Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-21 / 163. szám

JSÍYÍRYIDÉK. i 927. julius 21, Az idő. Irta: J. W Cappelen. Ha valami bajunk van, nagy vi­gasztalás tudni azt, hogy az idő behegeszt minden sebet, hacsak magunk újra fel nem szakítjuk. Egy ismert norvég lelkész mon­dotta egyszer: Ha az embereknek kedvük telik abban, hogy rosszat beszéljenek rólunk, hagyjuk csak beszélni őket. Egyszer majd csak megunják,, a szó elrepül és mi attól nem lettünk rosszabbak. Azt hi­szem sok igazság van ebben a mondásban. Bár igen sokszor hangsúlyoztam, hogy az embernek elsősorban a sa­ját érdekeit kell megóvnia, most mégis azt mondom, hogy a házas­ságban a közös érdek­kel kell elsősorban törődni, ha azt akarjuk, hogy a házasság boldog legyen. Ismertem egyszer egy há­zaspárt. Nagyon kedveltem őket. JÓSZÍVŰ, tiszteletreméltó ember volt mind a kettő. De nagyon külön­bözött egymástól a természetük, azért nem is volt olyan boldog az együttélésük, mint szerették volna. A férfi volt a temperamentu­mosabb és gyakran mondogatta: minden, minden csak időkérdés. Hisaen lehet ezzel is vigasztalnia magát Sz embernek, de mennyi kölcsönös szeretet és közös öröm ment veszendőbe az idők folyamán ezeknél a jó embereknél! Pedig nem a megértés hiánya, vagy a közös érdekkel való nemtörődés hozta ki őket a sodrukból. Hiszen aligha kötöttek még házasságot, melyben ne lettek volna közös ér : dekek kezdettől fogva. Ez teljesen természetellenes vol­na minden esetben. A házastársak­nak együtt kell haladniok az élet viharaiban és derűs napjaiban, együtt legyenek a szórakozás, ide­jén és együtt kell menniök a templomba" is. Ha nem igy törté­nik, könnyen keletkeznek olyan ba­jok, amelyeket még az idő sem tud meggyógyítani. Ha az ember meglehetősen elő­rehaladt az éveiben, az idő^ kér­dése mind erősebben és eróseb­ben kezd jelentkezni, sokkkai erő­sebben, mint az ifjú évek alatt. — Még ha nem beteg, vagy gyönge is az ember, akkor is megérzi az elmúlás törvényének erejét és az idő parancsoló erős szavát. De azért érdekes, hogy gyak­ran találkozunk olyan emberekkel, akik utolsó idejükben sem adják meg magukat, hanem SZÍVÓS kitar­tásról tesznek tanúságot. Soha nem felejtem el egy na­gyon kedves nőrokonomat. Égy na­pon nálam ebédelt és sok min­denfféle dolog került szóba. Vala­min azután vitatkozni kezdtünk. Hirtelen igy szólt: Nézzük meg a lexikonban. Minthogy én egé­szen jelentéktelennek tartottam a dolgot, ugy véltem, kár egyáltalán szót vesztegetni reá, de ő nem en­gedett és kijelentette, hogy soha­sem lehet annyira öreg az em­ber, hogy elmaradhasson a "-korá­tól. Pár nap múlva azután meg­halt. Megőrizte az életkedvét, a tudnivágyását az utolsó percig. Boldog áz az ember, akit nem ér el az élet szenvedése, aki nem érzi az élet terhét! Bizonyos vagyok abban, hogy mindnyájan ugy éreztük fiatal ko­runkban, hogy fölöslegesen sok időnk van. Pedig ez tévedés. Az idő drága öregnek, fiatalnak egy­aránt. Csak arról van szó, hogy legjobb tehetségünk szerint használ­juk fel, mert különben elfut előlünk Az idő a jóbarátunk. Sokszor, nagyon sokszor megvigasztal. — Ha sok teher nyomja a vállunkat, mi öregek tapasztalásból tudjuk, hogy begyógyítja sebeinket. — Enyhébbé teszi az ítéletünket, el­mélkedővé és türelmessé tesz. — Ismétlem: Az idő jó orvos, de szigorú ur! Schiller irta: »Dreifach ist der Schritt der Zeit; Zögernd kommt die Zukunft hergezogen. Pffeilschnell ist das Jetzt entflogen. Ewig still steht die Vergangenheit.» (Hármas az időnek a lépte : Las­san kúszik a jövő felénk, mint a nyil, sebesen száll el a jelen és örök csendben áll a mult.) Közismert dolog, hogy az idő sebesen fut el előlünk, öregek elől, mig egészségesek vagyunk és a korral lépést tudunk tartani. Kü­lönösen, ha van még olyan valami, ami iránt érdeklődünk. De leg­alább ez jó jel. Mindenesetre vi­gasztalódjunk ezzel. Jó, hogy nem tudjuk pontosan előre, mikor telik le az időnk. — Mert amig élünk, van remé­nyünk. Egy bizonyos: Az idő akkor is repül, ha az óra áll is és soha vissza nem jő. Csak az emlék a visszhangja. Megérkeztek a Kisvasú! autóbuszai Nyíregyházára. Pénteken lesz a műtanrendőri bejárás és előreláthatólag vasárnap indul meg az autóbuszforgalom. hogy a inégy kocsi saját lábán jött Nyíregyházára. A kocsik ott állnak már egymás mellett a kisvasúti végállomás