Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-24 / 117. szám

4 JNfYÍRYIDÉK. 1927. május 24. Az 1-sö oldai folytatása lentéseket tett. Nemsokára megszólalt a telefon és Virányi Sándor kflzölte, hogy beszélt telefonon Klekner Károly főorvossal, aki már saját autóján ulban is venCsobaj felé Én azonnal autói küldtem elibe, hogy az útkereszteződésnél el ne tévedjen. Klekner nemsokára tényleg megérkezett és belőlem vérátömlesztéssel vért szivattyúztak a bátyámba, aki rendkívül sok vért vesztett. Reggel fél 9 órakor hoztuk be a szanatóriumba, — ahol azonban augusztus 13-án, pénteken délután fél 2 órakor meghalt. A szoba tele volt parasztemberekkel és asszonyokkal, két csendőr pedig nyomban vallatni kezdte a házi cselédséget, akik közül Kovácsné Tamás Rózsi házvezetőnő azt mondotta, hogy egy órával az eset előtt két-három alakot látott bujkálni az udvaron. Bátyám meggyilkoltatásának két oka lehet. Az, első a földbirtokreform, ennek hosszadalmas és ki nem elégitő végrehajtása, amelynek folytán bátyámmal szemben a lakosság egy részének ellenséges magatartása alakult ki. A másik ok pedig a Begréék gyűlölete, akik olyan haszontalanok, hogy az egész községben csak róluk tehető fel ennek a bűncselekménynek az elkövetése. Elnök figyelmeztette tanút, hogy ilyen kifejezésektő. tartózkodjék. Majd tanú igy folytatja: A bátyám is mindig mondotta mikor sérülésében feküdt, hogy a gyilkosságot csak hárman követhették el: A két Begre és Szilágyi Sándor. A lakosság elkeseredése azért volt olyan nagy fokú, mert a környező falvakban már régen befejezték a földbirtokrendező eljárást, de Csobajon az még mindig húzódott, ennek dacára 80 hold földet idegen falubelieknek juttatott az OFB. A 470 katasztrális holdat kitevő Radvánszky birtokot bátyám vette meg 1926. késő tavaszán három milliárd és hatszáz millió koronáért s igy körülbelül 5 millió esik holdjára, mert a terület nincs pontosan felmérve. A vételt egy ideig nem közölték a lakossággal, nehogy annak hangulatát még jobban elkeserítsék. Augusztus 6-án, tehát a gyilkosság előtt való napon volt egy ilyen föídbirtokrendező tárgyalás, amelyen Begre Béla olyan agresszíven viselkedett, hogy ügyvédemnek az volt az impressziója, hogy Begre egyenesen revolvert ránt és lelövi őt. A kölcsönös örökösödési szerződést, amelynek alapján bátyám teljes vagyonát örököltem, 1918 ban kötöttük. A szerződés értei mében Margit nővéremet kártalanítottam. Borody biró kérésére tanú kijelenti, hogy többen szították a nép elkeseredett hangulatát s ezeknek a vezére Boruch Sándor volt. Meg vagyok róla győződve, hogy sokan tudnak Csobajon erről a gyilkosságról, de szolidariásból necu árulnak el semmit. Ezért tűztem ki 50 millió korona jutalmat és 10 hold föld 10 évi használatát annak, aki nyomra vezet. A jutalmat azért vontam vissza, mert a kitűzött határidőre senki sem jelentkezett s különben is Kubassy főszolgabíró ur hasonló okból ezt tanácsolta nekem. A dijat akkor tűztem ki, amikor Begre Albert és Kiss János kiszabadultak a vizsgálat fogságból. A vizsgálóbíró urnái egy izben találkoztam Begre Bélával, aki valamikor játszótársam volt. Neki támaszkodott a falnak s amikor engem meglátott, nem köszönt. — Miért nem köszönsz ? szóltam rá erélyesen, mire Begre válaszolt : — Hát itt is kell köszönnöm ? Begre ezután kijött utánam, mikor már az autóban ültem s azt mondotta: — Ugy látszik, haragszik rám a nagyságos ur: — Igen, — feleltem, — haragszom, mert megöltétek a bátyámat. Vigyázz magadra, mert egész életemben kutatni fogok a gyilkos után s ugy sem fogsz megszabadulni. Begre ezután kijelentette nekem, hogy ő semmit sem tud a gyilkosságról, mert pcnt két percC-I érkezett a lövés előtt. Ezzel elszólta magát, mert mindig félórát mondott. Csobaji Gyula ezután a hozzáintézett kérdésekre válaszolva elmondja, hogy Tamás