Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-27 / 218. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 195,7. szeptember 27 Ne szaporítsuk a dip­lomás proletárokat. Az emberen, miután kigyulladt agyában a gondolkodás lángja, hatalmas tudásvágy vesz erőt. Tud­ni akarja, mi az a csodálatos és érthetetlen világ, amelybe ő akara­tán kivül csöppent bele, s amely­ben minden lépésénél rejtélyek állnak eléje. Tudni akarja, miért kellett megszületnie, mi az éiei, mi a szerelem és mi a halál. Tudni akarja, miért vannak olyan csil­lagok, amelyeknek a fériye ;már ré­gen kilobbant, s amelyeknek utolsó fénye csak száz, vagy ezer év mul­tán érkezik el a Földre, a mi sze­münkbe. Meg akarja fejteni az egész nagy Világmindenség titkát. De a Tudás végtelen Óceánját nem lehet a mi emberi értelmünk gyü­szüjével kimeríteni, s még a feg­bölc^ebbek is nagyon keveset tud­nak megoldani az Elet titkaiból, s ezt a kevés tudást is csak hihetet­len akaraterővel, odaadással és hangyaszorgalommal lehet meg­szereznünk. Newton, a világ egyik legnagyobb szellemóriása mondja: «A tudás egy roppant óceán, amely nek partján" én csigát szedő gyer­mek vagyok csupan». Ha a szel­lemi életnek egy ilyen Himalája­nagysága igy beszél, — milyen sze­rényen kell nekünk beváltanunk, hogy — sajnos — édes-keveset • tu­dunk... De él bennünk a ézentvágy arasznyira szabott emberi életünk során ' megtanulni minden megta­nulhatók A magyar népnek, a melyre sok ellenség vicsorítja a fogát, minden népnél többet kell tanulnia és tudnia, mindig széifte előtt kell lebegnie Pál apostol mon­dásának: «Elvész az én íicpem, mert tudomány nélkül való...» S a né­pek nagy élet-halál-harcában 4 magyar népnek nem szabad elvesz­nie soha! I A szellemi értékekben du -gazdag magyar nép gyermekei mindig lel­ke edtek a tudományért, hiszen en­nek a népnek volt már akkor is Könyves Kálmánja, és udvarában tudósokat, Írókat és művészeket tartó Mátyás királya, mikor más nép még vadászott, halászott, — szóval: nomád-életet élt. Soha még olyan tudásvágy nem lobogott a magyar nép lelkében, mint a világháború után. Mintha ösztönszerűen megérezte volna, hogy azokat a müveit népeket, a melyeket ő fegyverrel győzött le, s akik őt emiatt sirba akarták ta­szítani, minél előbb ÍÖ kell, le mu­száj győznie szellemi fegyverekkel is! Soha még a középiskolákat és egyetemeket a magyar nép gyer­mekei ném özönlöttek ugy el, mini az utóbbi években. Ugyanakkor, midőn a szegény szülőknek tisz­tességes ruházatra, emberi táplá­lékra és egyéb legminimálisabb élet­szükségletre sem telik, gyermekei­ket bármilyen uton-módon felsőbb iskolákba íratják. Ez a magyar kul­tura szemszögéből nézve igen szép és minden tiszteletre és hálára ér­demes cselekedet, — de vigyáz­zunk, mert jóból is megárt a sok! Mi lesz azzal a sok diplomás em­berrel, akiket évről-évre ontanak magukból az egyetemek? El tud­nak-e megízlelő állásokba helyez­kedni Csonka-Magyarországon ? — Nem lesz-e a sorsuk az, hogy di­plomával a zsebükben műveltségük hőz nem méltó módon kell meg­keresniük a mindennapi szűkös kenyeret? Hiszen e z a megcsonkí­tott és kirabolt ország még azo­kat i; alig tudja eltartani, akik már békében megszerezték a diplomá­jukat... Hiszen naponta olvashatjuk a hírlapokban, hogy diplomás em­berek deresedő fejjel beállanak suszterinasnak, vagy elmennek vil­lamoskalauznak, csakhogy magukat és családjukat megmentsék az éhen­halástól... Nagyon vigyázzunk, ne­hogy azokat a fiatalembereket is, akik most indultak meg a diploma felé vivő uton, ugy csúfolják majd, mint békében egyik budapesti élc­lap a napidijasokat, akiket Sa­nyaró Vendel néven tett foga­lommá... Nem muszáj minden magyarnak diplomásnak, tudósnak lennie, oti vannak az ipari és a gazdasági pá­lyák is, azokon is eredménnyel dol­gozhat mindenki a szebb, jobb és boldogabb magyar jövőért! Aradi-Szabó István. A tiszavidéki ev. egyházmegyei tisztújítás során a nyíregyházi ev. egyházközség dr. Haendel Vilmosra és Paulik lánosra adta le szavazatát. Paulik János meghatott szívvel fogadta az egyházközség bizalmát, a jelöltetést azonban elhárította magától. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A nyiregyházi ág. h. ev. egyház­község szeptember 24-én presbite­ri, 25-én délelőtt pedig képvise­lőtestületi közgyűlést tartott dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos polgármester, egyházközségi fel­ügyelő és Paulik |ános igazgató lelkész elnöklete alatt. A közgyűlés iránt rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott, ami magyarázatát ta­lálja abban, hogy a közgyűlésnek tööbb igen nagy fontosságú tárgy­gorozati pontja volt s az azokban való állásfoglalás az ügyek termé­A tárgysorozati pontok között Sze­repelt többék között a tiszavidéki egyházmegye tisztujitása; a nyír­egyházi bérpalota építése, Segéd­lelkész és tanitóválaszíás. Az egyes közgyűlési pontokról lapunk más részén számolunk be, e helyütt csu­pán az egyházmegyei tisztújítás kérdésében elfoglalt álláspontot is. mertetjük­A közgyűlést dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester, egyházközségi felügyelő nyitotta meg a Hiszekegy szavaival. A köz­gyűlés kezdetén csupán maga fog­lalja el az elnöki széket s nyomban kitűzi a tárgysorozatnak az espe­rességi elnökválasztásra vonatkozó pontját tárgyalásra. Annak kijelen­tésével, hogy az esperességi elnök­ség hat éves mandátuma lejárt, a távozó elnökség a legteljesebb mér­tékben megnyerte az egyházközsé gek bizalmát és szeretetét, A nyír­egyházi ev. egyházközség tagjai ré­széről már előzőleg is megnyilvá­nuló bizalom folytán is iavasolja, hogy az esperes ségi felügyelői tiszt­re dr. Haendel Vilmos debreceni egyetemi tanárt jelölje a gyülekezet s reá adja szavazatát, az esperesi tisztnél pedig — méltányolva jnin­denben dr. Dómján Elek sátoralja­újhelyi lelkész kiváló képességeit, helyezkedjék az egyházközség arra az álláspontra, hogy saját lelkészét kívánja megtisztelni s ezért Paulik Jánost ajánlja megválasztásra. Az egyházközség közgyűlése egy­értelmű lelkesedéssel fogadta a felügyelő indítványát s e határo­zatot a felügyelő a közgyűlésbe hivott Paulik Jánosnak tudomására hozta. Paulik János meghatdfi szívvel fogadta a felügyelő inditványájt s e határozatot a felügyelő a közgyű­lésbe hivott Paulik Jánosnak tudo­mására hoztá. Paulik János meghatott szívvel fogadta a terembe lépésekor fel­törő éljen hangjait, de egyben arra 'kérte a közgyűlést, hogy az esperes választásnál tekintsen el személyé­től. Nemes nyíltsággal s őszinteség­gel mutatott rá azokra az okokra, amelyek őt erre az elhatározásra késztetik. Nagyon fontosnak tartja azt, hogy a megválasztandó espe­res minden gyülekezet bizalmát ott érezze maga mögött s így a volt esperesnek újbóli jelölese és megválasztása csak ugy lesz igazán értékes, ha a nyiregyházi gyüleke­zet is őt fogja megtisztelni szava­zatával. ő, mint a gyülekezet Je­löltje, a dr. Dómján Elek sátoralja­újhelyi lelkészre adja le. A gyülekezetének irányában meg­nyilvánult bizalma, melyet 28 éves nyíregyházi lelkészi "működése alatt szerzett meg, jóleső érzéssel tölti el lelkét s arra kéri a gyüleke­zet minden tagját, hogy ezt á bizal­mat és szeretetet tartsa meg to" vábbra is vele szemben, mert vi­szont erre mindennél inkább szük­sége van. Az egyházközség Paulik (ános nobilis felofgását