Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)

1927-03-22 / 66. szám

1927. taáréus 22. j^tími^L 3 részt mindjobban föltárulnak a kö­zépkori bölcseleti irodalom eddig ismeretlen forrásai, másrészt a mo­dern filozófiai iíutatás is objekti­visztikus és idealisztikus irányban fejlődik s igy mindinkább fogéko­nyakká válnak a gondolkodók az ari itotelesi rendszer nagy igazságai­nak felismerésére, melyek a közép­ükön bölcselkedést is éltették. Ennek a nyomán Szent Ágoston és Szent Tamás hatalmas alakjai is mind na­gyobb befolyást nyernek a modem gondolkodásra. Virág/t Ferenc. Diadal Mozgó Mám** hó 21-én és 22 és, hétfőn és kedden 5, 7 éf 9 órakor Conrad ¥eidt! főszereplésével I PIRANDELLO „IV. Henrik" c. színdarabja filmen jjj izélő álarc 8 felvonásban. ACHMED HERCEG KALANDJAI Fantasztikus mesejáték. Lőtte Reiniger világhirü árnykép ­filmje 5 felvonásban Elézetw jelentés; Márc. 23., 24 , szerdán és csütörtökön Szerelmes kandúr. Syd Gtiaplin. i Kovács István irodalmi pályázat. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Március 15-én járt le a Kovács István ünnepen előadásra kerülő ódára kiirt irodalmi pályázat, amelynek nyertese száz pengő juta­lomban fog részesülni es költemé­nyét elő fogják adni Kovács Ist­ván sírjánál. A pályázatra, amely megjelent valamennyi fővárosi lapban is, a szokottnál kevesebben pályáztak. A jeligés levéllel ellá­tott pályamüveket most egy na­gyobb bírálóbizottság értékeli. — A bírálóbizottság, amely a Kovács István Bajtársi Szövetség, a közép­fokú iskolák, Nyiregyháza város, a sajtó^ kiküldötteiből alakult, Szo­hor Pál főjegyző elnökietjével fog­ja eldönteni, hogy a beérkezett müvek közül melyik érdemes a ju­talomra és a vértanú sírjánál le­endő olszavalásra. A beküldött ódák most a bizgttsági tagoknál vannak s áttanulmányozásuk után a bizottság elnökének előterjeszté­se ^ alapján határoznak arról, ki méltó a pályadíjra. A jutalmazásra és elszavalásra érdemes mü jeligés levelét a bizottsági elnök fogja fel­bontani és a pályázat eredményét a Nyirvidék közli az érdekeltekkel és a nagyközönséggel. TELEFONOM is meg lehet rendelni, a most frissen érkezett legkilfinfibb gyógyhatású „HARMAT" ásványvizet, mely a járváfly elleni védekezésnél is a legjobban bevált. Megrendelhető a Harmatvíz főleraka­tában; Be8se*yeitér 3 Teleloa: 439 8 452-10 "^^RlilMiffiiiKtfliNHiii^^lHttHIJ^fflííi? Szerelmi incidens egy hnszár miatt. (A Nyirvidék tudósitójától.) Szombat délután fél hat órakor, nem mindennapi látvány ragadta meg a járókelők figyelmét. A Bessenyei-tér előtt két jól öltözött leány hangos vitába kezdett, amely­nek folytatása az lett, hogy egymás hajába ragadtak, miközben az egyik folyton azt kiáltotta a másiknak; «Miért csábítottad el a huszáro­mat?» A dulakodást a rendőr meg­szakította s miután mindkettőt ki­hallgatta bekísérte a rendőrségre. Egy párisi tanulmányút reminiszcenciái. Irk: Hmmy Ktem/k J»*n. VII. Történelmi és középületek. A nagy korzikai az Invalidusok templomában nyugszik, hozzá mél­tó, monumentális márványsirban. A templom közepén, a kupola üveg­tetejének tompa, azsuros világítá­sában van a 6 méter mély és 23 méter átmérőjű kerek sirüreg. De­rékmagasságu márványkorlát veszi körül, amelyhez a látogatási idő alatt hang nélkül támaszkodnak a zarándoklók. A mélységben szines, sugaras mozaik-padlón áll az óriás vörösmarvány sarkophág, benne a nagy császár hamvai. Siri álmát hatalmas fehér angyalok őrzik, 12 győzelmes ütközetének jelképei. — Közöttük egy-egy csoport tépett se­lyemzászló, mind győzelmi zsák­mány. A nagy csöndben elmosór dottan, csak mint légydongás hal­latszik be az utca élete. A többi síremléket, Napoleon testvérei és kedves tábornokai nyugszanak a templom oldaloltá­rainál, pár perc alatt nézzük végig Időnk letelt, sietnünk kell, ha pro­grammunk többi részét is látni akarjuk. Megnézzük a Pa]ais de Justice (igazságügyi palota) hatalmas elő­csarnokát, hol fekete taláros ügyvé­dek és ügyvédnők jönnek-mennek aggódó klienseiktől kisérve. Fel­tűnt, hogy a sok férfi mind baju­szos, sőt szakállas is akadt köztük, a jogászkisasszonyok— pedig fia­talok és szépek — szintén dacol­nak az egyetemes divattal, a bubi­frizurával és fényes, selymes konty­ba csavarják szőke vagy barna ha­jukat. Bementünk a Salle desPas Perdus-be (elveszett lépések terme) hol a törvénykező polgárok le s fel járva várják ügyek jobbra vagy balra fordulását. A palotához tartozik a szomorú emlékű Conciergerie, a régi állami börtön. Most már muzeális jellege van és a látogatók elirtózva járnak a folyosók, termek és börtönök la­birintusán, hol valamikor a for­radalom elítéltjei, közöttük Marié Antoniette, élték fogságuk borzal­mas napjait. A szállásunk szomszédságában levő Pantheont száraz, nyomasztó hőségü délelőtt kerestük fel. Min­denki könnyű nyári ruhákban, csak a gondos tiszteletes ur vállán volt az elmaradhatatlan utigallér. Titok­ban megmosolyogtuk, mialatt a ha­talmas, francia-barokk templom kel­lemes hűvösében jártunk, az osz­lopcsarnok képeit nézegetve, me­lyek a váras védőszentjének, St. Genevieve-nek életét, csodáit áb­rázolják. Az épület eredetileg az ő emlékének készült, de a francia kommün megfosztotta templomi jel­legétől és azóta nemzeti halottai­nak temetkező helye. A kripta le­csukott ajtaja előtt várakoztunk jó ideig, mig az előttünk lemenők — egy népes amerikai társaság — vé­kellemes íze és kitűnő zamatja utánozhatatlan Milliók itala gigsgemlélték a nevezetes sírokat. Végül hangos beszéd és léptek za­ja halatszott a vasajtó mögül, mely nemsokára kitárult és egymásba ka­rolva a hidegtől vacogó fogakkal jöttek elő az elegáns missek és a pápaszemes misterek. Hogy elvo­nultak, az egyensapkás vezető in­tett nekünk és a következő pillanat­pan már a széles lépcsőkön ha­ladtunk lefelé, a dicsőséges halot­tak birodalmába, összeborzongtunk a jéghideg, fojtó kriptái levegőben és bizony aggódva húzódtunk egy­máshoz közel, a nagy vörösmár­vány urna előtt, melyben Gam­bettának a szivét őrzik és amely előtt jó tiz perces emlékbeszédet vá­gott ki a lelkes vezető, bizonyára az amerikaiak busás borravalójá­nak hatása alatt. Ijedten néztünk egymásra. Mi lesz, ha majd min­den koporsó előtt hasonlóan hosz­szu dikciót kell végighallgatnunk? Akár halálos nyavalyát szerezhe­tünk ez idő alatt. Különösen nővé­rem esett kétségbe rajtam, hogy évekig tartó betegségemből kiépül­ve, most egy erős meghűlés sú­lyosabb visszaesést idézhet elő. De kedves jó mentorunk, a tiszteletes ur hozzánk lépett és szokása