Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-29 / 121. szám
üyiregyháza, 1927, május 29, * Vasárnap XLYIII. évfolyam. 121. MÁM ElfiH*»ife»[ érák W|«w te wMéfewt: tfljf Mra 860 p«ngft Nsgyodtera 1-SQ «MtatfvÍMMMnMk te ftaiiÉfawJt W!* mm-^my. ataNMHHn Alakította JÖKA ELEK P&xmwÍunmMí J Dr. 8. SZABÓ LÁSZJLÖ. tturkoaxtA: VEJTTae K. ANOOR. •mtauMMo ott kte(í&fi(vat&S: «^ÉCHEMYí-UT 9w SZÁM. Y«í»s«h sxtúm Mi®. Poatachaqua,: Buzaszem és drágakő A református naggyülés második napja bővelkedett mélyen járó szónokiatokban s azoknak nagy száma, akik ezeket a szónoklatokat hallgatták, a legméltóbb kifejezője volt a magyar református egyház erősségének és jelentőségének." A hazai reformátusság egyik vezére, Debrecen püspöke, Balthazár Dezső mondott többek között, példázatokban bővelkedő beszédet, amelyben kijelentette, hogy jaj lett volna magyar földön a kereszténységnek és a magyarságnak, ha a kínálkozó kísértések során csak egyszer is felcseréltük volna a buzaszem élő egyszerűségével a drágakövek halotti diszével. Ez a szimbolikus formába öltöztetett hasonlat véleményünk szerint kevésbbé költői nyelvre átfordítva annyit jelent, hogy a magyar nemzet boldogulása, az ország jövője a magyar nép azon széles rétegein alapszik, amely élettelen drágakövek helyett élő drágaköveket gyűjt, amikor a vetés után, aratás idején, betakarítja a termőföldekről az élő búzaszemeket. Vagyis magyarán az ország jövője és boldogulása azoknak a vállain nyugszik, akik sok, sok ezer í kis faluban élik a vidéki élet egyszerű örömeit s szivükben megőr- " zik az ősi erényeket, ragaszkodva az atyai földhöz s homlokuk verejtékével csikarva ki a termést, minden jövendők legfontosabb biztositékát. A mai nemzetközi eszmékkel telitett, sok tekintetben gyökértelen korban kell, hogy megértsék a püspök mélyenjáró kijelentését mindazok, akik bíznak a magyar nép jövőjében s remélnek egy ujabb' ezer esztendőt a magyar nép történelmében. Aki nem fordítja el tekintetét a drágakövek halotti díszétől, aki sokszor talán sziporkázó szellemes, de végeredményben üres és holt tanok felé fordul s magáévá tesz egy gyökértelen világfelfogást, az nem munkálja igaZ szívvel, ígéretes eredménnyel a magyar nép sorsát. Az az összegyűlt hatalmas tömeg, amikor megtapsolta Balthazár Dezső beszédét, tulajdonképen esküt tett, öntudatlan fogadalmat a mély talajban gyökerező eszmék és életfelfogás mellett. A falu egyszerűsége s ennek az egyszerű életnek öntudatlan mély sége kell, hogy megmentsék a mai vergődő világot azoknak a tanoknak a lázas káprázatától, amelyeket a városok összezsufoltságában élői a szélesebb horizontoktól elzárt elmék az emberiség boldogitására kátalálnak. Ezeket értette valószínűleg a püspök halotti diszü drágaköveknek, elismerve talán a drágakő szóval azt, hogy esetleg az emberboldogitó tanok egyikemásikában — korántsem mindegyikben — megcsillan a gondolatinak, a szellemi elképzelés kristályos arithmetikájának valami bája, de ez nem menti meg őket az életnek, sorsokat, jövendőket nem lehet alapozni erre a hideg csillogásra. A bő, termékeny, becsületben és tisztességesen eltöltött, a föld, mint az élet anyja szeretetének szentelt egyszerű élet lehet egyedüli, amely boldogságot hozhat, amely megmenthet a kiábrándulásoktól, röviden: igenli az emberi életet minden bajával és keserűségével, bízva egy mindent átfogó nagy Gondviselésben, amelyet az évezredek, sőt évmilliók óta