Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-21 / 213. szám

JNÍYÍRY1DEK. 1927. szeptember 21 Mai magyar szüret. A bánatos mosolygásu, opál­szinü szelíd őszi Ég alatt, a lágy hajlású dombokon katonás glédá­ban állanak a szőlőkarók, dárdasze­rü póznájukon a kövér, méz-Szinü és izü szőlőfürtökkel. A fürtök a nyár minden aranyos tüzét maguk­ba csókolták s most arra vágynak, hogy az Embernek testébe lophas­sák át ezt a mámorító tüzet. S az ember, aki verejtékes munkával ápolta, becézte a szőlőt, már jön is kosarakkal, puttonyokkal, szőlő­présekkel és egyéb szerszámokkal, hogy munkáját leszüretelje. Magyar szüret! Milyen édes-szép régi képek ragyognak föl a lelkűnk­ében a régi magyar szüretekről, ame­lyek lassan-lassan már elhalványod­ni készülnek bennünk... Azt az időt álmodjuk vissza, amikor még élettől piros, vidám legények és le­ányok boldog nótaszóval ballagtak ki a szőlőhegyekre, dusfürtü sző­lők egész garmadáját tépték le a tőkékről, Hencidától-Boncidáig folyt a lé s a vidám cnótaszó, ez«r pajzán tréfa, kedves ijesztéssel dur­rant a csősz puskája s nagy, pohos hordók teltek meg az édes, piros musttal. Régi, nagy szüreteket ál­modunk vissza, amikor minden ma­gyar érezte, ha esetleg megcsípi is szivét a bánat dere, mindig akad egy kis bufelejtő, hiszen a pincék mélyén, a hüs csöndben felséges itallá erjed a must. A must nem­csak bor alakjában feledtette el ve­lünk a bajt, hanem csilingelő ara­nyak és selymesen suhogó ban­kók alakjában is, mert az ekhós szekerek és a régi, primitív vona­tok messze országokba vitték a magyar bort, amelynek tüzéről és aromájáról legendák keringtek az egész világon. Tokaj hegyei és a Dunántúl dombjai sok pénzt szü­reteltek a magyar zsebekbe és a buza mellett a szőlő volt az, amely Magyarország minden lakó'ánakhaj danában fehér kenyeret és zsiros pecsenyét adott. Tehát a szőlő va­lóságos áldása volt ennek az azelőtt istenáldott, Kárpátoktól az Adriáig terjedő országnak. S, hajh, milyenek a mai ma­gyar szüretek?... Férfiak és nőkgon dóktól mellükre horgasztott fejjel bandukolnak ki a szőlőkbe s szi­vükben ott feketiil a töprengés: váj­jon, milyen termést ad a szőlő?, megérj-e a szüret a szőlővel való tömérdek fáradságot?, hoz-e any­nyi pénzt, amennyit tavasztól őszig belefektettünk?.... S ha lesz is egy kis hasznunk a szüretből, vájjon futja-e ebből téli ruhára ps tüzelőre nekünk s a gyerekeknek?, vájjon kibirjuk-e a szőlő-adta pénzből húzni a jöjvő tavaszig? És robotsze­rüen szüretelik le a szőlőt s ha egy­egy fiatal legény, vagy leány ajkán föl is cseng egy-egy szüreti nóta, hangjukat a bánat J fátyla szordi­nózza s ..ha csapnak is egy-egy cécós Szüreti mulatságot, már nem olyan ize van a mustnak, és a szüreti tréfának, mint volt valami­kor régen... «Rég veri már a. magyart a Te­remtő», de még sohasem verte ugy, mint mostanában, amikor minden ellenségünk tigris módjára szeretne bennünket szétmarcangolni... Ezér 1 szomorúak most szüretkor is a ma­gyar szivek, de az uj bor mellett elbusulván, hirtelen az asztalra csap néhány dacos magyar s ugy kiáltatja szentséges szent 'bizako­dással és hittel: «Lesz még szőlő, lágy kenyér!» s a magyar hit, amely életben tartott bennünket ezer éven át, meg fog tartani min­ket ujabb ezer évekig á ismét vi­dámak és boldogak lesznek a ma­gyar szüretek, újra vidám és boldog lesz a máma Kálváriát járó ma­gyar... Rablógyilkosság a Pacsirta utcában. Nyíregyházán egy román katonaszökevény gyilkos szándékkal fojtogatott egy hetven éves asszonyt, aki tegnap belehalt sérüléseibe. — A gyilkost megzavarták mnnkájában, áldozata azonban igy is kiszenvedett. Korpás Andrást, a