Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-02 / 198. szám

6 jrtíWIDSK. 1927. szeptember 2: A város tanácsa felhívta Oravecz autótulajdo­nost, hogy a Büdszentmihállyal való közlekedést élénkítse. A gazdák nem jutnak fel az antóbuszokra, mert városi utasokkal van tele. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Oravetz autóbusz tulajdonosnak csak hálával tartozik Nyíregyháza. Szerencsés ötlettel, egészséges ke­reskedelmi érzékkel megindította az első autóbuszjáratot Nyíregyháza és Büdszentmihály között és e zz el egyszerre bekapcsolt Nyíregyháza ipari, kereskedelmi, általában gaz­dasági életébe olyan széles réte­geket, amelyek ezelőtt jóval rit­kábban keresték fel városunkat. — Oravetz vállalata virágzik, ez az ő jól megérdemelt sikere, de fel­lendült a forgalom is, az érintkezés is a város és egy jól távol és el­szigetelten fekvő megyerész kö­zött. A baj ebben a sok jóban is jelentkezik. És a bajt éppen a nagy forgalom okozza. A gazdakö­zönség panaszkodik, hogy lema­rad az autóbuszról a városiak és a városba törekvő szentmihályiak és tiszalökiek nagy száma miatt. — Megtörtént, hogy a gazda és csa­ládja nagy csomagokkal fáradtak az országúttól messzire fekvő ta­nyájukból az autóbusz állomásra és lemaradtak, mert megtelt a ko­csi nélkülök is. Már pedig, mond­ják a gazdák, mi hasznuk nékik az au +óközlekedésből- ha lemarad­nak. Az érdekelt gazdaközönség a városi tanácshoz fordult, a városi tanács pedig felhívta Oravetz vál­lalkozót, hogy állítson be két autó­buszt és naponta három járatot indítson. Oravetz a tanács felhí­vásának, amint értesülünk, eleget is tesz. " - r Nagy a zúgolódás a nyíregyházi piacon, mert most se követelik meg a sulymértékkel való árnsitást mindenkitől. A termelöknek literrel, csuporral, bármivel szabad a bur­gonyaárusitás. — Érdekes piaci kép. „Hogy csapódott be az, aki csuporral vette a krumplit. — „On asszonyom levegőt vett burgonya helyett." (A »Nyirvidék« tudósítójától.^ A jelek szerint a nyíregyházi pia közönsége tudatára ébredt va­lahára, hogy küzdenie kell a nagy­városokban életbeléptetett rend­szerért, a sulymérlegen való árusí­tás elrendeléséért és a rávonatkozó rendelet szigorú végrehajtásáért. — Napról-napra több panaszról van tudomásunk, mind erélyesebben lép fel maga a közönség is a szabály­talanságok ellen. Immár remélhet­jük, hogy a sajtó és a közönség együttes akciójára végre valahára rend lesz a nyíregyházi piacon. Azt, amit a Nyirvidék szóváíett, hogy aki literrel vásárol, levegőt vesz és kidobja a pénzét, az aláb­bi eset is élénken igazolja : Egy nyíregyházi tisztviselő ki­megy a piacra, hogy burgonyát vá­sároljon. Meglát egy kosár bur­gonyát, előtte egy vásárló asszony­kát, aki javában alkuszik a bur­gonyára. Megkérdi a nénit, aki árusítja a burgonyát. Hogy adja ? Tizenkét fillér ezzel a csuporral, „ni. Nézegeti a vásárló a csuprot, mennyi lehet az űrtartalma. Rá van irva az aljára: 3/ 4 liter. A burgo­nyát a tisztviselő drágálotta, de az asszonyka alkudott a krumplira és megvette uz fillérért egy csuporral. Három csupor burgonya, psszesen 15 szem, 30 fillér árért be került a fiatalasszony kosarába. A tisztviselő kérdi az asszonyt, miért vette igy csuporral a bur­gonyát, hiszen kilóra jobban járt volna. Én nem veszek kilóra, mert ki­lóval csak a kofa árusit, az pedig csal. Én magától a termelőtől vá­sárolok. Vitatkozás, majd fogadás, men­nek is egy mérleggel árusító asz­szonyhoz, aki 12 fillért kér eg^ ki­logrammért, de ideadja 10 fillérért. No, meg is vett a tisztviselő há­rom kilót 30 fillérért, annyiért, amennyiért a csuporral vásárló asz­szonyka