Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)
1927-03-13 / 59. szám
yíkimimK, 1927. asárcius 13» Wiim rvWi!V!«at«aEOinBiasiBi ' « "• 'tan V - ír "—— n'"n—n mmmmi LKCTT A LI FIVUCATINDIAI BANÁN :GJO a a ír A §*•. A t É ic * 8P. TELÉFÖN: 982-85.1 iveinek végtelen ismétlődés- tesz gazdaggá. Nem próbálom meg leírni homlokzatát, hisz azt képekről csaknem mindenki ismeri. Csupán a chimérákról szólok, melyekhez a párisiak babonás tisztelettel ragaszkodnak. Ezek a sárkány- és 'kutyafejű gótikus szörnyek a párkányokon előre nyúlva varázserejükkei védelmezik a templomot elemi csapások és .az ellenség rombolása ellen. A franciáik szerint a német repülőgépek bombáit is e legendás szobrok delejezték meg, hogy a közel ezeréves falakban kárt ne tegyenek. Belsejében szinte elvész az ember a csúcsíves árkádok, apró oszlopoeskák, kőcsipkék felfelé ivelő pazar dísze alatt. És mindezeken valami andalító, bűvös fény, a nap sugarainak bágyadt reflexe, melyet szivárványossá tesz a sok szines üvegmozaik. Itt láttunk és bámultunk meg egy indiai hercegnőt, ki gyöngyös, selyem- és csipkejelmezeben általános feltűnést keltett a járó-kelő, halkan suttogó és magyarázó müélvezők között. A tyladeleine korinthusi oszlopsorai, a St. Chapelle gothikus karcsúsága és páratlan, bíbortüzű mozaikképei, a Sacré-Coeur kísérteties, fehér silhoutteje a montmartreí éjszakában, a legrégibb párisi templom: a St. Germain des Prés mindezek szépségéről fejezeteket lehetne irrii. De mi nem csupán a templomokat néztük. Végigzarándokoltuk a muzeumokat, fellifteztünk af Eiffel-torony tetejére, hajókáztunk a Seine-on, tolongtunk, a rue de la Paix és az Étoile szédítő forgatagában, éljeneztük a nemzeti ünnep tűzijátékait, sőt, Uram bocsáss! végigkóstolgattuk a párisi éjszaka bárjainak, mulatóinak édes-kesernyés, mámoros, pezsgőizü levegőjét is. Kimondott programm, leszámítva a versaillesi, sevresi és fontaineblaui kirándulásokat, többnyire csak délelőtt volt. A délutánjaival estéivel mindenki szabadon rendelkezett. Ilyenkor aztán az egymáshoz tartozó «családok» egy-két autóra kapaszkodva járták, keresték a maguk érdeklődésének megfelelő mulatságokat. De délelőttönkint igyekeztünk együtt maradni és vezetőnket, egy rendkívüli tudásu párisi magyar diákot szinte százfelé szedtük szomjas, kíváncsi kérdéseinkkel. Az ő alakja nélkül csonka, színtelen lett volna egész párisi tartózkodásunk, ö tartotta QSSZS, ő vitfe bele a lelket a sokszor kábult, tanácstalanul lézengő csoportba. Az ő szavai nyomán életet kapott minden tárgy, felébredt évszázados, olykor évezredes álmából és beszélt nekünk, megmutatta formáinak szépségét, szétvonta az idők surü ködfatyolát és mi visszanéztünk elmúlt korok társadalmába, küzdéseibe a versengések és szerelmek örök színjátékába. Jules, ahogy már az első órában hívtuk, készséggel felelt minden kérdésünkre, megvilágította a homályos képzeteket, nyájas volt' türelmes volt és az esti rthulatozáSQkban páratlan, vidám cimbora. A többi párisi magyar ifjú, kik hol itt, hol ott csapódtak hozzánkszintén elláttak bennünket hasznos tanácsokkal és magyarázatokkal. így például közderültségre felvilágosították a doktort és társait, kik tekintettel a közeledő kánikulára, simára borotvált fejjel indultak el Pestről, — hogy Parisban csupán a fegyencek hordják ezt a frizurát — megkülönböztetésül.. A kalap nélkül járkáló férfi is hasonló gyanakvást kelt a bennszülött párisiban. De a mí gentlemanjeink nem sokat törődtek a franrja honpolgárokkal és hidegben, hőségben rendületlenül edzették tatár koponyájukat. Mi, a csoport nőtagjai ts megkaptuk a gyöngéd figyelmeztetést.. — Nézzék csak — mondta Juíes a boulevardokon — itt a nők mindig a férfi baloldalán mennek és állandóan csacsognak, hízelegnek, szórakoztatják a «teremtés