Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-13 / 84. szám

jNfYiRYiaáx. 1927. április 13. Harc a magyar földért Irta: Radnóti Isiván. Küzdésekkel teli gazdasági éle­tünk problémái sohasem ugyan­azok. Mint ahogy az időjárásban is az eső és a napsütés váltakozva követik egymást, éppen ugy a ma­gyar Töldön való gazdálkodásban is hol itt, hol ott merülnek föl sürgős, megoldásra váró, égetően aktuális feladatok. A termőföld­nek sincs mindig szüksége termé­kenyítő permetező esőre, néha 1 jobb, ha csak a melengető nap érleli a sárguló gabonát. | A mezőgazdaság természetadta \ folyamatait követi a gazdasági küz-' delem. Volt idő, amikor az volt a sokat hangoztatott jalszó: töb­bet termelni! A világégés viharos esztendőiben, mikor az exportálás lehetőségeit mind a négy vi ágtájon a lövészárkok és drótsövényei: em­bervért szomjazó halálsorompója vágta el, a többtermelés szüntelen való hangoztatásával akartuk gaz­dáinkat minden vonalon a na­gyobb termések elérésére rábírni. A katonának kenyér kellett, a ma­gyar föld amúgy is dus magtára volt a minden oldalról körülzárt központi hatalmaknak. Az illeté­kesek, az érdekképviseletek tollal' j szóval és példával, hihetetlen nagy propaganda erővel állottak neki, hogy a többtermelés gondolatát belegyökereztessék a kis és nagy gazdák gondolat- és munkakörébe. Gazdasági tudósaink ujabb és ujabb termelési módokon és esz­közökön törték a fejüket, a ne­mesítő telepekről pedig a többet­termő fajták gyors egymásután kerültek ki a szántóföldekre. Nagy össszefogással egy cél érdekében dolgozott akkor mindenki: minél több kenyeieí és élelmiszert ki­izzadni a harcolóiknak s a dolg'ozó polgároknak. vMa teljesen megváltozott a gaz­dasági front arculata. Ma nem a fegyverrel harcolók táplálékáért ter­melünk, ma a gabona és á többi termények maguk vívják élet-halál harcukat a forrongó világpiacokon. Nincsenek válaszfalak, drótakadá­lyok és lövészárkok az országok szántóföldjei között, ma az egész földkerekség egy irtózatos, kiis­merhetetlen és kiszámíthatatlan nagy világharctér, hol a mezőgaz­daság verejtékkel és munkával elő­teremtett árui harcolnak kétségbe­esetten a legcsekélyebb árkülön­bözetért is. A háborúból kimentett vagy újonnan teremtett emberi és nemzeti értékek egymás ellen törő nagy kaoszában ma a többtermelés helyébe a jobban való értékesítés propagandája lépett. Mert minek termeljünk többet, ha a tengeren tuli buza nagy konkurrenciája mel­lett például az eladott jabona ter­melési költségeit se- tdja a ma­gyar gazda az eladáskor megsze­rezni. Hol marad az intenzivebb termelés intenzivebb munkájának nagyobb költsége, ha a pincékben évek hosszú sora alatt eladatlanul hevernek a telt boroshordók s. a zöldség és gyümölcs elszállittatla­nul rothad el a nagy nyári meleg­ben. A többtermelés jelszava után ma egy, hatalmas felkiáltó jelet kelt tennünk: jól értékesíteni! A béke­kötés utáni gazdasági évek szo­morú veszteségei, a magyar ter­ményeknek a világpiacokon és az export lehetőségek körül szégyen­szemre elvesztett csatái rá kell ész­méltessenek mindenkit, az értéke­sítés problémájának sürgős meg­oldására.