vette az ő burgonyáját. Most aztán könnyen eldönthették a fogadást. Mérlegre tették a csu­porral vásárolt burgonyát. A három csuporral vett bur­gonya mindössze másfél kiló volt, tehát ennyit vett az asz­szony 30 fillérért. A tisztviselő igy szólt hozzá : — Asszonyom, ön most 15 fil­lérért vett burgonyát, a másik 15 fillérért levegőt vásárolt. Máskor le­vegőért ne adjon pénzt, mert a le­vegőt ingyen adja nekünk a jó Is­ten. — Az asszonyka meg is fogad­ta, hogy ezentúl soha nem vásárol csuporral vagy literrel mért bur­gonyát. A rendőrség emberei ezen a na­pon is razziáztak a 'piacon, több árust fel is írtak. Nagy megütközést keltett, hogy az iparos árusoknak, Súllyal kell mérniök a burgonyát, de a termelőknek megvan engedve bármiféle edénnyel való árusítás. Még akár rozsdás bögrékkel, kiér­demült fazekakkal és egyéb bizony­talan mérleg eszközökkel is áru­síthatnak, ha jól esik nekik. Ezek az igazi levegőmérők, pedig némelyike lyukas is. Néhány árus asszony áll a piac egyik sarkában. Megkérdi őket a rendőr : Hová valók maguk ? — Ujfehértóra. Akkor, ugye, terme­lők ? — Igenis kérem. Némi nyomozással megállapítjuk hogy ők is viszontelárusitók, még­sem kötelező rájuk a súlymérték használata. Mikor lesz véglegesen rend ezen a piacon. Budapesten is. árusit elég »őstermelő«, de azok mind suly­mértéket használnak. Már az öreg­apjuk is azt használt. Mi pedig itt különbséget teszünk iparos és ter­melő elárusitó között. Ez szinte sér­tő a termelőkre is, mert azt jelenti, hogy ők még nem elég tanultak ah" hoz, hogy a sulymértékkel bánni tudjanak, avagy olyan szegények, hogy nem képesek égy mérleget be­szerezni. Ha a nyíregyházi terme­lők vezére volnék, nem tűrném, a kivételt, nem 'tűrném, hogy az­zal gyanúsítsanak meg, hogy mi termelők nem akarunk mérleget használni, mert amúgy jobban jö­vünk ki. Addig úgysem lesz itt bé­ke, nem lesz itt megnyugvás, igazi rend, mig egyetlen egy asszony is akad, aki csuporral áll ki a piacra krumplit árusítani i ! 1 : i Fanatikusan bízik Rothermere sikerében Szabadka és az egész Bánát magyarsága. Tavaszra várják az első területátcsatolást. (A «Nyirvidék> tudósítójától). A Nyirvidék munkatársa a na­pokban két tekintélyes szabadkai kereskedővel beszélt a bácskai ma­gyarok sorsáról és azokról a hullá­mokról, amelyeiét a Rothermere akció Tfirt fel Jugoszláviában. — Ma már nemcsak a magya­roknak, de a szerbeknek is nehéz a helyzetük, — mondotta az egyik kereskedő. — Elviselhetetlenül ne­hezedik mindenkire az adóprés.: Ennek legfényesebb bizonyítéka az, hogy jónevü, régi kereskedőházak csukják be egymásután az üzletei­ket. — Nincs pénz, nincs hitel, — folytatja a fiatalabb, — nem vásá­rolnak az emberek. A pénztelenség észlelhető az egész vonalon. Nincs egyetlen társadalmi osztály, ame­lyet nem sújtana a nehéz gazdasá­gi helyzet. — Milyenek a politi'cai viszo­nyok és "milyen hullámokat vert fel a Rothermere-akció? — adjuk fel az ujabb kérdést. — Nagy harc folyik a választá­sokon — mondják, — de ez nem érdekli a magyarokat. A választási harcokról egyszerűen tudomást vesznek. Ellenben egy másik do­log iránt annál nagyobb az érdek­lődés és ez a Rothermere lord ak­ciója. Erről tárgyalnak összebújva a szatócsboltokban, erről folyik a vita a magyar társaságokban és cáak ez a téma kerül szóba min­dig, ha két magyar találkozik. — Meglepőd tünk, — mondották a kereskedők — hogy Magyaror­szágon szinte nem is kerül szóba a Rothermere-akció. Azok a bunye­vácok is, akik a szerbek bejövete­lekor ünnepelték és tárt karokkal fogadták a szerbeket, ma már mind kiábrándultak a szerb kormányzat­ból és a kisebbséggel együtt