Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-12 / 83. szám

JNÍYÍ-KYIDÉXL 1927 április 12. gyarság életében... " Egy nap bizalmas értesülést kap­tam: meneküljek, különben nagy; baj történik velem. Tudtam mi vár rám. Nem volt idő habozni. A magyarság szellemi vezére és jó­ságos atyja, Magyar Bálint (rég kiüldözte őt is a cseh uralom) ke­zembe nyomott egy levelet és fu­tottam egy távol eső csendes fa­luba Thuránszky Tihamér ven­dégszerető háza felé, ahol biztos menedéket, meleg boldog otthont találtam majd egy esztendeig. — Hálásan gondolok és gondol sok­sok magyar sziv a nemesen érző, melegszívű talpig magyar úrra. Ez a messzeföldön híres vendég­szeretete volt egyéniségének leg­feltűnőbb sajátossága. Páratban előzékenységének, igazi gavallériá­jának nem volt párja. Ez nála nem erőltetett, édeskés modor volt, ha­nem lényének természetes velejá­rója. Ezér pompájú, fenséges ború szerednyei szőlőjében nem volt a messzi környék embere, aki meg nem fordult volna.^ Szellemes ötleteivel, jó ízű humorával és _ él­ményeinek sziporkázó előadásaival sok kellemes percet szerzett ven­dégeinek. Mintha a lélek szakadt volna ki a szerednyei hegyekből, a deregnyői agarász rónákból... olyan puszta, kietlen lett egyszerre... Nem fog itt már magyar nóta, magyar he­gedű húrja sírni... Nem világít pi­ros pásztortűz az éjszakába sző­lődombjok tetejéről!... Nincs többé az ősz gazda s vi­dám társaság bámulni a hosszú lángnyelveket, a pattogó szikrá­kat... Nincs már tréfás virtusko­dást szerető »Tihamér bátyánk«, aki felkölti vendégeit hajnalhasa­dást, harmatcsillogást nézni, ma­dárénekben gyönyörködni. Ilyen magyar urak nem teremnek többé, Még a kincses, régi boldog Nagymagyarország termelte ki ezt a ragyogó hullámként szétiomló ma­gyar embert. Az éccaka csendjébe síró zokogás hallik. Messziről jönnek a hangok át a határon, át a Tiszán, ahol egy falusi kastély kivilágított szo­bájában siratják az áldott emlékű drága nagy halottat. Dr. Zsoldos Bélá­id) A Magyar Rádióujság, Rá­dioweit, Rádió-Wien, Funk, Ma­gyar és osztrák Rádióamatőr uj szá mai kaphatók az Ujságboltban. DNdai fölose-nn Április hó 11-én és 12-án, hétfőn és kedden 5, 7 és 9 órakor: A Schill Brigád hősei Történelmi dráma a napoleoni időkből 8 felvonásban — Fő­szereplő; Imogene Rebertson ZoroHuru Hágai oroszlán Az idei szezon legjobb Zoro-Huru filmje. Előzetes jelentés. Április 13., 14., szerdán és csütörtökön: BOHÉMEK Lilian Gish és John Gilbert A második nagy nyíregyházi Beethoven est (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Két szimptomája van a hang­versenyterem közönségében támadt emócióknak: a taps ereje, az ová­ció lelkesedésének izzása és a csend. A nyíregyházi második Beetho­ven-est vasárnap 7 órakor kezdő­dött. A Korona nagytermét zsúfo­lásig megtöltötte a közönség. Az elsőnél monumentálisabb, ünnepibb, méltóbb volt a halhatatlan Mester- a halhatatlan művészet felgyújtott ol­tára előtt való áldozás. Nemes, szép, glorifikáló erejű volt a szo­náta est. És a közönség hallga­tása, a terem csendjének miszté­riuma kapott meg jobban a fel­csattanó taps erejénél. jellemző csend volt a hangverseny közön­ségének hallgatása. Mit jelez ez - a mély hangtalanság a hangokra fi­gyelés, a muzsikával együtt szár­nyalás ihlető perceiben? Beetho­vent jelenti és Beethoven papjait. Dohnányi, Telmányi igehirdetését. Mozdulatlan a test, csukott az ajak, amelynek kapuján legfeliebb a sóhaj rebben. A sóhaj, a lélek illata, mert itt az. A lélek illata, mert virágok nyilnak a lélekben. Érzés, gondolatvirágok, megsejté­sek holdfénye, izzó érzések napsü­tése. A csend beszél, a csend imádkozik, Nyíregyháza közönségé­nek lelke kitárul, felnyílik