Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-07 / 151. szám

1927. julius 7. JSÍYÍRY1DÉK. Sanyarú Vendel versben jelentette be, hogy részt vesz a vasárnapi népünnepélyen. (A Nyirvidék tudósítójától.) A vasárnapi népünnepély iránt, amelyet a tragikus körülmények kö­zött elhunyt Kovács István nemzet­őrfőhadnagy emlékmüvének alapja javára rendez a Kovács István Baj­társi Szövetség, igen nagy az érdek­lődés. Az az ezerféle " látnivaló, amelyet a fáradhatatlan rendezőség erre az alkalomra kitalált, úgy­szólván az egész város közönségét ki fogja csábítani a Sóstóra. Az ér­deklődés nagyságát mutatja az a körülmény is, hogy Sanyarú Ven­del diurnista is bejelentette a nép­ünnepélyen való részvételét, még­pedig a következő rigmusokban; Nem kell a zsebébe nyúlni mélyre, Ha vasárnap eljöm a népünnepélyre Ötven fillér csak a belépő difja, Lány a fiút, fiu a lányi odahijja. Együtt fogok e nap kacagni kenddet, Maradtam Tisztelettel: Sanyarú Vendel. A verset ezennel nyilvánosságra hozzuk, okulás céljából. Hogy ha Sanyarú Vendel is felkerekedik va­sárnap, hogy kimenjen a Sóstóra, akkor igazán senkinek sem lehet oka arra, hogy itthon maradjon. Nyiregyházán egy évben legfeljebb kétszer fürdenek az emberek. A városi gőz és kádfürdő statisztikája. tényállítások és kifejezések hasz­nálatára semmi tárgyi alapjuk nem volt és teszik ezt akkor, mikor az itélőbiróság több mint száz általuk feladott tanú kihallgatását elren­delte s mindazon iratokat beszerez­te, melyekre hivatkoztak és az ille­tékes kormányhatóságok kivétel nélkül minden ,közhivatalnok tanú­nak, kire az eljárás folyamán hi­vatkozás történt, a hivatali titok­tartás alóli felmentést kérésemre megadták; ezen meggondolások és tények alapján a vádlottak és a perben szereplő s csupán erkölcsi felelősség alatt álló egész szerkesz­tőség által nyújtott elégtételt ma­gam részéről elfogadom s épen, mert személyes bosszúvágy nem vezet, vádlottak megbüntetését nem kívánom. A magunk részéről teljesen azo­nosítjuk magunkat a Petrichevich báró nyilatkozatában foglaltakkal. Valóban nem az a fontos, hogy a bíróság a cikkíró vádlottakat megbüntesse, hanem az, hogy a nyilvánosság előtt állapittassék meg, hogy az inkriminált cikkek valót­lanságokat tartalmaznak. Ez an­nál is inkább fontos, mert ezek a támadó cikkek nemcsak egy magas állású ur becsületébe gázoltak, ha­nem megingatták a hiszékeny pub­likumnak az egész magyar tiszt­viselői kar intaktságába vetett bi­zodalmát s destruálták mai egész állami és jogi berendezkedésünket. Az a nemes. gesztus, amellyel Petrichevich báró zet az ügyet be­fejezte, tiszteletreméltó. Annál saj­nálatosabb azonban, hogy akadtak magyar újságírók, akik téves infor­mációk és kellően meg nem alapo­zott bizonyítási anyag felhaszná­lásával ilyen kíméletlen módon tá­madtak meg egy magasál lásu ma­gyar tisztviselőt. is az ap... Szereplők: Szokolay Olly, a Fővárost Operett­színház tagja. Sziklay József, a Városi Szinház tagja. Rado Sándor, az Andrássy-úti Szinház tagja. Szerdán és csütörtökön a Városi Szinház­ban. (A Nyirvidék tudóstiójától.) A Nyiregyházán minden téren tapasztálható fellendülés nem ma­radt hatás nélkül a városi kád- és gőzfürdő üzemére nézve sem, ahol a múlthoz képest nagy lépésű hala­dást észlelhetünk. 