Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-28 / 194. szám

Nyfreeybáíía, 1927. augusztus 28, * Vasárnap XLYIII évfolyam. l

c3 B7Ám. Előfizetési árak helyben és vidéken: hóra 2 50 pengő. Negyedévre 7 50 pengd. Kistisztviselőknek és tanítóknak 2ü°/« engedmény. Alapította JÓBA ELEK főszerkesztő: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOk. Szerkosztőség ós kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szém 139. Postacheque 29&56L, Kéziratokat nem adunk vissza. íthwi ii i iHiMMiinianwir ir<i-.íir.ii"ti A menthetetlen hazugság Milyen ideális és termékenyit/; gondolat a problémalégiókból kiragadni egyet, amelyhez eddig csak nagyon kevesen nyúltak és amely éppen ezért csaknem abban az állapotban hever, amelyben évmilliókkal ezelőtt megtermett. Ez az elhanyagolt probléma, a i hazugság problémája. " Szándékosan irtam fentebb, hogy megtermett, mert érzem annak a bizonyosságát, hogy a hazugság nem egy idős a világgal, hanem az,, a gigászi alapítás után ép oly szükségszerűen termelődött , ki, mjnt a fa, a fü, a virág. { Ha egy vélt igazságra rásütötték a hazugság bélyegét, vagy ! ha egy tudatos hazugságot igazsággá glorifikáltak, (ami fogalom j és ethiíca szempontjából egy) min- l dig akad egy olyan ember vagy • tábor, amelyik igazságától megfosztottnak, hazugság által kijátszottnak érzi magát. j Különösen mikor vélt, tehát , meg nem alapozott hazugsággal l akarják a — habár csak szintén • vélt — igazságot megdönteni, ilyen ] esetben szinte elmaradhatatlan velejáró a másik megbántása. Nem változtat ezen még az a .— néha — részletkérdéssé törpülő vagylagosság sem, amely annak a kérdésnek az elbírálásánál jelentkezik, hogy vájjon az a fél, amelynek vélt igazságára rásütötték a — talán csak vélt — hazugság bélyegét, magáévá tette-e ezt az ő igazságának hazugsággá bélyegzéséből támadt uj igazságot? Az ilyen részletkérdés nem nyúlhat át a lényeg határán. A lényeg pedig az, hogy a hazugságok romjain igazságok, az igazságook romjain pedig hazugságok épülnek. Ha más — található de nem keresett — bizonyításhoz segitő tényt nem is kutatunk, magában az, hogy a két dolog — a hazugság és az igazság — egyfajta evolúciós és revolúciós folyamatot indít meg, igazolja azt, hogy az igazság és a hazugság az értelmi világ rendjében, — most már a szükségszerűség törvényénél fogva — egy piedesztálra kerültek. Ha — és amit meg kell vennünk, hogy fogalmi zavarba ne essünk — elismerjük, hogy: igazság hazugság, hazugság igazság nélkül nem lehet, konzekventer azt is el kell ismernünk, hogy a hazugság csak akkor üldözhető, — ha nem hordja magában az igazság csiráját. Egy ilyen, ezer évben egyszer adódó, borzalmas, szükségszerűtlen, csirátlan hazugság áikát nyögi Magyarország... «A délszlávok és románok régen elzüllött, minden cselekvőerő nőikül a szűkölködő nemzetek, megérdemlik tehát, hogy a németekés a magyarok leigázzák őket...» — irja az a Kari Kautsky, kinek pedig mint nemzetközi forradalmárnak nem volt ildomos, imperialista törekvések szolgálatába állni, azt támogatni. Ha Kari Kautsky ezt mondtaakkor ez csak minden mellékgondolatot kizáró, háttérnélküli, tervtelen, tehát abszolút-spontán megnyilatkozás lehetett. Engels Frigyes, kit szintén bajos volna imperiálista célok előiesegitésével «megvádolni», a magyar, román-szláv kérdéssel foglalkozva* a , «csodált faju» magyar nemzet kedvéért, egy pillanatra feladja féltett bázisát, nemzetközi politikáját, mikor a magyarokat dicsőibe «Győzelmét kivánja annak a nemzetnek, mely a társadalmi fejlődés hordozója és pusztulásra itél minden nemzetet, amely a társadalmi fejlődés útjában áll». (Engels: A magyar forradalom «Bevezetés»-G.) Egy másik helyen, a Kölnben kelt ((Demokratikus pánszlávizmusa cimü munkájában igy ír Engels: «A magyarok legnagyobb büneaz> hogy ezt a 12 millió szlávot megakadályozták abban, hogy törökké legyen». Mi lett volna, e szétszaggatott apró nemzetecskéből, melyek olyan nyomorúságos szerepet játszottak a történelemben, ha a . magyarok, németek össze nem tartják őket, ha Mohamed és Szolimán hada ellen meg nem védelmezik, ha az úgynevezett • elnyomóik nem dötik eln a harcokat, melyeket a gyönge népek megvédelmezzésükre vivtab>. Nem a «mi városunk»-ból