egészen és befogadja azt a mámorító ára­mot, amely a Beethoven muzsiká­ból századok távolán is közvetlen energia hatást hoz, mint az anten­nába a mindenség titokzatos hul­lámenergiái. Beethoven szólt kon­geniális szellem szaván át, Dohná­nyi muzsikájának prédikációján át és Nyíregyháza közönsége véle imádkozott az örök végtelenhez, amelynek titkajt a halhatatlan Mes­ter megsejteti. Mélységek vonzásá­ba kerülve Imádkozott a sziv és a lélek. Ezt éreztem a terem csend­jéből. * A pódiumon Dohnányi, Telmá­nyi kivételes, nagy értékek, világ­szerte várt, csodált muzsikusok, akiknek zsenije a világkultúrába új energiákat, úi szineket vitt. És magyarok. A nevük propaganda, a nevük diplomácia, a megjelenésük a világvárosok dobogóin minden agitáció nélkül is hatalmas erejű meggyőzés a magyar igazságok mellett. Ott ül Dohnányi a feke­te zongora mellett. Bubik András a Művészek Szövetségének igaz­gatója helyezi el a szonáták kottáit. Dohnányi alázatos és szelid,mint a bibliai nagyok, arcéle, mozdula­tainak vonalai az ihletettség és ihletés emberére, igehirdetőre val­lanak. Telmányi izmos, tempera­mentumos, kifejező arc, egészség, tavaszos erős. A kettő együtt a zongora és a hegedű lé­nyének együttese. A kettőjük mu­zsikája az abszolút Beethoveni ze­ne, nem interpretálás, hanem a lélek idézése, a szellem életrehivá­sa. Nyíregyháza büszke és boldog lehet, hogy ők mutatták be az ál­dozatot, hogy ők tárják fel a Beethoveni zene idők felett lebegő örök életet élő világát. Nyíregyhá­za' boldogan és büszkén ünnepel. * Impozáns, előkelő közönség ré­szese a nagy Beethoven-estnek. — Ott látjuk Miklóssy Isjván hajdu­dorogi püspököt, aki Telmányi Emilben egyházának egyik büsz­keségét láthatja, a Desséwffy gró­fokat, Rakovszky Iván volt" bel­ügyminisztert, Nyíregyháza város országgyűlési képviselőjét, aki a Tisza partjáról autón érkezik a hangversenyre, Mikecz István al­ispánt. Szobor Pál főjegyzőt, Er­dőhegyi Lajos földbirtokos, nem­zetgyűlési képviselőt, Énekes Já­nos prépost kanonokot, a nemzeti hadsereg tisztikárát, a vármegye előkelő családainak számos repre­zentánsát, a város közéletének ki­válóságait, földbirtokosok, hivatali funkcionáriusok, ügyvédek, orvo­sok, kereskedők és társadalmi éle­tünk minden kulturális értékekért ilelkess reprezentánsait^ Impozáns, dí­szes, szines ünnepi kép, hódoló megnyilatkozása a vármegyének, a városnak, Szabolcs népének a hal­hatatlan iránt. A »Frühling« Allegrója zendül. Virágos réteken suhan át a lel­ked, ott sírsz, ott ujjongsz a fel­törő, felcsillanó hangokban. Az Adagio-val már leborulsz a termé­szet titka előtt, majd Scherzo friss ujjongásra késztet. Ez a legismer­tebb. Felcsendül a taps, de itt nincs megállás, következik a Rondo és befejezzüka a mély sze­relmi vallomást a tavaszon át, amelynek tájait pantheista hevület­tel jártuk be. Dohnányi keze alól a rózsalevelek peregnek, lebbennek, Telmányi hegedűje dalol a szív Szaván, j * Mondschein. Suttogják. Most jön a Mondschein-szonáta. Az egész világon él, hat, nevel és titokza­tos világa mindenkinek mást mond és az élet lobogó tavaszától — őszéig mindég mást mond. Szo­náta, amelyet játszanak, ábrándo­] san, filozóf elmélyedéssel, liriku­j san. j És a nagy muzsikusoknak is talány. Dohnányi ma a világ legnagyobb i Beethoven interpretálója. Most j Dohnányi játsza a Mondscheint. j Londonban, Rómában, Newdrk­' ban, Párisban, Berlinben és min­' denütt olvan élmény, amely egy életre szóló szépséget ígér. A nyíregyházi Beethoven ünnep csendje áhítattá nemesül, mikor Dohnányi a Mondschein-ba kezd. És itt éreztük annak a megállapí­tásnak igazságát, amelyet Appo­nyi mondott: Ahol a szó végződik, j ott veszi át a lélektolmácsolást a j zene. Nincs lírai költészet, amely olyan mélyen, bensőségesen' líra volna, mint ez a szonáta. A dal fi­lozófiai szerelmi költemény lenne, Beethoven szonátája a legcsodá­sabb, legtisztább líra. * És Dohnányi muzsikája en­nek a lírának költészetet a legnemesebb tisztaságában, legmé­lyebb kimerítésben hozza. Ma az egész világ vallja.