21 uj kabin épült a fürdőben, azonkívül egy vas­szürőt szereltek be, ami által elér­hetővé vált az, hogy a víz elveszíti sárga színét és átlátszóvá lesz. 150 drb. uj lepedővel, 63 drb. törülközővel, 50 drb. fürdőköíény­nyel, 3 drb. uj fürdőkáddal, to­vábbá cserépkályhával é|y szőnye­gekkel gyarapodott az elmúlt évben a városi fürdő berendezése. A városi üzemi r.-t. vezetőségé­nek a szénfogyasztást egy megfe­lelő premiumnendszler életbelépte­tésével sikerült oly minimumra re­dukálni, hogy a fürdőnek a mai szénfogyasztasa kb. 50 Százalékát teszi ki, az azelőtt négy évvel fo­gyasztott szénmennyiségnek. Igy dacára annak, hogy a városi fürdő árai más vidéki városok fürdőihez képest alacsonyak, hogy igen sok kedvezményes fürdőjegyet adnak kJ £s hogy a mai fürdőárak csak egy hányadát teszik ki a békebeli für­dőáraknak, a városi kád- és gőz­fürdő mégis tekintélyes nyereséget ért el ,az 1926. évben. Elért bruttó nyereség: 296.162.408 korona. {90.369.000 K.) Uj berendezésekre, illetőleg a berendezések pótlására 38.403.600 koronát költöttek. Anyagokat a következő értékben használtak fel: 206 millió korona értékben sze­net, 21.500.000 korona értékű ola­jat és 11 millió korona értékű vil­lanyáramot. A fürdőszemélyzet fizetésére 71 millió koronát fordítottak. Érdekesnek tartottuk megtudni, hányan fürödtek az 1926-ik évben a városi kád- és gőzfürdőben? A pontosan vezetett statisztikai nyil­vántartásokból megállapi:ható, hogy a városi kád- és gőzfürdő az 1926. évben összesen 337 napon át volt üzemben és összesen 60.576 látogatója volt. Egy napra tehát 180 tisztálkodásra vágyó ember esett, vagyis Nyiregyházán a lélek­számhoz viszonyítva, az emberek évente legfeljebb kétszer fürdenek, ami bizony édes kevés! Homokszemek. A csorda jár ás megszüntetése után el fog mulm az utolsó külső jele is annak, hogy valamikor régen, nagyon régen, a mai rohanva fejlődő város helyén egy nagy falu volt. És ha várossá fejlődésünk során levetjük las­san a falu porái-sarát magunkról, azontnincsen mit csodálkozni, aminthogy nincsen mit szégyenkez­ni azon sem, hogy valamikor itt falu és falusias szokások voltak. A csordahajtással járó és ma már sokaknak nem tetsző kürtszó még egy-egy röpke pillanatra vissza­varázsolja lelkiszemeink elé a zöld­bársonyos, buja rétet, a gólya­fészkes, bogárhátú kis házikót," a gémeskút körül heverésző 'ehén­csordát, a gulya kolomp-szavát vi­dám ostorpattogástól kisérve és a 3 többi édes-bus romantikáját a le­tűnt naiv falusi életnek. Amint ezek a kedvesen bájos idillikus falusi képek letünedezni kezdtek, ezek­nek nyomán lassarf bevonult a csen des falusi hangulat álmodozásába a lármás modern élet egy-egv ujabb alkotása, hogy a nyugodt csendet törtető lármájával megza­varja, az idegeknek csaknem petyhüdt nyugodtságát felkavarja, végsőkig fokozza. Kérdem mind­azokat, kik a falusi élet egyszerű­ségig csendes voltát, annak minden életnyilvánulását ma már leki­csinyük, lemosolyogják, vajon mi a bántóbb, mi az idegsorvasztóbb? A hajnali {i/ 27) óra csordahajtása nyomán felhangzó