Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-30 / 171. szám

JtfVíRYIDBK. t927. julius 30. — Az ország vidéki városainak polgármesterei az ősz folyamán Debrecenben tartják meg kongresz­szusukat — A legnagyobb protestáns szervezet, a Christian Endevour cle­velandi világkongresszusán lelkesen ünnepelték Magyarországot. Ohio állam kormányzója feszesen tisztel­gett a magyar zászló előtt. — Egy franda lap szerint Fer­dinánd király országára hagyta rák­betegségét. — Alsószéktón Nagy Margit 15 éves leánynak tüzet fogott a ruhája és borzalmas kinok közepette a szerencsétlen kislány egész teste szénfeketére égett. — Kecskeméten nagyobbarányu villanegyed épül. — Hébelt Ede volt nemzetgyű­lési képviselőt az evangélikus egy­házmegyei fegyelmi biróság meg­fosztotta jogakadémiai tanári állá­sától. — öt somfalvi földműves eladja házát és Csonkám agyarországra akar költözni. — Ferenc József hűséges szol­gájából és egykori detektivjéből Lovászy bácsiból temetkezési pénz­beszedő lett Szatmáron. — Országos átlagban a tavalyi­nál jobb az idei termés. — «Az a sok rokonszenv, mely különböző oldalakról a magyarok felé irányul, nemsokára tettekké sürüsödik» — irja Debrecenbe egy amerikai laptudósító. — A hajdúszoboszlói strand­fürdő megnyílt. Párisból jelentik : Törökor­szág mindennemű kölcsönei után az első kamatot megállapodás sze­rint 1928. julius elsejétől kezdve fizeti. — Belgrádból jelentik: Berics Milkó közoktatásügyi miniszter egyik lap munkatársának kijeién tet­té, ohgy mindenki olyan iskolába járhat, amilyenbe óhajt. — 3.500.000 pengő megy évente füstbe á trágyatüzeléssel. — Amerikában a fellépett hő­hullám miatt fürdőruhában dolgoz- { nak a hivatalokban a férfiak és nők egyaránt. — Szőke vadludak néhány cso­portja érkezett Kardag környékére. A vándormadarak vonulási idejét figyelők e korai érkezés folytán azt jósolják, hogy korai ősz lesz. — Kecskeméten hatvanhétén pá­lyáztak a tizenkét adóhivatali ál­lásra. ! i — A Rothermere mozgalom ha­tásaként a jugoszláv közoktatás­ügyi minisztérium rendeletet adott ki, amely szerint már a jövő tanév­ben a zomborí tanítóképző intézet nél magyar, a versed tanítóképző nél pedig német tanszéket állítanak fel. A nyelvek tanulása minden hall­gatóra kötelező. — A bécsi .villamostelep szol­gáltatja az áramot a hegyeshalmi­bécsi vonal villamosításához. — A klinikai panama letartózta­tottjai, Stern Jenő és Simonyi Ká­roly kaudó ellenében szabadlábra helyezésüket kérik. A vádtanács szombaton dönt az ügyben. — Forgalmiadó mentes lesz már a jövő hét végén a zöldség, burgo­nya, káposzta, paradicsom, tej, to­jás és a zsir. — Csehország ajánlatot tesz Ausztriának a vámunió megköté­sére. — Jól öltözött fiatalember holt­testét találták a budapesti összekötő vasúti hidnál. Minden valószínű­ség szerint öngyilkosság történt. — Budapest és Baja között árad a Duna. — Londonban Lady Townshend nagyszabású Garden partit adott. A meghívó végén a következő mon­dat állott: »Kéretik repülőgépen megjelenni*. | rí. , : t •.; — A Dunába zuhant egy kétlo­vas teherkocsi az Erzsébet-hid bu­dai fejénél. A kocsis kiúszott, a kocsi és a lovak odavesztek. — A víztorony mögötti rabló­gyilkos Barna József vallomása és a boncolás eredménye között ellentétek vannak. A nyomozás fo­lyik. —Zalaegerszegen egy veszett kutya megharapta Scheíer Ernőnél es Zsuppán Istvánt, azonkívül megmarta a város összes kutyáit. — Hausteín egyetemi tanár ki­mutatta, hogy Berlinben minden huszadik embernek vérbaja van. - — Megállapítást nyert, hogy Khinában minden második ember­nek 'gyönyörű tenorhangja van., — A Rio de Janeiro melletti Pará városban a diákok télen-nyá­ron, éjjel-nappal fekete keményka­lapot viselnek, hogy külsőleg "is megkülönböztessék magukat a nyárspolgároktól. t' — Sopron város rendkívüli köz­gyűlése rendezte a városi tisztvi­selők illetményét az 1927. évi V. t.