Rózsától hallott a gyilkosság estjén Csobaji József háza előtt elsurranó alakokról. Egyikök magasabb, hajlott hátú, a másik kisebb volt, a harmadikra nem emlékeznek. Reskó Magdolna, Stein Lászlóra vonatkoznak a következő kérdések, majd Porkoláb Károly dr. ügyvédnek arra a kérdésére, miből gondolja, hogy a vádlottak izgága, fenyegető magatartású, gyilkos merényletre is képes jellemek, Csobaji Gyula kijelenti, hogy mióta a Begre fivérek nincsenek otthon, rend van a faluban. Csobaji József azt állította határozottan, hogy a három közül a Begre fivérek és Szilágyi közül az egyik a tettes. Csobaji Gyula tanúvallomása után a megesketést Bálint István dr. védő ellenzi, mert a íanu ádáz gyűlölettel viseltetik a vádlottak iránt. Csobaji Gyula kihallgatása után Vitéz Balkay Árpád községi írnok a kö\e.kező íanu: Vallomásában azt kell tisztáznia, hogy mi történt Csobajon a földbirtokkal kapcsolatban. Ő volt a Radvánszky birtok kezelője, szakértője. Egyszer, amikor a birtok ügyében Budapesten járt, Csobaj község jegyzőjének kérésére érdeklődötf Radvánszky bárónál, hogy milyen feltételekkel adná el a falu" népének földbirtokát. Ez 1926 márciusában volt. Radvánszky bárótól megtudta, hogy valaki már kedvezőbb ajánlatot tett a birtokra. A végső árat 6 millió koronában állapították meg magyar holdanként. Ezt az árat be is ígérték később, de azután több ok" miatt elálltak a vásárlástól. A község nem tudta biztosan, hogy az a belsőség, amelyen a tiszttartói lak és a magtár állt és amelyet Vitéz Balkay ideiglenesen lakásul kapott, megszerezhető-e, de az is eltérítette a népet a vásárlástól, hogy egyesek, akik látták, hogy a várt percentei nem kapják meg a közvetítésért, agitáltak, hogy álljon el a község népe a bír tok vétel tői. Elnök: Abban az időben a tanú is láthatta, hogy Csobajon némajáték van. Látta, hogy a birtokvásárlás miatt nagy az elkeseredés. Balkay sejtette, látta is az elkeseredés^ ami természetes is volt, mert sokaknak el kellett volna adni állatállományukat abban az esetben, ha a birtokot nem kapja meg. A szegény nép érdekét Kovács János ref. lelkész képviselte. Begre csak az utolsó tárgaláson volt jelen. Nem hallotta, hogy fenyegetett volna, de magatartása elszántságra vallott. Az 1920. évi Csobaji merénylet. Vitéz Balkay elmondja, hogy 1920. novemberében egy este ll órakor belőttek az ablakán. A golyó nyomát reggel látta meg az ágy végében. A tettest soha nem derítették ki. A lövés akkor is Manlicher puskából történt. Olyan közel állt a merénylő, hogy a légnyomás törte b eaz ablakot. Arra vonatkozólag, hogy Begréék lobbanékony természetű, kegyetlen emberek, több tényt ismer. Begre Béla egy izben fejszét ragadott Czégény Imre biró ellen, akit a földre tepert és fojtogatott. Rá is haragudtak, mert orvvadászaton érte Begre Mihályt, aki ellen meg is indult az eljárás. Begre Mihály éjjel 12 órakor jelent meg nála. Olyan fenyegető volt a megjelenése, hogy önkéntelenül is a revolveréhez nyúlt . Begre Albertet nem ismeri. Begre Mihályról tudja, hogy gyilkos, ság miatt büntetve volt. A következő tanú Maisler Mihály 43 éves csobaji lakos, földbirtokos, aki elmondja, hogy egy ízben Miskolcon figyelmeztette Csobaji Gyulát, szóljon bátyjának, hogy birtokvásárlási szándéka aggályos, nem helyes, sőt veszélyes fehet. — Tudod, mondotta neki, hogy ez: a nép mindenre képes, fel is gyújthatják bátyád birtokát, vagy őt magát le is lőhetik. Elnök: Honnan tudta a tanú ur, hogy a csobaji nép annyira veszélyes? Maisler: különböző élményekből. A földbirtokreform tárgyalásán nem történt semmi különösebb, de öt-hat olyan esetet tud, amelyből a nép indulatosságára lehet következtetni. Igy 1925-ben a csobajiak felgyújtották a paplakot, mert a párbért radikálisan szedték be. Azt, hogy Begréék fenyegető kijelentést tettek valamikor Csobaji elle