kutató emberi elme oly különböző szavakkal jelölt meg eddig s a legfenségesebbéij minden földön járt lények közül a legnagyobb: Krisztus, az Istennek és Isten országának az emberi sorsokkal összekovácsolt nagy synhésisében. A mai rideg korban, amikor a kétely és csüggedés fagyos szele szele söpör végig a világon, szükséges, hogy a törhetetlen meggyőződés felemelje és hallassa a szavát, elvezetve a vergődő emberiséget az élet örök forrásaihoz, amelyeknek bizony nagyobb ékessége az élő buzaszem, mint a halotti drágakő. A dadal felső járás Tejszövetkezet naponta 1000 liter pasztörizált tejet küld a nyiregyházi piacra. Kedvező stádiamba jutott Nyiregyháza város tejellátása. A pasztörizált tejet a „Hangya" fogja ár«sitani, s ngyanott eszközlendők az előjegyzések. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Rohamosan fejlődő városunk közélelmezésének egyik nehezen megoldható kényes kérdése a megbízható és állandó tejellátás. — A mai magas húsárak mellett ugy a felnőttek, mint különösebben' a gyermekek táplálkozásának fő élelmi cikkét a tej és tejtermékek képezik és így különösen fontos, hogy ez az élelmezési főcikk megfelelő mennyiségben és minőségben állandóan es emellett méltányos áron a közönség rendelkezésére álljon. A város közönsége eddig a legnagyobb részben a helyi piacra van utalva, ahol a pillanatnyi kereslet és kínálathoz képest kialakuló erős árhullámzás mellett szerezte be tejszükségletét s az aránylag magas áron bevásárolt tei és tejtermék minősége és higiénikus tisztasága bizony-bizony sokszor hagyott fenn kívánni valót. ' A tejellátás és tejbeszerzés lehetőségei a közel jövőben kedvező kialakulásokkal biztatnak, aminek a közönség a saját jól felfogott érdekéből is őszintén örvendhet. A földmivelésügyi kormány támogatása és az orsiagos tejszövetkezet felügyelete mellett Olchvári Pál kormányfőtanácsos, főszolgabíró sikeres agitálása folytán a dadai felsőjárás közép és kisbirtokos közönsége megalakította az első szabolcsvármegyei «Tejszövetkezeíet» és az a Buj községben szakszerűen berendezett tejgazdasági központban a jövő hó végén már meg is kezdi működését, illetve üzemét azzal a célzattal, hogy az a környék eddig felhasználatlan tejfölöslegét összegyűjtve, szakszerű kezelés mellett Nyiregyháza város közönsége részére elfogadható méltányos áron hozzáférhetővé tegye. A felső dadaijárás «Tejszövettm A mai női tipus. Irta és a nyiregyházi Mansz kuiturestjén előadta dr. Rakorszky Irán Tolt belügy miniszter, Nyiregyháza Táros országgyűlési képTiselöje. III. A modem hölgy praktikus érzékének egyik tünete állítólag a rövid szoknya is. Tény igaz,, hogy a régi hosszú szoknya nem volt higiénikus. Valóságos porfelleglet csináltak maguk körül a nők és tagadhatatlan, hogy helyes, ha egészségünk érdekében testünket megóvjuk a hozzátapadó minden idegen anyagtól. > ' De akkor miért ken a hipermodern nő az ajkára valami anyagot, amely tagadhatatlanul mégis csak idegen és miért rakja meg az arcát valami fehérrel, ami kétségtelenül por, — az országút pora tói legfeljebb összetételben küönböző. Az arcnál ugy látszik hasznos az, ami a bokára veszedelmes. £s a hosszú szoknya azonnal visszanyer né egyeduralmát, ha az országutakon közönséges por helyett rizsport fújdogálna a szellő. Hölgyeim! Én megvallom őszjn tén, nem látok lényeges problémát abban, hogy valaki hosszú vagy rövid hajat hord-e, hogy rövid-e a szoknya, vagy hosszú. Elvégre