Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-26 / 93. szám

10 JSÍYÍRYIDÉK:. —'ffTT—*"— JSÍYÍRY1DÉK. 1927. április 24. Lelkes és impozáns ünnep keretében leplezték le a Eovács István vértanú szülőházának falába helyezett emléktáblát. Szohor Pál városi főjegyző mondott ünnepi beszédet az emléktábla leleplezésénél. Geduly Henrik püspök a síremléknél mondott nagyhatású beszédet. — Ezrek vándoroltak ki a temetőbe a Kovács István emléknapon. (A »Nvirvidék« tudósítójától.) Nyolc éve már annak, hogy porba hanyatlott egy nemes fő, hogy életével fizetett hazájához való hűségéért ennek a városnak egy derék szülötte, Kovács István nemzetőr főhadnagy s a nyolc év elmultával egyre szebb, évről-évre fokozottabb mértékben tisztult formában áll előttünk ennek a hősnek az emléke, egyre többen járulnak a vértanú vére hullása által megszentelt rögökhöz, hogy a legkevesebb, amit adhatnak, a tisztelet adóját leróják a halhatatlanság hónába költözött mártír emléke előtt. Ez évben, a szörnyű tragédia évfordulója alkalmával a soha el nem muló halának és kegyeletnek ui formai megnyilatkozása is történt az előző évi kegyeletes emlékezésekkel szemben. Az a bajtársi szellem, melyet Kovács István ápolt a legválságosabb időkben, amikor pedig annak a nemze i eszme jegyében cselekvő bajtársi szellemnek ápolása egyet jelentett az élet kockáztatásával, ez a szellem kegyelet jeléül, késő utódoknak intő például, minden magyar embernek buzditóu! márványtáblával jelölte meg Kovács Istvánnak, Nyíregyháza város fiának Luther utcai szülőházát. És ebben az ünnepélyes aktusban részt kért magának a város minden rendű és rangú polgára. Hivatalok, intézmények, iskolák, magánemberek ezrei lepik el a szélesre nyitó Luther-utca végét, hogy jelen legyenek az emléktábla leleplezési ünnepélyén. A polgárság époly döbbenetes komolysággal értékeli az ünnepi aktus jelentőségét, mint ahogyan tiszteletet parancsoló módon meredt vigyázz állásba a rohamsisakos katona a hős katona emléke előtt. Nem elérzékenyült asszonyok törülgették a szemüket a lélek mélyét meg^ rázó érzés feltámadására, de erős férfiak szemébe szökkent a könny. Van Kovács István szellemének ereje, mely hatni tud nyolc évtávlatából "is s még erősebben fog hatni, minél tisztultabban fogjuk ismerni önbüneinket, melyeknek ő volt e városban legnagyobb áldozatot hozó kereszthordozója. Az emléktábla leleplezési ünnepélyt a városi dalegylet nyitja meg a Hiszekegy eléneklésével. Utána Szohor Pál városi főjegyző lép az emelvényre, hogy vallomást tegyen Kovács István nagy áldozatos honszerelméről. Ünnépi beszéde a következőkép hangzott. Szohor Pál ünnepi beszéde Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! E nagy térséget, hol áldozni gyűlt ma- össze Nyíregyháza város közönsége és ezt a kis házat a régi Iskola-utca csendjében — ezelőtt 3 évtizeddel vidám gyermekkacaj tette színessé. A szülőház udvarának homokjában és az utca porában mintha most is látnám apró lábanyomát, amint mögötte all-unk katonásdit játszva kis fakarddal, gyermekpuskával, s a vezér parancsszavára megfeszültek a fejletlen gyermekizmok — mímelve az igaziakat, kiknek sorába később mi is beálltunk igazi fegyverrel, de akkor is a gyermek veszélyt nem ismerő szent lelkesedésével. Az apró gyermeklábnyomokat azóta elsöpörte a szél. A régiházból elköltöztek a nagyok; a kis fakardos gyermekkatonákat szétszórta az Élet, csak a vezért emelte fel a halhatatlanság, az örökélet templomába. Ez örökkévalóság dicsőségére állított