Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-06 / 102. szám

2 JSÍYÍRV1DÉK. 1927. május 6. A gazdasági szelep. Az egységes-párt legutóbbi értekezletén a miniszterelnök végre elmondta várva-várt beszámolóját a magyar-ofasz szerződésről. Beszéde három pontot ölelt feli'a fiumei kikötő, az olasz baráti kapcsolatok s a magyar nemzet visz. szaadott becsületének kérdéseit. A miniszterelnök első helyen foglalkozott Fiume várható szerepével s meggyőző érvekkel igyekezett eloszlatni azokat az esetleges kételyeket, amelyek Fiúméhoz fűződhetnek. Rámutatott arra, hogy Fiúméra nagy szerep vár a Kelét felé irányuló magyar kivitef szempontjából s a mult történelméből vett példával bizonyította, hogy Fiume mindenkor fontos gazdasági szefep volt, amelyen át a magyar termelés utat talált. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben kivitelünk főleg a nyugati államok felé irányult, de ez részben kényszerhelyzet következménye voft. Ha Magyarországnak sikerűi'Jugoszláviával megegyezni a tranzitóforgalomra, Fiúménak ma meglehetősen csekély forgalma a magyar kivitel által jelentékenyen fel fog lendülni. Sokan arra mutatnak rá, hogy Fiume elvesztette régi jelentőségét, hiszen félig-meddig halott város. Ez igaz mindaddig, amig Fiume mint kizárófagosan olasz kikötő szerepel, mert Olaszország, amelynek kitűnő kikötői és hosszú tengerpartja van, természetesen l'art pour Part nem fogja Fiumét erőszakosan favorizálni, ha természetes uton magától nem lendül fel a kikötő forgalma. Rögtön meg fog változni azonban a helyzet, amint Magyarország Fiúméban helyet kap. Magyarország nem válogathat előnyös fekvésű kikötőkben, mint Olaszország, s valahogy Magyarország — dacára a közbeeső Jugoszláviának — természetesebben fekszik Fiúméhoz, mint Olaszország területének túlnyomó része. Igazat kell tehát adnunk a miniszterelnöknek, amikor fokozottabb hangsúllyal utalt azokra az előnyökre és lehetőségekre, amelyek Magyarország számára egy szabad kikötő tényében megnyilatkoznak. A múltban élénk kereskedelmi viszonyt tartottunk fenn a Levanteval, Egyiptommai, Kisázsiával, Konstantinápollyai és Görögországgal. Ma természetszerűleg az ezirányu kivitel lecsökkent, de minden okunk meg van reményleni, hogy Fiume birtokbavétele után rövid időn belül nagyarányú fellendülésről számolhatunk be. Helyesen utalt a miniszterelnök a statisztika bizonyító erejű számadataira, ameiye'k a múltra vonatkozólag világosan kimutatják a keleti export ránk nézve nagy jelentőségét. Iparunk a béke éveihez viszonyítva tovább haKedd, május 10. Szerda, május 11. Opera együttes a színházban TRUBADÚR Pillangókisasszony ladt s ma olyan cikkeket is exportálhatunk az előbb emiitett kereskedelmi területekre, amelyekre a múltban nem íettünk volna képesek. A kereskedelmi viszony felvételében Olaszország és Magyarország érdekei azonosak s ez nem lebecsülendő előny. Olaszországnak t. i. kívánatos Fiume fellendítése, amelynek természetes hin_ teríandja azonban éppen Magyarország, mint ezt már előbb is emiitettük. A kérdés elméletileg tehát ei volna intézve. Minden csak az Olaszországgal vafó további részletes tárgyalásoktól függ, amelyek nem valószínű, hogy nehézségeket okozhatnának s reméljük, hogy a Jugoszláviával való megegyezés is, már csak a dolgok természete folytán is előbb-utóbb lehetővé válik. A