Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-17 / 87. szám

10 JNÍYÍKyiDfiiC. 1927. április 17. előidézte túlterhelésre nem mész­lerakodás, hanem normális, rugal­mas rostok képződése volt a vá­lasz. Tehát csökkent a vérnyomás, jobb táplálkozásban részesültek a szövetek, megszűnt a szédülés, a munkakedv fokozódott s a klini­kai tünetek többi kellemetlen alak­jai is fokozatosan javultak. Ebben rejlik e szer szédületes hatásának a perspektívája, mely ről, eltekintve a minden gyógyszer­nél fennálló szuggesztív hatástól kísérleti alapon is bebizonyítást nyert az elmeszesedett terűieíek visszafejlődését, sőt normális ru­galmas rostképződést előidéző ha­tás, melyre a szervezet már ma­gától nem volt képes. A japán gombávali további kísér­letek lassan kiterjednek a szerve­zet anyagcseréjének megzavarodá­sával Kapcsolatos egyéb betegsé­gek gyógyítási lehetőségeire is, mint pl.: a sematizmus, általá­nos kimerültség, a nemi ösztön időelőtti kialvása stb., s az orvos­tudomány és kémia meg fogják találni a hatóanyagokat a maguk tiszta kivonatában s meg fogják minden felesleges, esetleg kán; mellékterménytől tisztítani. Még pár szóval megemlékezem a forgalombahozatal alakjairól is, mely háromféle: 1. kezdő tenyé­szet, mely palántához hasonlítható s gsak huzamosabb, szakszerű, de könnyen elsajátítható módon való kezelés után, azaz a gomba teljes kifejlődése után tartalmazza a ha­tásos anyagokat; 2. teljesen kifej­lett, tányér nagyságú .gombatelep és 3. besűrített eszencia (Bio­fungol néven), amely a legcélsze­rűbb forma, mert légüres térben való besürités után a cementrált oldatban tartalmazza a hatóanya­gokat. Városi üzletünkbe (Zrinyi Ilona ucca 9. szám) megérkeztek a mm vészes kivitelű Áraink rendkívül mérsékeltek Raktáron tartunk: padlókefálőgepekef és Johnson féle folyékony padlóviaszt. Padlókefélőgépeket csekély díjért kölcsön adunk. Kérjük üzletünk megtekintését. Nyíregyházi Villamossági R.-T. 2106-3 Eladó földbirtok esetleg bérbeadó. 437 k. h. szántó, ékből 28 h. erdő egy tagban. Föld­reformon átesett, kitűnő lóherét, bú­zát, dohányt termő, lakóház és gaz­dasági épületekkel, állomáshoz k» zel, esetleg élő instrukcióval. Cim: Schneider István leregsas, Morvái ucca 81. ss. Ruszinszkó. 1986-2 A berlini pályaudvaron Mikecz János dr. fogadta a nyiregyházi diákofcat. 6300 magyar él Berlinben, — Kedélyes családi élet a Hüther penzióban. — A kereskedelmisták szállója a Spree egyik hajóján. — Végig az ünter den Lindenen. — Fény­képfelvétel a potsdami Sans-Souci malom előtt. — Sir a nóta a Friedrich Strasse-i magyar kávéházban. — Negyedik levél. — Berlin, április hó** (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Péntek este 10 óra 25 perckor érkeztünk meg másodpercnyi pon­tossággal a berlini Anhalter Bahn­hofra, ahol Mikecz János dr., Mi­kecz István alispán fia fogadott bennünket, aki október óta a .ber­lini Allgemeine Elektrizitáts ~Ak­tiengeseilschaft tisztviselője. Már az állomásépületben érezzük a né­met pedantéria szigorúságát és ala­posságát, sisakos rendőr osztogatja az érkező utasoknak az autótaxi sorszámokat, mert csak ezzel és csak ennek sorrendjében lehet az állomási taxikat igénybe venni. Berlin fényében. Amint kilépünk az állomásépü­letből, tündéri látvány fogad ben­nünket: a villamos reklámok me­seszerű, szines panorámája. A forgalom szédítő. A tű körtén yessé­gü aszfaltburkolaton négyes, tö­mött sorokban mennek áz autók. Minden utcakeresztezésnél közle­kedési rendőr áll, aki vagy villa­moslámpa jelzőkészülékkel, vagy széles, fehérmancsettás, fehérkez­tyüs kézzel dirigílja a hihetetlen arányú forgalmat. Villamosok, airók és autóbuszok. Ma körülbelül 300 szaladgál Ber­lin utcáin s ez a könnyed, fürge közlekedési eszköz mindig na­gyobb