pá­lyaudvarán :és várják a pénteki na­pot, amikor a műtanrendőri bejá­rást tartják meg a hivatalos sze­mélyekkel. Ha a bejárás minden baj és kifogás nélkül, simán fo­lyik le, akkor az autóbuszforgalom valószínűleg már vasárnap meg­indul. A forgalomnak két iránya lesz : az egyik az Erzsébet-kórháztól a Kálíói-utcán, Kossuth-téren, Vay Ádám-utcán át a Morgóig és vissza másik a Deák Ferenc-utca végé­nél lévő sorompótól a Szarvas-ut­cán, Kossuth-téren és Rákóci-uton át a városi kislakásokig és vissza. Egy-egy (irányban két-két autó­busz fog közlekedni. (A »Nyirvidék« tudósi'ó;á:ól.) A Nyiregyházavidéki Kisvasutak üzletvezetősege, mint azt már a »Nyirvidék« megírta, engedélyt nyert a kereskedelemügyi minisz­tertől arra, hogy Nyíregyházán sze­mélyszállító autóbuszjáratokat rend szeresitsen.. Annak idején részletesen közöl­tük az engedélyt és a menetdíjra vonatkozó határozmányokat, ame­lyeket a Kisvasutak üzletvezető­sége hirdetményben is közölni fog a közönséggel, s a megindulás előtt mi is hozni fogjuk. A négy gyönyörű «Rába» gyárt­mányú, zöldszinre fényezett autó­busz már meg is érkezett Nyíregy­házára a napokban Győrbői.. A kocsikért Fried Sándor igazgató személyesen utazott Győrbe, s a visszautat már az egyik autóbuszon tette meg, mert hiszen nyilvánvaló, Hniczky Imre és Felhő Antal festőművészek kiáliitása pénteken nyiiik meg a városháza nagytermében. Mintegy 40 kép kerül kiállításra. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Ilniczky Imre és Pethő Antal fővárosi festőművészek julius hó 22-től, péntektől kezdve négy na­pon át tartó kiállítást rendeznek a városháza nagytermében. Ilniczky egy izben már járt Nyíregyházán és akkor szép sikerrel mutatta be alkotásait. Most másodmagával jön, s igy a kiállítás nemcsak számban fog mutatni többet, ha­• nem színben és változatosság­' ban is. Mintegy 40 fkép kerül ez alkalom­mal kiállításra, jobbára tájképek, hangulatos tabáni részletek és a népéletből vett témájú festmé­nyek. A kiállításról, amely iránt élénk az érdeklődés, részletesen be fo­gunk számolni. Figyelmébe ajánljuk a közönségnek, hogy minden alkalommal, amikor valami dolga van a rendőrségen, vigye magával bejelentőlapjának szelvényét. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A bjelentő hivatal nemrégiben kezdte meg tevékenységét, s hiva­tásának — leszámítva a kezdet ne­hézségeit — dicsére treméltóan megfelel. Természetesen a közön ségnek is szigorúan alkalmazkod­nia kell az előirt szabályokhoz, mert ha valahol szükség van pon­tosságra, gyorsaságra és pedan té­riára, hát a bejelentő hivatalnál igen. Itt nem babra megy a já­ték, hogy ezzel a közismert kife­jezéssel éljünk, itt ..szigorúan pontos statisztikai adatokra ván szükség, amelyekből ha csak egy is hiányzik, avagy egy is rossz, már felborult a ráépített logikai következtetés. A közönség azonban kiszámithá tatlanul pontatlan, hanyag és nemtörődöm. Viszont a rendőrség sem óhajtja minduntalan igénybe­venni a rendelkezésére álló fe­jj nyitő eszközöket azokkkal szem­ben, akik bejelentési kötelezett­ségüknek nem tettek eleget. Éppen ez lehet az oka annak, amit e so­rok irója megfigyelt, hogy a hely­beli m. kir. állami rendőrség hi­vatalos helyiségeiben bárki bár­milyen célból óhajtja igénybe ven­ni a hivatalos 'szervezetet, azzal a furcsa kéréssel állnak elő, hogy »tessék megmutatni bejelentőlap­jának szelvényét!« Ez egyrészt azért jó, mert némiképen pótolja a személyazonossági igazolványt, másrészt pedig ellenőrzésül szol­gál, vájjon az illető eleget tett-e bejelentési kötelezettségének. Tehát vigyázat! A rendőrségre vigyük magunkkal a bejelenté­sünket igazoló szelvényt, s legfőké­pen tegyünk eleget bejelentési kötelezettségünknek. Mull T I T K O K IvanMosjoukine 2 rész egyszerre. Szerda, csütörtök Diadal és Kert Mozi — A hires hortobágyi Juhturó egyedelárusitója a Nyíregyházi «Hangya» Szövetkezet. 6x Vidéki pénzintézet fiatal főtisztviselője (pénztáros) fel mondatlan állását változtatni óhaj­taná. Au fait a bank- és áruüzlet min­den ágában, önálló magyar német levelező gépíró, jó szervező és ügyfélszerző. Főiskolai műveltsége, szorgalma és szaktudása, több idegen nyelv­ben való jártassága révén sokirányú igénynek megfelelni képes. Szives megkereséseket Éva Péter névre a kiadóhivatalba kér. 4161 l

Next

/
Thumbnails
Contents