Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

>27. julius 1. JSÍYÍRYIDÉK. tiszántúli építőiparosok szervezkedése. íiiít azt a ,»Nyirvidék« junius í-iki számából olvashatjuk, élénk gyeimet váltott ki a budapesti ^ítészekben és akiknek szószólója ;t a szervezkedést, a budapesti pitészekre nézve, bizonyos mérőkben sérelmesnek találja. A Tiszántúl építőiparosainak sze

r 'ezkedése és e szervezkedés céla, aligha lehet sérelmes a pesti ípitészekre, akik alatt tervezőket érthetünk. Ha vállalkozókról és építőiparosokról van szó, már érthetőbbé válik a dolog, de csak »bizonyos nészben«. Ha a dolognak erről a részéről van' van szó, akkor ugyanazt kell mondani, amit az angol parlamentben egyik igazságügyminiszter mon dott abból az alkalomból, hogy a halálbüntetés eltörlését kívánták egyes képviselők, nevezetesen: »Kezdjék el a gyilkos urak !« Itt nem szószerinti értelmet kell keresni. Ez a »bizonyos részben« sérelmes kérdés ugyanis az, hogy a tiszántúliak azokat a munkaalkalmakat, amelyek területükön jelentkeznek, a maguk ,számára kívánnak biztosítani, ugyanugy, , amiként ezt a főváros a budapestieknek máris biztosította. Azok az árlejtési hirdetmények, amelyeket a székesfőváros esz közzé, szinte kivétel nélkül a következőt foglalják magukban: . »A jelen hirdetményben foglalt munkálatokra csakis azok a vállalkozók tehetnek ajánlatot, akik budapesti székhellyel bimak«. Tehát Budapesten, a főváros által meghirdetett munkákra, mégcsak ajánlatot sem tehet a vidéki vállalkozó, nemhogy munkaalkalomhoz, munkához juthatna. Mi ez ? Kiknek érdekében van és volt, hogy a főváros, vállalkozói kínai fallal vonja körűi* magát, amelyen behatolni a vidékieknek nem ' lehet még akkor sem, ha történetesen az a vidéken vállalati székhellyel bíró vállafkozó, budapesti születésü ? De ez a kínai fal csak Budapest felé bir zárt kapukkal. Onnan a vidékre gravitálni már lehet ! Nos hát, aki ezt igazságosnak méltányosnak és helyesnek tartja, az ugyanilyennek kell, hogy tartsa azt a törekvést is, amely ez ellen védekezni kíván. Nem lehet annál színtisztábban igazságos törekvés, amely a maga számára kívánja biztosítani azokat a munkákat* amelyek az ő adópengőiből épülő házadnál, vagy az ugyanilyen pengőkből készítendő bárminő szállításoknál előfordulhatnak, ha helyes a budapesti kínai fal. Mert hiszen az ia vidéki vállalkozó, a budapesti munkaalkalmakban vajmi kis részben részesült. A magánépítkezéseknél ez a fal nincsen felépiive, oda még beteheti a a lábát a vidék, ha nem gördít akadályt más tekintetben, — mint ahogyan ez mag is történt, — a budapesti érdekeltség. Ámde sérti minden vidéki vállalkozó építőiparosnak és talán más szállítónak is az érdekét az gondolat, hogy a vidékieket a fővárosi munkákból kizárták ! Mert kizárták ! Akárcsak a japánit, vagy kinait az amerikaiak. Nagy reklámmal csábítják a vidék vásárló közönségét, mindenféle címeken a budapesti vásárlásokra. Még a vasúti , költségeket ís megtérítik. A vidéktől tehát elvárják a fővárosiak: támogatását. De munkaalkalmat, no azt már nem engednek meg. Ezt kiváhnák megsZüntethí a tiszántúli épitőiparosok, vagy ha ezt nem lehet, ugy a maguk szakmájában egyenlő mértéket ivárnak. így fest az a »bizonyos rész«. Az egyéb, — mondhatnók —»nem bizonyos részben« ugyanazok . a panaszai a »jó vidék«-nek, mint fővárosnak. A vidéken éppen ugy vannak kontárok, mint Pesten. — Ugyanugy, vagy még