Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-06 / 201. szám

2 J^YÍKVIQÉX, 1927. szeptember 6 Erkölcsös ifjúságot. Uj iskolai év előtt állunk s ami­kor ifjainkat a tudomány csarno­kaiba bocsájtjuk, figyelmeztetnünk kell a szülőket a tanitói és tanári kart, de a társadalom legszélesebb rétegét is korunk egy megrendítő tipikus jelenségére. A háború és az utána kővetkező idők szomorúan silány termését kell látnunk. Ugyan­is társadalmunk ama íerdülíebb rétegében, amelybe tartozik az a bajuszos gyerek, aki látva a kon­junkturális idők erkölcstelenségeit, nem találta meg kellő mértékben a becsületes lelkialapot, amelyre életét felépítheti. A hitvesgyilkos­sággal vádolt Erdélyi Bé.'a eseté­ből korántsem akarunk általános érvényű tényeket levonni, de igenis konstatálnunk kell, hogy emberesedő ifjuságunk nem olyan, hogy méltó volna az apákhoz, s egy életerős nemzet építhetne az ő munkabírásukra, tudásukra és er­kölcsi életükre. A háborús idők konkolyát látjuk bennük, amikor azt kell tapasztalnunk, hogy még az úgynevezett jó családok gyer­mekei közül is egymásután kerül­nek börtönökbe. Ebben az ifjú­ságban gyökeret tudott verni a kalandor szellem és a fékezhetet­len bűnözés. Ez az ifjúság kellő nevelés hiányában az élet olcsó gyönyörei után sóvárog, kiéli nap­jait élvhajhászásban s az inmora­litás útjára téved, hogy dicstelen karrierje igen sok esetben a fegy­házba vezessen. Ez a nemzet pedig olyan ifjúság után sóvárog, ame­lyik a nélkülözés napjaiban is nagy tud lenni lelkiek tekintetében s gazdagságát éppen ezen a téren keresi leginkább. Az a munka­iszony, amelyik a háború és utána következő idők ifjúságát leginkább jellemzi, szakadékot jelent társa­dalmunkban, mert egyik oldalon látjuk a nehéz sorsban is küzködő ipákat s a másikon azokat a gyer­mekeket, akik ma még a játszóte­reket népesítik be. A szakadékban lévő mulató helyek, bárok és a könnyű életet keresők táborához csatlakoztak inkább, nem rettenvén vissza a legkockázatosabb kalan­dorvállalkozásoktói, csalásoktól, un betörésektől és gyilkosságoktól. Ez az örökké táncoló, saját haláltán­cát járó nyomorult lelkű ifjúság legényesedő generáció látható pök­hendi monoklis arccal, mindenkit lefitymálva és lekicsinyelve a szó­rakozó helyeken, de nem látható a munkaasztalnál. Szomorú szív­vel írjuk ezeket a sorokat, de fel­villan lelkünkben a remény su­gara, amikor a legifjabb nemzedé­ket látjuk szülői és iskolai fel­ügyelet és nevelés alatt, mert azt reméljük, hogy belőlük fog ki­fejlődni hazank disze, virága. Az uj iskolai év küszöbén nemcsak a hivatásos pedagógus karhoz, de minél általánosabban Nemzetünk egyeteméhez szólunk, hogy ifjusá­gunk lelkébe ne csupán a tudo­mány nagy eredményeit és alkotá­sait plántálják, hanem izmoshsák meg ezeket az ifjú lelkeket első­sorban erkölcsi tekintetben. Mi nagyon jól tudjuk, hogy szakadék­ba esett emberesedő ifjuságunk erkölcsi romlását nagy mértékben előidézte az a háború, amelyik az apát harcterekre szólította s az ak­kori gyermekek az általános világ­infekció hatása alatt felnőve, nem tudták megtalálni az élet erkölcsi útjait, de éppen a nevelés nemes emberi céljai követélik még azt, hogy állandóan javítsuk a romlot­takat s ne engedjük a pusztulás út­jára jutni azokat a gyermekeinket, akiket méltókká akarunk nevelni atyáikhoz, és a magyar nemzet ősi hagyományaihoz. . Ezerfőnyi meghívott közönség előtt, lélekemelő sikerrel zajiolt le a nyírbátori homokdombokon a 6-ik vegyesdandár harcgyakorlata. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) • Debrecenből jelentik: Trianon el­vehetett mindent. Országot, had­sereget, aranyat, acélt, életet és vért, de nem rabolhatta el a ma­gyar akaratot, a minden tipratást túlélő alkotó erőt. Erről tett min­dennél ékesebb tanúbizonyságot az a pompás bemutató gyakorlat, ame lyet pénteken délelőtt rendezett Nyírbátor határában a debreceni 6. honvéd vegyesdaindár. Erre az eseményre meg kellett volna hívni az antant urait, magyar pénzen fizetett hivatalos spiclijeit is, hogy jelenthessék odahaza: Trianon hadseregének nincs egyet­len repülőgépe, alig van lőszere, számlálva kell kiadni még a puska golyóbist is, de ennél a katonaságá­nál még sincs pompásabb, fegyel­mezettebb, jobban kiképzett sehol egész Európában. Meg kellett volna hivni őket, hadd jelenthessék, hogy Nyírbátor határában ezer könnyes szemű, piros orcájú magyar épült és ámult Trianon ország apró had­seregének nagyszerű, , harcrakész legénységén, tisztikarán, mely fe­lette áll^ minden európai színvo­nalnak és hazament hirdetni, hogy a békés álmodozókkal szemben csakis ez a katonaság jelenti azt a magot, melyből kinő majd egv­Szer a magyarság nagyszerű ármá­diája, amely, tetszik vagy nem tetszik, a Lengyelnyergen és Fiume öblében fogja megvonni az egyet­len igazságos és egyetlen elfogad­ható Rothermere vonalat. Ezeriőnyi közönség a gyakorlaton A pénteki gyakorlatra, melynek célja a legmodernebb harcászat be­mutatása volt, Debrecen, Hajdú, Szabolcs és Bihar vármegye, vala­mint Nyíregyháza közéielének szá­mos kiválósága gyűlt egybe. Sok volt közöttük a volt tartalékos tiszt is, aki régi emlékeit jött felelevení­teni Nyírbátorba. Debrecenből nagy csapat autó és egy különvonat szál­lította Nyírbátorba a meghívott ér­deklődőket. Nyírbátorból aztán a különvonat utasait hosszú szekér­tábor vitte ki a község alatt mint­egy öt kilométerre, délre fekvő ha­talmas homokdombokra. A nagy­számú megjelent előkelőségek kö­zött ott láttuk vitéz László Miklós vegyesdandárparancsnokot, vitéz Mérey László vezérkari főnök, vkszt. ezredest, Ujfalussy Gábor tábornok, lovassági felügyelőt, va­lamint az egész törzstisztikart. Ki­utazott a gyakorlat színhelyére Nyíregyháza város egész tanácsa, Mikecz István alispán és még szá­mos polgári előkelőség, akiket ne­léz volna a szűkre szabott hely ke­retében felsorolni. A golyószóró raj táma­dása. Kilenc órára már mindenki ott volt a «hadszintéren». A csapato­kat a terepet .uraló homokhegy háta mögött ,az ut szélén állították fel és itt zajlott le a csapatszemle is. A megérkező vitéz László Mik­lós altábornagyot a Himnusz hangi­jaival fogadta a katonai zenekar, majd az altábornagy ellépett a csa­patok arcéle előtt, azután megkez­dődött a gyakorlat. Először Horváth László ezredes, a 6-ik honvéd vegyesdaindár gya­logsági parancsnoka tartott béveZc­tőbeszédet, majd toporczi és görgői Görgey Lajos ezredes, a 12-ik hon­védgyalogezred parancsnoka lépett elé és bemutatta a golyószóró rait. Marcona, pompásan adjusztált haj­dú fiuk álltak a háta mögött fe­szes «vigyázzban», a közönség 1 pe­dig könnyes szemmel nézett végig ezen a kis acél-falanxon, melyről büszkén emiitette meg Görgey ez­redes, hogy kiképzése jobb, mint bármely európai hadseregé. Rögtön ezután meg is kezdődött a gya­korlat. A feltétel az volt, hogy a támadó golyószóró rajnak ki kell emelni egy ellenséges géppuska fész jket, amely a szemben levő kis dom­bon van elrejtve. A közönség félkörbe áll és ugy hallgatja a magyarázatot. A go­lyószóró raj, amelynek parancsno­ka Oláh István alhadnagy, már kezdi is a támadást. Lent a domb alján egymásután bukkannak fel az előrenyomuló honvédek. S a kö­vetkező pillanatban már kerepel is a gépfegyver. Lent a homokban mély nyomot szánt az előrekuszó katonák teste. Alig látni belőlük valamit. Ugy csúsznak hason elő­re. Néhány perc telik el, azután egyszerre roppannak a puskák és a golyószóró köpi in tüzet, a lán­got a géppuskás állás felé, ame­lyet most már két oldalról, ugy ne­vezett harapófogó-alakban támad a golyószóró raj. Középen rés van, melyen keresztül a golyószóró sza­kadatlanul lövi a tüzet, vasat. Tá­mogatja az előnyomulást. Tiz perc multán már teljesen ki­fejlődik az ellenséges géppuska-ál­lás körül a harapófogó. A hon­védek roham távolságban vannak az ellenség előtt. Roham! Ami ezután