Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-24 / 166. szám

Nyíregyháza, 1927, julius 24. • Vasárnap XLVIIL évfolyam. 166 szám Z»flx*ftei fertá batsten te % hóra a-SO pont*. Nagyatew* 7*60 p*og& aMtaMMtefegf* és tesÉHeik ami m&tmui. Atepttotta JÓBA ELEK ?«-asMrtMtwrté t Dr. «. &2ABÓ LÁSZLÓ. VEHT«£. ICANDQR. $fessrfumxfff*«g! te MMOftlvafai: <£££CHEMYIrUT SZÁMI* Totetafc £38. pQst&chaqu* JUMIWk Kte^tteluft Mm wfftr^ i^y^ A sokat gúnyolt ugorka-szezon az idén ugyancsak rácáfolt sajátmagára. A bécsi forradalom eseményei, — a román király halála s ami bennünket, magyarokat még ezeknél is közvellenebbül érint. —Lord Rothermere-nek érdekünkben kifejtett agitációja, az egész világ, de különösen a mi számunkra olyan szenzációkat képeznek, amilyenek már régen nem foglalkoztatták a közvéleményt. A három különböző eset egymástól elszigeteltnek látszik ugyan, — a történelem magasabb nézőpon'jából teknitve azonban ezeket azeseményeket, lehetetlen észre nem venni a történelmi logikának kérlelhetetlen összefüggését a látsza'ramég olyannyira különálló három esemény között. Hogy Bécsben forradalom volt, hogy meghalt egy király, akinek halála alkalmából statáriumot hirdettek és lezárták az ország határait, ezek végeredményben mind összefüggenek azzal, hogy Lord forgatagaban. Rothermere agitációt indított a magyar békediktátum revíziója érdekében, —• mert mind a három esemény kútfeje az igazságtalan békediktátumok erkölcsi posványában rejlik. A területének túlnyomó nagy részétől megfosztott Ausztria, törpeországocska lett s előie volt latható, hogy nem bir el egy akkora fejet, mint az eredetileg 53 millió lakost számláló Ausztria számára épült és fejlődött Bécs. Egy ekkora főváros, az összezsugorodott ország vállain, egészségtelen teherré ljeftt s a falai között felhalmozódott agyvelő soknak bizonyult a csenevész testhez s megbosszulta magát. Mens sana in corpore sano. Ep testben ép lélek, örök igazság és nemcsak a fizikai testszervezei.re, hanem állami korporációkra is alkalmazható tétel. A túlfűtött agyvelő, a túltengő intellektus a vérszegény, csenevész test óriási fejében olyan poitikat atmoszférát termelt ki, amiből előre lehetett látni, hogy előbb-utóbb ; lázas tünetekhez fog vezetni. Vi' lágnézeti harcok szinterévé lett a kedélyességéről hires város és a demokratikus eszmék melegágyából kisarjadzott a kommunisztikus propaganda vérvörös virága. A mi tanácsköztársaságunk leviézlett menekültjei nem eredmény nélkül fűtötték a kazánt a szomszédban, a lángcsóva már egekig érő tüzkévéket dobott a SzentIstván-dóm tornya felé. Mi éveden keresztül hiába emeltünk óvást a különös vendégszeretet ellen, a mellyel az osztrák főváros menedéket nyújtott az elienünk acsarkodó menekülteknek. Az óvás süket fülekre talált és most Bécs városa a saját kárán észleli a mi lehig" gadt gondolkodásunk és politikai • morálunk bölcsességét. Másik oldalon Nagy-Románia gyászolja első királyát, Ferdinándot. Ravatala felett nem kívánunk kegyelemet sértő húrokat pendíteni azokról a szószegésekről, amelyek köztünk és Románia között szinte áthidalhatatlan mélységeket szaki. tottak. Az egykori szövetségesnek ; Hűtlenségéről, a mely a világháborúban egymással szembeállította a dókat..,. Ezek felől a ravatalon fekvő