Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-23 / 189. szám

J^ÜRYIDSSL 1927. augusztus 2 3 Üti jegyzetek. A nép korzója. Egyk;. IV. Ragyogó égbolt, uszó bárány­fellegek, a falun pihenő Nyíregy­háziak négy-öt nap múlva már át­.desztilláltnak, könnyűnek, meg­újultnak érzik magukat. Uj élet, uj hangulatterületekre suhanó, zen­dülő, hozsánnázó lélek, amelyet a magyar föld, a magyar nép szivé­nek melege varázsol. Az első na­pokban a Duna vonalán egy fe­hér monoplán jelent meg fejünk felett. Magasan keringő, fényes madárnak látszott. Ott irta Is kö­reit "felettünk. A falubeliek ismer­ték: Előkelő pesti ifjú jön a gé­pen napról-napra egy környéki földbirtokos kúriája felé. A fehér oszlopos, virágos kúriában szép szőke leányka lakik. A repülőgépen oda szálló lovag igy hódol néki. Ezen a tájon már nem uj az aeroplán motorjának bugása. Pest közelében vagyunk s ennek kultú­rát vetitő hatását sokszor sok min­denben éreztük, ha el-elbeszélgefc tünk a faluban. Mári néni, ha be­teg, hajóra ül és, a pesti klinikára megy. Ismer minden pesti profesz­szort, akit az ő betegségével kap­csolatban ismerhet, tudja, hogy »gyomorsavtultengése« van. A kul­tura vonatkozásait élénk figyelem­mel kisérik a nyiregyháziak a sár­közi Úszódon, jólesőn látják eb­ben a kis községben történelmi nevek jelölik az utcákat. Rákóczi, Kossuth, Deák Ferenc utcába já­runk és megdobbanó szivveí látjuk egy ízben a jelző táblán : Sza­bolch-utca. A munkás, dalos, zengzetesen ő­ző nyelvjárással beszélő nép vise­lete szines, pompás. A férfiak szí­nes, díszesen szegett zekét viselnek fiatal éveikben, a leányok, asszo­nyok sok-sok keményített szoknyát, szines, hosszú pántlikákat, eleven, virágos hatású blúzt, gyönyörű dí­szítésű nehéz selyem kendőket vi­selnek. Vasárnap délután a Duna virágos töltésén Szinnyei-Merse ké­peinek hangulatát kapjuk. A leá­nyok kezében piros muskátli, ket­tesével, vagy csoportosan dalolva sétálnak. A legények előbb távol­ról követik a dalos gerlicéket, akik a töltés pázsitos oldalára ülnek, ugy, hogy szines, sok redőzetü ke­ményített szoknyáik körbe terülnek s tablójából, mint nagy szines pá­rából kacagnak elő a nótázó arcok. Később a legények is odateleped­nek, kedves intim csoportok ala­kulnak, majd kettesével tűnnek fel, amikor a Duna hullámain alkony­bibor játszik s az egész parti tája boldog szerelem szimbóluma. Ennek az egészségtől viruló, erős, pompás dunamenti magyar népnek szomorú betegsége az egy­ke megrögzött tradíciója. A duna­menti és a dunántúli magyar fal­vak néptelenedése, 'az iskolák, templomok lassú élethervadása nem rémlátás, meggyőződtünk, igaz, fájdalmas nemzetpusztulás. — Igaz az is, hogy a kálvinista ma­gyarságban erősebb a vész, mint máshol. Pedig beh sokszor teme­tik a fiatal menyecskét, az élet parancsával való elszánt harcolás ifjú halottját. Valami mégis tör­tént a nép lelke mélyén. Itt-ott több gyermekes ház életmuzsikája zendül boldog ígéretként. Az isko­lánkivüli oktatás, a készülő erélye­sebb kormányintézkedések hire, apostoli erejű lelkészek, taniiók lelkiismeretet felrázó szava ébreszt­geti a nehéz paraszti lélekben a szebb holnap rügyezését, a belátás világosságát. — Ezek a községek amelyeket a nyiregyháziak figyel­nek, megismernek," Ravasz László püspök kerületébe tartozók. A püs­pök egyéniségének forró, érlelő, életérzést, szépséget, kedvet foko­zóvá teszi, igéi szinte itt zsonga­nak, itt hatnak immaneus erőként. Az egyik faluban tett látogatásakor, templomi beszédében a pusztuló magyarság riadásával festette meg az élettelen holnapot, amelynek fa­gyasztó csendje lassan-lassan rá­(borul itt a magyar udvarokra. A püspök szavaira felzokogott a templom. Soha nem ismert erővel dübörgött fel a lélekből a bűntu­dat. Didergőn, lesujtottan láttuk az egykének jeleit, de ereztük, hogy a nép lelke forrong, az evolúció fo­lyamata megindult. Levél a Sóstóról, melyben