egyszerit pász­torkürt harsonája-e, avagy az é;­szaka és nappal minden órájának és minden percének csendjét őrüli száguldással és még őrültebb puf­fogással felverő motorkerékpáron zagyva, idegeket ölő kelepelése. — Tudom, hogy az élet kerekét meg­állítani nem lehet, az halad feltar­tózhatatlanul a maga utján. Alko­tások fel- és letűnnek. Szokások megváltoznak. És igy természetes­nek találjuk ma már, hogy a város forgalmas utcáit a motorkerékpáro­sok egynémelyike versenytérnek tratsa, azon le- és felszáguldozzon és amúgy is agyonszanált idegein­ket gépének kannibáli lármájával szórakoztassa. Természetes, nogy ezeknek és a hasonló gondolkozású uraknak a tehéncsorda útjában van nem egészen városszépészeti, ha­nem városszáguldászati szempont­ból. Mert a szegény jámbor teje­lők nem értvén az olvasás művé­szetét, így nem is tudhatják, hogy menni csak a baloldalon és leg­feljebb 20 kilométeres sebességgel szabad. A magyar dal, a magyar zene szivhez szóló, lelke­sítő voltát hallottuk ismét dicsérni a lezajlott dalosünnepély alkalmá­ból. És valahányszor valamilyen formában a magyar értékek meg­becsülését hallom emlegetni, ön­kéntelenül és fájóan tolul ajkam­ra a kérdés, hogy vájjon mi volna, ha kevesebbet beszélnénk a ma­gyar értékek megbecsüléséről, el­lenben annál többet tennénk érte. Nem volna-e ,sokkal fejlettebb, sokkal értékesebb, sokkal megbe­csültebb a majgyar ^epe, a magyar dal is, hogyha minden egyes al­kalommal, amikor mód és alkalom adatik reá, a magyar népiélek­ból fakadjó, a magyar érzés nemes­ségét, kincsét (dokumentáló igazi magyar ének- és zenedarabokat il­lesztenénk be műsorainkba? Hiszen ma-holnap már ott tartunk, hogy mindjén dal, ami magyar, »pa­raszt nóta« jelzővel lesz elintézve »szalonképtelenné« téve. önkéntele­nül is eszembe jut egy kis polgári venc|églő kerthelyiségeben hang­versenyező fiatal kis cigányprímás, amint zenekarának élén órák hosz­szán át szinte kifogyhatatlanul ontja hegedűjéből a " szebbnél­szebb magyar nótákat estéről-esté­re. Ez a kicsi, szinte még gyermek­számba menő cigányprímás olyan játszi könnyedséggel oldja meg a magyar zenekérdlésnek nagy prob­lémáját, amit sok-sok tud'os vitat­kozás, szónoklással nem tudtak megoldtani a magyar zene, a ma­gyar diai patrónusai. Nem csinál ez a kis filigrán primás egyebet, mint játsza érzéssel, szivbemarko­lóan, pajzán jókedvvel, vagv be­hízelgő negédességgel a lelkesítő, tüzes, mámorító magyar dalokat; Jaki hallja s aki érzi, az megszereti, szivébe zárja a magyar lélekből, a magyar szivből fakadó daloknak feledhetetlen akkordjait és annak számára meg van oldva a magyal* dal, a magyar zene kérdése; az tudja és tudni fogja mindenkor, APOLLÓ Szerdán LÓTH ILA Csütörtökön a magyar moziközönség kedvencével: Fehér galambok, fekete városban Nagyvárosi erkölcsrajz 7 felvonásban. Az utolsó álom Egy sz erelemre vágyó asszony regénye 7 felv. Franceska Bertinivel. Pénteken, csak 1 napig! CONRAD VEIDT legmesteribb alakítása: (Titkos kezek.) Maurice Rennard világhirü regénye 8 felv. HA TE UGY.,. Vígjáték attrakció. Előadások kezdete; Vi8 és VélO órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents