Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-21 / 115. szám

2 jkririftYicáK. 1827. május 21. INesze semmi, fogd meg jól. A kisantant joachimsthali kon" ferenciája pár napi csendes agó­nia után kimúlt. Ha azokat az «eredményeket» nézzük, amelyekkel ez a konferencia járt, igazán felve­hetjük a kérdést, mi szükség is volt hát rá. Negatívumoknál töb­bet a három külügyminiszter nagy garral meghirdetett s ünnepélyes keretek között lefolytatott találko­zása, nem hozott. Sőt azok szemé­ben, akik a kisantant létét és cél­ját nem nézik oly elfogultan, mint az érdekeltek, ez a konferencia egy pár igazán gyanús körülményt mu­tat fel. Gyanús elsősorban a három külügyminiszternek az a kijelenté­se, amelyet nem szűntek meg újra és újra ismételni, hogy a kisan­tantra feltétlenül szükség van s ha nem volna, meg kellene teremteni. Nem állhat nagyon fényesen ennek a kisded hármas szövetségnek a dolga, ha egyszer annyira ragasz­kodnak ehez a " szövetséghez, ame­lyet pedig az idő vasfoga bizony lassan, lassan kezd szétrágni. — Régi megállapítás az már, hogy hi­deget és meleget nem lehet ugyan­abból a szájból fújni. Mert ugyan vájjon miféle őszinteség rejtőzhe­tik azokban a kijelentésekben, ame­lyek pl. Magyarország és a kisan­tant gazdasági együttműködésének szükségességét hangoztatták, de ugyanakkor jött a másik megsem­misítő tromf, hogy a kisantant min­denben a status quo fenntartására törekszik s ehhez a kérdéshez nyúl­ni nem enged. A három szövetséges államnak a helyzete olyanféle, mint egy ér­dektársaságé, amelyik közös bűnö­ket követett el s most a bünte­téstől való közös félelem tartja össze őket. Szinte nevetnünk kell Mitüineu álszent kijelentésein, ami­kor örvendezni próbál azon, hogy Magyarország felhagy az elszigetelt ség politikájával s az aktivitás te­rére lép. Vájjon minek örül Miti­lineu? Annak, hogy Magyarország Olaszországgal szövetséget kötött? őszintén szólva nem — igen hisz­szük, hogy ez olyan nagv öröm volna akár Romániának, akár a kisantant másik két államának. — Édes arcot próbálnak csinálni a savanyu szőlőhöz, mint az egykori róka s hogy ne tűnjék fel Bethlen gróf zseniális lépése külpolitikai kudarcnak a kisantant szempont­jából, a bölcs doktorok összedug­ják fejeiket s jótékonyan bólogat­nak, mintha ők minderre előre számítottak volna. A magyar köz­vélemény azonban sokkal jobban belelát a kisantant politikai bo­szorkánykonyhájába és sokkal több gvanus rosszakaratot tapasztalt ré­széről, hogysem ilyen naiv -fogá­socskákkal meg lehetne téveszteni. Igen, megindultunk a külpoliti­kai aktivitás utján s haladunk to­vább abban az irányban, amelyet lyet az ország érdekei s a minisz­terelnök előrelátó külpolitikája ki­jelölt. Ez azonban nem annyit je­lent, mintha Magyarország béke­szándékai nem volnának a leg­őszintébbek, hiszen a kisantant egyik állama, Jugoszlávia irányá­ban olyan kijelentések hangzottak el nemcsak a kormányzó, hanem más felelős politikai exponensek ré­széről is, hogy ezzel az ország- I előbb-utóbb a szövetség felbomlá­gal igazán nem lehetetlen egy kö- ~~ * ~ 1 1 ~ zeli megállapodás reménye. Magá­ban a kisantant kebelében minden elkenegetés ellenére is olyan érdek­ellentétek csíráztak fel, " amely.ek sára vezetnek s arra kényszeritik mindegyik országot, hogy önál­lóan haladjon saját politikai ér­dekeinek utján . „á Tiszához jöttem meghalni" ~ irja búcsú­levelében laisik lánosné, akinek holttestét Eperjesbe mellett fogták ki. (A «Nyirvidék »tudósitójától.) Tegnapi számunkban röviden hírt adtunk arról, hogy Eperjeske mellett egy verpeléti uri asszony hulláját vetette fel a viz. A holttes­tet az eperjeskei hullaházból el is temették. A parton sétáló Halász József és Répási József, akik az Eperjeske mellett úszó tót tutajosok kiáltását meghallották, nagy erőfe­szítéssel fogták ki a parthoz sod­ródó hullát. Az öngyilkoson fe­kete egész füzéscipő, fekete ha­risnya, fekete ruha, sárga prémes kabát volt. K ezén barna bőrkez­tyüt találtak. Egyik zsebében a zsebkendő mellett egy papírlap volt, amelyen azonban a ceruza­irás az iszaptól, víztől egészen el­mosódott. Egymás alá irt szavak nyoma látható a papir egyik szé­lén. A szavak erélyes vonalakkal át vannak húzgálva, hogy senki el ne olvashassa. A levélpapírra néhány sorból álló: bucsu van, amely valószínűleg Maisik Jánosné­nak, aki Verpelétről Vitkara uta­zott szülei meglátogatására, any­jához irt búcsúlevele. Tisztán ol­vasható a következő sor ...«a Ti­szához jöttem meghalni. Bocsás­sanak meg, de nem bírom to­vábbi... Egy boldogtalafh asszony életének drámája lángol sötét tűz­zel ezen az iszapmarta papíron: nem birom tovább! Istenem, mi­lyen sokan könyörögnek az Úr­hoz az életért, egészségért és van­nak bus, fáradt vándorok, akik ki­jelentik vérző szavakkal: Nem bí­rom tovább. És eljönnek messzi­ről: a Tiszához meghalni. Vájjon mi vonta íi uokzatos erővel Maisiknét, a verpeléti úriasszony! a Tiszához? á szabolcsi közalkalmazottak küzdelme a drágasággal. Ujabb drágasági hullám. — Elismerés a tisztviselőknek. Távirat a kormányhoz. — A házhelyek ügye A több mint tiz éve tartó meg­próbáltatások ideje ugy látszik nem akar véget érni. A " Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségé­nek csoport elnökei és iiíkárai ismét összejöttek a tegnapi napon és beszámoltak arról a nélkülözés­ről, amely a konszolidáció nagy munkáját végző közszolgálati al­kalmazottaknak és családtagjaiknak jutott ki osztályrészül. Elmondot­ták azt, hogy nagyon jól tudják, miszerint minden társadalmi osz­tálynak kijutott és kijut a nélkülö­zésből, de azt is tudják, hogy más társadalmi osztálybelieknek " egy­szer-másszor voltak jó napjaik is, amikor bőségesen ellátták magukat ruhafélével, sőt aranynemüvel, amelyet most pénzzé t ehetnek, amivel szemben azonban a köz­szolgálati alkalmazottaknak soha­sem adták meg a. létminimumot, ugy nem is lehetnek ellátva tartalé­kokkal. Ilyen körülmények között érte őket a fagy és a piac olyan mérvű drágulása, amely egy zsák erejének teljességében levő ifjú is. Magas színvonalú megbeszélés követt e'az elnök szavait, melynek alapján elhatározta a Kansz sza­bolcsvármegyei elnöki bizottsága, hogy a miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez táviratot intéz és feltárja a szabolcsi közszolgá­lati alkalmazottak reménytelen küz­delmét a/ ujabban megindult drá­da'sági hfullámmal szemben. Felke­resi a főispánt és hivatalosan be­szerzett számszerű adatokkal mutat rá a 2X2-őt is megcsúfoló de­ficites háztartásokra és az abból keletkezhető nemzetrontó vesze­delmekre. Felír a Kansz központjá­hoz és felkéri, hogy mindazokat az országgyűlési képviselőket és főrendeket állítsa sorompóba, akik a közszolgálati alkalmazottak tény­leges és nyugdíjas tagjai sorából kerültek ki. Csak arra kéri őket, hogy saját tapasztalataikat tárják fél a nagy nyilvánosság előtt. A puszta tények a legnagyobb bizo­nyítékok az igazság keresésénél, rózsakrumpli árának Í25.0Ó0 ko~ ] ' A házhelyek dolgában az O. F. rónára való felszökésével jutott ki* ; B. leirt Pilászy Emil tanácselnök fejezésre . ' földbirtokrendező bíróhoz, hogy ha Az elnöki bizottság értekezletét 5 a tulajdonos város és az érdekelt­Tóth Bálint miniszteri tanácsos j ség között nem jönne létre a meg­pénzügyigazgató nyitotta meg. — Beszámolt arról a hatalmas küz­delemről, amelyet a Kansz "köz­pontja folytat és megállapíthatja, hogy a megdönthetetlen statiszti­kai adatok felsorakoztatása folyt ín olyan helyeken is megértést ta­pasztal immár a közszolgálati al­kalmazottak népes tábora, ahol eddig nem hatoltak a dolgok mé­lyére, Belátták, hogy a közszolgá­lati alkalmazottak olyanok a cson­ka ország testében, mint az e mberi idegei, melyek nélkül elpusztul az állapodás, akkor hozzon I. fokú j ítéletet és terjeszkedjen ki abban, '. a fizetési módozatokra nézve is. Készségesen állapítja meg azon­ban, hogy ugy a tulajdonos, mint a juttatottak között meg van a hajlandóság a megegyezésre néz­ve, amelynél irányadóul lehet ven­ni azt, hogy a város belső terüle­tén tisztviselő házhelyekre nézve már jött létre megegyezés 30.000 K­. ölenkénti alapon. Hálával emlékszik meg dr. Rakovszky Iván képvise­lőnkről és dr. Kállay Miklós főis­Bélrenyheségnél használ a P arádi víz Vérszegényeknek orvosilag ajánlva. 2'9 S-* pánunkról, akik a tisztviselői érde­keknek mindig készséges szószólói A lakbérosztályozás megváltoztatá­sa szintén kedvezően alakul, mely­nél számítani lehet a többi társa­dalmi réteg támogatására is, mert addig ne m lehet a lakások szabad­forgalmát behozni, mig vagy kel­lő számú természetbeni ' lakást, vagy megfelelő összegű lakbért nem tud az állam adni. Sok szó esett a beruházási programmrói, amelynek az egyik célja, hogy a válságos helyzetbe jutott társa­dalmi osztályokat átsegítse a kriti­kus helyzeten. Amennyiben pe­dig a szanálás terhének nagy részét a ^közszolgálati alkalmazottak vi­selték, indokolt, hogy ők is íe j ség hez jussanak már csak azért is; mert ügyetlen társadalmi osztály sem adja pénzét olyan gyorsan az iparosok és a kereskedők kezéhez, mint a teljesen nincstelenné váU közszolgálati alkalmazottak. — A pénz cirkuláziócájának megindulása pedig meghozza a boldogulását minden társadalmi osztálynak. Záradékul szó volt még a tag­dijak beszedéséről is amelyet a csoportok utján eszközölnek majd arra alkalmas időben. Az iparostanonciskola tanulmányi kirándulása A város és az ipartestület anya­lgi támoga {ásával módot nyujtunk a folyó tanévben a fémiparos ta­nulóknak arra, hogy aránylag cse­kély áldozattal megtekinthessék egy tanulmányi kirándulás keretében a diósgyőri vasgyárat. A vasgyár igazgatósággal készséggel bocsát rendelkezésűnkre megfelelő szak­embert, aki kalauzunk l^s,z s a leg­aprólékosabb részletekre is kiter­jeszkedő magyarázatokkal fogja el­látni a tanulni vágyó ifjúságot. A kirándulás célja különben is az is­kolában szerzett elméleti technoló­giai ismereteknek a kibővítése és megrögzítése; a fémipari munka­folyamatok megfigyelése, melyek­nek a mindennél erősebb vas, acél parancsszóra engedelmeske­dik; a kézi erőt valósággal lenéző legmodernebb gépek megtekintése stb. stb. Kérem ezúton is a fém­ipari üzemek főnökeit, vezetőit, a mestereket, hogy ne tartsák visz­sza tanulóikat ezen minden tekin­tetben csak hasznos és kulturális cé lókat szolgáló tanulmányi kirándu­lástól, hanem ellenkezőleg legyenek segítségökre és tegyék azt esetleg anyagi hozzájárulással is — lehe­tővé számukra, mert mindég töb­bet tud az, aki többet látott és Szombaton, május 24-én, délután 4 órakor — Az ügyvéd Mozi helyáras előadás! — (4 ezertől 20 ezerig) és a férje Este 3 órakor JLHJLJL. it^SSE"' JOL felléptével: BOBHERCEG 1

Next

/
Thumbnails
Contents