Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-09 / 153. szám

JSÍYÍRYIDÉK. lök7. julius 6. Tollhegyről. 600 dalostestvér. Még mindig a vasárnapi dalos ünnepség hatása alatt állok. Na­gyon szép volt. Dicsérem a Nyír­egyházi Tisztviselői Dalkört, amiért ezt megcsinálta. Egy csapással a város közönségének a szivéhez nőtt. főbbet ért minden tisztvi­selői propagandánál. A különböző társadalmi osztályok elismerőleg nyilatkoztak a tisztviselőkről. Hogy­ne, amikor a végzett, diplomás em­berek soraiban ott látták az iparo­sokat, Máv. munkásokat és a nép egyszerű gyermekeit. Sic itur ad astra! Már a szombat esti felvonulás megragadta a lelkeket. A Kossuth­tér előtti üdvözlés. Utána a lam­pionos éjjeli zenék. 40 szerenádot adott le a szombat este érkezett 8 dalárda. Egy dalárda tehát 5 sze­renádot adott. Azért tartott este 10 órától késő hajnalig, mert a koszo­rús lánvok a szélrózsa minden irá­nyában laknak. Azért kellett men­nünk a Nyirfa-térről a Honvéd-ut­cába és a Honvéd-utcából a Sós­tói útra. Meglepett szives fogadtatás min­denütt, akárhány helyen vacsora fogadta a dalosokat. Ez is késlel­tette a többi szerenád sorsát. Bár a szives marasztalást nem fogad­ták el a dalosok a kötelesség hivő szavára utalással, egy pohár bort mégis csak meg kellett inni a .házi­gazda egészségére és koccintani kellett a bájos koszorúslánnyal. Sok helyen zárt ajtók és abla­kok fogadták a dalosokat. Már le­feküdtek. Nem baj. Csak olyan szé­pen felálltak az utcán a becsukott ablakok előtt szólamok szerint és csak olyan szívbe/szólóan fújták a nótájukat, mint a mézzel, kalács­csal traktálóknál. Ami.dukál, az dukál. A szerenád pedig kidukál a koszorúslánynak. Az egyik előkelő uri helyre hiva­talos voltam én is a dalosok vá­rására. A kertben volt felterítve és a koszorúslányként szereplő házi kisasszonnyal együtt izgatottan tes­tük, mikor érkeznek. Hogv-csinál­ták, nem tudom, hogyan tudtak a ház elé érkezni, felállni ugy, hogy nem vettünk észre semmit. — élég az hozzá, hogy váratlanul hirtelenül felcsendült a dal. Könnyeket fakasztó szólamoki suttogásig lehalkitott pianok, majd eget verdeső érc«s forték csilingel­tek, harsogtak a csillagos éjszaká­ba. Találgattuk, melyik dalárda le­het ? A Kisvárdai Tisztviselői Dal­kört, vagy a Szolnoki Dalegyletet tippeltük, amikor a házigazda szi­ves invitálására bevonul ak: a nagyhalászi dalosok. Egyszerű földmives emberek, mándliban, csizmában. Egymásra bámultunk, hogy azután pecsenye-pirosra ver­dessük tenyereinket." Másnap a zászlószentelés felejt­hetetlen szépségei. A Hiszekegy éS a Himnusz összkarban. Dalosok, akik sohse látták egymást, sohse énekeltek együtt, most olyan kar­mester vezénylésére, akit sohasem láttak, énekelnek szépen, csodásan fegyelmezetten, együtt, egy hang­gal, egy akarattal. Mert fegyelme­zett, kitűnő dalosok voltak és mert Jakab József volt a karmester. Megáldják a zászlót. Énekes Já­nos, Nagy Lajos, Kopcsó János felemelik ezrek és ezrek szivét és felmutatják, kitárják a Magasság­béli kegyes szine előtt, irgalmat, l kegyelmet könyörögnek ennek a liépnek, mely megszenvedte már a multat és most szenved a jö­vendőért. Előtűnik a Nyíregyházi Tiszt­viselői Dalkör felszentelt zászló­ja. A meglepetés hangos moraja hullámzik végig a közönségen. — Gyönyörű zászló. Hófehér se­lyem villan, mint a szenvedések gyöngyözésétől fehér tisztviselői homlok, — nemzeti szinek hár­mas ékessége beszőve, befonva, mint a kiirthatatlan hazafiúi érzés a tisztviselői szivekben. Minden szem a boldog alkotót nézi és halk éljent int felé: A. Torris Bélánp a csodás zászló cso­dás megteremtője. Most kalapácsüíések csendülnek magyar óhajok, magyar sóhajok kíséretében. A kormányzó zászló­szege kerül a zászlóra a kor­mányzó üdvözletével: együtt ér­'zek a dalosokkal és együtt érzek a magyar dallal, amely végig ki­sért örömünkben, bánatunkban, a mely rohamra viszi a hősi küzdőt és elsiratja a hősi halottat. Rakovszky Ivánné zászlószegét Kállay Miklósné tűzi a zászlóra a zászló jelmondatával: In asperis et prosperis ! Mikecz Istvánné, dr. Bencs Kál­mánné, A. Tóris Béláné zászló­szegei következnek : Legyen összhang a dalban és a szivekben ! — hangzik. A minisztérium és a * kormány tagjainak a zászlószegeit helyezi eí, Kállay Miklós főispán és tolmá­csolja gróf Bethlen István, Szci­tovszky Béla, Vass József, Bud János, Valkó Lajos, Hermann Miksa, gróf Klebelsberg Kunó, Mayer János, Pesthy Pál és gróf Csáky Károly üdvözletét. Az egyházi méltóságok zászló­szegeinek elhelyezése után a 6. m. kir. honvéd vegyes dandár parancsnokság, a 12. gyalogez­red, a 4. huszánezned és a 6. tü­zérkülönitmény zászlószegei, majd a vármegyei és yárosi hatóságok intézmények és egyeaüle ek zászló­szegei következnek, tüzesebbnél-tü­zesebb szavak kíséretében, me­lyekből kiharsog Paulik János igazgató-lelkész ha'almas szólama: Magyar szívnek magyar dal, Magyar hitnek diadal! Délután falakat roskasztó tömeg a színházban. A Nyíregyházi Vá­rosi Dalegylet felülmúlja önmagát. Brillíroz megnyitó kari darabjában. A vendégdalárdák meglepetve fi­gyelnek és örülnek, hogy a Vá­rosi Dalárda nincs a riválisok kö­zött. A Debreceni S z ent László Ve­gyeskarát lelkesen ünnepli a kö­zönség. Nem akarják leengedni a színpadról. Mikor mégis levonul­nak, kierőszakolják, hogy vissza­hozzák őket. A Szent László Ve­gyeskara — amire nem volt pél­da még a versenyeken —' kény­telen versenyen kívül eleget tenni a közönség óhajának. Ugyanígy jár Farkas Nándor, amikor befejezésül a Városi Da­lárda Farkas Nándor népdalegy­velegét énekli. A közönség követeli a szerzőt és Farkas Nándor boldo­gan tesz eleget a nagy hatalom, a közönség óhajának. A közönség. A nyíregyházi kö­zönség. A debreceniek nem tud­nak betelni a- nyíregyházi közönség bámulatával, dicséretével. Azt mondták, hogy Debrecenben nincs közönsége a dalversenyeknek. — Nyíregyházán pedig nincs hely a dalverseny közönségének befoga­dására. Nagyon hálás, nagyon büszke vagyok. (V- g.) Három hét óta keresi egy „Iris" kerékpár a gazdáját. (A Nyirvidék tudósítójától.) Arról már hallottunk, hogy va­laki keresi a kerékpárját, mert vagy elemelte valaki, vagy —erre is volt eset — ílluininált állapotban hagyta el a gazdája a gépet, de hogy három héten keresz ül álljon árván egy kerékpár, melynek gaz­dája nem jelentkezik, sőt még csak jelentést sem tesz a rendőrségen arról, hogy nincs meg a kerék­párja, még eddig nem volt eset. Három héttel ezelőtt egy ember állított be a Guba-korcsmába s Petneházy Miklósnak egy kerékpárt adott át, melynek egyik' pnéuma­tikja ki volt pukkanva s arra kérte Petneházyt, hogy egy pár percre adjon helyet a gépnek, mig rendbehozatja. Petneházy magya­ros vendégszeretettel adott helyet a gépcsacsinak, akarom mondani a kerékpárnak s türelemmel várta a géppel együtt, hogy mikor jön .vissza a gazda. A percek multak, órákká nőttek, sőt az órákból na­pok és immáron hetek lettek, de a gazda csak nem jelentkeze:t. A gépnek második pneumatikja is bus sóhajtással kiengedte magá­iból a levjegőt s megad a magát sor­sának. Petneházy azonban nem elége­dett meg azzal, hogy egyszerűen tudomásul vegye a gép jelenlétét, a különös esetről jelentést tett a rendőrségnek. A rendőrség most azt nyomozza, hogy ki lehet az, aki a kerékpárt otthagyta, mert nyíl ván jogtalanul jutott hozzá s nem mert már érte menni, de keresi egyben a gép jogos gazdáját is­A gép Iris gyártmányú. Gyár­tási száma nincs, rendőrségi ellen­őrző rendszáma sincs. Akinele ilyen gyártmányú gépe elveszett jelent­kezhet a rendőrségen. (*) Varrőgép-javitásokat szaksze" rüen, gyorsan és olcsón eszközöl a Singer varrógép részvénytársaság, Vay Ádám u. 2. 