koronás fejnek magasabb fórum előtt kell most számot adnia. De nem hagyhatjuk szó nélkül a király halálát követő jelenségeket, amelyek egészen szokatlanok egy európai állam életében. Meghalt egy király. Istenem, hányszor halt már meg király anélkül, íiogy a nemzeti gyászba bántó mejlékzöngék vegyül tek volna, anélkül, hogy a halál közvetlen küszöbén hatalmi terrorral kellett volna csendet és nyugalmat kényszeríteni az ország lakosságára. Most Romániában szigorított cenzúra, szigorított határátlépés, ostromzár és statárium i uralkodik. Pszt ! Mocccanás se legyen ! ! Csodálkozva kérdjük, mi ez ? A válasz pedig jön. Magától értetődve. A történelem logikája mondja: Temérdeken vannak ott, akiknek a szivében egy szemernyi gyász sincsen. Temérdeken vannak, akikre nézve teljesen közömbös, hogy ki légyen az ország koronás királya, mert idegen szivétől, lelkétől az egész trón, az egész uralkodó rezsim ! ! Temérdeken vannak, ott, a kik alaposan, vagy alap nélkül minden változástól csak jobkülönben egymásra-utalt szomszéwsm zssmmammmmm^rnmwmmt^sssmmmfm Pályaválasztás. Irta: Péier Károly. Mióta a Lrianoni békeszerződés hazánk területének kétharmadrészét leszakította, az ifjúságot a legnehezebb probléma alá állította a pályaválasztás kérdése. De nem csak az ifjúságot, a szülőket is gyak ran kétségbeesett helyzetbe hozza a kérdés. Hiszen a megszállott területekről beözönlő kész szellemi rés testi munkaerő sem tud ugy elhelyezkedni, hogy a mindennapi kenyerét, ruháját, családjának megélhetését mindenik biztosíthatná. Hol? Mikor? Hogyan fog hát megélni, elhelyezkedni az ifjúságnak az a nagy tömege, amely évről-évre elhagyja az ország közép- és szakiskoláinak padját, az egyetemet* és műegyetemet s milyen pályára induljon a középiskolát végzeit növendékek tömege, kikben épugy él az élni, boldogulni akarás vágya, mint elődeikben? Kik érzik, hogy eleget tanultak ahhoz, hogy megbírják az egyetemet, sőt annak eg\ik vagy másik fakultásán talán egyesek szebb eredményt fognak produkálni, mint sokan elődeik közül! De hova? Milyen pályára menjenek, hogy megélhetésüket, boldogulásukat megtalálják? Ezt hallani ma uton, útfélen.— Nehéz kérdés bizony az, melyet sem kormányhatalommal, sem társadalmi uton megoldani ma — szerintem — nem lehet. Hiszen — bár tömegkérdésnek látszik — mégsem tömegkérdés ez, mert minden egyes ifjú esetében egyéni kérdésről van szó. Nem lehet azt mondani, hogy menjetek el gazdálkodónak, hiszen agrár állam vagyunk, vagy iparosnak, mert fejleszteni kell a magyar ipart, mig fel nem veszi a versenyt a külföldivel. Azt sem mondhatom, hogy menjetek orvosnak, ügyvédnek, vagy mérnöknek. Mert ha pl. évfolyamonként egyszerűen pályára lehetne irányítani az ifjúságot és sorban csak azért irányítanák e pályákra az ifjúság tömegét, mert valamiféle hatalom, ebben a sorban, minden egyesnek nyugodt megélhetést tudna biztosítani, be kellene bukni az országnak és pokollá változtatná ez az ifjúság életét. Mert képzeljük el pl. hogy azt az ifjút, — kenyérkereseti szempontból — ügyvédi, orvosi, vagy mérnöki pályára küldöm, akinek minden idegszála a gazdálkodás felé hajlik, irtózik a betűtől, írástól, de ugy, ahogy eleget tesz a maga kötelességének, mert fizetnek érte, vagy megfordítva, gazdasági pálvára küldök