Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-07 / 103. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1927. május 7. Nem elég termelni, eladni is kell tudni! A mezőgazdaság bajainak fokozódása érdekes eltolódással jár a gazdák törekvéseiben. Még ezelőtt csak egy évtizeddel is az volt a jelszó, hogy többet kell termelni. Ehhez ujabban a jobbtermelés, a bel- és külföldi piacokhoz való alkalmazkodás feladatai járultak és ezen a ponton kapcsolódott be a mezőgazdaság legújabb és legnagyobb feladata: az értékesítés megszervezése. Az Országos Mezőgazdasági Kamara, amely állandóan nyomon kiséri munkájával a gazdaérdekek kielégítését, országos értékesítő akciót kezd, amely vidéki előkészítő tanácskozásokkal kezdődik az egyes kamarák székhelyein. Ezeknek a tanácskozásoknak az a célja, hogy megszervezzék a mezőgazdasági értékesítést a belföldön és a külföldön egyaránt. Az előkészítő értekezletek széles körben fogják feltárni a mezőgazdasági értékesítés lehetőségeit s megmutatják az utat, amelyen a belföldi termelésnek haladnia kell, hogy piacait biztosítsa, sőt ki is tágíthassa. Számos olyan részlete van ennek a kérdésnek, amit eddig tüzetesen nem vizsgáltak. Viszont a piacok szervezésének, megoldása életkérdése a gazdáknak is, meg az országnak is, mert alkalmazkodnunk kell a mai Európában elfoglalt vámpolitikai és gazdasági helyzethez. A mezőgazdasági kamarák vidéki tanácskozásainak sorát a győri gazdakamara nyitja meg május 6-án, Khuen-Héderváry Károly gróf elnöklésével. Ez az értekezlet igen értékes munkaanyaggal és munkaprogrnammal kézd feladata megoldásához s részt fognak venni rajta az Országos Mezőgázdasági Kamara központi kiküldöttei is, abból a célból, hogy kamaránkint előkészített akció szervezését egyöntetűvé tegyék. Május folyamán ugyanebben a kérdésben tartanak egymásután ülést a kecskeméti, kaposvári, debreceni és miskolci mezőgazdasági kamarák. Ezekre a tanácskozásokra meg fogják hivni az egyes kamarák területén érdekelt gazdasági egyesületeket, kereskedelmi és iparkamarákat, terményértékesítő csoportokat és gazdasági felügyelőségeket. Valamennyi értékezlet egységes programm alapján kezd felderítő munkájához. Szerepelni fognak a napirenden a szemtermelés, a magtermelés, a hüvelyesek, az állattenyésztés, az állati termékek, a gyümölcs főzelék, zöldség, bor, méz és burgonya értékesítésének lehetőségei. Szóhoz fognak (ütni ezeken a tanácskozásokon a nagy és kistermelő érdekeltségek egyaránt, vagyis a termelésnek és az eladás« nak minden tapasztalata, minden hátránya, minden lehetősége és panasza. Meg fogják vitatni a kérdéseket a forgalom, a tarifák, a vámok és a termelést akadályozó mindenféle nehézségek szempontjából is. Ezek a tanácskozások tehát összesített képét fogják adni mindannak, ami a magyar mezőgazdaság létének és haladásának feltétele. A vidéki mezőgazdasági kamarák tanácskozásainak lezajlása után, valószínűen még május végén kerül sor arra az országos értekezletre, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kamara fog összehívni budapesti székhelyén. Ez a tanácskozás dolgozza fel a vidéken összegyűlt gazdag és tanulságos adatgyűjteményt és döntést fog hozni abban az értelemben, hogy egy megfelelő központi szervezet, hogyan gyűjtse összeg és dolgozza fel a külföldi piacokon szervezett hírszolgálat tudósításait. Ez a piackutató szerv állandóan szemmel fogja tartani a külföld mezőgazdasági versenyének problémáját és tájékoztatást fog nyújtani arra nézve, hogy a magyar mezőgazdaság milyen irányban fejlessze tovább a termelést és az értékesítést. Súlyos és nagyjelentőségű akció ez. Méltó rá, hogy felfigyeljen és érdeklődjön vele szemben az egész ország gazdatársadalma s egyben ez nyújt reménységet arra, hogy azokat a nehézségeket, amelyek a közel jövőben a magyar mezőgazdaság elé fognak tornyosulni sikerrel fogják tudni leküzdeni a magyar gazdák. Szalai András, Lienardo da Vinci magyar tanítványa festette mesterének ötvenhárom világhírű képét. A csikágói Croldblatt nagyjelentőségű felfedezése. (A Nyirvidék tudósítójától.) A renaissance nagy mesterei között a leghomályosabb és legérdekesebb élet kétségkívül Lionardo da Vinci élete. Az összes nagy renaissance-mesterek bizonyos mértékig polihisztorok voltak; Michelangelo például festett, szobrokat faragott, épített s nehéz eldönteni, hogy melyikben fejezte ki a legmaradéktalanabbui a benne rejlő csodálatos tehetséget. Hozzávehetjük, hogy mindezek mellett költeményekkel is gazdagította a róla alkotott képet, láthatjuk, hogy (ezek a nagy mesterek nem annyira egy művészi ágnak voltak mesterei, hanem inkább a bennük rejlő isteni szikrát akarták a legkülönbözőbb művészetekben lángolóvá hevíteni. Mind között a legtöbb és legkülönbözőbb dolgokkal foglalkozott a renaissanceinak éppen a leghomályosabb életű mestere: Lionardo da Vinci. Művészi munkáin, festményein, szobrain, vázlatain kívül a legkülönbözőbb dolgokká

