Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-15 / 110. szám

4 JSÍYÍRYIDÉK. 1927. május 1 B/Z7XU Gro/}

5> eurne OOKCIÁDÍS •USHAITIÍb ményeit ismerhetnénk. Igy megállapithatnók az arany és ezüsttárgyak elheíyeződéséből, hogy az ezüst és aranylemezek és tárgyak a kardnak, a tarsolynak, puzdrának, öltözetnek mely részéről valók és következtethetnők a felszerelés pontos alakjára. Az arannyal borított kardtok vége az egyet'en tárgy, amely eredeti alakjában került felszínre. A geszterédi honfoglaláskori lelet azonban igy is jelentős, mert beszédes dokumentuma honfoglaló őseink pompaszeretetének, diszes, daliás megjelenésének. A lelet további sorsa. Kiss Lajos igazgató a geszterédi honfoglaláskori leletet beszállittatta Nyíregyházára, a Jósa-Muzeumba, ahol beható tanulmányozás alá vette, hogy minél előbb beszámolhasson róla az Archeológiai Értesítőben, hogy az uj lelet tanulságai a tudományos világ közkincsei lehessenek. Goldstein László nyirpusztai bérlőt elismerés és hála illeti Bökönyi András érpataki főjegyzővel együtt, akik mindenben segítségére voltak a muzeum igazgatójának. Goldstein László munkásokat bocsátott Kiss Lajos rendelkezésére, aki két napon ásatott a lelőhelyen, de több sirt nem talált. Az asatás hozta azonban felszínre azt az ezüstlemezt, amely a lovas vitéz tarsolyának belső lapja lehetett. A geszterédi lelettel újra gazdagodott a szabolcsvármegyei muzeum és örömmel állapíthatjuk meg, hogy az a szellem, amelyre Mikecz István alispán olyan céltudatosan és tervszerűen nevelte a vármegye lakosságát, a muzeális értékek megbecsülése széles rétegekben hat termékenyitően. Ezt igazolja a geszterédi eset is, amikor egy könynyen veszendőbe kerülhető lététről azonnal jelentést tettek a vármegye alispáni hivatalának. H eíen vagyunk uram, heten indszeníhy Mária AP rt

h

é olló hétfőn kedden üalálkozás a tavasszal Csöndes, szomorú árva, útamon elémbe toppant nevetve a tény. Madarak zengtek íönt az ág hegyén s távoli kékség hívott messze, messze, sápadt orcámnak mohón nekiesve csókdosott enyhe, édes fuvalom s egy percig álltam némán útamon. Álltam, mint élő eleven szobor, kinek homlokán ég dicslónye égett. Suttogott minden fűszál és bokor, madár, pillangó, patak, völgy, halom /elém sóhajtott mind valami szépet. És muzsikálni kezdett lassú vérem forrón, tüzesen, mint valaha régen, ölelés reszketett a két karomban és csókok méze csurrant ajkaimra s mintha lendített volna drága, hinta, bizsergető, szent, boldog szédülés dőtötte fejem üdvök vánkosára . . . Be nem sokára pattogó ostor csordát vert felém, a fölvert porba belefúlt a tény, szétrebbentek a madarak a iákról, eltűnt a kékbe nyíló távol, durva káromlás, szitok tört imámba s a szobor indult szívszorongva, fújva tovább az úton köhécselve, búsan, amig távolban messze reszketőn dalolt a tavasz völgyben s hegytetőn. FIÁK ANDRÁS. Vasárnap nagy cserkészünnepség lesz a Sóslón Vasárnap, május 15-én a Sóstó a cserkészeké lesz. Előkelő cserkészvezérek jönnek le ezen a napon a nyiregyházi cserkészfiuk köze.— Itt lesz Witz Béla országos elnök, Rácz kerületi elnök. Délelőtt 10 órakor kerületi tiszti gyűlés lesz a Sóstón. Délután egy órakor a Szeréna-lakban cserkészebéd lesz, után ajátékos cserkészmutatványok lesznek. Kiemelkedő mozzanata lesz a nagy sóstói cserkésznapnak az öreg cserkészek műsoros estje. A műsoros előadás hat órakor kezdődik a sóstói vendéglő nagytermében. Nyíregyháza közönségének széles rétege; készülnek a Sóstóra, hogy gyönyörködjenek a cserkészfiuk ügyességében, gyönyörködjenek az Ígéretes magyar jövőben. Megszólaltak a nyiregyházi biciklisták. Sérelmesnek tartják a városi tanács túlszigorúnak vélt intézkedését. — Ők jogosan használták az Erzsébet liget sétányát — mondják — mert a tanács ezt a helyet jelölte ki részükre. — Kérik az Ószölő-utca és az erdei Bicikli út megnyitását a kerékpárosok számára. A városi tanács legutóbbi szigorú intézkedésére, mint az előrelátható is volt, megszólaltak a biciklisták is. A szerkesztőséghez írott levelüket az alábbiakban adjuk át a nyilvánosságnak: Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! A sok vérvád után, amit reánk szegény kerékpárosokra szórtak különböző cikkírók, most én a kerékpározók nevében szeretnék megiszólalni s remélem, a «Nyirvidék» pártatlanságukról közismert hasábjain szíves lesz cikkecskémnek helyet szorítani. Ismételt panaszok hangzottak el | ellenünk, ellenséges és kevésbé ellenséges tónusban, de ezekre a választ mindaddig fölöslegesnek ítéltem, míg azután a szándékosan túlozott és vérfagyasztó momentumokkal ellátott cikkek nagyon természetesen fölkeltették a városi tanács figyelmét s ezzel a minket, mondhatni, tragikusan sújtó rendeletet idézték elő. Kétségtelen, hogy sok igaz volt bennök, ezt kötelességemnek tartom, mint objektív biciklis, megállapítani. A bicikli «sonntagsjágerei» valóban a rendes biciklistákat is veszélyeztették néhányszor, de a dolog korántsem oly tragikus, mint azt pl. a 11-iki cikkíró irja. Különben sok bajt maguk a gyalogosok okoznak. Először is az Erzsébet-ligetben nem biciklizünk, hiszen a városi tanács rendeleteit tiszleletben tartani sokkal inkább becsfülaíbeli köfgesséFagylalt, jegeskávé naponta kapható a Sípos cukrászdában, Zrínyi Ilona ucca 3., az udvarban. 2498 günk, semhogy egy-két büntetésre méltó és intelligencia hiányában szenvedő alakon kívül, ily durva kihágást követnénk el. Ezek után pedig általánosítani elhamarkodottság. Ami a Sóstó-ut erdei oldalán való biciklizést illeti, nos, ezt eddig a tanács engedélye alapján tettük s igy aligha követtünk el főbenjáró injuriát. Ami ezzel kapcsolatban a «legdurvább módom való rácsengetést illeti, én, mint vérbeli biciklis, nyugodt lelkiismerettel vallhatom, hogy csengőm csak egykép szói, ha az ideálomra, mintha a hitelezőmre csengetek rá. Tévedés a biciklizés visszaszorítását (sportszerű biciklizést értek) civilizálodásnak vagy a kultura haladásának vélni. Ami most a tanács rendeletét illeti, hálásak lehetnénk, hogy végre rendet teremtett. Azonban egyesek fegyelmezetlenségéért tulszigoruan büntet. Túlságos szigorát indokolja az egyoldalú információ és épp ezért, Luther szavaival, a rosszul értesített pápától a jól értesítetthez fölebbezek. Ha a SÓstóá-fuiü s a liget sétányairól eltilt, igaza van, ez eddig is csak botrányokra vitt. Azonban miért tiltanak el az általános hit szerint bicikliknek szóló bicikli-utrói, hol gyalogosok ugy sem lelhetők? De amúgy is, a Sóstóra gyaloglóknak ott a kényelmes és szebb gyalogút s a bicikliknek immár 1024-et mutató száma elég erős érv amellett, hogy joggal kívánhatjuk, hogy a Sóstóig bicikli-sétányunk legyen. Elég itt Dánián kívül pl. Bruxelles pompás bicikiiutaira hivatkoznom s ha ma már hazánk majd minden komoly városában bicikli-sétányok vezetnek a kirándulóhelyekre, miért történnék visszafejlődés, épp e tekintetben, a különben az ország legjobban fejlődő s a XX. század technikai igényeit legjobban kielégítő vidéki városában, épp nálunk? Más városnak itt újítania kell, nálunk csak meghagyni a régit. Csodálatos, hogy arra vetemedtünk, hogy a tanácstól nyert jogunk alapján az erdőben biciklizünk (sajnos, már csak a múltban?) Háta tisztelt 11-iki cikkíró, ha sportember vo'na, tán nem '.enné meg ezt? Igy most kiutasítása poros és napos országútra, megfosztás az erdejr biciklizés nemes és egészséges sportjától, mindennek a fejlődő Nyiregyházán kell történnie, hol e fejlődést épp a minden 45-ik emberre jutó bicikli is mutatja? A sportpártolás a XX. századbeliség próbaköve s minket nemcsak az erdőtől, de emellett sóstói evezés lehetőségétől is elzárnak, mert melyikünk fogja tüdejét az országúton ölni? A drága vonatot nem birjuk meg állandóan. E rendelet tehát föllendülő evezősportunkat is elöli. Kérjük a tanácsot, hogy ismert pártatlan bölcsességével tegye lehetővé a biciklistáknak kedvenc sportjuk s egészségük fenntartását és a Sóstó további látogatását ! SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és bel betegeknek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külön szobában 16 pengő naponta. Orvosát mindenki^szataadon vjjtarttajjj ^gyj,^ KálIÓi UtGa 42. SZálD