Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-22 / 139. szám

1927. junius 19. .N YIRVIDÉK. •••naoHBBBBaantttiaanK 22 Esztétikai furcsaságok Utcáinkat szeretjük szépíteni, Házainkat legalább az utca felőli oldalon, jnagyarul a «fronton» csi­nosan, mutatóan tartani. De milyen különös, hogy ezt a gondot teljesen elhanyagoljuk a legforgalmasabb lutak: í. í. a vasút­vonalak mentén. Mintha bizony erről az oldalról senki se látna be az udvarunkba. Ugy gondolja, a háztulajdonos, — hogy a vo­nat elrohan s a. rajtaülők ugy se igén tudják, hogy kinek a háza mentén nyargalt él velük a siető vonat s már akkor minden rend­ben van... Hát bizony nem egészen van rendben. Ha egy nagyobb város kültelkei között visz a vonatunk, rémes lát­ványokban van részünk. Tökélete­sen elhanyagolt hátsó kerítések, szétszórt szemétrakások, ijesztő rendetlenségek, elgazosodott kert­aljak, liciomtól felvert, hulladék­papírokkal, rongyokkal ékesített csendéletek röpülnek szemeink előtt, elrontva es kijózanítva min­den illúziónkat, amikkel a közel­gő nagy város felé tartunk... Ezek az első közelebbi impressziók iga­zán nem kellemesek... És az em­ber igazán nem tudja megérteni, hogy miért is van igy?... Miért mu­tatják az emberek a vasút utasai­nak a piszkos oldalukat... holott az aszfalt-járdák felé olyan éke­sen tudnak hivalkodni... Melyik az igazi oldaluk?? Az is olyan ízléstelen, amit a rádió-antennákkal elkövetnek. A legtöbb antenna minden szépérzéket megcsúfoló ízléstelen­séggel és félszegséggel van a háztatőre felbiggyesztve. Mikor már egy ilyen félrecsapott lécet látok a háztetőn, elmegy min­den gusztusom... Mintha bizony a háztető is afféle kertek-alja, hátsó udvarrészlet lenne, amivel senkinek nem kell törődnie s a mi az egész háznak nem integráns része volna... Olyan szemet-rontó kajlasággal tud ják rá-hevenyészni az antenna-ru­dakat, .hogy az egész ház figuráját összbenyomását egy vonással tönkre teszi... Hiszen egy háznak minden hozzá-tartozó vonallal összhangzatban kell állania és egyetlen ferde vonal elég ahhoz, hogy egy fejlettebb ízlésű ember­nek a szemében tönkre vágja az egész képet, az egész összbenyo­mást... Az emberek nyilván azt hiszik, hogy ebben a mai szomorú világ­ban már senki nem fordítja a te­kintetét a tetők felé... csak le a földre... Megint a kerítéseit. Elvitázhatat­lan, hogy városunk rohamosan fej­lődik. Gyönyörűen alakul, szépül. Ha itt-ott — a csinosan tartott utcákon és házak során elhala­dunk — mégis fel-felbukkan egy­egy ittfelejtett régi slendriánság, ami alaposan megrontja esztétikai élvezetünket. Egy-egy ki -s be-düle dező ormótlan deszka-palánk, vagy össze-vissza tákoL léckeri és. Azt hiszem: ideje lenne egy kis Szigorral elővenni azt a szabály­rendeletet, _. amely szerint főbb utcáinkon s a város belső terüle­tén csak a városi mérnöki hivatal által engedélyezett, szolid, kőkerítés alkalmazható... Vagy talán nin­csen ilyen szabályrendelet? Akkor csinálni kell és azokat, akik nem tudnak beleilleszkedni egy fejlődő város modern esztétikájába, azokat kényszeríteni kell, vagy pedig he­lyettük és az ő költségükre a vá­rosnak kell elkészíttetnie az utca nívójának eszíé ikaiiag is megfeMő csinos kerítéseket... Leghelyesebb volna azonban, — ha ezekre a kerítésekre nem sokáig I lenne szükség. Akinek az Isten tel- ; ket adott a városban, az épitse azt 5 be házakkal, üzlethelyiségekkel és , ne tartsa üresen... Akkor nem lesz- | nek kerítések és nem fognak a leg- 1 szebb utcákon deszkapalánkok, i szeges drótkerítések, tákolt léc- í stahétlik éktelenkedni. Ha mégis valaki szereti a tá­gas