koronásját, ki blazírt közönnyel néz el a fejük felett. És csakugyan így js volt. Láttunk férfiakat elnyújtózkodva heverni a kávéházi zsöllyékben, ahogy unottan, merev arccal bámultak a cigarettafüst után és szinte tudomást sem vettek a mellettük ülő graciőz, bájos kis hölgyecskéről, nem látták meg idegesen repdeső madármozdulataikat, látszólag oda sem figyeltek a gyorsan pergő mondanivalókra. És a poétikus Luxembourg-park utjain, a Quartier Latin szűk utcácskáiban találkoztunk Páris örök mosolyával: a fiatal szerelmespárokkal, kik tegnap talán még nem is ismerték egymást, de most kart karba fonva jártak^ álmodoztak, nevettek és olykor megálltak éshoszszan megcsókolták egymást.. £s csodák csodája! a százados fafak nem rendültek meg, senki sem nézett rájuk megbotránkozva, sőt, a sok lótó-futó ember szinte észre sem vette őket. Itt a szerelem derűs varázsa nem ismeri a titokzatosságot és epedő lemondást, itt nyilt, könnyelmű, derűs játéknak veszik, mely ha el is mulík, főnixmadárként csakhamar újra feltámad. Sétáinkon különösen feltűnt a sok exotikus arc. Láttunk elegáns 1 néger gentlemant, csapatosan járó japán és kinai diákokat, sok indus és arab férfit sajátos keleti öltözékekben. Mintha a modern Bábéi elevenedne meg itt a boulevardokon, a világ minden nyelve hallható, mindénfajta jelmeze felbukkan a lázas, ideges embertömegben. A nyáron a frankromlás miatt különösen angolok és amerikaiak özönlötték el Párist. Mindenfelé ott láttuk őket a hatalmas auto-carrokon. A franciák, kik kétségbeesve erőlködtek valutájuk megmentésén, gyűlölettel nézték e sok pénzes különítményt, mely önző élelmességgel harácsolt össze mindent, ami megvehető. Miattuk meggyűlöltek minden külföldit és mi, szükpénzü magyarok is éreztük ennek hátrányát, mikor szerény bevásárlásainkat végeztük. Páris három leghatalmasabb áruháza a Lafayette, Louvre és a Samarítaine magazin. Ezeknek forgalma leírhatatlan. Háztartási cikktől kezdve a drága francia parfőmig kapható .itt minden, amire az embernek életében szükiőge lehet. Káprázó szemmel mentünk fel a Louvre szőnyeges lépcsőin és szinte egyenkint maradoztunk el egymástól a csipke, keztyü, selyem echarpe-ok, ruhák, diszmütárgyak osztályainak rengetegében. Mindenütt csínos, bubifrizurás, fekete ruhába öltözött lányok szolgáltak ki, elnéző mosollyal szemlét ék a selymek közt turkáló ideges kezeket, igazgatták a világ minden tájékáról ideözönlött asszonynépen a «párisi ruhacsodákat», melyek odahaza Poiret remekmüveként szerepelnek majd. De az esti hat órakor felhangzó gongjelzés szinte pillanatok alatt vágja el e pokoli zsibvásár zsongó-zugó áradatát. Hat óra után egy perccel már senkit nem szolgálnak ki. A diszes kapukat lezárják, csak a kijárat marad szabadon, hol lassan, elégedett nevetgéléssel hömpölyög ki a vásárlóközönség, mindenkinek kezében vagy féltucatnyi a jellegzetes, stilizált rózsaékitményü Louvre-dobozokból\ Diadal Mozgó Március hó 12 én és 13án, szombaton 5, 7 é* 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és• 9 órakor Géezy litván örökbacaű népszínműve 8 felv. ban. — Személyek; ! Botár Márton Szeghő Endre i Annna, második felesége T. Mátray E. 1 Borika, leánya ... AbonyiMariétI Andor ' Fenyő Emii Judit Somogyi B. Hires Fertos István Újvári Lajos Miklós Mihó László. Ember az állatban Kaland a vadnyugaton 5 felv. A főszerepben: Ar* Accord. Mízctes jelentés; Titakzatos X. Club. Férjhez négy a feleségem. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósitójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy tegnap délben a városházán vizvezetékügyi értekezlet volt, amely Becsey Antal kir. kormányfőtanácsos, főmérnök beszámolt a vízvezeték előmunkálatainak eredményéről. Az értekezlet főbb mozzanatairól | illetékes helyen a következő infor- | mációt kaptuk: | A vizvezetékügyi értekezleten f megjelent a népjóléti minisztérium f egyik miniszteri tanácsosa, Kléger j> Sándor dr., aki a vízvezetékek el- | len őrzője és az ezzel összefüggő | ügyek mini szteriumi előadója.. Az | ő jelenlétében számolt be Becsy $ dr. azokról az örvendetes eredmé- | nyékről, amelyek [ehetővé teszik s a nyíregyházi vízvezeték közel jö- | i vőben való megépítését.. Bejelenj tette Becsey dr., hogy Kótaj közj ség határában olyan nagy vizj gyűjtő területet találtak, amelynek | vízhordó rétege méret és felszíni f viszony tekintetében egyaránt elí sőrendü és beláthatatlan hosszú íj időre biztosítani fogja Nyíregyháza 6 város vízvezetékének vizszükségíe| tét. A vízgyűjtő terület, amely száI mitásba jöhet, olyan hosszú szel| vényből áll, amely Nyíregyházától ? Kótaj felé halad és mind a fel< szín, mind pedig a vízhordó réteg I esik Kótaj felé. A nyíregyházi vízvezeték | medencéjének gazdagsága. í Becsey dr. kimutatta, hogy a I. nyíregyházi vízvezeték forrásául f. szolgáló vízgyűjtő medence kjI fogyhatatlanul gazdag. Nyíregyházán a csapadék az utolsó huszonhét esztendőben akkor, amikor legkisebb volt, 34.4 mm. volt. Ha azt vesszük számításba, hogy ennek "a legkisebb csapadékmennyiségnek csak negyedrésze esik le Nyíregyházán, altkor is évenként 85.000 köbméter vizet kap itt a talaj minden négyzetkilométeren. Maga a csapadék adja ezt a hatalmas víztömeget a talajnak. Ha Nyíregyháza város lakosságának napi vízszükségletét vesszük figyelembe, ez most 3500 köbméter, később, a város további népesedése után mondjuk 5000 köbméter lesz ez a napi vízszükséglet, akkor ez évi vízszükséglet 1.200.000, illetve később a mostaninál jóval népesebb Nyíregyházán évi 2 millió köbméterre értékelhetjük. Hogy tehát Nyíregyháza vízszükséglet.t biztosítsuk, 14—15 négyzet kilométer, illetve később 25 négyzetkilométer terület vizének megfelelő vízmennyiségre van szükség, ami bőven biztosítva van a Nyíregyháza— Kótaj közötti vízmedence körzetében. Az előtanulmányok kétségtelenné teszik, hogy a várostól Kotajig 10 kilométer hosszú, két és fél kilométer széles víztartó medence bőségesen elég a vízvezeték vizének biztosítására. A nyíregyházi vízvezeték vize olyan kitűnő, mint a fővárosé. Becsey _ Antal megvizsgáltatta a nyíregyházi vízforrás vizét a székesfővárosi vegyvizsgáló állomással. Megállapították, hogy ez a viz 1.6 milligramm vasat tartalmaz, tehát vastalanitani kell, éppen ugy, mint a fővárosi vízvezeték vizét. Általában egyéb kémiai tulajdonsága tekintetében is a nyíregyházi vízvezeték vize éppen olyan kiiünő ivóvíz, rrjint a fővárosi vízvezetéké. Víztornyot épitenek, amely kilátótorony is tesz. A Nyíregyháza és Kótaj közötti viztartomedence vizét Becsey mérnök terve szerint a Sóstón felszerelt géptelep szívja. Ezt a géptelepet kapcsolatba hozzák a fürdői gépházzal. Ez a gépház nyomja a vizet a városban emelt víztoronyba. Ez a torony 35 méter magas lesz. Még nem döntöttek abban a tekintetben, hogy a víztornyot hol állítsák fel. Arról van ugyanis szó, hogy ezt a tornyot építészeti szempontból művészi hatásúvá képezik ki. A víztorony így a város egyik disze is lesz es kilátótornya lesz Nyíregyházának. A torony .elhelyezésénél az a terv mutatkozik a legelőnyösebbnek, hogy a kilátótornyot a Népkertben állítsák fel, ahonnan a város egész területét be lehet majd látni.. Ami a vízvezeték költségeit illeti, arról Becsey mérnök most még csak nagy altalánosságban beszélhetett. Itt azokat a városokat á nyíregyházi vízvezeték gépfelepe a Sóstéa les^, ahonnan a létafí vízmedencéből szívott vizel a város központjában emelkedő, harmincöt méter magas víztoronyba nyomja. A budapesti vegyvizsgáló állomásom megállapították, aogf a S'firőgyházi vízvezeték vize oiyau, mist a budapesti vízvezetéki viz.