következik, olyan, mint egy mozifilm. \ fasor szé­lében feldördül a hajrá s miköz­ben a golyószóró szakadatlanul működik, megindul a roham előre. A másik pillanatban már lángot, füstöt szór az ellenséges géppuska állás körül a kézigránát. A gblyó­szóró raj szédületes gyorsasággal szalad előre. Vége. A géppuskás állásban már a raj honvédéi állanak, másik ré­szük pedig gyors iramban üldözi a menekülő ellenséget. Ütközet mesterséges ködt del A második gyakorlatról Ballay Győző őrnagy, zászlóaljparancs­nok szolgál magyarázattal. Ez a Parcellázásra kerül villamos megállónál egy telektömb. Értekezhe'ni és megvenni lehet Kovács Dezső oki. mérnök tervező és vállalkozó irodájában, Széchenyi-út 28/a. Telefon: 495. szám. Ugyanott salétrommentes TARCALI TÉGLA. kis és nagyméretű, I-ső osztályufazonnali szállításra kicsinyben és nagyban kapható. 521* jelenet a gyalogság legszebb és legnehezebb feladatát * eleveníti meg. Át kell «rágni» az ellenség mélységi övét. A támadás észak­ról jön egy géppuskás állás, illető­leg a déli fél ellen. A támadó gyalogsági szakaszt Kiszely József főhadnagy, a géppuskás szakaszt Zilahi Kiss Béla főhadnagy ve­zeti. , Egy szempillantás múlva mái­zug, tütül és sivít a tábori telefon s nyomában egyszerre indul a tá­madás. Géppuskaropogás zajlik fel, majd pedig sorba robbannak a ké­zigránátok, amelyek mostan a tü­zérségi tüzet jelképezik. A déli fél viszont nem hagyja magát. Köd­gyertyát és ködfazekat gyújt- — A támadók elől néhány pillanat múl­va sürü fehér füst-függöny rejti el az ellenfelet. Felejthetetlen lát­vány. i- j A bemuta'ó-gyakorlat ugy megy, mint a karikacsapás. Alig látni va­lamit a földön előrekuszó gyalo­gosokból. Közben szakadatlanul ropog a géppuska, a golyószóró, sorra robbannak a kézigránátok. A támadók már itt vannak a géppus­ka előtt, amely azonban még min­dig nem akar elhallgatni. Ellentá­madás jön. Leverik. Két perc és a harapófogó bezárul. A géppus­kásokat kipörkölték pompásan lep­lezett odu jókból. Támadás tüzérségi tűz­ben. A harmadik gyakorlat azt mutat­ja, hogy miként nyomul előre egy­század, mikor ellenséges gyalogság nincs a közelben, csupán a tüzér­ségi támadástól kell tartani. Né­hány pillanat múlva a szemben lévő kukoricásból már bontakozik is kifelé a század. Kereszt alak­ban, ritkás rajokban nyomul előre. Egyszerre oldalról felkerepelnek a géppuskák. Százhatvan ember egy­szerre vágja földr emagát. Nem látni belőlük semmit. A Század­parancsnok Budaházy Miklós szá­zados, aki eddig lovon jött em­bereivel, szintén eltűnik. Mikor megszűnik a géppuska tűz uj jelenet következik. A szá­zadot repülőtámadás éri. Persze a repülőgépeket lovasok helyettesitik. Trianon Magyarországnak nincs repülőgépe, nincsenek büszke gép­madarai. — Gazember csehek, — mond­ja a hátunk mögött egy civil ur, — Nekik van. Háromezer repülő­gép. Hogyan harcol ma a magyar huszár A gyalogsági gyakorlat befeje­zése után a huszárság bemutató gyakorlatai következnek. Vi ezhan­seni DeSchán Benő ezredes, ez­redparancsnok magyarázza el a lo­vasság modern harcmodorát. A régi romantika ma már meghalt. A lovasrohamok ideje lejárt és legfel­jebb kisebb lovasegységekkel lehet rohamozni. A lovasság főfeladata a felderítő szolgálat, amely még a repülőgépek korában is nélkü­lözhetetlen. Mert a lovasságnak kell kikutatni azt, amit a repülőgép nem láthat. A három lovasjelenet közül leg­érdekesebb az utolsó. A huszárszá­zad azt a feladatot kapja, hogy fog­lalja el a szemközti magasla'ot és tartsa megszállva mindaddig, mig az utána előnyomuló gyalogság át­veheti az állást. Mire a közönség széjjel tekint, oldalról a fasorból mar nyargal is elő négy huszárszakasz. Külön­külön, ritkásan .jönnek, nehogy az ellenséges tüz kárt tehessen ben­nük. A lovak nyomán porzik a ho­mok, dübörög a föld s hiába ha­zudtolja a modern elmélet, mégis ugy érzi mindenki, hogy itt van, visszajött, itt nyargal előttünk a

Next

/
Thumbnails
Contents