Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-23 / 215. szám

Nyíregyháza, 1987. szeptember 23, * Péntek XLYIIL évfolyam. 215 szám. JStTORYIDÉK. Klfiflzateal árak helyben és vidéken: héra 250 pangd. Negyedévre 760 pengő. KfestiaztviMtóknek és tanítóknak 2ü*/« eredmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 2966(31 Kéziratokat nana adunk vissza. Árverési hirdetmények Kinek ne ötlött volna szemébe az utóbbi idők újságjainak hirdetési rovatában az: ijesztő számú árverési hirdetmények tömege, a mely minden bizonyítéknál fényeebben igazolja a polgárság rohamos eladósodását es fizetésképtelenségét. A háború alatt és az azután következő 5—6 év alatt az árverések szüneteltek. Humánus meggondolásból az igazságügyi kormány felfüggesztette a követelések kényszerbehajtására vonatkozó végrehajtási lépések foganatosítását akár az adós ingóságaira, akár ingatlanaira vonatkozó árverések tekintetében. Igy történt, hogy a rendkívüli idők tartama alatt árverést se ingókra, se ingatlanokra é\eken át nem lehetett tartani. Közben a gazdasági konjunktúrák hatása alatt az adósoK nagy, része meg is szabadult tartozásaitól, mert a bíróság jogi felfogása a valorizáció terén nem tartott lépést a való élettel s annak változott viszonyaival és jó néhány évvel megkésett a felértékelés gyakorlása körül s |ez alatt az idő alatt minden, csak valamennyire is életre való adós úgyszólván csattal-pitykével kifizette régi tartozásait. El lehet mondani, hogy 3—4 évvel ezelőtt Magyarországon nem is voltak adócok, csak néhány nemtörődöm, vagy ügyeinek vitelében akadályozott egyén mulasztottad régi terheinek rendezését és ingatlanainak teljes tehermentesítését. Jött azonban a szanálás, jött a bírói felértékelés és jöttek a súlyos gazdasági évek. Jött a munkabérek hirtelen felszökése, amik egyszeribe megváltoztatták a közgazdasági helyzetet, megdrágították a termelést ugy a mezőgazdaság, mint az ipari munka terén s egyszerre azon vesszük magunkat észre, hogy az adósságok tengerében megint fülig úszik a magyar SÍ napról-napra tömeg-árveresek hizlalják az újságok hirdetési rovatait. i Aki csak egyszer betekint a telekkönyvek nyilvános betéttáraiba, hivatalos órák idején, az visszaretten attól a szédületes forgalomtól, amely ezekben a betéttárakban fogadja az érdeklődőt. Embeie

A- egymás hegyén-hátán kiabálják a Különböző számokat s a kezelő hivatalnok alig győzi kiadogatni a kívánt telekkönyveket betekintés, kijegyzés végett. Az érdeklődők kisebb része eladni, illetve vásárolni akar, nagyobb része pedig kölcsönt akar s a «tetáblázáshoz» van szüksége a telekkönyvi adatokra. Soha a telekkönyvek fennállása óta ilyen tömegben elzálogosítások nem történtek, mint az utolsó két év alatti! Ha igy t