1 foglalkozott. Kertet épített, ünnepélyeket rendezett, tűzijátékokat, órákat, ágyukat konstruált, elsőnek foglalkozott az emberi test titkaival, boncolt, boncolásairól vázlatokat készített; foglalkozott a repülés nagy titkával, repülőgépeket konstruált: ez volt életének legnagyobb és folyton visszatérő problémája. Mindennel foglalkozott ez a csodálatos Z9eni, akit tanitváinyai híven követtek mindig és mindenütt. Leghívebb tanítványai közül való az Andrea Salaino néven ismert Szalai András, akinek nagyapja 1450 körül, mint fegyverkovács szegődhetett a nápolyi királyi udvar szolgálatába s akiről eioiaszositott nevén Lionardo naplója és a renaissance nagy életrajzírójának, Giorgio Vasarinak Lionardo életrajza is megemlékezik. Ezek szerint Szalai fiatalon került a nagy mester környezetébe, aki mellett nemcsak tanítvány volt, hanem az Apolló | Diad

al Vasárnapig bezárólag LEW1S WALLACE világhírű regénye filmen: Minden idők leghatalmasabb filmje két részben, egyszerre. Rendezte; Fred Nibló. RamonNovarró a főszerepben. Ben-Hur előadások kezdete: Ttíadalhan hétköznapon 5, 7 és 9 óra, i/lalldlUdil vasárnap S, 5, 7 és 9 óra. ínnllnhan hétközn

aP°

n V*6, 7*8 és vao óra, íipUlIUUttil vasárnap V*4, Ví6, V48 és VélO óra. Mindkét mozgószinházban egyformán felemelt helyárak. Tisztviselőjegyek ráfizetéssel m ndkét mozgóban érvényesek. Piadal | Apolló | u. n. »garcon«-i tisztet is betöltötte. Ez a garconi tiszt körülbelői azt jelentette, hogy Szalai mesterének gondviselője is volt és apróbb személyi szolgálatokat teljesített neki. A mester valamennyi tanítványa között legjobban szerette és szívesen és jóakarattal gondoskodott róla. í így például fel van jegyezve, hogy ® egy alkalommal Lionardo tanítványának diszes köntöst csináltatott. A feljegyzések, melyek a felhasznált kelmék minőségét és mennyiségét is felsorolják, arról tanúskodnak, hogy a mester igazán bőkezűen látta ef tanítványát, akit különösen szeretett — a feljegyzések szerint: — kelleméért, bodros, szépen fésült hajáért. Végrendeletének tanúsága szerint ő örökölt mestere után. Szalai igen sokat dolgozott s mesterének művészetét hálás lélekkel fogadta be lelkébe. Nagyon sok képét másolta mesterének, sőt állitóiag sok félbemaradt képet dolgozott ki. így történhetett aztán; hogy, önálló képei is az idők folyamán mesterének neve afaft kezdtek szerepelni. Ezután aztán lassan elveszett a neve és csak a föntebb ismertetett kisebb feljegyzések és néhány elszórt képe tanúskodott arról, hogy Lionardo magyar tanítványa, akinek magyar származása is csak a legutóbbi időkben igazolódott be s akinek magyarságát is vitatja az olasz sovinizmus, egyike volt Lionardo legkiválóbb tanítványainak. H. M. Goldblatt, csikágói műtörténészé, Amerika egyik legkiválóbb művészeti szakértőjéé az érdem, hogv Szalai alakját kiemelte a homályból, melybe őt az idő mostoha volta sülyesztette. Hosszas kutatások után jutott arra az eredményre, hogy ötvenhárom, eddig Lionardo da Vincinek tulajdonított képet nem Lionardo, hanem Andrea Salaino, Szafai András festett. Kutatásaiban abból a tényből indult ki, hogy Lionardo balkezes volt s nagyon sok képe' mégis a jobbkézzel történt festés nyomait mutatja. így bukkant aztán rá Szalai alakjára. Fő segítsége volt egy önarckép, melyet Lionardo önmagáról festett s melyet Szalai lemásolt. Ez vezette aztán helyes nyomra a kutatót. Felfedezése ránk, magyarokra nézve rendkívül nagyjelentőségű. Történeímünk mindenkor híjával volt a nagy művészeknek s az a kor, melyben Szalai élt, éppen a zavarok kora volt. Szalai helye a nagy renaissancemesterek között van. Lionardo jelentőségéből semmit sem von le az, hogy 53 képet elvitattak tőle. A művészet nem mennyiség, hanem minőség és mennyire az "Lionardo művészete. A Szalainak tulajdonított képek közt van a madridi Prado-muzeum Mona Lizája, A La Gioconda, a Szűz a gyermekkel és sok-sok világhírű alkotás. Kevés azoknak a képeknek a száma, amelyeket már eddig is Szalai nevén ismertek. Ezek egyike a budapesti Szépművészeti Muzeum tulajdonában van; egy grófi hagyatékból került oda és Szent Annát ábrázolja a gyermek Jézussal és keresztelő Szent Jánossal. Szalai nevének és művészetének napfényrekerülése nagy magyar siker, de egyúttal nagy köíe.ességet is ró műtörténészeinkre. Az ő kötelességük Szalai családját, származását, egyéniségét, teljes munkásságát felkutatni s ttfjes alakjában a világ elé állítani ezt a nagy magyar zsenit, aki távol hazájának vérzivataros egéfőí, idegen tájakon bontotta virágba a magyarság lelke frnéfyén rejtőző, csodáfatos művészetet, Virág/i Ferenc. *