való mondja ezeket a súlyos szavakat, sőt nem is szomszéd. Elveinket, gondolkozásunkat szin te megmérhetetlen távolság választja el, s azt hiszem nem tévedek, mikor azt mondom, hogy ezeket a nemzetköziségre törekvő embereket, bizonyos ellenszenvféle is füthette Magyaroország ellem az ellen a Magyarország ellen, mely ugy ezen irások idejében, több mint félszázaddal ezelőtt, mint ma, erősen nemzeti államiévén, számbavehető elgáncsolója volt a nemzetközi törekvéseknek. Ezek a tagadhatatlanul sulyoS emi erek, félretették ellenszenvüket, (talán gyűlöletüket) és mellénk, az imperiálista Magyarország mellé álltak, mikor becsületes vé eményt kellett mondani két egymás mellé állított gerincről. Tudták, hogy maguknak ártanak ezzel, mégis szint vallottak. Több, mint egy félszázad mult el azótai.. t És jött a világégés és jött a nagy magyar gyász. És ismét pálcát törtek felettünkBudapesten, az Asztória-szállóban elvesztettük azt a háborút, amelyet öt véres, dicsőséges esztendőn keresztül vívtunk a szélrózsa minden irányában... Mikor beleéltük magunkat a szörnyű csapásba, remélkedni kezdtünk... Azt reméltük, hogy a lovagias, tisztavérü győzők, most, a szerencsétlenség napjaiban, honorálni fog ják azt a páratlan áldozatkészséget, amellyel ez a kicsi, de drágakő kemenységü ország oly sokszor megmentette a müveit nyugatot az ellenpólus inváziójától... akkor is, mikor biztosan tudta, hogy a mentés életébe kerülhet. Reméltük, hogy a nemes államok lesznek annyira megértők veiünk> — nemzetiségiek nemzetiségiekkel — szemben, mint a két nemzfitközi forradalmár, Engels Frigyes és Kari Kautsky voltak. És mi történt? Trianonban, a zöld asztalnál halálra Ítéltek bennünket... Patkányok prédájává dobták a még megcsonkítása után is félelmetes, megkötözött oroszlánt: «Egyétek meg, vagy pusztit-átok el éhen» — mondták a nagyurak és hazamentek. Ránkszabaditották azokat a nemzeteket, melyeknek minden történelmi multjuk, kenyeret adó országunk ellen való áskálódás volt és amely népeket páratlan, öngyilkos-gavallériával hoztak az országba királyaink, hogy megmentsék őket az éhenhalástól és amelyek hálaképen mint belső férgek rágták, pusztították Magyarország testét évszázadokon keresztül. Az ezer esz.endeig csiszolt drágakövet tüzbedobták a győzelmi mámortól megittasult nagyurak... Bedobták az irigység és a gyűlölet zöld-sárga tüzébe... Ez az ezer évben egyszer előfor' duló menthetetlen bűnös hazugság> amelynek nyomtalanul ei ke i pusztulni á föld színéről, mert nem hordja magában az ig'izság csiráját/!! Ti pedig Nagyurak, térjetek észhez! Térjetek észhez, mig nem későNagyurak' A drágakő megkeményedett a hitvány gyűlölet rőzelángjában és villámot karcolhat, rózsaszínű egetekre! ; ", Nagyurak! Nagyurak! Térjetek észhez! Népetek már mellettünk áll!!! v. j. Az amerikai mapyarok tiódolaie Rákóczi emlékének. Megkoszorúzták a kassai dómban Rákóczi szarkofágját. Serfőző János osztályelnök kiküldetése. A »Nyirvidék« számára irta: Várnay Ernő. Szürke hétköznapi robotos munkanap a Magyar Nemzeti Párt kassai kerületének főutcái irodájában. Százával készítjük a 30—40 éve Szlovenszkón tartózkodó őslakosok egyik legnagyobb sebére a gyógyirt jelentő állampolgársági kérvényeket, szorgalmazzuk a jajszavas kérvények megszerkesztése alapján a nyugdijakat, kegydijakat, folyamodunk jobbra-balra a jövőtlen ifjúság elhelyezkedése tárgyában és keressük a világosságbt, a reménysugarat az élet sötétszinü mozaik darabkáira kattogó Írógépeink mohó szorgalmával. A lázas munka közepette tisztes kopogtatás hallatszik irodánk ajtaján és belép becsületes magyar köszöntéssel egy Kossuth-arcu, igen messze idegenbe kiszakadt magyar — keresi a kassai Rákóczi Egyesür letet. Bemutatkozásából megtudjuk, hogy Serfőző János bridgeporti, Connecticut Egyesültállambeli, elszakadt magyar testvérünkkel állunk szemben, már át is nyújtja dr. Blanár Béla városunk nyugalmazott polgármesterének, a kassai kerület elnökének és országos pártIskolai és intézeti cipőit, harisnyák óriási választékban, minden szinben, minőségben és nagyságban legelőnyösebben beszerezhetők Benedekffynél, a Hungária Cipőáruházban Nyíregyháza, Zrinyi Ilona utca 5. — Teleion : 195. 4689 2 Egyes szám ára 16 fillér.