tisztelettel ' fo­gadta, érveit nyomatékos kérésére magáévá tette, szavazatát dr. Dóm­ján Elekre adta le, egyben azon­ban az egyházközségi felügyelő ki­jelentette, hogy a közgyűlésből lé­péseket tesz az egyházi főhatóság­nál Paulik Jánps érdemeinek más formában váló elismerésére s kér­ni fogják, hogy Paulik Jánost az egyházi főhatóság tiszteletbeli es­peresi cimmel tüntesse ki. nyíregyházi tűzoltók bravúrral oldották meg a szombati nagygyakorlaton eléjök tűzött feladatot. Kitűnt, hogy a városi vízvezeték kiválóan alkalmas a tűz elleni támadáshoz. Több száz főnyi közönség nézte végig a Luther utcai ház oltását, amely után a tűzoltók díszmenet­ben vonultak el dr. Bencs Kálmán kir. kormányfötaná.sos, polgármester, a Tűzoltó Egyesület elnöke előtt. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Szombaton délután öt óra előtt tíz perccel felharsannak a tűzoltó­laktanya udvarán a vésztjelző kür­tök és derék tűzoltóink néhány perc múlva teljes felszereléssel, villámgyorsan felvonultak a veszé­lyeztetett helyre, a Luther-utcába, ahol Bertalan Kálmán földbirtokos egy emeletes háza volt a képletes tüz elszenvedője. A tűzoltók ezal­kalommal kerültek, mert a kövezési munkálatok annyira megszükitet­ték ideiglenesen a Bethlen-utcát, hogy a teljes készenlétben való fel­vonulás veszélyes lett volna. Igy a tűzoltóság kocsijai a Viz- és" a Rákőczi utcákon át robogtak a Bes­senyei térre és onnan a Luther ut­cába, ahol akkorra már több száz főnyi közöönség gyűlt egybe a rit­ka látványosságnak élvezésére. — Diadal Mozgó Szeptember 26-án és 27 éa, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órai kezdettel: Akik megtalálták egymást Társadalmi dráma 8 felvonásban. — A főszerepben: Ágnes Avres, Conway Tearie. Grand Motel Mucsa Amerikai burleszk 5 felvonásban. — A főszerepben: GhaHi^ Chaplin Szerdán Apa Halál ura Főszerepben: Frederik Salm. kerestetik Csütörtökön Főszerepbea: Lílian Harvajr és Harry Halm Mert tűzoltóink éppen olyan halált megvető bátorsággal dolgoztak a gyakorlaton is, mintha komoly ve­szedelem leküzdéséről, vagyon és élet megmentéséről lett voina szó és mindvégig nagy hatást keltő gyorsasággal, ügyességgel tá­madtak. A Lether-uteában lángoló emeletes házhoz elhozták tűzoltóink egész szerelvényüket. Ott volt a motoros fecskendő, a szerkocsi, a Magérusz létra, a vészfecskendő, a három vizes lajt. Pillanatok alatt készen állt minden szer az oltásra, amelyet Antal János kiváló intéz­kedései szerint' végeztek Kazár Ferenc alparancsnok, Nácsik Sá­muel szakaszparancsnok, Bajdik András Szolgálátvezető és Varga Sándor őrmester rendelkezésére a bátor tűzoltók. Hoffmann Mihály képviselőtestületi tag stoppórával figyelte a tűzoltók nagyszerű telje­sítményét és megállapította, hogy alig telt el három perc, a tűzoltók, aakik teljes erővel támadták mes* az égő házból felcsapó lángot, el­árasztották vizzel a tetőzetet és a tűz fészkét. Erős vízsugarak ontot­ták a tüzet fojtó elemet a házra, amelyet két oldalról is megtámad­tak a tűzoltók. A közönség lélekzet­visszafojtva leste, amint a füst­álarccal fedett tűzoltók behatolnak a szobákba, hogy az életveszede­lemben remegőket megmentsék a biztos haláltót. A mentés legizgal­masabb része az volt, amikor az ablakból kiugrottak a tűzoltók az alant kifeszített ponyvákra, majd kötélen ereszkedtek alá a lángban álló szobákból, miután a bentre­ked tekét megmentették. Az oltási munkálatok alatt kiváló értékűnek bizonyult a vízvezeték. A vezetékből nyert két vízsugár ellenállhatatlan erővel szökött jó­val magasabbra, mint a beteg mo­torfecskendő vízsugara. Ennek a fecskendőnek javítóba kell jutnia

Next

/
Thumbnails
Contents