re­ménykednek. j — A magyarországi viszonyok­ról teljesen tájékozódva vagyunk, — mondották. Egy héttel a sze­gedi dalosverseny előtt tudtuk, hogy az angol Himnuszt fogják elénekelni ^Rolhermere lord tisztele­tére. A kisebbségi lapok is foglal­koznak az akcióval, azonban csak a cseh megvilágításban és minden kommentár nélkül. — Az egyszerűbb nép az akció­kapcsoiatosan fanatikusan l.isz ab­ban, hogy hamarosan felszabadul a Délvidék. Szent István előtt el­terjedt a hír, hogy Szent István ,i megjönnek a magyarok. Valósá­gos lelki felszabadulást szült e hír és még a csalódás sem csüg­gesztette el az embereket. Rendü­letlenül biznak és remélnek a ma­gyarok. Most tavaszra várják és teljes mértékben hiszik is, hogy felszabadulnak. — Adja Isten, hogy igaz legyen! — tör ki a sóhaj a kereskedőkből. Amikor elválunk, csak egyetlen szóval buesuzunk: — Viszontlátásra!... (cs. b.) »4 »i '» mi i !«'i »i ) n»t *fni iK»r mii ii »i . .ii ». . Sugár Gizit, a zsebtolvaj cigánylány! átkísérték a kir. ügyészségre. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Sugár Gizi, akit Munkácson la­kó édesanyja sürgetésére keresett a rendőrség és akit a Bessenyei té­ren zsebtolvajláson értek, nem ta­gadja, hogy eddig lopásból élt. Az államrendőrségről a rendőri nyo­mozás befejezése után tegnapit­kisérték a kir. .ügyészségbe. Tatárjárás Három régi halász érkezeti a Tisza partjáról a Sóstóra, hogy elkészítsék a péntek esti utolsó halvacsora pompás mentijét. Záróra meghosszabbítás és külön vonat biztosítja holnap este a sóstói nagy búcsú halva.sora sikerét. — Másfel­mázsa halat szállítanak holnap reggel Radó Gyula konyhájára. (A «Nyirvidék» tudósítójától.") Minden jót utolér az elmúlás: az idei szép nyár is bucsut üzen. Bucsu, impozáns, ünnepélyes bu­csuösszejövetel lesz az idei nyáron olyan kedvvel látogatott Sóstón, Radó Gyula vendéglőjében is. A péntek esti felejthetetlen halvacso­rák utolsója, a nagyszabású bú­csúvacsora zajlik le holnap, pénte­ken este a vendéglő terraszán, ked­vezőtlen idő esetén a gondosan, ízlésesen felterített belső termek­ben. Radó Gyula elhatározta, hogy ezt a bucsuhalestet ünnepivé teszi és nem lesz egyetlen vendégte sem, akinek kedvét el ne találni a fé­nyess menüvel váró halvacsorán. Mindenekelőtt különös ponddal és szakértelemmel válogatják össze a vacsorának való halakat. Másfél mázsa kiváló h-1 érke­zik reggel a Sóstóra s már megérkezett az a három hí­res régi halász, akik mesterei a ha­lászlé készítésének, a kecsege ros­ton, nyáron vagy vajjal való el­készítésének. Hagyomanyos tiszai elájrással készülnek a fejedelmi fo­gások, amelyekből ki-ki válogathat ízlése szerint abban a megnyug 1­tató hangulatban, hogy rendkívü­lit, kitűnőt és hozzá olcsót fo~ gyászt. A sajátos halkészítmények mellé a vendéglő cukrásza re­mekbe készült édes süteményekkel kedveskedik a búcsúvacsora ven­dégeinek, de különös gonddai ké­szül a turóscsusza is. Radó Gyula vendéglős megha­tottan beszél arról a kedvező fo­gadtatásról, amellyel az ő halest­jeit részesítették s elhatározta, hogy a holnapes'i halvacsorát ünnepivé, felejthetetlenné fogja tenni. Jöhet a felhőszakadás, bármi, a. búcsúvacsora meglesz, bent a belső termekben és az impozáns bucsuest alkal­mával záróra meghosszabbítás lesz a Sóstón s a később ha­zatérőket különvonat viszi be. Akik csak egyszer is voltak a sós­tói halvacsorán, mind megjelennek a bucsuestén is, de eljönnek az utolsó alkalomra, akik még nem vettek részt a pompás halestén. Igy nagyszabású összejövetel les2 pénteken a Sóstón, ahel megje­lennek a város és a környék no­tabiiitásai is.

Next

/
Thumbnails
Contents