márványtáblát a megszentelt ház falaira a Bajtársi Szövetség, hogyha erre visz az utad a hétköznap bajában nyiregyházi polgár, tekints fel a megszentelt falakra és áhítattal olvasd annak nevét, aki életét adta, aki vérét ontotta örög szülőid, aszszonyod, gyermeked nyugalmáért. Rendkívüli idők — rendkívüli embereket állítanak a polgárság élére. A mi vértanunk itt látta meg a napvilágot Nyíregyháza kék ege alatt, e megszentelt ház udvarán tette az első gyermeklépéseket, itt szivta magába az akácvirág édes illatát; ha vasárnap reggel kiállt a kiskapuba — ezer és ezer embert látott kapcsos imakönyvvel felvonulni az Ur házába, itt zsongott fülébe a nagyharang érces szava; szüleitől szelídséget, tanáraitól ismereteket, Tőled pedig Nyíregyháza népe — ennek a mi ifjú varosunknak mérhetetlen szeretetét tanulta el. Ilyen gyermekimpessziók és ilyen nevelés után került hősünk a "világháború forgatagába. A szülői ház erényei a harcmezőn bátorsággal és hideg megfontoltsággal bővültek ki. A háborús évek fér fivá érlelték hősünket s mikor a nagy összeomlás kicsavarta kezéből a fegyvert, hazajött újra szülővárosába, ahol felfordulva találta a régi társadalmi rend bevált intézményeit s feke:elelkü emberek szabtak a polgárság megfélemlített tömegériek uj törvényt, jobban mondva uj törvénynek nevezett kényszerszabályokat. Ránehezedett a lelkekre egy máig is érthetetlen nagy erő, a megfélemlítésnek földaló'l feltörő mérges gázai. Mi elvonultunk belső szobáink rejtekébe, csak az ablakhasadékán kémlelve ki s az utcát uj erkölcsű emberek lepték el. — Durva szó hallatszott a templomok előtt, uj tanítást vittek az iskolába, hamis lett a régi tudomány s ki akarták forgatni sarkaiból ezeréves magyar történelmünket. Pedig úgyse volt sehol barátunk széles-e világon. Három oldalról is beleharaptak szomszédaink árva hazánk testébe. Bűnös lélekkel néha az oláh katonák fegyvereit vártuk. Szerencsétlen nemzet, melynek fiai elkeseredésükben saját véreik ellen gyűlölt ellenség segítségét várják. De mégis akadt valaki, aki az alvó polgári öntudatba lelket igyekezett önteni. Ebből a házból indult el e férfiú, egy olyan hatalmas pályafutásra, melynek zenithjén acélgolyótól rajzolt vérrózsa áll, a nemzetőrök fájdalmas, de legszebb kitüntetése, öntudatos bátorsággal egyedül hirdette a régi polgári erények tisztaságát. Barátokat toborzott maga köré, szervezte a polgári ellenállást: s ezáltal összeesküvő, áruló lett. Rettenetes vádak! Összeesküdni a nemzet söpredékének erőszaka ellen, lázítani ezeréves alkotmányunkat és szokásainkat megcsúfoló uj rend ellen! Szörnyű vádak ezek, de még szörnyűbb volt a büntetés, mely vérét ontotta hősünknek. Nincs-e köztetek valaki hallgatóim, aki 8 esztendővel ezelőtt egy követ fúvott a gyilkosokkal, nincs-e köztetek valaki hallgatóim, aki 8 esztendővel ezelőtt tapsolt a vértörvényszék ítéletének. Hiszen 8 esztendő még nem a világ! A férfi azóta nem került az öregek sorába s ha akkor tapsra verődött össze a kezed, ma még imára kulcsolhatod. Hajtsd le a fejed — ha találkozik valaki közietek, aki bűnösnek érzi magát, olvasd majd el a fehér márványtáblára írott hős nevét, menj haza és az esti imádság óráján tanítsd engesztelésül gyermekedet hazaszeretetre, mert mi megbocsátunk neked! De őrködni fogunk! Lélekben e város minden polgára büszke tagja a Bajtársi Egyesületnek! E márványtábla lesz zarándokhelye a csüggedőknek, az elfáradottaknak. HL* Hétfőtől A magyar filmgyártás büszkesége! Csütörtökig A KIS HÖS (Beszélő