nehezebben lehet védekezni ezek ellen, mint a fővárosban. A vállalati lehetőségeket ugyanazok a tényezők befolyásolják, mint az ország szivében. Ezekből következik, hogy a fővárosi szervezetek és a vidékiek kör zött az együttműködésnek meg kell lennie. Ezt azonban nem szabad olyan körülményeknek 6efolyásolniok, aminőt fenn emiitettünk, mert akkor a cooperáció megnehezül. Ha pedig védekezik a fővárosi vállalkozó érdekeltség és megalkotja a maga szervezetét, amint a fővárosi munkaalkalmaknál látjuk, igen 'eredményesen, akkor ugyanezt kell tennie a »jó vidék«-nek is, ha nem óhajt csupán adóalany maradni, folyton növekvő adóalapokkal, de csökkenő kereseti lehetőségek mellett;. Hiszen az a »kinai fal« igaz, csupán kulissza, mert nem igen konkurrál a »jó vidék« a fővárossal. De minek akkor ezt a kulisszafalat felállítani és folyton' mutogatni ? Hogy annál eredményesebben konkurrálhasson a főváros a »jó vidék«-kel ? Amennyire sérelmes a tiszánutliak akciója, annyira sérelmes a fővárosiak »intra dominiuma«. A sérelem kölcsönös, a különbség az, hogy ezt a fővárosiak már elkövették/a tiszántúliak még nem. Ez a sérelem azonban, remélhetőleg megszűnik. Kezdjék el a (fővárosiak í Pisszer János, Többé nem lesz „odabizom" kocsipénz, mert a városi tanács szigora intézkedéssel biztosítja, hogy a bérkocsisok tarifadíjért szállítsák az ntasokat. ÍA «Nyirvidék» tudósitóiató^ Nyíregyházán eddig £ szemé.yszálito talyigisok, az e$fogatu és a kétfogatú bérkocsisok Körében az vo t a szokás, hogy ha megkérdezte az utas, hogy mit fizet, igy szó.tak: Odabizom az úrra. Az ur pedig nem tudta mit kell adni) tarifa szerint és igy jól megfizette az utat. — Ezért sok panasz hangzott ei és kijelentették az utasok közül többen, hogy nem ülnek kocsira, mig nem rendezi a város a tarifakérdést. Erre a tanács kimondotta, hogy véget vet az eddigi helyezetnek és szigorú intézkedéseket tesz a tarifáért való szállítás biztosítására. Az utasok addig fel se szállanak ezenUtl a kocsiba, mig ott nem találják a tarifát feltüntető táblázatot. Ennek a táblázatnak állandó kitételét a rendőrök ellenőrzik s amelyik bérkocsis a tarifát feltüntető táblázatot elmulasztja a kocsi belsejében kifüggeszteni, attól elvonják -az iparengedélyt. A talyigások nem függeszthetik ki a taksát jelző táblát, mert a talyiga belsejében erre nincs megfelelő hely, azért nekik zsebben kell tartani a táblázatot és ha az utas érdeklődik a tarifa iránt .azonnal át kell ,hogy nyújtsák azt megtekintés végett. A tanács most már a közönség erélyétől vája, hogy a kérdés elintézést nyerjen. Általában az a felfogás, hogy ha a tarifális táblázat díjtételeihez fognak a bérkocsisok ragaszkodni, akkor több utasuk lesz, mint amennyi eddig volt. — Lesz maga juszt is az enyém-,, Szokolay Olly, Sziklay József, Radó Sándor, Eisemann Mihály. Városi Színház. Forgács Rózsi Kamaraszínházának búcsúja. (A »Nyirvidék« tudósítójától. Kedden este fejezte be kétnapos nyíregyházi szereplését Forgács Ró zsi kamaraszínháza. A főváros? társulat kitűnő együttese ez alkalommal két ui darabot mutatott be. Vándor Kálmánnak egyfelvonásos vígjátékát, »A garasok«-at és Csehov egy felvonásos bohózatát, a »Háztüznéző«-t. Mindkét darab tele van tűzdelve vidám humorral) ötletes fordulatokkal és helyzetkomikummal s így a szereplőknek bő alkalmuk nyílt megcsillogtatni kiváló komizáló képességüket. Különösen nagyszerű alakítást nyújtott Forgács Rózsi művészi kincsekben gazdag tehetségének különböző oldalait mutatva be a két darab főszerepében. De elsőrendű alakítás volt a,Ragályi, Eleméré, Ro goz Oszkáré és a -.Sala . Domokosé APOLLÓ Csütörtökön Pénteken Kacagó Nfiregfháxa! 12 fe£vonásb»n. Verhetetlen Dodó I Samu szerencséje SzaharaS piktor | A kis csavargó Szombat 2ÍOBLO-HUR.U Vasárn

aP Jk házt&znézőh Eljegyzési komédiával egybekötött házassági dráma 7 felvonásban. Várkonyi Mihály, világhírű magyar színész legjobb amerikai filmje Gigányszerelem (Elnémult húrok.) Egy szép asszony és egy cigányprímás szerelmi regénye 7 fejezetben. Előad 880 iete; V*8 és VaO órakor. is. K/sebb szerepükben jók voltak Zólyomi Jenő és Radócz Ferenc. A két egyfelvonásos után Bukovinszky Péternek á hétfőn este már bemutatott »Dedó«-ját ismételte meg a társulat. A könnyű nyári da'rabok nem vonzottak nagyszámú közönséget, de akik ott voltak jól mulattak és egy vidáman eltöltött kellemes est emlékével távoztak a színházból.' — (D-usJ — Lesz maga juszt j

s az enyémSzokolay Olly, Sziklay József, Radó Sándor, Eisemann Mihály. Városi Színház. Véget ért 1 az ipartestületi tisztviselők tanfolyama. (A Nyirvidék tudósítójától.) Megemlékeztünk már lapunk hasábjain arról, hogy a kereskedelmi és iparkamara az ipartestületi jegyzők részére a mult évben is megrendezett tanfolyamot gazdag programmal a folyó 'évben is megismételte. Az előadó tisztet a kamara tisztviselői töltötték be, akik a legkülönfélébb és a kézműiparosságot közelről érdeklő kérdésekről tartottak előadást. így dr. Radó Rezső kamarai főtitkár a kamarákról, az ipartestületek magasabb feladatairól, az érdekképviseleti szervezetről, továbbá a közszállitásokról, és az: ipar fejlesztéséről tartott magas nívójú előadást, mig az iparjogi kérdéseket dr. Harsányi Imre kamarai titkár ismertette, nem különben dr. Olasz Vilmos ka'marai segédtitkár. Az adóügyekről és a kézműipar gazdasági helyzetéről dr. Diczig Alajos segédti kár tartott előadást. A tanfolyamon az ipartestületek tisztviselői szép számmal jelentek meg és az előadásokat a legnagyobb figyelemmel hallgatták. A tanfolyam negyedik napján egybegyűlték az ipartestületek elnökei is, hogy a kézmüiparosságot érdeklő, aktuális kérdéseket megtárgyalják. Sesztina Jenő kamarai elnök lendületes szavakkal nyitótít)a m'eg szombaton délelőtt 10,órakor kezdődő értekezle et. > Utánna dr. Radó Rezső kamarai főtitkár mondott beszédet a gazdasági helyzetről és rámutatott arra, hogy még bár sok nehézséggel állunk szemben, az kétségtelen, hogy felfelé haladunk. Részletes adatokkal bizonyította be azt, hogy a gazdasági konszolidáció naprólnapra erősbödik. Ezután kezdetét vette az értekezlet tárgysorozatának a letárgyalása, amelyen iparjogi, adóügyi és váseriogi kérdések nyertek >behat(J és részletes megvitatást. Az ipartestületek elnökei, valamint .jegyzői figyelemreméltó felszólalásokban hozták a kamara vezetőségének tudomására azokat a kívánságokat, amelyek a kézmüiparosságot legközelebbről érintik. Az ülés végén a megjelentek köszönetet mondtak a kamarának a talnfolyam, valamint az elnöki értekezlet megrendezéséért és az értekezlet Sesztina Jenő kamarai elnök éltetésével ért véget. — Lesz, maga juszt fe az enyémSzokolay Olly, Szftlay József, Radó Sándor. Eisemann Mihály. Városi Színház. (*) Nem romlk meg a beföttj*, ha az Újságbóltban vésárolt Penészmentes Pergament Papírral kötözi be. 4