden házában, mert annak az emlékműnek gyökérszálai odafutnak minden otthon, minden sziv mélységéig; az az emlékmű a miénk, mindnyájunké. \ Tatárjárás Mélyvízi csodák, koraitok, vizi tündérek színes pompája a nyíregyházi Városi Színház színpadán. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Szeptember 5-ike erősen közeleg és az a sok gyönyörű fiatal leány, aki ezen a napon a Városi Színház rivaldájának fényébe jut, napról napra szorgalmas próbákon Készül a Szent Anna-tó regéjére, a Holicsi Cupidóra. Szöveget gyakorolnak, táncokat 5 és 7 órakor "próbálnak a szőke, barna lányok és Percei Carola, a tüneményes sikerű táncbemutatók ünnepelt előkészítője már most látja, hogy az eddigieknél is kivéteie^ebb nagy sikere lesz A Szent Anna-tó regé'e, a Holicsi Cupido megrendezésével. A leányok határtalan lelkesedései és kedvvel készülnek a szépVárosi Színház 9 órakor. Szeptember hó l-én, csütörtökön utoljára Farsangi mámor

1 Szihmü 7 felvonásban. — Főszereplő: HJIRRY LIEDTKE, Zigoto, a becsületes tolvaj Burleszk világattrakció 7 felvonásban. Csak egy nap! Szeptember 2 án, pénteken Csak egy nap! BURLESZKVERSENY A műsor a legjobbb burleszkekből van összeálllitva. Két órás kacagás! tember 5 és 6-iki jótékony színházi estre. Készülnek a jelmezek is. Csodálatos, tündöklő kosztümök, tengeralatti növények, korallok, tündérek. Sok-sok szereplő, táncos, dalos készülődés, és mindig a végső célra: a szegény gyermekek otthonára gondolás, ez teszi olyan széppé a nyíregyházi leányok vállalkozását és ez fíozza meg részükre a jól megérdemelt nagy sikert is. • t <Hllil

lM

lt

ll

MM»t

M*

H

WI

MM»

«»»MI

H|Tatárjárás Diákélet Párisban. Milyen a francia komyha. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Azt hiszem, nem lesz érdektelen megemlékeznem a francia konyháról, mert hiszen valamennyien a gyomrunkon át gondolkodunk. — Más nézeteink vannak a világ folyásáról, ha gyomrunk üres és más, ha teli van. Máskép ítéljük meg az állapotokat, ha szerényen laktunk jól és másként, ha pezsgős vacsorát ettünk végig. A gyomor, a prózai gyomor rendkívüli fontos valami és aki mást állit, az vagy mást akar megtéveszteni, vagy- saját magát téveszti meg. A párisi idegen diákok, bohémek ugyanis igen hajlamosak a próza reálismezejéről elgaloppirozni s egy-két napi kiruccanás, autózás, színház, dinom-dánom után egész hónapban éhkoppon maradni. — Ekkor tűnik fel a »pommes frites« a sült krumpli, mint ebéd a láthatáron "s ekkor kezdődik az otthon főzött Maggi-kockás levesek korszaka. Nem különben az 5 és 10 frankos kölcsönöké, amelyeket megtagadni a diákmorál szerint nem szabad megadni, ellenben nem kötelező. Ha az egyik diák pénzt kapa többi mindjárt megrohanja és két nap múlva már vége a pénznek. A hónap folyamán azután lassan visszakapja a kölcsönadott pénzeket, ugy hogy valahogy megél belőle. Egyszóval teljes a vagyonközösség. A lányokkal ugvanaz. Először a hónap elején rájuk költenek mondjuk 200 frankot s hónap közben '10 frankos részletekben visszakérik a negyed részét vagy felét, amennyit lehet. A leány szívesen belemegy, mert tudja, h°gy a jövő hónap elején megint kezdődik a dinöm-dánom. Az egye' len hatékony orvosság az ilyen rendetlen élet ellen, ha az ember más negyedbe költözik, s távol tartja magától a gyanús exisztenciákat. Miután láttuk, hogy lehet koplalni, lássuk, hogyan lehet jól étkezni Párisban. Jól és olcsón. Öt és fél frankért (borravalóval és borral együtt) olyan ebédet adnak, mint például Budapesten három pengőért. Levest nem eszik a francia. Valami étvágygerjesztő apróság, a hors d' oeuvre helyettesíti. A hust ízletesen készítik el, de fő a tálalás módja, a körítés és a mártás. Szeretik a különleges izeket. A főzeléket olajjal és vajjal készítik, ami igen Ízletes lehet annak, aki szereti. A magyar gyomor azonban nem igen veszi, be. Tészta ismeretlen ételfajta előttük s ha néha meg is próbálkoz nak a készítésével, többnyire ehetetlen. A sajtjaik és dessertjeik viszont kitűnőek. Az ember akárhányszor csak hosszas fejtörés után jön rá, hogy mit is eszik tulajdonképpen. A paradicsomot nyerse .1, Ízlésesen szeletelve tálalják, valami ocsmány keserű növénnyel; öröm ránézni, de valóságos kín megenni. Az ember a szó szoros értelmében megrémül, amikor hozzák neki a gyanútlanul megrendelt articsókát. Rendelésnél ugy rémlik, hogy ez valami burgonyaS'e. Erre behoznak