magyar—jugoszláv közeledésnek mindkét országban meg van a lelkes csoportja s ugy tűnik fel, hogy egy barátsagi szerződés aláírása á két szomszéd állam polgárait csak jóleső megelégedéssel töltené el. Panaszos levél az erdei sétányokon versenyző biciklisták ellen. A nyíregyházi közönség követeli a nyugalmát megzavaró és testi épségét veszélyeztető rakoncátlan kerékpárosok megrendszabályozását. A következő levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Mint b. lapjuknak hűséges olvasója, meggyőződtem arról, hogy önök a közérdekű kérdéseket tárgyaló s egyenesen a közönség körebői önökhöz beküldött leveleknek készségesen adnak helyet b. lapjukban. Ez a meggyőződésem batorit "fel engem arra, hogy önökhöz merészkedjek, tisztelettel kérve: méltóztassanak az alábbiakat magukévá terini s annak b. lapjukban helyet adni. Olyasmiről van szó, ami ellen már éppen e lapban több izben, de — sajnos — mindannyiszor eredménytelenül hangzottak el jogos panaszok: a sóstói uton való s nagymérvüsége miatt immár tűrhetetlenné vált biciklizésről. Arról van szó, hogy mi, robotosai a hétköznapoknak, ha a pihenésre adott vasárnapunk napsugaras délutánján kisétálunk az erdőbe, hogy ptt a fák, madárdalos csendjén elpihentessük megcibált idegeinket, — hát nem lehetünk nyugodtan, még olyan nyugodtan se, mint a forgatagos városban, mert a t. biciklista urak lépten-nyomon ránkcsengetnek és eszeveszett sebességgel száguldoznak el mellettünk. És hogyan csengetnek? Közvetlenül, egy pár lépésnyire a hátunk mögött bántó, vaditó élességgel! £s hogyan száguldoznak? Boszorkányosan cikornyás ivekben ivekben ugy, hogy mi, a csengetésektői megrémült szenvedő alanyok azt sem tudjuk, hogy merre térjünk k ia játszóan csalogató ördögszekérnek. Kisgyermekeket vezető anyukák, politizáló urak és egymásba mélyedt szete*mesek jámbor csoportja ijedezik ezektői a biciklistáktól, akiket én szemtefenségükért a legjobban szeretnék feld ütögetni! Távolról sincs szándékomban, hogy a biciklizést elítéljem. Elismerem annak praktikus, szórakoztató és főkép edző voltát, de nem ismerem el létjogosultságát ott, ahol a közönség pihenni, sétálni szokott, illetve akarna! Nem ismerem el létjogosultságát és a nagyközönség nevében erélyesen tiltakozom ellene akkor, amikor a biciklisták nem a praktikusság, a szórakozás és a sportolás okából, hanem — meggyőződéssel állítom — igazán csak virtuskodásból, feszítésből háborgatják a közönség nyugalmát és veszélyeztetik testi épségét is! Arrói van szó, hogy egyes urak és kevésbé urak a sóstói uti sétányon bicikliznek csak azért, hogy mosdatlan hiuságukat kivicsorítsak: — Látod, te rongyos gyalogos... mit tudok én! Hát én biztosítom a biciklistákat, hogy a sóstói uton senki se kíváncsi rájuk. Egyáltalán nem! Most pedig bátorkodom az ez ügyben intézkedésre hivatott tekintetes Illetőséget arra kérni, hogy a fftnti s mindenben a nagyközönség akaratát tolmácsoló panasz orvoslására minden rendelkezésre álló móddal s legfőképen a legsürgősebben mindent elkövetni elkövetni méltóztassanak! A tekintetes Szerkesztőség készséges szívességéért való mély hálám kifejezése mellett maradok Kiváló tisztelettel: Panaszos Pál. Serényen folyik a szombaton megnyíló képkiállítás rendezése. A képek mind megérkeztek és a városháza nagytermében várják további sorsakat. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Megírtuk már, hogy Csánky Dénes, Hermann Lipót, Orbán Dezső és a nagy állami aranyéremmel kitüntetett Szüle Péter festőművészek, a modern magyar piktúra kiválóságai, együttes kiállítást rendeznek Nyíregyházán, a városháza nagytermeben. A kiállításon, amely szombaton' május 7-én délután 5 órakor nyilik meg, közel 60 festmény kerül bemutatóra. A képek nagy ládákba csomagolva már megérkeztek és a városháza nagytermében valnnak elhelyezve. Orbán Dezső festőművész, a kiállítás agüis és fáradhatatlan megszervezője Nyíregyházán Van és az ő vezetése alatt serényen folyik a kiállítás megrendezése, A nyíregyházi publikumnak régen volt része ilyen változatos és gazdag kiállításban, mint amilyen a szombati lesz. Érthető tehát az a meleg érdeklődés, amellyel a közönség a kiállítás megnyitását várja. Kedd, május 10, Szerda, május 11. Opera együttes a színházban TRUBADÚR Pillangó kisasszony Korcsmai tartozásai miatt felakasztotta magát egy rozsályi földműves. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Huszti János 47 éves rozsáJyi földműves békés, rendszerető ember volt, boldog családi életet élt. Az utóbbi időben a korcsmázás rabja lett. Nem ivott sokat, de minthogy szegény ember volt, a korcsma zavart okozott háztartásában. Házaséletében ez a körülmény sem okozott zavart, de amikor az adósságok ügyvédek kezébe jutottak és erélyes felszólításokban sürgették a korcsmai adósságok megfizetését, Huszti János elkeseredésében április 25-én a padláson egy ruhaszáritókötéllel felakasztotta magát és meghalt . A nyíregyházi analfabéta tanfolyam záróvizsgája a r. kath. elemi iskolában. (A Nyirvidék tudósítójától.) Harmincnégy mindkét nemhez tartozó hallgató, kérges tenyerű férfiak, az élet gondjaitól barázdáltarcu családanyák, több hajadonsorban levő haztartási alkalmazott és az iskola padjából kinőtt ifjú 1926. évi december 5-ike óta fokozódó munkakedvvel jött öszsze hetenként három estén a helybeli r. kath. elemi iskolában, hogy azokat az elemi lelki készségeket, amelyeknek elsajátítását a gondtalan gyermekkorban a mostoha körülmények megakadályoznták, érettebb korban szerezhesse meg, hogy kielégíthesse azokat a legelemibb kulturígényeket, melyekhez minden áüampolgarnak joga van, hogy megtanuljon betűket róni, könyvet olvasni, számokkal bánni. A folyó hó 3-án megtartott záróvizsgálat megmutatta, hogy az elvetett ismeretmagvak termékeny lélektalajba hu íotitak s hogy a hallgatóság a maga elé tűzött célt teljes mértékben el is érte. A záróvizsgálaton a fen tartó város képviseletében Kardos István kulturtanácsnok jelent meg, aki az elnöki tisztet finom tapintattal s gyakorlati pedagógusra valló hozzáértéssel látta el. A törvényhatósági iskolánkivüli népművelési bízottság részéről Barna Jenő népművelési titkár, a munkaadók részéről több előkelő hölgyvendég és a hallgatók hozzátartozói vettek részt a vizsgálaton. A vzsgálat az olvasási készség bemutatásával kezdődött, amelyben a hallgatók túlnyomó része olyan gyakorlottságot mutatott fel, hogy e fokon a legmesszebbmenő kiváPéntektől, május 6-tól—hétfőig, május 9-i.g: Ivain világhírű operettje: Josopo—Jazz-ISand íreg

j ^'tmmmmmammmmmmji Kedden, és szerdán, május 10-én és 1 í-én. A budapesti opera együttes két vendégjátéka: Trubadur Vezényli; Komlós Pál karnagy. Pillangó kisasszony