vigadozásról, mulatságról és hasonló jó dolgokról lészen szó és mé­gis szomorúság foglaltatik benne Kedves Szerkesztő uram ! A múltkor kirándultam a Sós­tóra és mivel nagyon jól talál­tam magam, elhatároztam, hogy megrepetálom adandó alkalommal a kirándulást. Szent István napján aztán al­kalmasnak láttam az időt és tárcá­mat, hogy elhatározásomat tetté váltsam. Erre két okom is volt. Az egyik ok az, hogy az iparosok mulatságot rendeznek, a másik ok pedig az, hogy népünnepélyt ren­deznek, hát igy aztán mindenféle­képen jogosnak iíéltem meg az ál­lapotot arra, hogy én .ide elmehes­sek. Hogy miért ? Hát azért ara­nyos egy jó Szerkesztő uram, hogy magam is mester legény vónék, vagy mi a fránya, meg aztán én is fcgy vagyok a nép közül! Hát nincs igazam ? No most már, hogy i jendbe jöt­tünk a jogosság kérdésével, néz­zünk szét az ünnepélyen, mely ren­deztetik vala mindkét társadalmi réteg épülésére és mulattatására. Hát tanáltam én ottan édes Szerkesztő uram mindent, ami az iparosnak és a népnek kedves és kellemes. Ott voltak Zoroék, meg a bűvészek és hasonló kabaré attrak­ciók, melyeket potom pár fillérért mutogatott egy lelkes és élelmes ren dező-kikiáltó. Lent a tó mellett nagy térségen különféle sátrak von ják magukra az ember figyelmét. Van ott mindenféle szerencsejáték, lacikonyha, honnan borzasztóan csábos illat terjeng az ember orra felé s hol Matólcsi mester 1 pen­gőért vesztegeti az ízléses falatot. Amint tetszik látni, édes jó Szer­kesztő uram, volt odakint minden jó. — Nos, ha minden jó volt odakint, akkor miért említtetik a cimben szomorúság ? — kérdez­heti ön — és joggal — Szerkesztő uram ! 1 >' Éppen erre a kérdésre vártam és éppen ez az oka, hogy levelem­mel ismét háborgatom, kedves Szer kesztő uram ! »Volt ott minden« — mondjuk mi Szerkesztő ur. Azonban mégis hiányzott valami és éppen itt rejlik a szomorúság — mondom én — Szerkesztő uram ! Hát igen, hiány­zott onnan az iparosság és a nép ! — Nem igaz! Hazugság! — kiáltják a vérmesebbek ! — Lassabban uraim ! — mon­dom én. — Ne gondolják, hogy hitelrontást akarok elkövetni a nép és az iparosság presztízsének ká­rára ! Űh, nem ! ilyesmit ne fes­senek feltételezni rólam. Egysze­rűen csak a szomorú, való tényeket rögzivem le. Senkisem hiszi és senkisem gon­dolja komolyan, hogy azok, akik kint voltak és elfértek elég kényel­mesen a délutáni kabarén, meg a szerencse-sátrak előtt és a nyári táncteremben az a nyiregyházi ipa­rosság és a nyiregyházi népnek az a tömege lett volna, akik elszoktak menni az iparosok ünnepélyére. Hiányoztak onnan sokan, de na­gyon sokan, Szerkesztő uram ! És ennek nem a rendezőség, nem az iparosság és nem a nép az oka ! Másutt keresendő a hiba ! Szomorúan fájdalmas okok azok melyek távol tartották az embereket e máskor, a jó békeidőben oly látogatott mulatságtól. Abban a su lyos gazdasági k'rongyolódottsáie­ban találjuk meg azokon melyben az iparosság és a nép nagy többsége még ma is szenved. Sem a meste­rek, sem a segédek nagyrésze jiem áll az anyagi jólétnek ezen a fo­kán, hogy megengedhetnék maguk­nak — ugy mint régen — azt a kis Sóstói kiruccanást. Csak egy ember van, akit az idő vasfoga nem kezdett ki, aki dacol minden vésszel és valutarom lássál: az örökké fiatal Kiss An­dor bátyánk. <5 ma is olyan serényen, fürgén mozog, vezényel, mint ha bizony háború sohasem lett volna, forra­dalmakat nem éltünk volna át. Ki­apadhatatlan humora patinát von szervezetére, ez megacélozza erejét s azok az iparos generációk, kik keze alatt nőttek fel, egyformán atyáskodó-pajtáskodó szere.etét ta­nulták megismerni, megszeretni. Kedves Szerkesztő uram ! Lehet, hogy én talán sötéten ítéltem meg a látottakat. Lehet, hogy mások másként látták. Én a nap tiszta világosságánál néztem az esemé­nyeket. Talán az éj villanyfénytől csillogó, sziporkázó óráiban más­ként festenek az események. Min­denesetre vannak kivételek. Én aki kénytelen