és nagyobb tért hódit a nehézkes és lassú villamos elől. Autótaxi mindössze 9000 van s a lóval vontatott személyszállító kocsikat teljesen eltüntette Berlin utcáiróí, aminthogy lovat nem is láttam egyetlen egyet se befogva, csak a Tiergarten lovagló sétá­nyán találkoztam néhány megnyer­gelt paripával, amelyeken többé­kevésbé vasárnapi lovasok ültek. Nyiregyházi kalauzolása Berlinben. Mikecz János dr. kalauzolásával a Hoch- und (Jntergrundbahnra ülünk. Egy-egy ilven villamosvo­nat 6—6 fcocsiból "áll, s 2—3 per­cenkint közlekedik, gyorsvonati se­bességgel. Hol 3—4 emeletnyi ma­gasságban száguld az erre a célra épített vasbeton hidakon, keresz­tültörve az útjában álló palotá­kon is, hol 2—300 méterrel odább szédítően lejtős pályán bukik alá, hogy eltűnjön a berlini utcák ut­teste alatt. Gyors és biztos közleke­dési eszköz ez, mert semmi aka­dály nincs útjában. Kalauz nincs, mert a jegyváltásnál ellenőrzik az utasokat. Szűk vaskorlát kőzött k:ll bemenni a váróhelyre s a beme­netnél lyukasztják ki a jegyeket. Ezután már semmiféle molesztá­lásnak nincs kitéve az utas, utaz­hat oda, ahova akar, átszállhatott, ahol "akar. Nem törődik vele senki. Egy-egy megállóhelyen 32-szer van kiírva az állomás elnevezése, lent és feni* hogy minden utas azonnal láthassa, hol van. Mert kérdezős­ködésre nincs idő, amilyen gyor­san megáll a villamosvonat, a vo­natvezető egyetlen kézjelére hir­telen meg "s indul s cphan tovább éjjel-nappal szüntelenül. Autóbuszon Berlin utcáin. Megérkezünk a berlini városi ta­nács ártal kijelölt szálfásunkra, amely a charlottenburgi híd mel­lett lehorgonyzott uszályhajón van berendezve. Itt efbucsuzunk a társaságtár, s Hűnek Emil mérnök barátommal együtt a Kleist Strasse 4. szám alatt levő Hüther penzióba megyünk szállásra. Itt lakik Mi­kecz János dr. is„ akinek kalauzolá­1 sával vasárnap délelőtt a társas­utazásokra berendezett u. n. Rund­fahrt-autóbuszon bejárjuk a 4 millió lakosú Berlint. Kétszer me­gyünk végig az Unter den Linde­nen, Berlin Andrássy-utján, a Tiergartenen, Sieges Alleen, a charlottenburgi uton, s Berlin vala­mennyi nagyobb terén és utcáján, amelyek között legfontosabb a Leipziger Strasse, amely éppen olyan utcája Berlinnek, mint Bécs­nek a Máriahilfer Strasse. Berlini csodák. A vezető megmutatja az egyes államok követségi palotáit. Szép, a francia, elegáns az angol, kö­zömbös a szovjetorosz és villaszerű kedves épület a svéd konzulátus székhelye. Hindenburg kis kirá­lyi palotaszerü rezidenciája előtt két sisakos katona áll őrt. Az autó­buszban japán férfiak és német nők ülnek. Sok királyi szobor mel­lett megyünk el, ezek valamennyien katonai egyenruhában vannak s rendszerint Vilhelmnek, Friedrich­nek vagy Augustnak hivják őket, mert valamennyi királynak vagy császárnak legalább kettő van eb­ből a három névből. A körutazás jó másfél óra hosszat tart, öt már­kába kerül, de legalább a felét megéri ennek az összegnek. Szombat délelőtt megnéztük a berlini vágóhidat, amelyről majd Hűnek Emil vegyészmérnök urfog részletesen és szakszerűen beszá­molni. Igen nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy a hűtőkészü­lék ugyanazon elvek szerint van itt is berendezve, mint a nyiregy­házi vágóhídon. Délután a fiuk sétálni mentek az Unter den Lin­denen, én magam .levélírással vol­tam elfoglalva. Korán vacsoráz­tunk, mert az operába siettünk­ahol véletlenül ugyanazt a dara­bot, Strauss Richárd «Rózsa fővám­ját adták, amelyet tavalyi kirándu­lásunk alkalmával a bécsi operá­ban láttunk. Egy tipikus német sör­Pincében. A programm nem lett volna tel­jes, ha szét nem néztünk volna egy kissé a berlini éjszakai élet­ben. Megnyugtatásul közlöm, hogy ez a legszolidabb, hogy ,ugy mondjam, nyárspolgári keretek kő­zött történt. Az «AH