Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-30 / 171. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK. 1927. julius 30. Tengerre magyar! Milyen széltében felkapott jel­szó volt ez a boldog 1 béke éveiben, amikor még Fiuménk volt s volt magyar tengeri kereskedelmünk. — Utána jött a nagy katasztrófa s a békeszerződések irtózatos taglója, Fiumét is levágta a magyar Szent Korona testéről. Az egykor virág­zó élénk forgalmú kikötőváros, mi­után elvágták természetes «hinter­landjától» sorvadozni kezdett s hiába tett fellendítése érdekében nagy erőfeszítéseket az olasz kor­mány, igazi életre nem tudta kel­teni. Nem is csoda. A nagyszerű ki­kötőkkel rendelkező Olaszország számára Fiume csak egy kikötő volt a sok közül, földrajzi belyze ténél és fekvésénél fogva olasz szem pontból nem is a legjelentéke­nyebb. Ellenben Magyarország szá­mára életbevágóan fontos az, hogy a tengerhez kivezető utat kapjon s ugy látszik ez a reményünk a fiumei magyar-olasz egyezmény­nek Rómában történi aláírásával nemsokára boldog válósággá válik. Emlékezhetünk, hogy a minisz­terelnök olaszországi .látogatásának egyik főcélja épen a fiumei tengeri kikötő kérdésének megbeszélése volt. A magas tárgyaló felek az elvi szempontokra vonatkozólag meg is egyeztek, de természetszerűleg] egész más és hosszas tárgyalásokat igényelt az egyezménynek pont­ról pontra való megvitatása és be­cikkelyezése. Ezt a nagy munkát a kereskedelemügyi minisztérium ki­tűnő államtitkárja, Wimmersperg Fülöp végezte, aki a napokban irta alá Rómában a szerződés végleges szövegét. Ebben a szerződésben le vaannak fektetve az összes elvi megállapodások s egy jegyzőköny­vet is csatoltak hozzá, amely a Fiúméban felállítandó magyar vám­kirendeltség szervezését szabályoz­za. A hírek szerint a két dele­gáció tárgyalásait szívélyes rokon­szenv hatotta át s az reményt ad­hat arra, hogy a szerződés intézke­désseinek tényleges megvalósítása semmi különös nehézséget okozni nem fog. Szükségtelen bővebben fejteget­ni a fiumei tengeri kikötő jelentősé­gét a magyar külkereskedelem szempontjából. Épen a legutóbbi hónapok során került többször megvitatás alá a magyar külkeres­kedelmi mérleg súlyos deficitje, amelynek legfőbb oka természete­sen Trianon, azután az utódállamok nak a csonka országgal szemben tanúsított barátságtalan magatar­tása s nemkevésbbé egy a tenger­re vezető útnak a hiánya. Trianon ellen épen most hallatszanak igen erős hangok az angol közvélemény körében, az utódállamokhoz való viszonyunkat a velük megkötött és megkötendő szerződésekkel igyeke­zünk szabályozni, a tenderre va>' kijutás lehetőségét pedig ez az épen most aláirt szerződés bizíö sitja. A rettenetes sebekben ver­gődő ország igy próbál lassan-las­san felgyógyulni a szinte halálos betegségből, bár mindaz, amit ed­dig sikerült elérnünk, bizony na­gyon, nagyon csekély ahhoz a veszteséghez képest, amelyet a trianoni békeszerződés mért ránk. De épen szorongatott helyzetünk miatt kell megragadnunk minden alkalmat, amely egy jobb jövő zá­loga lehet, mozgásunkat megköny­nyiti s a szabadság levegőjéhez utat nyit számunkra. Reméljük, hogy a fiumei kikötő használatba­vételének technikai munkálatai az elvi szempontok leszögezése után most már rövidesen megindulnak és nemsokára magyar hajók ma­gyar lobogó alatt fogják szeldesni az Adria oly jól ismert és any­nyira fájlalt kék hullámait. Ten­gerre magyar! — mint valami guny kiáltás hangzott a fülünkbe a reménytelenség pár esztendején í't ez az egykor oly sokat jelentő fel­hívás, de reméljük, hogy nem is hosszú idő múlva az ifjabb magyar generáció komoly latogatás tárgyá­vá teheti majd, hogy erejét és te­hetségét ne állitsa-e a feltámasz­tandó magyar kereskedelmi tenge­részet szolgálatába. «-» <miH«MMI Ez év márcinsától felmenő tendenciát mntat a szabolcsi földek ára — mondja Kansay Tibor, Szabói ssvármegye gazdasági főfelügyelője. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Megírtuk legutóbb, hogy az in­gatlanok értéke lassan-lassan emel­kedőben van, aminek okát abban találtuk, hogy a többtermelés be­ható propagálásával a földnek, mint kihasználható bázisnak értéke fokozatosan emelkedik, továbbá, hogy pénzünk stabilizálódásával an­nak belső értéke is megerősödött. Ezzel kapcsolatban munkatársunk most kérdést intézett Kausay Tibor vármegyei gazdasági főfelügyelő­höz, aki a'következőket mondotta.­A szabolcsi földek ára ez év márciusától kezdve felmenő tenden­ciát mutat, mig az elmúlt esztendő­ben esett. Oka ennek valószínűleg az, hogy az emberek könnyebben jutnak hitelhez s ennek következté­ben nagy a kereslet a földek után. Mig tavaly 30 40 százalékos kama­tú hitelek alatt nyögött a gazda, ma már a vidéki pénzintézeteknél is hozzájuthatnak 12 százalékos köl­csönhöz. A silányabb minőségű homokos föld magyar holdjának forgalmi ára jelenleg 4—500 pengő, mig a 'jobb * minőségű homokos földé 6—800 pengő, de előfordult már 1200 pengős ár is. Ezek természetesen száz holdon aluli árak. Parcellázásoknál gyen­gébb minőségű homok katasztrális holdjáért 600 pengős árat fizettek, de tudok esetet, amikor jó minősé­gű homok kisholdja 15 millió koro­náért kelt el. Tizenöt holdat vettek meg egy tagban. Mindez különben fügj| a birtok fekvésétől, városhoz, községhez, vasútállomáshoz való távolságtól és egyéb olyan körülményektől, ame­lyek előnyösebb, vagy hátrányo­sabb befolyással lehetnek az illető birtokra a vevő szempontjából. Megkérdeztük a föld árára vonat­kozólag Papp Gézát, a Szabolcsvár­megyei Gazdasági Egyesület titká­rát is, aki szintén azt mondotta, hogy a föld ára állandóan felfelé megy. Az árak megfelelnek a fen­tebb részletezett áraknak, sőt — tette hozzá Papp Géza — tudorná som van több olyan ingatlanvásár­lásról, amidőn holdankint 25 mil­lió korona árat is sikerült elérni. Nagy az érdeklődés a Városi Dalegylet vasárnapi tiszalöki népünnepélye iránt. Lacikonyha a tiszaparti füzesben. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Megírtuk már, hogy a Nyíregy­házi Városi Dalegylet julius 31-én vasárnap délután és este Tiszalö­kön a tiszaparti füzesben nagy népünnepélyt rendez. Az ünne_pély keretén belül hangversenyt tart, melynek egyik pontja a szegedi or­szágos dalosverseny versenyszáma lesz. Lesz a népünnepélyen pezsgő, borhalászat, tombola, körhinta^ ha­jóhinta, lacikonyha, szépségverseny és mindenféle tréfás verseny. — Pompás tjszai halászlé, nyárson sült kecsege, kitűnő bor és jó ci­gányzene. Végezetül tánc reggelig. Belépődíj 1.20 pengő. Olcsóbb lett a piac, drágább lett a megélhetés Egy kis statisztika a folyton emelkedő drágaságról. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A rendőrség harca a drágaság ellen változatlanul tart és az élel­miszerpiacokon ez az ostromállapot tartja féken az árdrágítókat, akik fel akarják verni a kialakult piaci árakat. A küzdelem az olcsóbb árért nem megy zökkenő nélkül és vannak olyan esetek is, amikor ugy tetszik, hogy nem lehet erő­szakkal irányítani az árakat és a rendőrségi piaci razziák által dik APOLLÓ Pénteken, csak 1 napig! MABGELLá ALBINI a „Moszkva 1910" főszereplőjével és a német művészgárdával: Werner Schaff „Der Schneeschulaufer" c. regénye 10 felvonásban. Szombaton BUCK JONES ez évad ntolsó nagy filmje Magde Beilamy a bájos Fox sztárral: Vasárnap A FENEVAD HÍD SIETTE tált árakat lenyomja egy nagyobb árformáié erő: a kínálat nagysága Az árak esése következtében a heti létminimum is csökkent valamivel. Juliusban az élelmiszereknél mu­tatkozó árcsökkenés következtében, amint azt Gál Benő adatai mutat­ják, a heti létminimum a junius végi 71.14 pengőről (889.250 K) 68.34 pengőre (854.375 K) csök­kent, ami átlagban 3.89 százalékos árcsökkenést jelent. A julius havi árcsökkenés dacára, a háztartás el­látásához azonban julius végén még mindig több pénzre van szükség, mint junius elején és ma az árak 0.8 százalékkal még mindig nagyobbak a ju­nius efcl áraknál. Julius végén még mindig 7.48 százalékkal drágább az élelmiszer, mint az év elején, a ruházkodási cikkek ára pedig különösen az utóbbi hónapokban emelkedett és ez emelkedés következtében a tex­tilárak ára julius végén 5.56 száza­lékkal nagyobb, mint volt az év elején. Végeredményben julius vé­gén átlagban 5.96 százalékkal több pénzre van szükség a háztar­tás ellátásánál, mint az év elején. Ma 7.8 százalékkal fizetünk min­dent drágábban, mint 1926. julius végén, az élelmiszert 9.5 százalék­kal, a lakást 17 százalékkal. A háború kezdetétől az élelmi­szerek drágulása 21.014.9-szeres, a ruházati cikkeké 21.678.5-szeres, mig az átlagdrágulás 20.017.4-sze­res. Julius végén 138.3 pengő volt szükséges ahhoz, hogy ugyanany­nyi árut lehessen vásárolni, mini a békében 100 pengőért és 145.50 pengő kellett a 100 pengő értékií élelmiszer beszerzéséhez. 2 világfilm, 13 felvonásban. Előadások kezdete; 1U8 és t/^lO órakor. Hogyan kell pipálni. Szemelvény Hajdú btván .Milyen volt a mi régi hadsere/Qok ?• — most megjelent könyvéből. — Szeptember elseje. A hadgya­korlatok befejezése közeledik. — Hűvös, csípős, őszi szellő lenge­dez. A tiszt''urak a tábori tüz kö­rül üldögélnek egy-egy csajka forró tea mellett. Kurtaszáru angol fa­pipából pipálnak. Egy öreg tartalékos, aki valami­kor tisztiszolga volt, ösztönszerű­leg közelebb húzódik a tiszt urak­hoz és rögtön szolgál égő venyi­gével, ha egyik vagy másik tiszt úr­nak kialszik a pipája. Gyakran kialszik. Állandóan jár a venyige a tűzről a pipákra. Egyszer csak elkezd dünnyögni az öreg tartalékos. — Üüüm, nem tudnak a tiszt urak pipálni. — Nem-e?... Nohát tanítson meg bennünket. Hadd halljuk, hogy kell pipálni. — Hát — kezdi az öreg — elő­ször is a dohányt nem olyan bá­dogpikszisben kell tartani, mint a tiszturaknak van, hanem ilyen zacskóba e! — Osztán nem sózni, papri­kázni kell a pipát a dohánnyal, ha­nem a pipát bele kell dugni a do­hányba: igy, é! — — Asztán a jobb kéz mutató uj­jával kell belekaparni a dohányt, igy-é! — Osztán a balkézbe kell fogni a pipát, aztán a jobbkéz hüvelykuj­jával háromfelül lenyomkodni ben­ne a dohányt: igy é! — Osztán nem elől kell meg­gyújtani a pipát, mert ott nincs cugja, hanem itt hátul: igy, é! — No osztán, ha tüzet fogott a dohány, akkor a jobb kéz hü­velykujjával egy kicsit le kell nyomni: így, é! (

Next

/
Thumbnails
Contents