-c. értelmében, amely szerint a városi tisztviselők fizetésének ugyanolyannak kell lennie, mint a megfelelő fizetési osztályban levő állami tisztviselőkének. — A soproni szabói elhatározták, hogy azoknak az adósaiknak a ne­vét, akik tartozásaikat meg nem fi­zetik, feljegyzik egy országos fe­ketekönyvbe, ugy, hogy bármerre menekülnek az országban, eléri őket a szabók bosszúja. — Windischgraetz Lajos herceg kaposszéplaki birtokára megy üdül­ni. Ott piheni ki fájdalmas beteg­sége okozta fáradalmait. — Hévizfürdőn az egyik nyaraló villában több fürdővendég tífusz­ban megbetegedett. ' (*) Helyesen cselekszik, ha var­rógép-, tű-, olaj- és fonal-szükség letét nálunk fedezi. Skiger varró­gép-alkatrészek elismerten a leg­jobbak. Singer varrógép fióküzlet Vay Ádám u. 2. • 4 — A Juno, Star, Smart, Elité, Paris, Grand Revue, L'Enfant, Stella, Astra, Elegante Welt, Die Dame, Re vue Párisién stb. stb. őszi és tél számaii megérkeztek az Új­ságból tba. NéMoy szó a menekült Árpád ur cikke után. A «Nyirvidék» julius 24-iki szá­mában Siposs Árpád ur tollából egy «Elmelkedés» jelent meg, mely a furcsaságoknak olyan tömegét tartalmazza, hogy sző nélkül nem lehet felette napirendre térni. Meg­állapításai annyira- naivak, hogy méltán a feledés homályába lehet­ne őket burkolni, ha nem épen a legmagyarabb magyarokról s a leg­többet szenvedett szenvedőkről mon dana megdöbbentően súlyos és igazságtalan bírálatot. Vártam, hogy a menekült ma­gyarok közül valaki visszautasítja fezeket a vádakat s kioktatja a cikk­író urat arról, hogy ebben a csonka országban minden magyarnak egy­formán helye van s hogy a nemze­ti érzés ébrentartásához sokkal töb bet tesz egy-egy menekült kiüldö­zött magyar, mint sok idevaló, aki sem a megpróbáltatásból sem a szenvedésből, sem a korbácsütések­ből nem ízlelt annyit, mint ezek a szegény hontalanok, akikre kigyót­békát lehet rájukkiáltani. A menekültek közül senki sem nyúlt tollhoz. Valószínű'eg azért, nehogy «ünneplés»-ben legyen ré­sze, ha az 'i<a;ság, a .ámutat, £n azonban, aki nem vagyok mene­kült, mert már 1910-ben elkerül­tem szép Erdélyországból, de nyíregyházi sem vagyok, mert ide cóak 1923-ban költöztem, egy pár szót szeretnék fűzni ehhez a cikkhez. Csodálkozom, hogy épen most je lenik meg egy ilyen irás, amikor a .levegő tele van az integritás gon­dolatával. Ahelyett, hogy magyar és magyar egymásnak kezet nyűjt­•va, vállaikat összefeszitve, minden egyéb gondolatukat elhal] attatva ezért az egy nagy célért szállaná­Inak sikra, a torzsalkodás, a szétvá­lasztás mérgét csepeghetik egymás poharába. Csonkamagyarország nem a csonkamagyarországiake, hanem a magyarság egyetemének uti'.isó kis mentsvára. Nyíregyhá­za sem a nyíregyháziaké, hanem azoké is, akik itt várják be azt az időt, amikor visszamehetnek e!ha gyott, idegen uralom alatt sínylő­dő otthonukba. Szép dolog a lokálpatriotizmus; Julius 30-án és 31-én, szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel Az ötödik osztály Diáktörténet 4 felvonásban. Szereplők: Lóth lila, KUrthy Teréz, Latabár Árpád, Verebes Ernő, Ujváry Lajos, Papir v. Miklós. Zigotto, az oroszlánszívű 6 felvonásos burleszk világattrakció. ERT MOZI Julius 30-án és 31-én, szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel: főszereplésével: HARRY PIEL TITOKZATOS CLUB Kalandorszenzáció 8 felv. — 1. A Harry Piel-rejtély. 