Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-24 / 68. szám

18 1927. március <169. széké vei, csakhogy amig ők a lélek nemesítése mellett főkép a testi ügyesség és a férfias jellem fej­lesztésére helyezik a fősúlyt, lto­dig a Vör. Ker. a léleknek az emberbaráti célokra fogékonnyá való tétele mellett főképen a köz­egészségügy iránti érzéket akarja a gyermekekén keresztül minél szé­lesebb körben elterjeszteni. Éppen ez okból a c&rkészmozgalom if­jaink hajlandóságához' az í. V. K. pedig inkább leányaink gyengéd lelkületéhez áll közelebb. A cser­készekkel, mint testvéralakulatfal különben teljes egyetértésben dol­gozunk, céljaink érdekében váll­vetve haladunk előre s ezen har­monikus együttműködést a Ma­gyar Cserkészszövetség és a Ma­gyar Vöröskereszt központi vá­lasztmánya teljes egészében jóvá­hagyta. S hogy a gyermekvédelem terén is egy bizonyos céltudatos együtt­működést létesítsünk, a már meg­levő és érdemes múlttal rendelkező hazai gyermekvédelmi íntézmé­nyetinkkel, az Orsz. Gyermekvédő Ligával és a Magyar Stefánia Szövetséggel együtt megalakítot­tuk a Magyar Gyermekvédelmi Szövetséget, amelynek keretén be­lül a Magy. Ifj.. Vöröskereszt az iskolában veszi kezébe az ifjúság lelkének és testi épségének istá­polását. Végül fellhivta a hallgatóság fi­gyelmét az Ifj. Vöröskereszt E. havi képes folyóirat támogatására. Igy hódolt az ev. el. iskola a fájdalmas emléknapon a munkának és lelkinevelés ügyének, (bl..) Egy párisi tannlmánynt reminiszcenciái. Irta Huszthy Klainik Jolán. VIII. A szabadság ünnepe Párisban. Párjsi tartózkodásunk alatt pro­grammunkban a julius 14-ike üres lappal volt jelezve.. Ez a nap a Bastille bevételének a napja, a franciák legnagyobb nemzeti ünne­pe. Ilyenkor a párisi nép megbo­londul, kint tolong, táncoi, csóko­lózik az utcán, hol gyalog elindulni valami határozott céllal, képtelen­ség. Az áradat akarata nélkül so­dorja a beléje kerülőt, sokszor éppen ellenkező irányban, amely, felé talán igyekezett. Már három nappal előtte lobo­gózták az utcákat. A francia szinek fölrepültek minden épületre, a boulevardokon, a tereken és a kis utcákon egyaránt villanyszerelők, diszitőmunkások dolgoztak gyors buzgalommal, de hogy ez milyen fény és pompának volt a megelő­zője, arról nekünk, a szegény ma­gyar nemzet fiainak, sejtelmünk sem volt. Előző este a város lázában va­lami idegesítő fokozás állott be. Az üzleteket hamarabb csukták be, mint rendesen, tódult a sok mun­kás, elárusító az utcára, mindenki igyekezett levetni a köznapok gondját, mintha egy furcsa nyári farsang mámora ejtette volna va­rázslatba a lelkeket. A Rue St.. Jacques, a Quarti/er Latin egyik ősi, lejtős utcája is engedett szo­kott merengő csendjéből, vidám trikolórok lebegtek, ficánkoltak a háza'k közé kifeszített drótokon és apró, nemzetiszínű villanylámpák kacsintgattak az ódon, középkori faldiszeken. Itt-ott már táncolókat is láttunk a kávéházak előtt, de az igazi, mindenkit magával"' ragadói féktelen kedv csak másnap kezdő­dött. Reggel kissé kelletlenül ébred­tem. Előző nap az Eiffel-torony Olyan jó kedve volt, bogy táncolt örömében, aztán belőtt kétszer az ablakon a szobába, ahol testvérei voltak, majd halántékon lőtte magát és meghalt Gnthy Kálmán, a vásáros­naményi öngyilkos. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tu­dósítójától.) Vásárosnamény "közönségét egy különös öngyilkosság tartja most izgajomban. Guthy Kálmán, egy, vásárosnaményi fiatalember halán­tékon lőtte magát és. meghalt­Guthy Kálmán vasárnap a vásá­rosnaményi polgári fiúiskola ünne­pélyén volt, utána valahol bort ivott és este hét órakor ment haza­Testvénei, Margit és Etelka látták, hogy bátyjuk egy kissé ittas. Ez nagyon feltűnt a testvéreknek, mert a fiu nem szokott inni.. Utoljára Szilveszter ünnepén látták egy kis­sé ittas állapotban, de akkor js nagyon restelte másnap, hogy ré­szeg volt és kérte hozzátartozóit, hogy ne szóljanak senkinek arról, hogy ő ivott. Guthy Kálmánra most, hogy egy kissé ittasan jött haza, Etelka testvére rászólt, de a fiu szokatlanul haragosan vála­szolt, sőt egy lapátot vett elő és azzal meg akarta testvérét ütni. Közbelépett a másik leánytestvér is. Kálmán kiment az udvarra és ott a lapáttal a ház csatornáját kezdte verni. Egész viselkedése na­gyon szokatlan volt. Egyik pilla­natban ugy tett, mintha nagyon jó kedve volna és táncolt örömé­ben, a másik percben aztán újra haragos és goromba volt.. A leá­nyok észrevették, hogy valamit ke­resgél kofferében, aztán kimegy az udvarra. Néhány perc múlva két lövés dördült el és a szoba abla­kának üvege csörömpölve tőrt be.. Guthy Kálmán belőtt a szobába, ahol testvérei voltak.. A két lövés közül egyik sem talált. A család fel sé ocsúdott nagy ijedtségé­ből, amikor ujabb lövés dördült el. Erre kirohantak az udvarra és közvetlen az ablak közelében ott feküdt Guthy Kálmán átlőtt fejjel, véresen, holtan. A különös öngyilkosság hir e azonnal elterjedt a községben,ahol azt beszélik, hogy Guthy már négy, évvel ezelőtt megkísérelte az ön­gyilkosságot, de akkor nem sike­rült neki. Édesatyja, testvérei azt vallották a nyomozó csendőröké nek,. hogy nem is tudtak róla­hogy a fiúnak revolvere van. tetejére kapaszkodtunk fel, ami ép­pen nem mondható valami ké­nyelmes mulatságnak. Rengetegvá­rakozás, lökdösődés, majd egy lift, mely. csigának képzeli magát' rajta 40—50 ideges ember. Jó félórába beletelt, mig feljutottunk a majd 300 m. magasan lebegő erkélyre, honnan szédülve néztünk a merőleges mélységbe, a katica­bogaraknak látszó autók és a mák­szemnyi emberek nyüzsgésére. E körbefutó erkélyen apró bazárok, vendéglők vannak, sőt az élelmes párisiak postaládát is állítottak fel, hogy a világ minden sarkából id.e­özönlő idegenek valósággal a to­rony tetejéről küldhessék el az Eiffel-anzixokat. A lejövetel is hasonló tolongás­sal és fáradsággal járt. Utána a Trocadero hatalmas szobor-kollek­ciója és az etnográfiaf termek élet­nagyságú viaszkbábjai között bo­lyongtunk egész ebédidőig, tnajd újra lökdösések a zsúfolt metró­ban, mely úgyszólván csak pillana­tokig áll az átszállóknál, sokszor mélyen a Szajna medre alatt, hon­nan rengeteg lépcsőn, vagy a ször­nyű tömegliften juthat az ember is­mét a szabad levegőre.. A tolongás, a tömeggel való so­dortatás kellemességei tehát nem túlságosan csábítottak most sem. De a sok rábeszélés és végül is tiszteletes ur erélyes parancsa az ablakon keresztül, legyőzték ben­nem a lustaság ördögét. Félóra múlva már egy jjgufolt metróban szorongtunk, majd libasorban, egy­más kezét fogva vitettük magunkat a tömeg fullasztó áradatával. — Ezért kellett nekem oly gyor­san fölkelni? — mondtam szem­rehányón fordulva szuszogó zsar­nokaim felé, kik karjaikkal csá­kány módjára dolgoztak egy fél­méternyi előbbre jutásért. Végül elértünk az École Militaire elé, hol már javában tartott a katonai disz­felvonulás. Jó órai ácsorgás után azonban mindenki megelégelte a kissé egyhangú mulatságot, hogy egy ellenséges hadsereg végnél­küli, tisztelgő parádézásában gyö­nyörködjék. Körülöttünk ujjongott a tömeg, lázasan tapsolt minden Szerdán Csütörtökön ROD LA ROQUE hatalmas filmje: ÁRNYAK A VILLÁBAN! r LEATRICE JOY nagy attrakciója: ÜT A POKOL FELÉ,.. Regény egy szép asszonyról. Péntekem, csak ftapig! MART GO nounm Regény a boldog békéről, háborúról, sok bánítról, kevés boldogságról. Szereplők: Gróf Hohenegg gárdakapitany: Norman Kerry. Steinrück Gizella grófnő: Irene Rich Ágnes, a „Práter verklis leánya": Mary Philbi n. — Színhely: Bécs 1914—19t5ig . BlMáá»*k kezdete: 5, 7 és 9 órakor. r«n*2> eM \ é 14. otthoni reJeáshez den -eje&óhez acr letesQbb Jlín .Győrt rtt kapható. PéTlmj éto-^Ré vds c £ nhy ember, kiáltozott, nyújtogatta a nyakát, vagy a leleményeirtíbje ma­gasra tartott zsebtükrökből él­vezte a diszmenetet, mintha életé­ben most látna először katonákat.. De nekünk elég volt már. Nagy­nehezen kivergődtünk a hatalmás embergyürüből és megkönnyebbül­ten lélegzettünk föl a szellős, gyors kis taxikban. Ebéd után már a Pantheon irtás­kor csöndes vidéke is zajossá vált.. Városi zenekarok helyezkedtek eí itt is, ott is a földíszített emelvé­nyeken és teli tüdővel fújták a köztársasági himnuszokat, majd a revük közismert charleston-szá" mait. Hatalmas díszhintók gör­dültek 'elő, fölvirágozott üléseiken a forradalom kosztümjeibe öltö­zött midinettek, mint Corday Sa­rolták, Mme Rolandok, vagy mint az ész istennőjének megszemélyesí­tői és mosolyogtak jobbra, balra­ruzsos, púderes .arcaikkal. A hin­tók után tarka, jelmezes sereg. Száz és száz Danton-figura jött, jel' legzetes, széles bikafejével és hát­ra csapott, lobogó fürtéivel, majd fehérparókás Robespierre-alakok, Maratok, asszonymődra megkötött vörös fejkendőkkel és vonultak a Place de la Bastille irányába. Nyomukban az ordítozó, megva­dult csőcselék. Mintha a borzalom fantomjai keltek volna ki sírjaik­ból, ugy hatott ránk a napfény józan világításában tomboló, esze­veszett párisi nép. Lehet, talán a közelmúlt forradalmi emlékek tet­ték fagyossá lelkünket e fékevesz­tett mulatságokkal szemben, leh^t talán, a magyar faji sajátságával merőben ellenkezik az ünneplésnek és emlékezésnek az a módja, mely festett arcú, kétes nőket ültet dísz­kocsikba és a modern táncőrület rángatózó gesztusaival könnyít szi­vének túláradó érzésein, nem tu­dom, csak azt, hogy e délutáni hazafias karnevál a kísértetjárás borzalmát idézte fel bennünk. Az esti kivilágított Párjs azonban elfelejtetett velünk minden visszás és kellemetlen érzést. A szokott reklám-villanytüzeken és transzpa­renseken kivül most ezer és ezer gázlángocska, mint valami kékes> vibráló girland futotta körül a középületek ablakait és párkányait, hatalmas ívlámpák szórták be nemzetiszínű fényekkei a boule­vardokon és tereken táncoló töme­get. A taxi lassítva siklott velünk, hogy szinte valami mennyei csil­laguton képzeltük magunkat. Min­denfelé sz'olott a zene és táncolt, kiáltozott a sokaság. A Bastille­téren óriási ringlspiélek szörnye­tegein, griff madarain és szárnyas paripáin ringatóztak az emberek az ünnep mámorában. Felettük, a nagy emlékoszlop tetején lenajffleíes repülőmozdulattal lebegett a kék fénnyel megvilágított Szabadság­szobor. Innen egy gyönyörű, egyenes útra fordultunk, melynek sürü platánsorát kivilágított na­rancsgömbökkel aggatták tele.. És mindenfelé diadalkapuk a frankzu­hanást megakadályozó intő, ha­zafias szólamokkal. Majd a Szajna-parti tűzijáték elképzelhetetlen pazarsága kápráz­tatott el, melyet a Cifé két szélső hídjáról röppentettek az ég felé, Hatalmas gömbök úsztak fénylőn a levegőben, majd szétpattanva

Next

/
Thumbnails
Contents