a viselet története arra tánit, hogy voltak már feltűnőbb fedetlenségei is a divatoknak, a legerköicsösebb korokban is. A fontos azonban áz, hogy ki miért hordja a rövid szoknyát és ki miért horja a rövid hajat? Aki azért vágatta le a haját etonosra, taert igy a férfiak könnyelműbbnek fogják nézni s ezért érdekesebbnek képzeli magát, az valóban vét a nőiesség ellen. Aki csak azért kurtítja szóknyácskáját, hogy a térdeit mutogassa s igy érjen ei a férfiaknál olcsó sikereket, az megérdemelné, hogy huszonötöt verjenek a szoknyájára. A hölgyek nagy része azonban nem ezért teszi. Egyszerűen megy, a szokás, a divat után, vagy valóban a praktikusabbat, a kényelmesebbet kenési s igy a lefkisegéből mit sem árul el, mikor a külsejét feldíszíti. Ezekből a külsőségekbői tehát a női típusra következtetni nem lehet. A bevezető részben, ahol a nők történelmi típusairól beszéltem, egyáltalán nem is tértem ki ilyen részletekre. Nem beszéltem sem ruházkodásról, sem hajviseletről, elsősorban abból az okból, hogy én — és valószínűleg ebben a teremben majdnem mindnyájan — bt" * zony nem is tudjuk, hogy a Grachuso'k anyja milyen ruhaban gondoskodott gyermekei neveltetéséről, hogy Dobó Katica milyen 'hajviselettel védelmezte Egér vár bástyáit és hogy Veres Páíné báli ruhája mennyire volt kivágva, mikor a magasábbrendü magyar női nevelés első pilléreit lerakta. Nem is véletlen, hogy minderről semmit sem tudunk, mert nem fontos. A nő mai típusának a keresésénél is csak azért ötlenek eszünkbe, mert a ma mindig inkább a külső for mákban áll szemünk előtt, a lényeg nem domborodik ugy ki, mint mikor a multakon gondolkodunk. Ha azt keressük, hogy a nő milyen szerepet tölt be a társadalomban, ! milyen részt kér az emberiség nagy munkájából, akkor az ilyen külső : részletek csak tévútra vezethetnek, j Kenessük tehát a mai nő jelleg- ' zetes tulajdonságait az életben ma- , gában, ott, ahol tesz, vesz, gondoskodik és kötelességeinek tesz eleget. ( . : i I r -i M Egy szellemes színpadi szerző mondatja valamelyik szereplőjével, hogy az igazi modern nő az az erős akaratú nőnemű lény, aki ott áü a férfi mellett a munkában, az irodákban, a műhelyekben és a Iaboratoriumokban, aki ugyanugy dolgozik, ugyanazt a munkát végzi és ugyanugy teremt, alkot, miként a férfi. ' A charlestonozó és tetszeni vágyó nő típusa helyett tehát, odaállítanak elénk egy másik jellemet, talán majdnem az ellenkezőjét: a rideg nő típusát. Aki megszűnt a férfi élettársnője lenni és munkatársnőjévé degradálódik. Az előbb azt mondottam, hogy a nagynak tartott nő, visszatükrözi annak a kornak az egész lelkivilágát, amelyben él. Annyira materiális, annyira poézis nélküli lenne tehát a mi korunk, hogy valóban bekövetkeznék a férfi és nő kíméletlen versenyfutása a munkában, amelyben' a nőnek épen olyan ridegnek, számitónak, önzőnek keli lennie, mint a férfinak, hogy felvehesse vele a versenyt. Mert aZ egyforma munkát végző munkatársak mindig versenytársak is egyszersmind. — Egyáltalában lehet-e, hogy férfi és nő egyformán és különbség nélkül végezhesse nek minden munkát, még ha csak szellemi munkáról van is szó? És lehetséges, hogy a női lélek minden szépségét, finomságát, színét, pompáját kidobjuk felesfeges ballasztokért az életből, mert a nő most már nem lesz semmi egyéb, mintuj munkagép a férfiad között? Én a szellemes színpadi iró megállapítását tereken tagadom. Egyes szám ára 16 fillér.