* A terményértékesités gyors és sikeres megszervezésének a gondolata át kell hassa ma nem­csak a küzködő kis és nagy gazda­embereket, hanem az egész nem­zeti közvéleményt. .Ez nem osztály­érdek, ez nem egy társadalmi osz­tálynak önző kenyérkérdése, ez egy Jetiport, de fölemelkedő és fejlődni akaró ország lét vagy nem lét kérdése. Mert a koldusbot ijesztő réme ott kovályog ma mil­lió és millió, a magyar ezer éves rögöt munkál a magyar gazda háza felett. Amerika,- Kanada, a kiván­dorlási megszorítások ellenére is irtózatos erővel csábit. És ha az elhagyott falusi, tanyai kis házak valamikor boldog otthont adó fa­lai szétporladnak, hiányos lesz itt a hangos jelszó: nemzeti összefo­gás, többtermelés, kultúrfölény, mert hiányozni fog' az a hatalmas nemzeti energiafömeg, mely a 'fii­szavakat hii megvalósításuk által reális készpénzre tudná váltani. Örülni kell annak, hogy ma már végrevalahára az állam, a minisz­térium, és az érdekképviseletek is ráeszméltek a föld termése: fe legnagyobb bőségben megmaradt nemzeti erőforrásunk értékesítésé­nek megszervezésére. Csak ne lany­huljon el az irányítás, a támogatás, ne merüljön ki az egyedül a rtied­dő, paragrafusokba cirkalmazott törvények és rendeletek holt gyár­tásában, hanem a gyakorlati élet által követelt villámgyors cselekvés utján vessük rá magunkat régi pi­acainkra s terményeink bel és kül­földi eladásának kereskedelmi szel­lemű megszervezésével juttassuk hozzá minél hamarabb a magyaí gazdát a maga jól megérdemelt, becsületes és tisztességes jövedel­méhez. Látogatás a Fehér torooybae, aliol Mátyás király a esetiek foglya volt ütazás Budapestié! Prágáig. — Nyíregyházi diákokba Repubiika Gseskoslovensia fővárosában. — Második levét. — Prága, április hó­(A «Nyirvidék» tudósítójától.) Az ut Budapesttől Prágáig keservesen hosszú és fárasztó. A gyorsvonat jól kiépített pályán, valóban gyors­vonati sebességgel halad, de igy is tizenhárom órán át utazunk. A kocsiban sokan vagyunk, a 37 személyből álló csoporton kivül idegen utasok is felszállnak, alud­n ilehetetlen. Eszembe jut a kinai halálbüntetések egy'ík válogatott fajtája, amikor az elitéltet addig nem hagyják aludni, amig az ál­matlanságban idegei teljesen ki­merülnek s meghal. Hiába, ebbe bele 'teli törőd­nünk. Mégis felvillanyozódunk, amikor a vonat besurran az ócs­ka «Massaryk» pályaudvarra. (Nem messze van innen £z újonnan épült «Wilson» pályaudvar.) Prágában tanuló magyar főiskolai hallgatók várnak kinti az állomáson: Lip­scher Lóránd komáromi mérnök­jelölt, Satzke Ferenc aranyosma­róti és Tomory Béla budapesti jog­hallgatók, ők kalauzolnak el a Di­ák Otthonba, ahol letesszük cso­magjainkat és megreggelizünk. Reggeli után nekivágunk a cse­hek fővárosának. Alig megyünk pár száz métert, máris csatlakozik hoz­zánk egy idegenvezető, aki meg­felelő napidíjért vállalkozik a ka­lauzolásra. Megnézzük a régi vá­rosházát, világhírű órájával, mely a rendes időmutatáson kivül a hó­napokat, a Nap és Hold járását is jelzi, s minden negyedórában RONDOLET! Adatik tudtára jeiön röndölet által mindazon egyénök­nek. akiket illett, hogy Lepénd község érdemleges birája ögyéni akcijóm teljes felelőségével zajlik le Durbints sógor esete Citrom Katyiva! avagy Göre Gábor a kaszárnyában és az megdöglött falu bikája körül támadt veszödeimek. Az ebből támadt bajokban én magam személyöseh Martsa lyányom valamint Durbints sógor, Rezedáné szül. Citrom Katyi (akibe a sógor beléveszöködött ö. m. a f.) és az Kátsa tzigány is részt vösz. — Az egész veszödel­meket már mint a harmadik eresztésömet uramöcsém Nóti Károly íródeák két ftlmrészben és két szinpallásos jelenetben pörcentötte. " Ennélfogva elröndölöm a helybeli népességnek, hogy akibe szusz van mögjelenjék a Diadal mozgódéban április 16-án és 17-én nagyszombaton és húsvét vasárnapon ünnepélyes fogadta­tásomra antul is inkább, mert az ez