udvart, a városi háznál se tudja nélkülözni a szép kertet, az csináltasson az utcai frontra szép kerítést is... Szóló. A Kisvasutak igazgatósága a forgalom meg­könnyítése végett füzetjegyeket bocsát ki. A füzet jegyei a Sóstóra, a távolsági vonat első osztályában ráfizetés nélkül is érvényesek. — Holnaptól kezdve nem kell már ácsorogni a jegypénztárak előtt. (A Nyirvidék tudósítójától.; A Nyíregyháza Vidéki Kisvasu­tak üzletvezetősége a következő­ket közli a nyíregyházi utazó kö­zönséggel: i Folyó hó 15-ikétői kezdődőleg a villamosra és a helyi, valamint a szőlőtelepi vonatokra érvényes 25 darab jegyből álló jegyfüzeteket adunk ki. A jegyfüzetek árai a kő­vetkezők: Villamosra egy füzet ára 4 pengő, helyi vonatra (Bes­r i senye-tér—Sóstó, vagy vissza pengő, Szőlőtelepi vonatra (Bes­senyei-tértől— Sző'őtelepig, vagy vissza) 12 pengő. A füzeijegyeket a kalauz tépi ki a füzedből kezelés végett. A füzei jegyek a távolsági vonat /. osztályában is ét vényes 6ti ráfizetés nélkül. Füzeijegyek Nyír­egyháza átrakó állomáson, Besse­nyei-tér, Erdei kitérő és Sóstó­gyógyfürdő állomások pénztárai­nál válthatók. Sátor-tábor a Bálint bokor tanyán. Levente zászlók felavatása. — Gazdasági érdek a tanya­lakosság szellemi kultúrájának fölkarolása. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A Bálint-bokor hullámhátas akác és fűzfáktól szegélyezett te­rére vasárnap délután ünnepi kö­zönség vonult fel. A városból egy órai kocsizás után érkeztek a ven­dégek. A bandéristák és kocsik nyomán porréteg verődött a le­vegőbe. ünnep után már a felhő áldásos esőjé\ei lekötötte a port, felüdítette a tikkadt növényzetet. A természet a maga adományával hozzájárult a mező felüditéséhez; I a zászlóbontás a maga fenséges tartalmával hozzájárult a lelkiekben való megerősödéshez. Együtt volt a szépség a gazdagsággal, a jó a hasznossal. így ünnepeit jun. 19-én az öt zászlót bontó leventecsapat. Egy-^gy leventecsapat, amikor a zászlóavatóün nep hez sorakozik, mindig annak a példátlanul álló hóhérmunkának kell a lelkekben gyökeret verni, hogy Trianon Euró­pa nyugalmának, békéjének a meg­rontója. így is szólhatunk: Európa nyugalma van kockán a trianoni el­hibázott végzés miatt. A magyar levente annyi erkölcsi fölénnyel rendelkezik,, amilyennel egyetlen más náció leventéje sem bir. Ezért őszinte, nyílt erőtől duz­zadó minden magyar leventéi zászlóbontás. Keletre néző sátor fogadta magá­ba az érkező zászlóanyákat, a ta­nyáról a keresztanyákat. Dr. Vietórísz Istvánná, Kardos Ist­vánná, Paulik Jánosné (a távollevő Qeduly Henrikné helyet­teseként), Lórencz'Károlyné, Csen­ged Lenke a zászlóanyai, SaUay Mi­hályné, Merkószky Mihályné, Ga­rai Jánosné, Barta Pálné a kereszt­anyai tisztet töltötték be. Megjelen­tek: dr. Bencs Kálmán kormány­főtanácsos polgármester, Kardos István kulturtanácsnok, Bogdán Ferenc, Hoffmann Mihály keres­kedő, Jánosbokori Kovács András és sokan a tanyaság gazdatársa­dalmából, Gloviczky József fényké­pész. A vármegyei és városi testne­velési bizottságok képviseletében Lórencz Károly vm. testnevelési felügyelő helyettes, Antal Sándor testnev. főelőadó; Kozák István cserkészparancsnok, Murányi L. Nándor városi testnevelési előadó voltak jelen. Benkő András kir. tanf. Fábry Ignác kir: s. tanfel­ügyelő, a Szabolcsi Tanitó szer­kesztője. Az ünnepség egyes jelenetei vol­tak: A csapatok felvonulása és el­helyezkedése parancsnokaik veze­tése mellett, szép volt a koszorús lányok felvonulasa Sztatkievich APOLLÓ Ma, kedefesi utoljára LAURA LA PLAhlTE a bájos szőke filmdivával: Veszedelmes ártatlanság Egy fiatal leány