art még két évig, megint alig lesz birtok elterhelés nélkül. Ott leszünk, ahol közvetlenül a háború kitörése előtti súlyos gazdasági években voltunk., A háborús konjunktúrák alatt kitisztult telekkönyvek megint agyon lesznek terhelve 11 £s szaporodnak az árverések. Az eladósodott polgárok már most se birják rendezni tartozásaikat. Nem birják a magas kamatokat s annál kevésbé birnak törleszteni. Mindazoknak, akiknek beleszólásuk van a közállapotok irányításába, a közterhek mérvének megállapításába, felosztásába, kivetésébe, mindazoknak a legnagyobb aggodalommal ajánlom ezt a tünetet leggondosabb megfontolásra! A polgárság roskadozik. Az árverések szaporodnak. A telekkönyvek nem birják a betáblázások tömegének feldolgozását. Itt bajok vannak!! Tessék komolyan foglalkozni a közterhek könnyítésével, a bankkamatlábak csökkentésének problémájával, a polgárság teherbíró képességének kímélésével, addig a mig nem késő!! Ha szanáltuk közállapotainkat, szanáltuk az államháztartás rendjét, fogjunk hozzá minélelőbb és minél hatékonyabban a polgárok magánháztartásának szanálásához, könnyítéséhez is, mert igy, ahogy most indul, sehogy se jól megy és könnyen válhatik végzetessé. Olyan, mintha meredek lejtőre jutottunk volna! S. Szabó László. Befejezték a nyomozást a nagykállói gyilkosság ügyében. Szász Józsefné visszautazott Beregszászra. (A, »Nyirvidék« tudósítójától.) Frissen hantolt sírdomb borul Szász József tanár, a nagykállói titokzatos tragédia áldozatának koporsója fölé, már félig-meddig lecsillapodtak a vármegyében a kedélyek, de a rejtélyes bünügy egyes részletei még mindig nincsenek kiderítve, s valószínűleg nem is lesznek, mert Szász Józsefné hozzátartozóival együtt tegnap délután elutazott Nagykálióból özvegy édesanyjához, Juhász Kálmánnéhoz Beregszászba, s előreláthatólag soha életében nem jön vissza ennek a rettenetes tragédiának a színhelyére. Szász Józsefnét, akit férjének temetéséről eszméletlen állapotban szállítottak haza, miután időközben jobban lett, tegnap délelőtt még egyszer és utöljára kihallgatta a nagykállói csendőrség, de ez a kihallgatás sem derítette ki, hogy voltaképen miért kellett Szász Józsefnek meghalnia. Fábry még leánykorában udvarolt Szásznénak. Szász Józsefné a tegnap dél- meg is kérte a kezét, azonban g előtti kihallgatáson annyit beval- Szászné nagynénje határozottan el- | lott, hogy Fábry Tivadar neki leány lenezte a házasságot, amely ilyen- 1 korában udvarolt, sőt formálisan formán meghiusult. Mi volt a levélben? Tisztázódott a Szász J. címére ér- j kezett és a csendőrség által lefoglatt két levél tartalma is, amelyek közül csak az egyik származik az asz- ; szony kezétől. Ezt pénteken irta i Szászné a férjének, s értesiti őt» hogy a bútorok átszállítása most már semmi akadályba nem ütközik s 'kéri a férjét, hogy tegyen intézkedéseket, mert kedden meg fog érkezni a bútorokkal. Szászné nem akart telefonon beszélni férjével. Valótlannak bizonyult az a hir, hogy Szászné a gyilkosságot követőleg egy óra múlva telefonozott Beregszászból és férjét a postahivatalba kérette azzal, hogy sürgősen beszélni akar vele. A csendőrség megállapította, hogy ebből a hirből egy szó sem igaz, csak a felizgatott emberek fantáziájában született. A fiu sorsa. Tegnapelőtt a temetés után Szászné rokonsága családi tanácsot tartott, amelyen ugy döntöttek, hogy a 15 éves Szász-fiut Kisvárdán helye, zikel egyik ottani tanár rokonuknál s a fiu a kisvárdai gimnáziumban fogja tanulmányait folytatni, t Befejezték a nyomozást. A Fábry Tivadar holttestét még a mai napig nem szállították el Poprádfelkára, mert a határon való átszállításhoz szükséges iratokat még nem sikerült megszereznie Fábry öccsének, aki bátyja temetésére eljött Nagykállóba. A nagykállói csendőrség már be is fejezte ebben az ügyben a nyomozást, s az iratokat be fogja terjeszteni a nyíregyházi kir. ügyészséghez. Egyetlen késszúrással megölte a sógorát a kenderdörzsölőben. (A Nyirvidék tudósítójától.) Véres eset történt a szabolcs-1 vármegyei Kisléta községben. Kocsis György 20 éves, odavaló legény egyetlen késszurással megölt^ Ancsák József 21 éves sógorát. Az esetről tudó-itónk a következőkben számol be: Özv. Truczkó Pálné házánál este vacsora után kenderdörzsölő volt, amelyre a szomszédok és ismerősök közül sokan voltak hivatalosak, többek között Kocsis György és Ancsák József is. Folyt a munka és a vidám beszélgetés, majd későbben Kocsis György néhányadmagával kiment az udvarra egy kicsit levegőzni. Néhány perc múlva ismét bejöttek a házba, mert nagy zajt, kiabálást hallottak belülről. Egy Gorzó László nevü legény a bent tartózkodókat sértegette. Amikor Kocsis belépett, sógora Ancsák József nekiesett és háromszor arcába csapott, ezeket kiabálva: — Látod? Ennek is te vagy az oka! Mars ki! — s ezzel kilökte Kocsist az ajtón. Kocsis odakünn vette észre, hogy az ütésektől eleredt az. orravére, mire megmosdott a kútnál, megkereste a sötétben elvesztett kalapját és visszament a házba. """Amint belépett a szobába, egyszerre csak szemben találta magát Ancsák Józseffel. Egyszerre elön- _ tötte az indulat, kivette a zsebké- | sét, kinyitotta, egyet előrelépett és | a kést teljes erővel sógora mellébe döfte, majd kihúzta és a véres késsel elmenekült. Amint hazaért, nyomban ágyba feküdt és elaludt. Körülbelül egy negyedóra múlva egy Hajdú József nevü nagyhalászi lakos ment el a Kocsisék lakására és elmondotta, hogy az Ancsák haldoklik. Erre Kocsis apja felköltötte fiát és megkérdezte tőle, hogy ő ölte.e meg Ancsákot, mire a fiu igennel felélt, majd ismét elaludt. Csak a csendőrök költögetésére ébredi fel, akik megvasalva bekísérték a községházára, majd kihallgatása® után a nyíregyházi kir. ügyészségre. Ancsák rövid szenvedés után meg kait s a kir. ügyészség indítványára a vizsgálóbíró elrendelte holttestének törvényszéki felboncolását. Egyes szám ára 1© fillér.