sirok...) Nagy időlc kis hősének regénye 8 felv. Irta: Pékár Gyula — Prológ. Elmondja: Öreg Szabó Estván zaszlótartó. Caxr oni Is&taisttEtrófa Eddie Poio bravurflimje. — Rendes helyárakkal! Péntekem, csak 1 napiul Bulver örökbecsű regénye: Pompeji pusztulása A teljes regény 14 felvonásban egyszerre. — Várkonyi Mihály, Bernhardt Götzke, Lina Liguoró a főszerepben. Előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. E márványtábla alatt fog kezet ezután minden magyar ember egymással s e márványtábla alól fog mindég kiindulni — ha kell — a polgári erények renaissancesza! Gondolhattam volna-e én — kis fakardos katonagyerek, aki egy negyedszázaddal ezelőtt együtt játszottam Veled katonásdit, hogy ma itt fogok állni a szószéken egy szimbólum előtt - és hirdetem neved örök dicsőségét? Gondolhattam volna-e én — kis fakardos katonagyerek, hogy ifjú futkározásaink színhelyén ma a város polgárságának ezrei gyűlnek össze, hogy áhítatos csendben hallgassák színtelen szavam, melybe a lelkem szeretném beleönteni, hogy felérjen hozzád, méltó legyen szent emlékedhez. (Az emléktábláról a szónok intésére lehull a lepel.) Látod-e imára kulcsolt kezeinket Kovács István? Letekintesz-emenynyeí hazádból reánk árván maradt testvéreidre? Felszállt-e a zene szárnyain hozzád hymnuszunk, mint aggódó lelkünk megnyilatkozása? Könnyező szemekkel tekintünk fel reád és megfogadjuk kőbe vésett emléked előtt, hogyamig e városban kő-kövön marad, amig harangjain hirdetik az Ur dicsőségét, amíg él a magyar, emlékedet nem felejtjük el sohasem. Légy örökéletű Kovács István és szellemed termékenyítse meg gyermekeink félve dobogó szivét. S amikor lehullott a le

pel, levett kalappal áll a polgárság az emléktábla előtt, megcsörrennek a fegyverek s fegyőrrel ad tiszteletet a díszszázad a hős katonának. Csendes áhítat borul a térre s érzi mindenki, hogy a magyar élni akarásnak szent tüze gyul ki a szivekben s ennek a célnak kötelességet teljesítő példányképe Kovács István vértanú emlékéből árad a szivekbe. Az emléktábla leleplezése után a katonazenekar a Himnuszt játsza, majd a Városi Dalegylet el'énekli a Szózatot s utána megindul a menet az északi temetőbée, ahol a hős porai pihennek. Az ut két oldalán emberáradat hullámzik. Közében fegyelmezett rendben vonulnak a katonák, cserkészek, leventék, ifjak, férfiak, testületük jelvényei alatt, összetartozásuk csoportjai szerint. Kint a csend birodalmában pedig mintha nem i; holtak lakoznának, telve a sirok közötti minden talpalattnyi hely a hős emléke előtt áldozatra gyülőkkel. A Tisztviselői Dalkör gyászdala nyitja meg. a temetői emlékünnepet. A Kovács István Bajtársi Szövetség pályázatán T. Stima Ilona pályadijat" nyert költeményét Mayer Béla szigorló orvos szávaija hévvel, lelked rázó erővel. A költemény hangulatát fokozza a katonazeneka'" Beethoven gyászindulójának eljátszásával. Amint elcsendesül az utolsó akkord is, a sir előtt felállított szószéken felemelkedik Geduly Henrik tiszakerületi ev. püspök hatalmas alakja s a vértanú emléke előtt tisztelettel hajtja meg az elismerés pálmáját. Kovács István pályafutását s nagy értékét méltatja. A püspök beszéde során visszapillantást vet Kovács István pályafutására. Emlékezik arra az időre, midőn a vértanút kis gyermekkorában atyjának vendéglátó házában térdéré ültette s fejét simogatta; emlékezik arra az időre, amikor lelke nyiladozott s ifjúvá serdüli a család szemefénye; e

mNem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök Nem Nősülök