szere-mi regénye. A tékozló Nyári kaland. Szigorúan csak felnőtteknek. Szerdán MARCEL PREKOST Csütörtökön világhírű regénye filmen; Félszüzek Előadások kezdete; V*8 és 9 órakor. Gyula főoktató vezetése mellett. — Tisztelgő állásban fogadták a zászlókat a csapatok. A 12. hon­védzenekar Kiss karnagy vezetése mellett eljátszotta a Himnuszt. Csengeri Kálmán földbirtokos hazafias érzéstől lelkesítő beszéddel üdvözli a közönséget, midőn a le­ventemozgalom által lelkijóságba tömörítő tanyai ifjúság öt zászlójá­nak felavatási ünnepét megnyitja, egyetlen hő imája: Éljen a haza! Prékopa József levente főoktató szólítja elő nendre a szerepet be­töltőket. Pristyák Mária elemista lányka értelmesen szavalta el Pósa Lajos «Bujdosik a magyar zászló» c. versét. Sóhajt a völgy; Zug a patak... szenvedő haza... mintha a mai alkalom szülte volna minden sorát, minden betűjét a költemény­nek. Ezután a koszorús lányok ré­széről egy-egy virágcsokrot nyúj­tottak át a zászlóanyáknak. A ma­gyar jövőről egy fiu és egy leány párbeszédes jelenete következett. — Zenés botgyakorlatokat végeztek rendre és mindenik csapat ujabb mutatvánnyalStatkievich, Prékopa, Boross oktatók vezetése mellett. Statkievich Gyula felkérte Paulik János lelkész urat a zászlók megáldasára. És Paulik János a zászlók megáldása előtt elmondotta gyönyörű beszédét, milyent a ka­lászos róna szántó-vető munkása, ott a megszentelt hazai barázda rö­ge mellett még nem hallott soha. .Ez volt az első; de nem az utolsó; mert az idő tartogat még számunk­ra alkalmakat, amikor ismételten ei kell hangzani a píros- fellép zöld színről adott magyarázatnak. A lelki gonoszság által diktált or­szágalakulat nem hozta meg a bé­két. íme öregek, ifjak, nők, fér­fiak ezrei jelentek meg e szép va­sárnapon, Isten szabad ege alatt, hazafiúi érzéssel áldozni a legszen­tebb eszmének, öt zászló váx fel­avatásra. Mely zászlóknak ott kell lengeni iránytű gyanánt a Kárpá­tok övezte egységes haza határain. Mi eltiport magyarok — úgymond — hallgatunk ma még, de elközel­get az idő, amikor beszélni fo­gunk; szólani fog a verejték, a vér, az áldozatos hazafiság tette. Pa­radicsommá tettük ezt a hazát; ide­genek befogadására nyitva tartot­tuk hazánk határkapuit: Dévénynél Vaskapunál, Vereckénél, az Olt­nál, Vöröstoronynál, a Lajtánál. Boldog, boldogtalan jöheiett he rajta. Boldogulási eszközök birtoká­ba juttatta a magyar jószívűség va­lamennyi bejöttét és hála érte a trianoni börtön. Ifjú testvéreimi Leventék! Ezek a zászlók sas­szárnyakon fognak lobogni, bér­cen, tornyokon, épületeken, Kárpá­toktól le az Adráig. Tudjátok-e mi­ért píros, fehér, zöld a magyar lo­bogó? A sok-sok kiontott vértől kapta piros színét, a magyar be­csület fehér kisugárzásától szárma­zik a fehér, tavaszi vetésként zöl­dülő szín adja a reményt —mind a magyar nép géniusza szőtte egy­be. Folt ne essék e szent jelvényen. Megáldotta a zászlót, megáldotta azt az ifjúságot, mely alá tömörült; az oktatói kart, kinek áldozatos fáradozásából valósult meg a a mai szent alkalom, megáldotta a zászlóanyákat, keresztanyákat, ko­szorúslányokat és mindazokat, kik lelki közösséget éreznek nemzeti hitvallásunk szimbólumával. Isten nevében fel egész a dicsőséges feltámadásig. Értékes jelmondatokat mondot­tak a zászlóanyák, amint selyem­szalagjukat feltűzték a zászlóra; Kardos Istvánné az I. Mandai, df. Vietórísz Istvánná a Rozsréfr-bo­1 kori, Csengeri Lenke a Bálint-bo­kori, Lórenc Károlyné a kistelek­szőlői zászlóanya. Lelki intelligen­ciára vallanak a keresztanyák mon­dásai: Erős test mellett, jó legyen

Next

/
Thumbnails
Contents