Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-25 / 69. szám

Nyíregyháza, 1937. msirdus 25, • Péntek XLVÍil. évfolyam. 69 JS[YÍR¥IDÉK £!8Ks«téa) árek tostyben te vMtevn: Bgy Mrt 2'CO pengi. N«gy«dAvr» 7 50 pengd. ÜMisztoisetóiumk te MstMJsuaüí 20*/* e&gedméa;. Atepttotta JÓBA ELEK FteMrkMzU: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Ftttolfe samrkMctö : VERTSE IC ANDOR. UBSSSt taffc**xtÖaé« te ktafóhivatat: 3ZÉCHENYI-UT 9. SZÁM Tatofo* aate* 138. Poatachaqu* : Káak&takM tm «Auok vta««i Válasz a sóstószigeti lövészversenypálya ügyében tegnap megjelent nyílt levélre. A galamblövő versenyek és ezt megelőző tréningek a válasz szerint nem fogják megzavarni a fürdőzők nyugalmát, s nem veszélyeztetik a csónakázók és a szőlőkben tartóz kodók testi épségét. — A versenypálya növelni fogja a Sóstó forgalmát és szépségét. A »Levél a szerkesztőséghez a sóstószigeti lövészversenypalya építésének megakadályozása celjábók cimii tegnapi számunkban megjelent közleményünkre, illetékes helyről a következő választ kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagybecsű lapjának 24-iki számában »Levél a szerkesztőséghez a sóstószigeti lövészversenypalya megakadályozása céljából«' cím alatt egy cikket olvastam, amelynek egyes részeire, miután azok felette alkalmasak a közönség félrevezetésére, mint a mostanában megalakult »SzaboIcs Szatmárvármegyei Galamblövő Egyesület« egy® vezetője, — a kérdés helyes megvilágítása s a nagyközönség kellő tájékoztatása végett szükségesnek tartom reflektálni. A cikknek első részét, amely a sóstói' ut kikövezésével foglalkozik, — nem érintem. Ezt a problémát majd elintézik az illetékes fórumok, bizonyára az adott körülmények s a Sóstót látogató, kocsin vagy autón közlekedő közönség érdekeinek kellő figyelembe vetelé" vel, — hanem szerény levelem keretében csupán az emiitett cikk címében felvetett kérdéssel kivánok foglalkozni. A cikk eme része fenyegető veszedelemként, Nyíregyháza város derült égboltozatára feltüremlő vészterhes felhőként harangozza t>e a galamblövő versenypályának a sóstói szigeten tervezett megépítését. Tulajdonképen elég volna ennél a vészkiáltásnál a Margitsziget szemléltető példájára utalnom, amely köztudomás szerint egyike nemcsak Magyarország, de talán az egész világ egyik legszebb, legkellemesebb üdülő helyeinek; elég nagy számban látogatják fürdőzők és nyugalmat keresők egyaránt, akik semmivel sem bírnak kevésbbé kényes idegzettel a Sóstót látogatóknál; nemzetközi versenyek színhelyéül s természetesen a legintenzívebb training intenzív folytatására is szolgáló galamblövő pályája is van s ennek dacára tovább süt a szigeten a nap, nyugodtan és zavartalanul pihenhetnek betegek, fürdőzők és üdülők, s a vadgalambok és egyéb madarak sem mennek a Népszövetséghez panaszra. Nem vonom kétségbe a tisztelt levélíró jóhiszeműségét, de tisztán és kizárólag a levélben foglaltakra támaszkodva, annál inkább a kérdést illető tájékozottságát, amit pedig, — ha már foglalkozni kívánt ez üggyel, — a levél megírása, az érdekelt közönség felriasztása előtt illett volna megszereznie. Megállapítja a tisztelt levélíró, hogy »a galamblövő pálya létesítése azt jelenti, hogy ott egész nyáron át a sportolók lövő traininget tarthatnak. E szerint egész nyáron át minden délelőtt és délután félpercenként fog a lövés hangzani.