n nem hallotta. Szirmay István dr .elnök most Csobaji Gyulát kérdezi meg, hogy Maisler vallomása fedi-e a valóságot. Csobaji Gyula előlép és erélyesen teszi meg a kijelentést: — Nem! Maisler azt nem mondotta, hogy ő figyelmeztesse bátyját. Azt mondta: Bátyád helytelenül teszi, hogy adósságért vesz földbirtokot. Én — mondotta a tanú, erre igy válaszoltam: Nem fogunk zöld kölcsönt venni. Azután azt mondta, hogy a nép fel fogja gyújtani bátyámat, sőt képesek arra is, hogy megölik. Erre ő telefonált Csobaji Józsefnek, hogy jöjjön át, érdekes' dolgot hallhat. Át is jött, de miután a tanúval nem volt jóviszonyban, nem hallgatott rá. Arra kérdésre,, hogy kik állottak az elégedetlenek élén, az a mondanivalója, hogy sem Boruch sem Kovács János lelkész nem voltak s a földbirtok tárgyalásokon Kovács János képviselte a község lakosságának érdekeit. Pénzt jgért, miért haragudtam volna rá Maisner Mihály tanú vallomása után az elnök két perc szünetet rend

el el. A rövid szünet után Begre Béla jelentkezik azzal, hogy ő is szólani szeretne. Ami Csobaji Gyula vallomását illeti, kijelenti, hogy ő nem haragudott Csobaji Józsefre. Pénzt igert nekem — mondja Begre __ miért haragudtam volna rá? Ami az ő indulatosságát illeti, utal arra, hogy a háborúban gránátnyomás érté, nem tudja kellőképen kifejezni magát, a lába sokszor reszket. Hogy bánthattuk mi Csobaji Józsefet, hiszen még azt-sem tudtuk, hogy kié íesz tulajdonképpen a föld. Nem is volt, ami izgathatta volna a népet. Elnök: Ön a vizsgálóbíró szobájában is erőszakoskodott, lázongott, ugy, hogy meg kellett bilincselni. Kétségtelen, hogy ön heves, indulatos. Begre: Igen, a vizsgálóbíró ur is olyan erélyes volt, amilyent katonakoromban egy katonatiszt uron sem tapasztaltam. Nem akartam lázongani, de elakaratam hagyni a termet. Szirmay István dr. elnök ezután felolvastatja a halálosan megsebesült Csobaji József utolsó vallomását, amely Begrééket gyanúsítja a merénylettel. Majd Csobaj község azt a bizonyítványát ismerteti az elnök, amelyben a Radvánszky birtok sorsára vonatkozó részletes hivatalos adatok vannak. A birtok mintegy 150 ember bérletében volt, 1926 október elseje óta Csobaji Gyula fezében van a birtok. Ezután a bíróság a tanuk esketéséne vonatkozó határozatot hozza meg. Vitéz Balkayt, Csobaji Gyulát és Maisler Mihályt megesketik, azután Vékony Mihály csobaji földműves tanúvallomása következik. Emlékszik, hogy a kérdéses napon találkozott Begre Albérttef. Egy üszőt vezetett és erősen birkozott vele. Begre vezette, amint ő kínlódott az állattal. — Ne nevess, segíts, — szólt hozzá. Nem tehetem, sietek — monddotta. Ekkor ment Begre a gátőrhöz. Vékony Mihály a hozzáintézett kérdésekre elmondja, hogy Csobajon Begréék tőszomszédságában lakik. A merényletre következő reggelen az udvart' seperte, amikor hallotta a merénylet hírét. Odaát akkor seperték az udvarukat a Begre fivérek is. Átszólt hozzájuk: Hallottátok, mi az újság? Csobaji József urat meglőtték. Azok mondották, hogy már ők is tudják. A lövés zaját nem hallotta, akkor már aludhatott, de e

z a hely meszszeesik Csobajiék házától. «Tettlege

s ütlegekkel benyomásoltak» A következő tanutói, Kiss János gátőrtői igen fontos vallomást várnak. Tiszakes/i születésű egykori suszter, akihez Begre többször jött szerszámért és hosszabb beszélgetésre is. A főtárgyalás elnöke felmutatja azt a fegyvert, amely a gátőr tulajdona és amelyről azt vallották, hogy Begre a merénylet estéjén ezt a fegyvert vitte élés hozta vissza, arnig a gátőr aludt. A fdgyvert Nyíregyházán vette Illés Jánostól még 1924-ben és szabályszerű tartási engedélyt kapott rá. Tiz patrona volt hozzá, ezeket azonban ellövöldözte a kóbor kutyákra. Lőtt célba is és az elnök kérdésére elmondja, hogy kikkel tartotta ezeket a céllövő gyakorlatokat. Kijelenti, hogy Begre sohasem vett részt céllövészetben. Az elnök felmutatja előtte a fegyvert és azt kérdi, hogy nem próbált e meg Manlicher golyót kalapálni olyan vékonyra, hogy ebben a fegyverben is használ-