Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-10 / 130. szám

4 JNÍYÍRYIDÉK. 1927. junius 12. A Leánykálvineüii elsé i. A leánykálvineum egyszerre 5 osztállyal megindult iskolája is használta a-jól szervezett tanulmá­nyi kirándulás nevelő, tanitó ere­jét. Elvitte vállalkozó növendékeit egy két napos kirándu'ásra, mely­nek során felváltva gyönyörköd­hettek a hegyvidékek festői szép­ségében s az alföld áimocjpzásra hivó végtelenében; tanulhattak az emberi éríetém ijesztően merész és nagyszerű alkotásaitól s a mult idők beszédes emlékeiből uj re­ményt meríthettek a jövendőre. Az élvezetes és tanulságos kirán­dulás május 28-án reggel kezdő­dött. Az otthonmaradottak hangos integetése mellett indult a 25 főnyi kis csapat és büszkén helyezkedett s rendezkedett be a külön vasúti ikocsiban s élvezte a megkülönböz­tetett figyelmet, amely mint iskolás csapatnak, induláskor is, az utazás közben is kijárt mindenki részéről. Még Királytelek ősi tölgyfái is szebben integettek a mi kocsink felé. Elhaladtunk a tokaji hegyek mel­lett, melyeknek alján szomorúan fe­ketedtek a lefagyott táblák, mig magasabb lejtőin biztatóan, zölden integettek a világhírű kincsekkel biztató tokaji szőlőtőkék. »A ki­rály szőlője« figyelmeztet minden iránt gondos vezetőnk. »A király szőlője« visszhangozza egyik apró utas és kerekre tárult kék szemén csodálkozás és talán egy kis csa­lódás tükröződik. Hogy nem forog legalább is kacsa-lábon, ha már a király szőlője? Szerencs! Van másfél óránk, ha­mar nézzük meg a tizenharmadik századból való öreg templomot. A cukorgyárat ugy sem lehet, még. a helybeli iskolának se mutatja meg féltékeny, vagy aggodalmas­kodó vezetősege. Elmegyünk előtte letört reményekkel, hogy a forrás­ból nem meríthetünk egy kis jó szerencsi csokoládét. Elmegyünk a Rákóczi-kastély előtt is, sajnálkoz­va, hogy az ódon falak közé föl­menni nincs időnk. Úgyse enged be senki idegent a tulajdonos, — nyugtat meg vezetőnk, mi hát meg­vigasztalódva sietünk tovább, mint a néhai róka a savanyu sző'ő mel­lől. A sietésre különben is szorgal­masan biztat az apró, de sürü cseppekben zuhogo eső. Oda se neki, fel a régi ref. templomba. »Itt választották fejedelemmé a »Karok és rendek« 1604-ben Bocs" kait.« Ott áll "Rákóczi Zsigmond megrongált síremléke is. Az egész templom nincs fél akkora, mint a nyíregyházi ref. templom s lám, hajdan a fejedefem-valasziás is el­fért benne, a fejedelmi eskü szavait is bejtták falai s az elmerült szem­lélő fülébe ma is visszasugják. Hová nőttek már igényeink máig? S a mai tágas boltozatok közül mennyivel kevesebb meghittség int ffelénk! Az a — szük falak között is elemi erővel dolgozó — ősma­gyar erő, de sokfelé szétforgácsoló­dott azóta a tágas téreken s az ős-erő a mellék célok tömkelegé­ben, de sokszor eltévelyeg a főcél mellől. Vissza gyorsan a vonatra, ázott ruháinkat szárítgatni, egymás ron­gált kabátjain, csapzott haján na­gyon jól mulatni. Még félig' se szá­radt meg ruhánk, ott vár Miskolc s a zuhogó eső, ami Szerencsről a szél szárnyán sunyin megelőzött. És ott vár kedves lelkész-vezetőnk, aki be kalauzol a Tóth Pál intézetbe jó ebédre. A régi, szép intézet könyvespolcokkal Körülbelelt gyű­lésterme finyásan nézett ázott ka­bátunk s locsogó cipőinkre s a komoly gyűlésekhez szokott tanári asztal megbotránkozva rázkódott össze csepegő kalapjaink alatt. Ez azonban mitsem vett el jókedvünk­ből s rövid mosakodás után nagy étvággyal ültünk a jó ebéd mellé, amivel a szíves házigazda, az in­tézet, minket megvendégelt. Az igazgató s a tanárok magy&ros szí­vességgel biztattak az evésre. Ebéd után — bár az eső buzgón csepergett, felmentünk az Avas ol­dalán őrködő öreg templomhoz. A XII. századból visszamaradt ősi, huszita . eredetű templom. A bel­sejében a magasba törő gótikus iveket szigorúan lemetszik a koc­kázott deszkalapokból összerótt mennyezet, mellyel a puszíitó tűz­vész után pótoltak a beomlott bol­tozatot. Lenn termetes tartó-osz­lopok között fényesre koptatott öreg