Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-17 / 87. szám
l«2T f ápúlis 17. Xyíryidek. 17 A biró meg az utcaseprő Keleti népmesa. Fordította: Kunos Ignác. A "Lafontaíne Társaság nyíregyházi irodalmi d^lutápján előadta Gál István. Hol volt, hol nem, messze tájon, Kisázsiában, az angorai nagy síkságon éldegélt <igy szegény türk meg a pereputtya. Kapja magát egyszer a szegény ember s addig megy, mendegél, hol szárazföldön, hol tengeren, míg egyszerre csak egy nagy-nagy város képe bontakozik ki előtte. Sztambulba jutott biz ő ef, Törökország régi' világsaép fővárosába. Mit csináljon, mihez kezdjen? Ránéz a megmaradt vagyonára, kgzében egy nagy seprőre, — hát utcaseprőnek állott be. Napestig elsepergetett, azzal kereste meg mindennapi kenyerét. Telt, mult az idő, sok-sok seprő elkopott a kezében, amig épp ötesztendő óta ötszáz gurust: ötszáz ezüstpénzt kuporgatott össze. Még csak kétszáz keli hozzá, hogy hétszáz legyen — mondogatta magában, — akkor azután visszatérhetek falumba és bajlódástalan lesz életem. Ötszáz meg kétszáz az hétszáz gurus: ötesztendő meg kettő hozzá, ennyit keli még összesepergetnem. Meg-meg előveszi pénzét, meg meg összeszámlálja, ötszáz gurus lesz az, se több egy parával, egy fillérrel se kevesebb. De mitévő legyen a pénzével, ezzel az ötszáz gurussal? Hátha elveszíti ezalatt a két esztendő alatt? Hátha ellopják tőle? Addig töpreng, addig tűnődik amig ki nem gondot valami okosat. Azt, hogy a kádihoz, a bíróhoz viszi el a pénzét, az vigyázzon majd rá. Fogja is már a senrőjét, meg az ötszáz gurusát és elballag a bíróhoz: — Kádi efendi, biró uram, mond" ja uefcí, ötszáz guruskát sepergettem eddig Össze, még kettő li* bádzik hozzá. Rád bíznám a pénzem és ha teük az idő, eljövök érte, ugy térek a falumba vissza. Egyet vülan a biró szeme és azt feleli a türknek: — Okos a beszéded, jó ember jóníT is jobb helye lesz nálam a pénzednek. Hián^sag néfküT kapod vissza, ha majd eljössz érte. Átadja az ember a pénzét, az ötszáz gurust és dolga után lát ismét. Nap-nap után seperget, guruskákat gyűjtöget. Alig egy hét mult el azóta, seperget az ember a házak mentén, utcahosszat és amint jár-kél a sok ember, egyszer csak egy földije toppan eléje, egy falubeli szomszédja. Megörül egymásnak a két ember és szóbeszédbe ereszkednek egymássaí. Portékáért jött volt fel a földi, össze is vásárolta, amire szüksége volt és harmadnapja lesz a napja, hogy tvissza is tér a falujába. — Be jó neked — sóhajtott az utcaseprő, — maholnap már otthon is leszel. — Allah segítségével — mondja áhítattal a másik. — Be hosszú lesz az a két esztendő — sóhajt még egyet az utcaseprő és könnycsepp rezdül ,meg a szemében. — Nagy pénz az a te ötszáz gurusod — mondja a másik, — akár be is érhetnéd vele és kettesben térhetnénk vissza. Nagyot dobban a türk szive és elfogja a sóvárgás és addig beszélgetnek, addig tanakodnak, míg elhatározzák, ,hogy kettősben indulnak útnak. Siet az ember a bíróhoz seprüstől. — Kádi eféndi — szól nagy lelkendezve, — a falubeli szomszédommal kerültem össze, ggyü'ttesen indulunk haza. Sok énnékem az a még két esztendő, nem birja ki a szivem. Köszönöm a szíves jóságodat, add vissza az ötszáz gurusomat. Mintha csak kicserélték volna a bírót. Felpattan az ültéből, egyet ránt a kaftánján, egyet billent a turbánján és • mérgesen rivall rá az elképedő utcaseprőre: — Hát tebeféd mi ütött? Tán elszaladt az eszed, hogy pénzt keresel rajtam. Hordd el magad gézengúz, mert ugy végig -veretek rajtad, hogy a lélek is kiszáll belőled. — Allah, kádi efendi! — hüledez a szegény ember. — Szót se többet — a gonosz biró csak össze csattantja tenyereit. Szolgák szaladnak be a tapsra. — Lássátok el ennek a sehonnaínak a baját! — szói oda a szolgáinak, akik se szó, se beszéd, ugy kipenderjtik a szegény türköt a házból, hogy az utca porából tápászkodott fel. Mintha fejbe kólintották volna, ugy támolyog el a szegény ember. Két szeme könnybe lábad és amint sirja, sóhajtja nagy szerencsétlenségét, egyszerre csak ugy halijai hogy mintha szólítgatná valaki. Szétnéz jobbra, szétnéz balra, hát hát előtte egy fényes nagy palota, egyik ablakánál egy asszony hívogatja az utcaseprőt: — Min gyötrődöl, jó ember? — kérdi tőle az asszony. — Nagy az én keserűségem — feleli szegény feje, — onég csak elmondani is