szerint zehernyált, dohogott, szidott, mi­alatt rámteritette az az előbb meg­mosolygott hatalmas, meleg gal­lériát. Most már ebbe burkolózva nyugodtan hallgattam végig a ko­porsók előtt, hogy ki volt Zola, Rousseau, Victor Hugó, Renan és a háború kezdetén meggyilkolt Jaurés. jó félóra hosszat jártuk a körbefutó folyosókat, melyeknek vil lanyvilágitásos fülkéi a márvány­koporsók és müpálmakoszorukkal oly ridegek és kirakatszerüek, any­nyira nem a nagy álmodókhoz és poétákhoz valók, kik fülemüleszó és meghatott szerelmesek sutto­gása helyett a nagy térről bezúgó autók és itt, a közvetlen-közeiben életüknek félóránkint felhangzó lexikoni adatait kénytelenek hall­gatni. A Pantheon megtekintése után a híres párisi egyetem, a Sorbonne került sorra. Sorbonne, hol a vi­lág majd minden nagy embere hall­gatott egy-két szemesztert, mely körül egész diákváros, a kedves, in_ tim Quartier Latin keletkezettből é minden ház, minden kő történelmi emlék, ódon, középkori levegő száll a falakból és köztük olyan vidám, gondtalan léptekkel jár-kél az örök ifjúság, a kedves, bohém,- jókedvű párisi diák. A Sorbonne-t még a középkor­ban, 1253-ban alapította Róbert de Sorbon. Majd Richelieu építtette és szervezte át a hatalmas egyetemet, melynek majd húszezer hallgatója van. Udvarán Victor Hugó szobra ál). Mellette egy élelmes fotógráfus in­vitál ia a világjárókat, hogy az im­pozáns és hatásos háttérrel örökit­tessék meg magukat. Az épület fo­lyosóit és termeit mindenfelé fres­kók, és nagy emberek szobrai dí­szítik. Benéztünk néhány előadó­terembe, láttunk vizsgázó egyete­mistákat, kik közvetlenül a tanár előtt állva, szinte vitatkozni lát­szottak azzal. Persze keserves vi­tatkozás lehet, hol az egyik fél halálos drukkban igyekszik meg­győzni a másikat a maga igazáról. A nagy könyvtárterembe csak ép­pen hogy bekukkantottunk. Két-há­rom kinai diák ült itt és mélységes csendben lapozgatták a testes fo­líánsokat A Sorbenne-templomban nyug­szik a nagy politikus Richelieu kar­dinális. Hatalmas méretű fehér­márnvány szobra a megdicsőülés mosolyával ábrázolja, míg szembe vele, a templom baloldali hajófül­kéjében másik, szintén óriási bronzszobor mint tűnődő, elmé­lyedő tudóst örökiti meg. Ugyanebben a templomban volt módunkban . megismerni a háborús gyűlölet egy szegyenteljes emlékét. Le chátiment (a büntetés) a címe a nagy fali képnek, melyen Krisztus látható sárga fény háttérben, alatta fehér ruhában, piros sapkával a fe­jén egy alak rohan kivont karddal a kezében a halálfejes német hu­szárok és osztrák katonák között, kiknek egymást tépő, fojtó tömegé­ben tisztán kivehető Ferenc Jó­zsef és Vilmos császár arca. Ez a kép beszélő bizonyítéka a franciák szenvedélyes gyűlöletének, melyet még templomaikba is bele­visznek. Ezt látva, önkéntelenül is felötlött a gondolat, hogy mit ten­nének akkor ők, ha valóban okuk lett volna a gyűlöletre, ha orszá­gukat a miénkhez hasonlóan szét­darabolják. De talán igazuk van, talán igy kell szeretni a hazát szen­vedéllyel, vakon, dühös, forró in­dulattal minden iránt, ami ezt a szent fogalmat megsérti. Vásárosnaménytól egy órányira 380 m. hold szántó ~ 8 y legelőnek is kiadó Bővebbet: Nyiregyháza, Vasgyár­utca 6. szám alatt. 1549 3

Next

/
Thumbnails
Contents