2. Az indiai nyakék. 3. A félelmetes ház. 4. Az ópium vámszedői. 5. 3.000.000 pengős csom»g. 6. A végzetes találkozás. 7. A Delphin kazamatáiban. 8. Az utolsó lovaglás. Csábító Dráma 5 felvonásban. de az egységes magyar haza sze­retete mégis előbbrevaló! Ez a lokálpatriotizmus irat olyan meg­állapításokat Siposs Árpád úrral, amelyek — különösen ma — nem állják meg a helyüket. Elhiszem, hogy Nyíregyháza ad­dig volt boldog, amig nem jöttek ide a menekültek. De higyje ei nekem a cikkíró ur, hogy a me­nekültek is addig voltak boldo­gok, amig nem jöttek Nyíregyházá­ra. A menekültek nem sokat hoz­tak magukkal, de izzó hazaszerete­tet igen, sem felekezetieskedés, sem politikai éretlenség számára nem jutott hely abban a kis batyuban, amivel átlépték a trianoni " »ha­tár«-t. A csonkamagyarországi család sokat vesztett a háboruüan, de tá­volról sem annyit, mint a meg­szállt terület magyarsága. Az ide­valónak megmaradt a háza, földje, hivatala, kenyere, családja, az on­nan jövőnek" nem maradt más, tsak a koldusbot. És itt mi várt a hontalanra? Legfönnebb egy vagon, melyben meghúzódott családjával. Mióta ez a szerencsétlen Trianon ránk zúdította a megpróbáltatások végtelen sorozatát, egyebet sem le­het hallani, minthogy »ez is idejött ken veret pusztitani«, »nem tudott ott maradni, ahol volt, hogy tő­lünk vegye el a betevő falatok, vagy »többet tehettek volna ott, itt csak mi kell, hogy eltartsuk őket«. Ezeket nevezi cikkíró ur »ünnepeltetés«-nek? Én más »ün­nepeltetésről« nem tudok. Hol vannak a »könnyü élethez szokott idegenek« a menekültek kö­zött? Vágott-e fát, hordotta zsá­kot, kub'ikolt-e, sepert-e uccát s hordott-e házhoz tejet valamelyik csonkamagyarországi tisztviselő gyermeke, mint ahogy nap-nap mellett megteszi az oláhok á.'tai agyonvert kolozsvári egyetemi ta­nár orvostanhallgató fia, hogy ta­nulhasson? S azok a leányok, kik otthon 7—8 szobás lakásban csa­ládjuk szemefényei voltak, jómód­ban éltek, ma sovány Hivatalnoknői fizetésekből egy szoba, konyhás la­kásban élnek a »méltóságos« ma­mával. A »kemény munkát* ezek a menekültek nem a csonkaország magyarjaitól tanulták meg, hanem magukkal hozták bérces hazájuk­ból és Csonkamagyarország bár­mely városa, vagy helysége csak annyival nyújt többet ezeknek, mint a megszálló államok, hogy megtűrik őket dolgozni, verejtfe. kezni, szenvedni, kitartani és bízni a jövendőben. Nem kell irigyelni sem a mene­külési segélyt, sem a társadalmi egyesületek adományait, amiket itt­ott nyújtottak az éhen hálás szélén álló egyes menekülteknek. Biztosít­hatom a cikkíró urat, hogy ezek a fillérek sokkal jobban fájtak azok­nak, akik kapták, mint azoknak, akik adták. Azt is megkérdezem Siposs Ár­pád úrtól, hogy névszerint kik azok a »menekültek, kiknek jövedelme négyszeresét is kitelte az itteni szü­löttekének és akik ennek dacára egy fillérrel sem járultak a köz­,teherhez«. Tessék megkérdezni a menekültek bármelyikét, hogy mit áldozna fel hazájáért. Nem fog találni egyet sem, aki éle.et, csa­ládot, állást, jövedelmet kockára tenni ne volna hajlandó, ha meg­szerezhetné vele az elrabolt ré­szeket. Hát ha ezt mind kockára tenné, elképzelhető-e, hogy a köz­terhek viselésétől vonná ki magát? Ne beszéljünk igy a menekültek­ről. Beszéljünk csak egyes embe­rekről, mert akad idevaló születésű is elég, aki szeretne kibújni s ha teheti," ki is bújik a közterhek egy részének viselése alól. Azzal is tisztában vagyunk mí» af megszállott terthetek szülöttei^.

Next

/
Thumbnails
Contents