2 BÚTOROKAT, u. m.: háló, ebédlő, úriszobi elő­szoba, leányszoba és speciális konyhaberendezések előnyösen, a legolcsóbban beszerezhetők; Bútorüzlet Kossuth-tér 10. szám, (a törvényszékkel szemben.) Vlllanyerőre berendezett műhely KótajI ucca 98. szám alatt. 7268-? A „Szeressük" Asztaltársaság neveltje jelesen végezte a középiskolát és a gépész­mérnöki pályára készül. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) 1919. év augusztus havában elha­tározta a cselekvő jóság szolgála­tában szerény eszközökkel, a tagok önkéntes adományával működő «Szeressük» Asztaltársaság, hogy elvállalja egy szegény hadirokkant tehetséges gyermekének középis­kolai kitanittatását. A választás Walter Géza dr. és Szílvássy József tagok ajánlatára J. I. nyíregyházi hadirokkant nap­számos 10 éves János fiára esett, aki tehetségével es kiváló szorgal­mával kitűnt elemista pajtásai közül és akit súlyos anyagi viszonyok kö­zött élő édesatyja tovább tanítani képtelen volt. De a gyermek egyik karjának ferdülési hibája miatt az ipari pályára sem volt alkalmas ugy, hogy tanítói a legnagyobb aggodalommal tekintettek tanítvá­nyuk sorsa elé, aki legjobb eset­ben mint hetes lett volna kényte­len elhelyezkedni, hogy édesatyja sorsán enyhítsen. A «Szeressük» Asztaltársaság ön­ként vállalt nemes kötelezettségé­nek nyolc éven keresztül, sokszor igen nehéz viszonyok között és a legnagyobb áldozatok árán, hűsé­gesen eleget tett, — viszont az Asztaltársaság neveltje a legvérme­sebb reményeket is messze felül­múlón felelt meg a ^eléhelyezett bizalomnak és tette magát kiválóan érdemessé a pártfogásra. A tiszta kitűnő eredménnyel vég­zett négy elemi után a főgimná­zium mind a nyolc osztályát kivé­tel nélkül szin ieles eredménnyel végezte és az érettségi vizsgálaton praematurus lett. A «Szeressük» Asztaltársaság' legutóbbi tá rsas összejövetelén szá­molt be dr. Krómy Károly dr. el­nök az Asztaltársaság neveltjének nyolc évi taníttatásáról és jelen­. tétté be, hogy az Asztaltársaság önként vállalt kötelezettségének ele­get tett és pedig gyönyörű ered­ménnyel. Az Asztaltársaság neveltje most már komoly, érett ifjú, meghatottan köszönte meg az Asztaltársaságnak, mint nevelőjének eddigi áldásos gondviselését és további támogatá­sát kérte, amelyre, 'ha lehet, még érdemesebb akar lenni. Szent fo­gadását, hogy a «Szeressük» Asz­taltársaság atyai jóságát az elár­vult, szegény magyar hazának fog­ja meghálálni, könnyezve hallgat­ták az Asztaltársaság tagjai. Elnök indítványára az Asztaltár­saság a gyermek neveltetése kö­riili önzetlen fáradozásáért és ál­dozatos ügybuzgalmáért Walter Gé­za dr.-nak, Papp Istvánnak és Sza­bó Gusztávnak jegyzőkönyvi elis­merését és köszönetét fejezte ki, a neveltet pedig biztosította további támogatásáról. A «Szeressük» Asztaltársaság ne. véltje a gépészmérnöki pályára érez elhivatottságot és az Asztal­társaság most azon fáradozik, hogy az egyetemi évek költségeit Nyír­egyháza város nemesszivü társa­dalmának hozzájárulásával előte­remtse. (*) Singer gépselyem minden­féle színben kapható a Singer­varrógép üzletben. Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. ? MED. GOLD az orvosi rejtéhj , jfjp ^ telepátiái fenomé n JUII UL

Next

/
Thumbnails
Contents