vagyok a kora esti órákban pihenésre térni, másként Ítélhetem meg az eseményeket, mint például az olyan vén bohém, ki ugyancsak a kora — reg'geli órákban tér pihenőre, s kinek jobbról és balról is dúdolják a fülébe, hogy: Gyere velem akáclombos falumba, Oda várlak ölelő két karomba... Ez utóbbihoz hasonló jókat kí­vánva önnek is, kedves ^Szerkesztő uram, maradok tisztelő híve : Sétáló. Külön vonat megy Nyíregyházáról Debre­cenbe a nagy mérkő­zésre. A folyó évi profi liga bajnokság győztese, a Ferenczváros fotball­csapata f. hó 28-án vasárnap ját­sza első bajnoki mérkőzését a Bocskay FC csapatával. Ebből az alkalomból a helybeK Menetjegyiroda lehetővé kivánja tenni a sportközönségntek, hogy ol­csón és kényelmesen különvonattal utazhassék át Debrecenbe és vissza. A különvonat délután fél óra­Telektulajdonosok Épitö- es Parcellázó Szövetkezete Telefon: 284—2 f ZPlü Budapest, Váci-utca 20. szim Köztisztviselőknek lakbérlekötéssel. Magánosoknak hetvenszázalék erejéig 30°/o készpénzhozzájárulással tetszés >zerinti kivi­telben igen előnyös törlesztéses kölcsönnel. Építkezésre alkalmas telkeket, telektömböket vesz 4537—10 ^or ijidulna és a mérkőzés befeje­zése után indulna vissza, ugy hogy 8 óra körül már itthol is lehet lenhi. • í{ A különvonat megrendeléséhez azonban kellő számú jelentkezőre van szükség, miért is a Menetjegy­iroda felhívja az érdeklődőket, ii hogy legkésőbb szerda estig (24 ) ?•• jelentsék be utazási szándékukat, !• nogy kellő időben meg lehessen i kérni a különvonatot. | Kellőszámu jelentkező esetén a ; menetdíj 33 százalékra! olcsóbba i rendes menetdíjnál. ' i 1 A mérkőzésre való belépti-díj js L bele lesz számítva a részvételi 5 dijba. tS Minden szükséges tudnivalómeg­>. tudható a Menetjegyirodában, >— Zrínyi Ilona-utca 7. — A világhírű Könipstein-len \ vélpapirok dobozban és mappában . kaphatók az Ujságboltban. 1927. Pk. 1015. számhoz. 1927. vght. 101. szám. Árverési hirdetmény. Dr. Kátai Jenő ügyvéd ál al kép­viselt Ardó József kérelmére és javára 72 pengő 70 fill. követelés és járu­lékai ertjéig a budapesti központi kir. járásbíróság 1926. évi Pk. 90574—3. sz. végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végre­hajtást szenvedőtől lefoglalt 2400 P becsértékü ingóságokra a vásáros­naményi kir. járát bíróság fenti számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak az 1908. évi XLI. t. c. 20. §-a alapján fentirt, valamint zálogjogot szerzett más foglaltatok ja vára is a végrehajtást szenvedő lakásán, Vásáros­naményban leendő megtartására határ­időül 1927. évi augusztus hó> 30. napjának délelőtt 1 j tírája tűzetik ki, amikor a bíróilag lefoglalt cséplőgép s egyéb ingóságokat a leg többet Ígérőnek készpénzfizetés elle­nében, esetleg becsaron alul is e fogom adni. Vásárosnamény, 1927. évi augusz ­tus hó 10 én. BENCZE JÓZSEF, 4818 kir. bírósági végrehajtó. K. 26497—1927. Hirdetmény. A városi tanács közhírré teszi,, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak a nyiregyházi házhely­igénylések ujabb elbiralása tárgyában folyó évi május hó 12. napján tartott tanácsülésében 20284—1927. O.F B. szám alatt kiadott Ítélete X. bekez­désében foglalt rendelkezések értel­mében a Nyíregyháza város belterü­letén valamennyi és szám szerint 943 házhelyhez juttatott egyén az O. F. B. alapból előlegezett költségek átalánya fejében hadirokkant s hadi­özvegy és árva házhelyenkint 2 pengőt, minden más igénylő házhelyenként 3 pengőt, a végrehajtással felmerülő összes költségek ttalanya fejében pedig minden házhelyigénylő ház­helyenkint 12 pengőt taitozik a város házipénztárába befizetni A tanács felhívja az összes érdekelt házhelyhez juttatottakat, hogy a be­fizetéseket legkésőbb folyó évi szep­tember hó 17. napjáig bezárólag szerdai és szombati napokon eszkö zöljék a város házipénztárában. Nyíregyháza, 1927. augusztus 11, 4814 3 VÁROSI TANÁCS.

Next

/
Thumbnails
Contents