merénylőt, országszerte körözik, egyik társát elfogták rendőrség (A «Nyirvidék» tudósitójától.) Nyíregyházát a közeli Nagykálló­ban történt gyilkosság és öngyilkos­ság okozta izgalom mellett egy má­sik megdöbbentő bűncselekmény is foglalkoztatja. Egy hetven éves öregasszonyt rablógyilkossági szán­dékkal megtámadtak, fojtogatni kezdtek és amikor a szomszédok a legkritikusabb pillanatban meg­zavarták a rablógyilkos merény­lőt, az asszony eszméletlenül fe­küdt ágyán és másnap belehalt sé­rüléseibe. A brutális gyilkosság­ról a következőket jelenti tudósí­tónk: Nyíregyházán a Pacsirta utca 23­szám alatt lakik özv. Raffay Mik­'lósné. Egyedül lakik és amikor szép tember ll-én vasárnap három em­ber azzal jelent meg a hetvenéves asszonynál, hogy csekély bér elle­nében adjon nekik szállást, Raffay­né készségesen engede át lakása egyik szobáját a három iparos szá­mára. Ezek az emberek román katonaszökevények, mind a három iparos. Az egyik Hóra Géza, a másik Hóra György, a harmadik­nak Korpás András a peve. Az első estén mind a hárman ott alucftak uj szállásukon, a második napon már csak ketten háltak ott. Szeptember 16-án este nyolc óra körül, amikor Raffay Miklósné már nyugalomra tért, az egyik lakó, Kor pás András belépett a szobába és az ágyban fekvő hetven éves asz­szonyt teljes erejéből fojtogatni kezdje. Raffayné nem tudott véde­kezni, segélyért sem tudott kiálta­ni és ott halt voln arneg a me­rénylő kezei között, ha a legutolsó pillanatban meg nem retten a szomszéd szoba ajtajának nyitásá­tól. Ekkor elengedte áldozatát, aki eszméletlenül feküdt az ágyon és bizonyára abban, a hiszemben, hogy végzett vele, az eddig még ki nem deríthető értékű tárgyakat és pénzt magához véve elmenekült. A házbeliek gyanúsnak találták az öregasszony szobájából kihangzó zörejeket és amikor benyitottak hozzá, megrettenve látták, hogy ha­lotthalványan élettelenül fekszik ágyán. A támadásról azonnal ér­tesítették a rendőrséget, a me­rénylet színhelyén detektívek Száll­tak ki és megkezdjék a nyomozást. Raffayné eszméletét visszanyerve el­mondotta a tárna dás részleteit, majd állapota annyira súlyosbo­dott, hogy kocsira tették, beszállí­tották a nyiregyházi Erzsébet kór­házba, ahol vasárnap délután meg­halt. A rendőri hullaszemlét meg­ejtő Konthy Gyula törvényszéki or­vos megállapította, hogy 'Raffayné nyakán a fojtogatás nyomai látha­tók. A gyilkos körmei belevésőd­tek az öregasszony nyakába és ha a támadót meg is akadályozták ab­ban, hogy végrehajtsa szándékát, Raffayné nem élte tul a gyilkos merényletet mindössze két nappal. A szomszédok adatai szerint a gyilkos egyik öklével a szive tá­ját ütötte Raffaynénak, ugy, .hogy a "halál biztos okát csak a ma megejtendő boncolás fogja megál­lapítani. A rendőrség a gvilkos merényle­tet elkövető Korpás András tár­sát, Hóra Gézát, aki a városban kóborolt, letartóztatta. Hóra György és a gyilkos elmenekültek és a rendőrség azonnal értesítette az összes határállomásokat a menekü­lők személyleirásáról. Valószínű, hogy amíg Korpás András fojto­gatta áldozatát, Hóra György az utcán állt őrt ,Hóra Gézát pedig a városba küldték, hogy alibit tud­jon igazolni. Eddig az't állapíthatták meg, hogy a gyilkos egv zseb­órát vitt el, de minden jel arra mutat, hogy több érték tűnt el a lakásból és igy előre megfontolt szándékkal elkövetett rablógyil­kossági kísérlet történt. A gyilkos­ság elkövetője, Korpás András te­mesvári születésű, 23- 21 éves ro­mán állampolgár, nőtlen, 165—170 cm, magas, vastag hangú, a szeme kek, haja és szemöldöke gesztenyebarna, feie hosszas, arca szeplős és bal arcán sebhely látha­tó. Arcát, bajuszát borotválja. A meneküléskor szürke ruha, fekete egész cipő volt rajta. Társa, aki szintén elmenekült, vetési s?üle ésü román állampolgár, ő is szökött katona, csizmadia segéd, termete zömök, hangja vékony, szeme bar­na, orra nagy és hegyes, füle la­puló. Haja/bajusza és szemöldö­ke fekete. Szürke pantallót, csikós szürke kabátot, fekete félcipőt vi­sel. Özv. Raffayné leányát Budapest­ről sürgönyiíag hazahívták és eré­lyes nyomozással keresik a brutá­lis rablógyil kosság tettesét és tár­cát ,,Exotikos" magyar művészek Nyíregyházán. Rövid beszélgetés két világjáró rajz- és festőművésszel. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Két művészhaju, csokorra kötött nyakkendőjü fiatalember keltélénk feltűnést már néhány napja váro­sunkban. Hónuk alatt mappával, rendszerint a Károlyi-kertben szdk­tak üldögélni, amelynek szépséget ugylátszjk őket is megragadták. — Szombat délelőtt alkalmam volt párperces beszélgetést folytatni ve­lük a Zrínyi Ilona-utcai korzón. Az idősebbik (mindössze 29 éve \ Dönczy Lulcács, két bécsi lapnak grafikus riportere, barátja pedig Szlávik Tibor tájképfestő és a Pesti Hirlap levelezője. Jelen eg hat hónapos alföldi turnén vannak s i nnen Miskolcra utaznak. Sajnos, épen Nyíregyháza az egyedüli vá­ros, ahol ráfizettek tartózkodá­sukra. Nagyon kevés megrendelést kaptak. Dönczy egyébként a pénz­ügyi hivatal tisztviselő karáról és Dr. Bencs Kálmán polgármester­ről készített karrikaturákat, • ez utóbbit memóriából. Dönczy Lukács igen érdekes egyéni ég. Elmondja, hogy Orosz­ország kivételével bejárta egész Európát, sokat tartózkodott Palesz­tinában, Marokkóban és Algírban, de legtöbbet Egyiptomban. min­denütt a ceruzája után élve. A há­ború egész idejét Keleten töltötte, tökéletesen beszél törökül és ara­bul. Mint belső építész, ő készí­tette a konstantinápolyi angol kö­vetség palotájának interiőrjét. Kérésemre megmutatja rajzmap­páját. Egész gyűjteménye van híres politikusok, irók és művészekről készített gyorsrajzokból. Ö maga szenvedélyes műgyűjtő. Régészeti gyűjteményében van egy (így Városi Színház Mozgó gaaBtBHBnaaHnMBBaHBBniBwniinBBBaHBiai Szeptember hó 20-ón, kedden utoljára 5, 7 és 9 órai kezdettel A nagy favorit Nagy spoit dráma 8 felvonásban. Kölcsönvett pompa Társadalmi dráma 7 felvonásban. mondja) «hedzsaszi szent kard», a melyet a messze Keleten szerzett a háború alatt. Mosolyogva teszi hozzá, hogyha most helyettem egy arab vagy más «sötét» újságíró in­terjuolná, akkor ezt a kardot aligha hozná szóba. Egyizben csak nagy­nehezen tudta megmenteni életét a vallási ereklye miatt a fanatikus mohamedánoktól. Elmondja még, hogy már rövi­desen továbbutaznak,' ahol nem igen volt alkalmuk dolgozni. Pe­dig, teszi hozzá, Alexandriából épen most vár értesítést, ahonnan őt egyenesen felszólították, hogy nyujt-on be tervezetet egy ottani most épülő székesegyház belsejé­nek a kidolgozására. Utolsó állo­másuk Magyarországon Miskolc. Még Szlavik Tibortól', mint fes­tőművésztől érdeklődöm fejlődő vá­rosunkban szerzett impresszióiról. Dicséri a Károlyi kertek közötti utcarészletet, a Bessenyei kertet és az erdőnek a tenniszpályák körüli részét. De különösen megragadta őt a Takarékpalota homlokzata, melynek plasztj.::itása éjjel csodála­tosán érvényesül. Azután búcsúzom a szimpati­kus , fiatalemberektől, akiknek Ázsia és Afrika inkább megadja a létfentartás feltételeit, mint mos­tohaanyjuk, a nagy magyar Al­föld. ' ' (h. /./ ^HminiininiiisiioiiíiíífiiiiiiiíiiiiiiHinidiHtHHiiw Kalap újdonságok velour és nyúlszőrben külföldről érkeztek Erdélyi és Pázmányrhoz. ^itu»niiií!íiiHtuflut»nMitii»iiiiflnHitmitiiiiHiir \

Next

/
Thumbnails
Contents