gyötrelem. — De csak mondd el, jó ember, — biztatja az asszony, — hátha segíthetnek rajtad? Behívja a türköt és elmondatja vele a nagy baját. — Most már haza se mehetek — fejezi be szavát, — élűiről kezdhetem az öt esztendőmet. Ha ugyan megérem azt az időt és el nem öl a bánat. Gondolkozóba esik a jó asszony és igy szól a szegényhez: — Menj szépen haza és jöjj el holnap reggel. Visszaszerzem én a te pénzed, ha addig élek i5. Megnyugszik egy kissé az em- ' ber, haza megy, lefekszik és éb- • ren várja be a másnap reggelt. | A Palma kaucsuksarok olcsóbb lett! Korán reggel már be is állit a palotába és szívszorongva lesi az aszszonyt: — Várom a parancsodat! Tesz-vesz az asszony szobájában, összeszedi a sok gyémántosékköves gyűrűjét, meg egyéb drágaságát és igy szói az emberhez: — Most megyek a szolgálómmal a kádihoz és beszélek a fejével. Kis idő multán utánam jössz és azzal nyitsz be hozzá, hogy kéred az ötszáz gurusodat. Szó nélkül visszakapod tőle. Boldogan siet el az ember. A szolgálójának pedig azt mondja az asszony: — Megvárod, míg kijön az utcaseprő a bírótól. Akkor aztán te sietsz be hozzá, én is ott leszek £s azt a jó hirt kiáltod oda nekem, hogy megérkezett az uram, a te jó gazdád. Se többet nem szólsz, se kevesebbet. Megértettél? — Meg, — feleli a szolgáló. Azzal elindulnak. Benyit az aszszony a bíróhoz: — Kádi efendi — szólal meg az asszony, — nagy az én gondomcsak te segíthetsz rajtam, meg az a te híres becsületességed. — állok szolgálatodra — feleli a biró. — Mi nyomja a lelkedet? — Hat esztendeje lesz idestova, — kezdi el az asszony, — hogy Egyiptomba ment az uram és még csak hirt se hallatott magáról. Most aztán levelet irt, hogy egy ideig még ott kell maradnia és hogy én utazzak le hozzá, összeszedelőzködtem és rövidesen útra akarnék kelni. Csak a drága gyémántjaimat féltem, meg egyéb drágaságaimat. A te jó híredben bízom, a becsületességedben, ha átvennéd a drágaköveimet és megőriznéd őket nekem. Azzal mutatja a sok holmit, a sok drága gyémántos gyürüt, meg | más eféléket. Nagyot villan a biró szeme és azt feleli az asszonynak: — Okos a beszéded, derék aszszony, jónál is jobb helye lesz nálam a drágaságaidnak. Hiányosság nélkül kapod majd vissza, ha bármikor is eljössz érte. A betegségeket terjesztő baktériumok terjesztője a port Hogy egészségesek legyünk, állandóan portalanítani kell lakásunkat. — E célra pompásan beváltott a legújabb francia PORSZÍVÓ GÉP melyet, hogy bevezesse, — pengőért nlr.só árnn : • hoz forgalomba' _ 1885 szenzáeiós olcsó áron: POKUPIL GYULA g.-mérnök, Budapest, Üllő út 1, — Ha életben maradok, — feleli az asszony, — eljövök. De ha megtalálnék halni, vagy ha ott találnék maradni Egyiptomban, akkor mind a tiéd ez a sok kincs, kádi efendi! Akkor azonban, mintha elgondolkozott volna egy kissé: — De hát igazán megbízhatok én tebenned biró uram, hogyviszszakapom a kincseimet? £pp felelni akart rá valamit a kádi, amikor Egyszerre csak nyílik az ajtó és belép az utcaseprő. — Ötszáz gu-ust bíztam volt rád, — szól a bíróhoz, — azt kérném most vissza. A biró egy pillanatra megrökönyödött, de aztán odalépett szekrényéhez, kivett ötszáz gurust és leszámlálta az utcaseprő markába, aki ugy elszelelt vele, hogy még köszönni is elfelejtett. Csak az asszonyra vetett egy hálálkodó pillantást. A kádi pedig odafordult az aszszonyhoz: — Látod, ez a szegény ember is rám bizta a pénzét, írást se vett tőlem, mégis egy fillér hija nélkül visszakapja! Kezében volt már az asszonynak a sok ékszer, már-már át is akarja adni, amikor egyszerre csak beront a szolgálója és szivrepesve kiáltja: — Megérkezett az urad, megjött Egyiptomból a gazdám! Nosza bedugja erre az asszony a drágaköveket a kebelébe, hamisat mosolyog a bíróra és ugy otthagyja, mintha sose látta volna. Áll a biró elképedten s nagy bubán, keservében azt mondja, mondogatja: — Ugy kell nékem, ugy kell nékem! (*) Singer varrógépek kizárólag nálunk kaphatók! Singer varrógép részvénytársaság. — Vay Ádám utca 2 . jy Hölgyek figyelmébe —^pwsp— Tóth Mária női kalapszalonba Nyíregyháza, Vay Ádám u. 7. megérkeztek a tavaszi és nyári legújabb bécsi modellek. Megtekinthető minden vételkényszer nélkül. — Mindenféle átalakításokat a legdivatosabb formában vállal. — Ugyanott tanulóleányok felvétetnek. Hétfőn Bagdadi majom