kenyérkereseti célból olyan ifjút, aki tíz év múlva sem tudja megkülönböztetni a buzaveíést a rozsvetéstől, vagy a kappant a tyúk tói s örül neki, ha nem lát jószágot, kocsist, bérest, bevonulhat a maga szobájába s^ikább irodalommal, politikával, vagy bármivel foglalkozik, csak gazdaságról ne legyen szó. Bizony én azt hiszem, hogy az ilyen szerencsés pályaválasztás mellett meghal a beteg, bebukik a gazdaság, elvész a pénz, s ezek az ifjak, bárki protegálja őket, előbb-utóbb életunt, a mostani rettenetes versenyben lemaradt, elszegényedett szerencsétlen emberek lesznek, ami talán nem lehet sem az ifjú, sem a szülő célja. És itt azt hiszem eljutottunk oda, ahonnét kiindultam. Pályaválasztásról szóltam és pem kenyérkeresetről. Mert ez kettő. Kenyérkereset minden foglalkozás, mely hasznot hajt. Pálya csak az, amire rászülettem, amelyet betölteni egyéniségemnél, rátermettségemnél fogva hivatva vagyok. Ahol szórakozás, kedvtelés a munka, mint a gyermeknek a játék, nem pedig a robot. És nem fegyház a hivatal, melybe borzalommal lép be, örökkévalóság minden órája és hálát ad az Istennek, mikor kiléphet belőle a nemszeretem munkától megfanyarodott áldozat. E kérdés tárgytalan volt a régi jó békevilágban, amikor még 'miénk volt az egész ország, sokféle kenyérkereseti ^ikalom kínálkozott, könnyű volt átmenni és elhelyezkedni más pályán, ha épen az nem tetszett, amelyen valaki elindult. De égető kérdés ma, amikor nehéz az elhelyezkedés s amikor az egyes pályákon azok, akik kellő rátermettséggel rendelkeznek, a jókedvvel végzett és épen ezért eredményesebb munkájukkal apránként kiszorítják azokat, akik csak kenyér keresetből indultak pályára (kellői ftedv, rátermettség, rákészüliség nélkül. Az első nehéz kérdés e téren, hogyan tudhatni meg, hogy ki milyen pályára született? Ez némelyik ifjúnál önként jelenk'íezik. De az ilyen ifjú ritkaságszámba megy. A legtöbbnél a hajlam, a vonzódás bizonyos pálya iránt, a tizennyolc-tizenkilenc éves korban még csak lappang az ifjúban, később fog az teljesen megnyilvánulni. Da ha szülei elfogulatlanul — ez elhiszem a legnehezebb követelmény — kis korától figyelik a gyereket, feltétlenül felismerik azt a játéka, bizonyos irány ban megnyilvánuló érdeklődése, kedvtelése, ked\enc olvasmánya, karakterének fejlődése, megnyilvánuló vágyai, értelmi képessége alapján. Különösen ha gyermekkorától kezdve nem szuggerálnak bele az ifjúba bizonyos pályát, folyton célozgatva bizonyos egyének nagy sikereire, méltóságára, jövedelmére, négyes fogatra, kócsagos hajdúval stb. — ami sajnos igen sok letört ifjú bukásának volt már az oka — mert az a puha, könnyen hajlítható gyermeki lélek annyifa Olcsó nyári idény árusítás! Női vászon félcipők minden 1ÍY

L- . „ _ - , ,, ,

r. színben - . . • . Pengő színben 1

J Pe«gö pántos cipők .... 1 & Pengő divat félcipők Gyermek zoknik minden nagyságban 70 fillér. — Férfi divat

zoknlk 40—95 fillér. — Női divat seiyemfiőr harisnyák 2'80 Pengő. 80 Női divat fonott cipők minden 1 C'— szinben * Pe Női divat szürke, drapp és lakk 1 (Y50 pántos cipők - . . 1 Pe Férfi fekete magas és I K 50 1 Q 50 divat félciDŐk 1 ^ 1«* Pengő Hungária CipöáruhÉzbait, üyífegyházán, 9«r* Szíveskedjék kirakatainkat megtekinteni! IMj Egyes szára ára 1$$ fillér.