Bayern® cimii sörpincébe mentünk eT, ahol az összes német és bajor konyhai csodabogarak feltalálhatók. Jó sört mérnek és végtelenül kedves lányok szolgálnak ki, &kik már a második látogatás alkalmával ke­zet fognak a vendéggel, de már az első alkalommal ugy beszél­getnek velük, mintha mar 20 éve ismernék őket. Pedig ők is alig. vannak 20' évesek. A zenét három ingujjra vetkőzött bajor szolgál­tatja, nemzeti viseletben, a har­monikásnak még a buta kerek ka­lapja is a fején van. Ez az úgy­nevezett Schrammel Musik, amely ezúttal hegedűből, harmonikából es citerából állt. Ha jól megy, még nagybőgős is szokott köztük fen­ni. De igy is elég volt belőlük, mert ők uralták az egész helyisé­get. Majd elmondom, hogyan. A vén citerás riadója. A vén citerás riadót ver egy pa­lacsintasütőn, a banda tagjai pe­dig a lábukkal pergőtüzböz ha­sonló zajjal dobolnak, az idegen­nek eláll a szívverése, azt hiszi' kiütött a forradalom, de íme csönd lesz, feláll a vén citerás és har­sány hangon bejelenti, hogy most a 29-ik verset fogjuk énekélni. Ezalatt, észre se vesszük, a pin­cérlányok már énekes füzeteket, tettek elibérik, megszólal a zene­az egész étterem énekei* s mi is azon vesszük magunkat észre, hogy együtt énekelünk a többiekkel. Felejthetetlen volt a vasárnap délutáni kirándulásunk Potsdam­ba, a német császárok nyaraló he­lyére. Harminc kilométerre van Berlintől, vonaton megyünk ki a hetvenezer lakosú városba; az állomástól villamos visz a pots­dami kastély kertjéig, amelynek közepén áll a Nagy Frigyes által épített Sans-Souci kastély, mel­lette pedig a történelmi nevezetes­ségű szélmalom, amely előtt Cst­pány Jenő fotográfusunk csinált felvételt. Hogy sikerült-e, azt majd otthon 'látjuk meg, mert a lemezt itt nem volt alkalma kidolgozni. Általában több felvétel készült az egész tanulmányúton, amelyek gaz­dagítani fogják azokat az impresz­sziókat, amelyeket ezen a tanul­ságos uton szereztünk. Királyi gondolat volt a Sans­Souci kastély eszméje, s még fen­ségesebb a kivitele. Szinte lehe­tetlen leirni azt a benyomást, ame­lyet a szemlélőre tesz. A kastély előtti több emeletes terraszon hul­lámzik a nép s igy nem csoda, ha visszafelé túlzsúfolt kocsikban állva kellett megtennünk az utat. Magyar csárda Berlinben. Vasárnap este a társaság a Weisz Lázár Magyar Csárdájában vacso­rázott gulyást és turóscsuszát, mi pedig a Hüther panzió kosztját kóstoltuk meg. Négyen ültünk az asztalhoz egy külön helyiségben, Mikecz János dr., Hűnek Emil­egy volt magyar huszárszázados, aki Berlinben él és jó magam­A vacsora jellegzetes bsrlini koszt volt, de pompás. Utána azonban berlini szokás ellenére nem sört, hanem bort ittunk, s még zongo­rához is keltett ülnöm, hogy né­hány magyar nótával megvigasz­taljam a hazájuktól távol élő ber­lini magyarokat. A Hüther panzió egyébként igen kedves, csöndes, szolid hely. Tisz­taság és pedantéria jellemzi, pá­rosulva jó koszttal és ami fő, ol­csósággal. A cime: Pension Hü­ther, Berlin W. 62. Kleist Strasse '4., s talán nem teszek rossz szol­gálatot, ha másoknak is ajánlom. Európa legnagyobb áru házában. Hétfőn délelőtt Európa legna­gyobb áruházát, a Wertheim áru­házat néztük meg, amely négy emelet magasságú és több nap kell hozzá, hogy az ember alaposan szemügyre vegye. Külön bankja kan s három étterme, amely közül egy is háromszor akkora, mint a debreceni Bikáé. Van benne min­den, amire csak szükség lehet egy embernek. Külön osztálya van, amelynek az a feladata, 'hogy fel­kutasson minden olyan cikket ami még nincs az áruházban. Azt hi­szem, ennek az ügyosztálynak van a legnehezebb feladata. Mi is itt ebédeltünk s az esti 7 óra 40 perces D. vonattal indultunk eí Berlinből Hamburgba. Pótlásul még megemlítem, hogy;

Next

/
Thumbnails
Contents