padok, gödrösre taposott kő­padozat nagy időkről regélnek. A vastag vaslemezzel bevont, óriás zárral erősített ajtók némán lur­detik, hogy e falak hajdan egyet­len menedék voltak a pogány ül­dözőkkel szemben. K eresi a sze­münk a templom zugaiban a he­lyet, ahof hajdan siró gyermekek s aggódó anyák rettegve meghúzták magukat a gyilkos nyilak elől. A különálló harangláb tetejére már nem engednek fcl, mert rozogák a falépcsők. Szétosztjuk hát a ké­szen es mosolygón várakozó cser­kész-lányok és fiuk között gyerme­keinket, azok elvezetik őket a ven­déglátó házakba, jó puha ágyakbai pihenni. Mi, nagyok, kiket nem riaszt meg az eső állhatatos kitar­tása, fölkanyargunk az Avas utjain. Bámulatos békés egyetértésben si­mulnak itt egymásmellé régi sirok és mély lejáratú, kőbe vésett boros pincék, hangulatos arcú nyári mu­lató helyek. Hogy megcsóválhatják néha mohos öreg fejüket a sír­kövek, mikor mellettük hangos nótába szökken a jó miskolci bor­tói feltüzelt jókedv! A tetőn jói gondozott kilátó he yről még a ködös, esőcseppek­tői szürke levegőn át is felséges ki­látás nyilik a városra, környékére, még a közeli hegyekre is. »Megér­demelte a bőrig ázást«, állapítjuk (meg a hegyről ^csúszkálás közben s hogy a didergős levegőt s ázott ruháinkat belső meleggel ellensú­lyozzuk, megtapasztaljuk a régi »Kis pipá«-nál a kitűnő Bodó gyöngyét. Nem kell tán monda­nom, hogy ezt a gyöngyöt nem fűzték füzérbe, hanem pohárra' Jnérték s becsületére vált annak is, aki ajánlía, fiatal vezetőnknek. Miskolc református vendéglátó házainál pompásan elíö'íött éjszaka után regge- vigan ültünk villanyos­ra, majd kisvonatra, hogy hazánk egyik leggyönyörűbb hegyvidékét, leggazdagabb völgyét meg.ekintsük. A Bükk csodálatosan gazdag vi­dékén végig vitt a kisvonat s a szivünk valósággal megdöbbent, mikor szépségeit látta. Együtt van ebben a vö gyben, ezeken a he­gyeken mindén, ami hegyet-vöigyet széppé tehet. Mintha a tündér, mikor osztogatni indult, egy egész orszá:; szépségét itt hullatta volna ki kötényéből. Van itt merészen' ég­be nyutó hegy, meiynek oldalán sejtelmes árnyékával in :eget az ős­,négi erídő s melynek váltan keresz­tüli két-három hegy ágaskodik, hogy megnézhesse magát a Hámosi tó smaragd tükörében. Van itt a zöld ruhából levetkőzött vad. szik­latömb, félelmesen az utmellé me­revedett függőleges sziklafal, van Jákob leánya (Guttmann contra Appelbnum) A „Kohn és Kelly" testvérfílmje péntek, szombat, vasárnap a Diadalban itt a magas hegy oldalán végig­húzódó vasút, völgyet áthidaló me­rész híd, amelyre szédülten néznek fel a völgyben csöndesen vonuló szekérút oldaláról a 3—4 katonás sorban álló sötét fenyők. Ott me­red ég feé a Molnár-szirtje, amely keskenyen, laposan, ridegfen elhú­zódott a hegyszirt meílői s különc­ködve h irdeti önállóságát, hozzá­férhetetlenségét. Pedig az ő büszke hom 'okáról dobta a mélységbe ma­gát és szerelmesét hajdan, régen a bánatos molnár legény. Lám, azok a munkásházak milyen áhí­tattal néznek fei reá a völgybői. Amott fecseg egy apró vizesés, amelynek fehéren fodrosodó hul­lámaiba kacéran mártja lábát a sárga boglárka s a lila szoknyáju harangvirág. Leszállunk a vonatról, hogy kö­zelebbről hallhassuk a vizesés be­szédét s a gyalogút mellett ver­senyt "halad velünk egy csobogó hegyi patak, melynek köveire he­lyenkint sötétzöld palástot teritett a figyelmes patak s amelynek vízében itt is ott is megcsillan a pisztráng pirospettyes háta. Mindenütt cso­dálatos szépség, amelynek látása megilletődött csodálatot, vagy vi­dám kurjantást vált ki a szivek­ből. Szive válogatja. D e megilletet­len egyik sem marad, sem a ké­nyes, sem a pajkos, sem az ifju, sem a vén. (Bocsánat, felnőtt úti­társaim, ez a «vén» én vagyok!) Elérünk a patak vezető irányítá­sával Lillafüredre, ahol a termé­szet rendezetlen szépségei közé a művészi rendezettséget ültették s ahol árnyas nyaraló házak hívogat­nak. Nagyon szép nyaralóhely, mert a rendezett utakon köröskörül meg nem rendszabályozott szirtek és erdők