« Hátha ez ugy volna, ha ez a megállapítása fedné a valóságot, bizony igaza volna a t. levélírónak, amikor — levele szerint — komolyan aggódik a sóstói fürdőzők és üdülők békessége, a szakadatlan puffogtatással megzavart délutáni siestája miatt. Csakhogy téved ám a t. levélíró ur! Vájjon tudja-e ő, hogy hány aktív, versenyeken részt vevő s e célból traininget folytató tagja van az említett galamblövő egyesületnek? Tudja-e, hogy az Egyesület nem azért építi meg az üzemi r. t. utján a versenypályát, hogy azon fiHa, minden koca puskás rontsa a levegőt, hanem, hogy az Egyesület aktív, versenyeken résztvevő s Nyíregyházán vagy közelében lakó tagjai és épen a szabolcsi versenyeken résztvenni kivánó néhány versenyző közvetlenül a versenyek előtt a szükséges előgyakorlatként, az előírásnak megfelelő pályán s gépek felhasználásával, néhány napon át néhány tucat lövést tehessen? s végül tudja-e, hogy mennyi temérdek drága patron és agyag galamb kellene ahhoz, hogy az említett néhány sportlövő egész nyáron át reggeltől estig fél percenként a levegőbe durrantson ? Nyugodjék meg a t. levélíró és szépen kérem, nyugtassa meg Nyíregyháza városának ok és alap nélkül felriasztott közönségét, fürdőzőket és üdülőket, csónakázókat és szőlőmunkásokat, vadgalambokat, rigókat, fülemüléket és harkályokat egyaránt, mert nem ugy, sőt egészen másként áli a dolog, mint ahogy ő megállapította, sőt a nyilvánosság számára meg is irta. Hanem áll a következőképen: A Szabolcs—Szatmárvármegyei Galamblövő Egyesület, ennek a — sajnos felette drága s igy népszerűség és közkedveltség tekintetében az ártatlan és gyöngéd futball sporttal vetekedni soha sem képes, de mindannak dacára igen szórakoztató, a lövésbeli ügyességet, gyors elhatározás és cselekvő képességet fokozó szép sportnak megkedveltetésére évenként kétszer Nyíregyházán és kétszer Mátészalkán, az előbbi helyen május elsején és október végén, az utóbbi április és október hónapban, mindég a Margitszigeti nemzetközi versenyekhez igazodva két-két galamblövő versenyt fog rendezni. — Ezenkívül ambicionálja magának, hogy tagjai, főleg az erre termett ifjú" generáció, lehetőleg a Mar git-szigeti nemzetközi s a közelben Szolnokon, Debrecenben és Miskolcon mindig tavasszal és ősszel tartani szokott országos ver seny|ken lehetőleg részt vegyenek/ Az úgynevezett training mindig közvetlenül megelőzi s nem követi a versenyeket, tehát nyilvánvaló, hogy a május eleji verseny előtt április hóban s az október végi versenyek előtt október, legrosz" szabb esetben szeptember hó vége felé fogják a versenyzők — saját jól felfogott érdekükben — folytatni. S miután, amint fentebb már jeleztem — manapság — sajnos, a töltény is, áz agyag-korong is felette drága, bizony a legjobb medu versenyző is kétszer is meggondolja, hogy néhány napig, helyesebben egy-két délutáni órán át tartó s 300—400 töltény és agyag-korong elfogyasztásán túlmenő traininget folytasson. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy az Egyesületnek mindössze is csak néhány Nyíregyházán és közvetlen vidékén lakó s (az itteni pályán gyakorló aktív tagja van, minden tárgyilagosan ítélő, elfogulatlan, e kétségtelenül kevésbbé népszerű, nem tömegsport iránt ok nélküli ellenszenvvel nem viseltető embernek be kell látnia, hogy ezzel a sporttal és a szóban lévő pályának a sóstói szigeten berendezésével sem a Sóstó fürdő, sem környékének nyugalma veszélyeztetve s megzavarva nem lesz. Annál kevésbbé, mert hiszen mindenki tudja, hogy a Sóstó fürdőt sem fürdőzők, sem üdülők nem lepik el április, május, szeptember és október hónapokban valami nagy tömegekben, a mégis fürdőn tartózkodó, kevés számú fürdő vendég és üdülő pedig inkább kellemes szórakozást fog találni az egy-két óráig tartó sportlövészet szemlélésében, mint sem nyugalmának megzavarását. Afelől is megnyugtathatom a t. levélírót, mint a madarak életének néhány évtized óta figyelője, ismerője s épen ezért lelkes madárkedvelő, hogy minden, a Sóstói szigeten elhangzó puffogtatás dacára a vadgalamb turbékolni, a rigó fütyülni, a fülemüle csattogni, a harkály kopácsolni fog vigan tovább, hacsak városi süvölvények tojását vagy fiókáit el nem szedik s fészkeit szét nem dúlják az ártatlannak látszó, de annál veszedelmesebb gomba, virág, földieper és galy szedegetés közben. Ami már most a csónakázó, a ko zeli szőlőkben munkálkodók testi épségét fenyegető veszedelmeket illeti, hát e tekintetben is nemcsak tul feketén lát és fest, hanem téved is a t. levélíró. Kétségtelen, hogy a két-három napon tartandó versenyek s mindössze néhány kora tavaszi és késő őszi héten át folyó training alkalmával a tó egyreszén a csolnakázíst be kell szüntetni, mert bizony a kilőtt apró sörét a lenge ruháju csolnakázók bőre alá mehet. De kérdem az igen t. Szerkesztő urat, nem megérj-e a csolnakázás egyébként kedves és kellemes szórakozásának rövid időn át valamivel szűkebb térre szorításával járó jelentéktelen kellemetlenséget az, hogy a versenyekre a tapasztaltak szerint messze földről Is örömest ide ránduló uri közönség a Sóstógyógyfürdőt megismeri, remélhetőleg meg is kedveli, pénzét ott és nyíregyházi vendéglőkben, üzletekben hagyja s ha egyelőre bármily kicsiny, de később bizonyára fokozódó méretekben a város forgalmát növeli? Ennyit a csolnakázókról! A szőlőkben munkálkodókat illetőleg már aztán teljes mértékben megnyugtathatom a t. levélírót, mert tudvalévőleg ezekre a galambfélékre nem lövöldöznek gránáttal, kartáccsal, avagy Mannlicher golyóval, a fegyvertechnika mai állása szerint pedig nincs olyan sörét-fecskendő és nincs olyan Sörétes töltény, amellyel a sziget körüli szőlőkben, bármilyen lenge ruhában foglalatoskodó valakinek a bőrét csak megcsiklandozni is tehetne. Ha nem hiszi a í. levélíró, álljon oda a majdan elkészítendő versenypálya lőállásra, válassza ki a legfélelmetesebb galamblövő instrumentumot, töltse meg a legbrillánsabb angol patronnal s en a szőlők alatt fogok neki sétálni reggeltől-estig. Lövöldözhet rám Italét napig, vagy amig meg nem unja. Biztosítom, hogy ép bőrrel fogok hazamenni. Ne csodálkozzék tehát, ha a Sóstó hegyközség páncél nélkül is nyugodtan néz az elkövetkezendő sörét-zápor elé . Végül még a levélíró urnák egy állításáról kívánom a tetszetős mázt levakarni. Azt írja, hogy a pálya megépítésével a város kispolgárságának ez az egyedüli, nagyon szeretett kiránduló "helye ilyen sportakciónak lenne áldozata. Sőt ellenkezőleg t. levélíró ur! Eddig soha sem láttam, néhány népünnepély, s ezek felsegélyezésére tartott galamblövő verseny kivételével a sóstói szigeten kirándulókat, legfeljebb néhány, a nyilvánosság elol elvonulni kívánó csolnakázót. Ha ellenben a pálya létesül, a szigetet rendbe hozzák, megcsinálják a laxenburgi mintára tervezett csinos és kedves komppal a fürdő és sziget közötti állandó közlekedést biztosítom, hogy a kispolgárság s általában a fürdőző és üdülő közönség sokkal könnyebben átkelhet a szigetre, mint most, nem fogja magát zavartatni a galamblövő pálya berendezésétől és több hasznát is fogja látni ennek a tényleg szeretetreméltó, de ez időszerűit egyáltalán nem kultivált kiránduló helynek. Nyíregyházán, 1927. március24. A mélyen tisztelt Szerkesztő urnák kész híve, _ vs _ Egyes szám ára 1© fillér.