- nincs igazibb Mondschein, mint amelyet Dohná­nyi zongorája zendít. Dohnányi pozsonymegyeí és a legenda szerint Beethovennek ez a " szonátája, amelyet Brunswick Teréznek, »a kedves, varázslatos leánynak« dedi­kálta. A pozsonymegyeí magyar földön zendült fel ez a fenséges szépségű, mély titku zene. És a magyar művész szivén át melegen és tisztán árad a szerelem zengő poézise. A Adagio merengő szép­sége, a Largo volt-e mélyebb, szebb, vagy az Allegro és a Rondo hevülete? Nem lehet választa­nunk. Bensőséges, egységes han­gulatot adó, fenséges vallomás volt Dohnányi játéka. Sokáig be­szélni fognak róla, impressziója örökre a szivekbe mélyült. A G-dur románc tavaszos költé­szete. Majd rövid szünet után a Kreutzer szonáta. A közönség rö­vid egymásután kétszer gyönyör­ködhetett Nyíregyházán a Kreutzer j szonátában. A Kósa—Hubay elő­adás után most a Dohnányi—Tel­mányi. Egyiket sem fogjuk soha el­felejteni, de az utóbbi abszolútabb, transzcendentálisabb volt, több színesebb és magasabbra csapóbb lobogást adott. Telmányi hegedű­jében a tavasz erejének tüze iz­zott. - ; * Sokáig hullámzó nagy emóciók. Nemesedett, tisztultabb lélek, bol­dog emlékezések lendületre indí­tó forrása lesz soká a második Beethoven-est. Hála érte a ren-é dezőségnek, a Bessenyei Körnek és hódoló örök tisztelet a nemes művészeknek. * A hangversenynek a nyíregyhá­ziakon és szabolcsiakon kivül ér­dekes vendégei voltak: Dohnányi Ernő felesége és Telmányi Emiiné. Dohnányiékat Bodor Zsigmond művészetért rajongó, nobilis áldozattevésben előljáró, otthona. Telmányi Emil és felesége, továbbá Bubik Árpád igazgató Liptay Jenő házában találtak szives, magyaros vendéglátásra, mint már annyi ki­való művész. Telmányiék, hogy le ne marad­janak a hangversenyről, Békésgyu­láról, ahol Telmányi szombaton hegedült, nem vonattal, hanem autóval jöttek. Az út második felé­ben maga Telmányi vezette a gé­pet és 80—90 km. sebességgel jött Nyíregyházára. Telmányi felesége aranyhajú, kékszemű érdekes dán szépség: Anne Marié Carl-Nielsen, aki Kop­penhágában egy hangversenyen látta meg és szerette meg az ara­di származású, világhírű magyar hegedűművészt. A szerelemből bol­dog házasság lett és Telmányi Emil Koppenhágában telepedett le. Anne Marié Carl-Nielsen maga is művész: Dániának egyik igen ne­ves festőművésze, ő a dán Feszty Masa. Édesanyját ugyancsak Anne Marié Carl-Nielsen nek hivják és kiváló szobrászművésznő, aki most IX. Christian nagy lovasszobrát késziti Koppenhágában. A szo­borra országos pályázat útján ka. pott megbízást. Telmányi Emil apósa, Carl Nielsen világszerte híres zeneszerző s ma Skandiná­viának legjelentékenyebb kompo­nistája, akinek egy szimfóniáját az idén a frankfurti nemzetközi zene­ünnepen fogják előadni. Dohnányi Ernő még az esti vo­nattal elutazott s ezért a hangver. seny a szokottnál kissé élénkebb tempóban történt. A Kreutzei­szonáta így olyan teljesítmény volt, amelyet csak a Dohnányi Telmá­nyi együttes képes így előadni. Telmányiék hétfőn reggel mondot­tak búcsút feledhetetlen kedves házigazdáioknak és Nyíregyházá­nak, amelynek közönségére, mint mondotta Anne Marié Carl-Nilsen is meleg szimpátiával gondoi vissza. T. Férfi és női harisnya újdonságán criási választék Erdélyi és Pázmányinál ^^iRHWmHSÍlSttílíl^iKHíllI^liír Lilian Gish John Cilbert a* Diadalban.

Next

/
Thumbnails
Contents