ellen vétőket saját birói botommal mögcsapintom. Ugyan akkor a lepedőn látni fogják Keserű mézeshetek 2 felvonásos burlexot. Kelt, Lepéndön irtam én magam ö. ni. a f. Durbints sógor finrA (^áhnr Kátsa tzigány V*Ore ^BDOV . . , , , oiró ur s. k. hamis tanuk s. k. felpattan az óra fölött lévő ket ajt<í amelynek nyílása előtt elvo­nulnak az apostolok, s ugyanak­kor egy csontvázember rángatja egy kis harang drótkötelét. Ilyen­kor rendesen összeverődnek az ide­genekből álló csoportok, hogy lát­hassák ezt a különlegességet, ame­lyet nem szabad elmulasztania sen­kinek sem, aki Prágában jár. Vezetőnk megmutatta a régi ki­végzések színhelyét s a kivégzettek emlékét megjelölő keresztalakban kirakott apró kőkockákat. Husz Já­nos szobra emelkedik a régi vá­rosháza előtti téren, mig mögötte a régi Ghetto helyén épült az uj városháza, amelynek bejárata előtt jobb oldalt annak a zsidó rabbinak a szobra áll, aki állítólag a Góle­met készítette. Rövid az idő, az autó rohan ve­lünk a Moldován át a Károly­hidon, föl a régi királyi várba­ahol most Massaryk köztársasági elnök és Benes lakosztálya van. A minisztériumok egy része is itt van elhelyezve, Hradsin-nak nevezik ezt a részét Prágának, amelyből sok­ban magyar vonatkozású J^rténel­,mi mult lehellete árad felénk. Ta­lán a bécsi Burgnál is nagyobb ez a palota, amelynek első és főépü­letét Mathias cseh király építtette egy Szamosi nevű budapesti épí­tésszel. A királyi palotával van szemben Mária Terézia férjének a palotája, itt sorakoznak a Wal­lenstein-palota, Fürstenberg-palota, a Belvedere-villa, de az ujabb nagyságok is itt keresnek otthoni maguknak, Kramarz volt minisz­terelnök villája is itt van ezen a környéken. r Megnéztük a királyi palotában a két spanyol termet. Mindkettő fe­hér, dus aranyozással. Utoljára 1883-ban tartottak bennük ud­vari bált s azóta csak Massaryk elnök használta, aki 60-ik szüle tésnapja alkalmából estélyt adott a diplomaták tiszteletére. A pa­lotának ez a része ujabb keletű. Közvetlen mellette van a Szent Vi­tus székesegyház, amelynek közép­ső hajóját most tatarozzák. Ebben van a Moldovába fullasztott Ne­pomuki Szent János síremléke, amely több mázsa ezüst felhasz­nálásával készült. Itt van a Ja­gellók gyönyörű oratóriuma, ame­lyet a szomszédos Jagelló-palotá­val fedett híd köt össze. Itt nyug­szanak a Podjebrád fejedelmi csa­lád és a régebbi Habsburgok ham­vai. A Jagelló-palota a legrégibb ezen a környéken. Ócska csigalépcsőn megyünk föl a hatalmas emeleti lovagterembe, ahol valamikor fé­nyes lovasünnepségekét tartottak. .JEz volt az országgyűlés terme is, közvetlen mellette van a iónt nem, amelyet már restauráltak. A lo­vagteremben most szorgos munka folyik, kőmivesek és szobrászok va­karják elő a nem/égiben felfede­zett freskókat, amelyekre egész fal • réteget húzatott valamelyik Ja­gelló, aki attól félt, hogy a terem össze fog dőlni. A boltozatok pil­léreit is hatalmas vasrudakkal kap­csoltatta össze éppen ebből az okból. Nem messze, a régi sánc mellett van az aranycsinálók, az alkimis­ták utcáit, amely festői látvány s igazi tipikus régi prá:;ai város­rész. A várfalba és emellé épített házakból, helyesebben házacskák­ból áll, amelyek közül akkora h volt, ho7y szé'e^sége nem haladta meg a 2 métert, ellenben a ma­gassága olyan volt. hogy a csator­ma nem volt feljebb a kala_pom szélénél. Minthogy azonban a ház a várfalban épült, amely 5 eme­let magasságit s a várárok felőli oldalon teljesen sz:tbad, a házacs-

Next

/
Thumbnails
Contents