tekintenek jóakaró szi­gorúsággal. A vendéglőben nagyszerű ebéd vár. Ebéd előtt fel az erdőbe, hol a gyertya-egyenes bükkfák oszlopos templomában megtartjuk egyszerű áhítatos óránkat. A buzgó gyermek hangon elénekelt zsoltárra megér­téssel visszhangoznak áment a hegyek. Gyalog jöttünk vissza Felső-Há­morra, hogy ott fölkapaszkodva a Zsófia-toronyhoz, újból gyönyör­ködjünk a felséges kilátásban s a Hámori tó mélységes zöld tükré­ben. Felejthetetlen szépségek raj­zolódtak be sziveinkbe. Estére a kis-vonat bevitt Diós­győrbe, ahol ismét magyar vendég­szeretettel hordták szét gyermekein­•kat a református hívek s valameny­nyien sietve tértünk pihenőre, bár a község fölött uralgó régi vár-rom mind a négy tornyával hívogatott, hogy még ma nézzük meg, mert öreg falai szép mesét tartogatnak számukra abból az időből, mikor még Nagy Lajos király vadászai­nak kürtje verte fel a csendet s mikor a daliás uralkodó ide tért pihenőre, ha a vadászat hevében elfáradott. A szomszéd udvaron te r peszfcedő öreg mogyorófa is váltig hívott, hogy beszél nekünk 600 év­vel ezelőtt elvirult barkáiról, de mi mára beteltünk a szépségek lá­tásával, inkább pihenni tértünk. Másnapra ismét fontos látniva­lók vártak. A papírgyár bonyolult gépei alól bámulatos könnyedség­gel húzódott elő a nagy fehér pa­pír, amely nagyszerű és szép do­log volna, csak ne csinálnának belőle dolgozati füzeteket. (Folytatjuk.) á Szociális itssziátársnlat Leányklubjának nagy előadására városunk egész társadalma készül. Többször volt alkalmunk rámu­tatni a Fabiola előadásának jelen­tőségére. A Fabiola vallásos dráma, § megérdemel minden érdeklődést, ' mert a darab is, a kosztümök is a legnagyobb gonddal készültek és a Leányklub vezetősége dicséretet ér­demel, mikor ilyen nagy és nehéz feladatot tüz maga elé, hogy előad egy elsőszázadbeli komoly drámát és igazgyönggyel szórja tele a nyíregyházi .színházat, a hit, a szeretet és a megbocsájtás igaz gyöngyeivel. Ezeket a gyöngyöket váltja majd fel a télen apró ci­pőkre és ruhákra, hogy kevesebb legyen a didergő gyermek és több legyen ezáltal a megelégedett anya az elkövetkező karácsonykor. Ezt a gyönyörű komoly drámát kellene mindenkinek megnéznie, hogy meg­lássa, milyen szépen dolgoznak leá_ | nyaink a szeretet és jótékonyság szolgálatában. A darabban a szeretet győzedel­meskedik, mikor a gőgös és po­gány Fabiolát Istenhez vezeti a keresztény rabnője Syra, kinek sze­repe az egész darabon keresztül csupa sziv és szeretet. Az I. és IV-ik felvonásban mint­ha angyalok énekelnének, oly üdén és csengőén száll az ének, hogy lehetetlen, hogy utat ne találjon a szivhez, mely énekkar betanítása Jakab karnagy müve. A korhű kosztümöket missziós hölgyek készítették nagy gonddal és szeretettel. A darabbal is, a szereplőkkel is a darab betanítója Solti Rezső any­nyira meg van elégedve, hogy az előadásra lejön Szarvasról, mert amint mondja, a Fabiola szereplői már nem is műkedvelők, hanem egy kis művész valamennyi. ^ Jegyek az Ujságboitban kapa­tAV Jákob leánya (Guttmann contra Appelbaum.) A,.Kohn és Kelly" testvérfílmje pentek, szombat, vasárnap a Diadalban. Vasárnap este, pontosan bat órakor kezdődik az (A «Nyirvidék» tudósítójától.) I A vasárnapi orgonahangverseny f ideje olyan közel van már, hogy i a belépőjegyekről való gondoskr j dás idejében is elérkezett az utolsó terminus. Wehner Géza orgona­művész már a holnapi nap folya­mán érkezik Nyinegyházára, hogy az orgona regisztrálását teljesen át­nézze, Basilides Mária s a palestri­na kórus tagjai azonban csak va­sárnap érkeznek. A hangverseny rendezői a legna­gyobb figyelemmel készítik elő a vasárnapi művészi eseményt. — A hangverseny jegyeinek ára 4, 2 és 1 pengő. A 4 pengős helyek a főhajóban lesznek, a 2 pengős he­lyek a két oldalhajóban vannak kijelölve, az 1 pengős jegyek a két karzaton levó ülőhelyekre jogo. sitanak. A hangverseny műsora teljes másfél órát vesz igénybe s igy pontosan hat órakor kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents