Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-29 / 121. szám

1927. május 99. JNÍYÍRYIDÉK. 3 utólag meggondoljuk cselekedeteinket. A jelen esetben pedig ne

m kétszeresen, hanem hétszeresen is van okunk gondolkozni. Tessék csak utána nézni, hogy az az olcsón vásárolt ceruza, melyet potom 30—60—96 fillérért sózott a nyakunkba az a hamiskásan mosolygó szőke tündér, nem kapható-e meg idehaza 16—32—64 fillérért, az a «finom» I~a szappan, amelyikért nagy kegyesen «csak» 1.20 "P-t kértek, nem "vehető-e meg idehaza 80 fillérért, vagy az a «mérték» után rendelt öltöny, ami elsőrendű fővárosi uri szabóságban készült szerény 240 pengőért — havi 80 P részletfizetésre — nem volna talán megszerezhető idehaza 160—180 pengőért — havi 40 P részletfizetésre? És igy tovább, szinte végnéíküli azoknak a felsorolása, amik idehaza megszerezhetők volnának, igaz, hogy nem nagyhangú, kikent, kifent uracsok és dámáktól, hanem egyszerű, szolid megjelenésű kereskedőktől és iparosoktól. Igaz, hogy akkor nem lehetne dicsekedni a «pesti» felöltővel, öltönnyel, kosztümmel vagy a másfélarasznál alig hosszabb aljjal; viszont letagadhatatlan tény, hogy akkor idehaza többen volnának, akik naponta jól mernének lakni nemcsak száraz kenyérrel és zsírtalan krumplival, (ha ugyan van de talán egy kis rántott levest, meg egy pohár tejet is meg tudnának szerezni néhanapján maguknak. Egy másik szomorú jelenség van, amit szintén nem lehet szó nélkül hagyni. Mint előbb már emiitettem, ismeretlen urak, ismeretlen célokra jótékonykodnak a mi zsebünk rovására. — Csak természetes, hogv ilyen jó megjelenésű uraknak, ilyen szépen hangzó protektorok fenhatósáiga alatt, nem lehet filléreket áldozni, itt legalább szerényen egy pár pengőt kell kiizzadni nem tudjuk kiknek. Ugyanakkor, amikor megvonjuk magunktól és családunktól a nehezen megkeresett mindennapira valót ösmeretleni célra, a mi szegényeinket, akik rongyokba burkolják nyomorult .estüket s ákik részben saját hibájukon kivül kényszerültek e keserű kenyérre s akik nem egy esetben életük javát itt 'töltötték, keresetüket, habár talán egyszerű munkás emberek voltak is, itt költötték el, itt adták adóba, kénytelenek vagyunk csak pár fillérrel, egy darab száraz kenyérrel és csak ritkán egy kis maradék étellel nyomorúságukban megsegíteni. Sajnosán kell tapasztalni, hogy szinte napról-napra szaporodik azoknak a száma, kik kényszerítve yannak házról-házra, üzletrőlüzletre járva ugy ahogy fenntartani, tengetni nyomorult életüket. És ki tudja, mily nagy lehet azoknak a szama, ákik szégyellik 3 szegénységüket, a nyomorukat piacra vinni s akiken a szomszédok iólelküsége könyörül s látja el az élet fenntartásához szükséges minimális tápszerrel. Tehát akkor, amikor ezek a bajok megvannak és orvoslásra szorulnak, semmi szükség nincsen arra, hogy idegenből jött, ismeretlen egyének bármily címen akár munkát, akár könyöradományt gyűjtsenek itten és gyengítsék s szétforgácsolják azokat az erőket, amelyeket idehaza is van minek az istápolására fordítani. Azok a kevesek, akiknek talán megadatott, hogv minden megerőltetés nélkül áldozhatnak nemcsak a helyi sebek enyhítésére, ám tegyék s azok a kevesek, akiknek nem felel meg az itthoni kereskedelem vagy ipar áruja vagy terméke, ám joguk van, hogy oda menjenek vásárolni, ahol igényüknek megfelelőt találnak, azonban a helyi kereskedők és iparosok egyenötetü tiltakozását vélem kifejezni akkor, amikor azt mondom, hogy aki itt e város falain belül nem fizet adót, e város semminemű terheiből nem veszi ki részét, annak nincsen joga ahoz, hogy itt bármily címen megrendelést gyűjtsön, innen bármilyen munkái kivigyen s ezzel a helyi ipari és kereskedelem szájától az őt jogosan megillető kenyeret elvonja. Ennek a sérelemnek orvoslása nemcsak a közvetlenül érdekelt iparosok és kereskedők érdeke, hanem érdeke a közönség legszélesebb rétegének is azon egyszerű oknál fogva, mert az itteni munkáltató érdekeltség családi és üzleti kötelékei révén a közönség legszélesebb rétegével nexusban lévén, a helyi ipar és kereskedelem fellendülése kihatással van az összes társadalmi rétegek gazdasági viszo" nyaira. Ezen oknál fogva is legelsősorban a közönségnek saját jól felfogott érdeke, ha addig is, míg valamelyes hatósági intézkedés megszünteti e közös sérelmet, egyszerűen ajtót mutat a különféle «olcsó» árukkal őt boldogítani akaró házaló ügynököknek. n-c. A „Nyírvidék" párisi mnn&atársa meginterjúvolta Lindberghet, az Atlanti Óceán hősét. Bourget, május 22. Még egyet, kettőt kattog, zug, berreg a hatalmas gépmadár propellerje és elénk gurul egy sötét szürke, karcsú gép. A reflektorok fényárja élesen világítja meg a félelme es madarat. A gép végre

1 megáll francia földön, Bourgetban, a híres nagy aerodromon. A tér tele angol amerikaiak és franciákkal. Frakkban, fényes estélyi ruhákban és sapkás munkások facipőben ta~ possák egymás lábát, amit senki sem vesz ilyen világszenzációs eseménynél észre. E'énk gurult egy darab világtörténelem. Az Eiffel toronyból vakító fény sugarak t lövelnek a repülő térre. Egész rajokban lepik el a kivilágított gépek az eget. 50.000 ember várta az a világtörténelmi pil- 3 lanatot, hogy ezt a fiatal hőst meglássa aki megvalósította a repülő világ maximális álmát, mely eseménynél nagyobbra még ma a legvakmerőbb répülő sem gondol. Megállás nélkül átrepülni a nagy sötét, rejtélyes Óceánt, aki az utóbbi időbén annyi áldozatot követelt. Nungesser Coli Davis stb. Néhány pillanatig mély, nyomasztó csend, melyet olvan izgalmassá fűtött a tér "levegője. Végre felocsúdnak az emberek. Vivát vihar tör ki. A lelkesedés határtalanná válik. Három egyenruhás katonai pilóta végre hozzárohan és kihúzza a félig elalélt embert a gépből. Magas, szőke, nevetős arcú ember. Néhány percig tart még kicsomagolják a sáfak, kabátok tömegéből. Végül kihámozták a nagy 27 éves fiut. Hol vagyok? Amint egy csésze kávét megivotb az ott jelenvolt 3 amerikai orvos megállapította róla, hogy a nagy fáradságon kivül semmiféle elváltozás nem észlelhető rajta. Kábultan támolyog a két francia kolléga karjai között. A repülőtér igazgatósági épületén az óra háromnegyed llnet mutatott mikor Lindbergh a kapuhoz ért a hatalmas tömegtől követ\e. Itt Myron T. Herrick párisi amerikai nagykövet várta és megölelte. A generálisok és polgári előkelőségek mind tülekedtek és erongyolódtak míg hozzájuthattak, hogy kezet szorítsanak vele. Végül mikor a követ angolul megszólította, nyitotta csak szóra a száját. Halkan, tétova, bizonytalan tekintettel kérdezte »Hol vagVok?« És miko rmegmondták, hogy Páriában, még megkérdezte, hogy biztos-e az. Megnyugtatták, hogy jó helyen jár. A követ autóján elindultak az országúton ahonnan még visszanézve, megdöbbenten, hi~ hetet'enkedve mosoiygot, aTig alcarta elhinni, hogy ez a hatalmas tömeg kizárólag azért van itt, hogy őt lássa. Az igazgatósági épületben hatalmas amerikai lobogó jelzi, hogy ez egy igazán hérosi amerikai lépés volt a világtörténelemben. Egy magas, szőke, bozontos fejű, mindig nevető arcú fiu, belelépett a világtörténelembe. Megérkezése Pá" risban őrült forrongást idézett elő. Egész éjjel tömegekbe verődve olvasták a napilapok 4-ik kiadását, melyet hírül hozták a megérkezését. Mindenhol örültek neki. De volt rengeteg ember akit a nemzeti patriotizmus fanatikus mértéke 'nem' 'engedett őszintén örülni. Lindbergh mikor a nagykövetségen 'fenntartott kü'ön szobájába ért első dolga volt Londonon át kábelezni édes anyjának Detroitba, hogy szerencsésen megérkezett. A nagykövet aki a szobájába kísérte, kijelentette, hogy most 24 óráig kell pihennie. Délután 2 óra" kor már felkelt és lejött a lent reggel óta várakozó újságírókhoz. Aki németül vagy angolul tudott az szerencsés volt, mert azoknak készséggel fe.'elt. Franciául már lassabban ment, mert tolmács kellett hozzá. Első beszélgetés. »Nem is gondoltam, hogy ilyen nagyjelentőségű esemény lesz az tea, cacaó, csokoládé. Eredeti csomagolásban • »7" / ! fűszer- és csemegekereskedőnél, Nyíregyháza, Kossuth-tér 14. 6921-4 én ide érkezésem Parisba. Mondja már most Lindbergh. Majd így folytatja, kollégámnak nem sikerült ez az ut. Az a nézetem, hogy nagyon erősen terhelték meg a gépét. Mert míg Nungesser és Coli kétezer liter benzint vittek, addig nekem egy ezerből is annyi maradt, hogy egy fél utat meg m g tudnék vele tenni. Hogy az uton mit éreztem? Nagyon sokat unatkoztam, fáztam és bosszankodtam. Unalmamba néha leszálltam a tender színe fölé tíz lábnyira is. Míg Ináskor felszálltam háromezer lábnyira. Kerestem a jó időt, jó levegő réteget. De nem találtain csak hideg, erős esőt, havat, jegét. Bár a Meteorológiai Intézet jó időt jósolt, még sem volt benne részem. Érdekes, hogy az egész utamon bár az jelezve volt " mindenfelé, mégsem találkoztam sehol soha egyetlen hajóval sem. Éjjel egyszer nagyon messze láttam egy hajó lámpásait. De nagyon messze és nem az én irányomban. Igaz, hogy a társaim mind lebeszéltek, mert nem tartották a műszereimet pontosaknak, de én hittem magamban. És ha Byrd és Chamberlain nem vitatkoztak voína ofyan sokat az ut pénzügyi részén, talán én még el sem indultam volna most. De igy kaptam egy jó meteorológiai jelentést, hát töltettem és egy fél óra múlva indultam. Magammal az útra élelmet néhány banán, néhány üveg viz és ezzel kész. Alkoholt nem iszom. Álmos nem voltam, ugy, hogy a magammal hozott koffain készletet fel sem bontottam. « Arra a kérdés

re, hogy rep

üEgy hygeníkus háztartas, egy számító vendéglős, vagy kávés sem nélkülözhe'.i a szabadalmazott AUTÖ-SYPHONT amellyel mindenki odahaza pillanatok alatt készítheti szódavizét, ásványvizét, pezsgőjét és üdítő italait a legtisztább szénsav hozzáadásával Egyedárusitó FarKas Jenő gyógyszertára A A M vy^v/vv. • AV- tA

AAVt .» A a A A A '„< J Nyíregyházit, Rákóczi-út Agilis ügynökök felvétetnek. 14. 26H-5 SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és bel betegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát •ar

nk

i miror Nyiregyháza, Kállói-utca 42. szám